Majdnem ​Esterházy 2 csillagozás

Porból a csillagokig
Eszterhai Katalin: Majdnem Esterházy

Eszterhai ​Katalin olyan, mint a csillagok: valósággal beragyogja környezetét. S akár az égboltot járó csillagképek, ő is nagy utat tett meg, míg a szabolcsi nincstelenségből egészen Kanadáig jutott. Memoárját olvasva mi is elkísérhetjük ezen a hosszú, fájdalmas és örömteli fordulatokban egyaránt bővelkedő úton, mely a sparhelt sütőjének melegéből – ahol a hat hónapra született Katalint kisbabaként melengették – a rideg pécsi bányásztelepen, majd a ragyogó Rómán keresztül végül a hűs Niagarához vezet.
Mindannyian nap mint nap tapasztaljuk, hogy az élet válaszutak sokasága: döntenünk kell, mit kezdünk a rajtunk kívülálló adottságokkal, tehetségünkkel, gyengeségeinkkel; merünk-e kockáztatni, feladni a kényelmes életet a kalandosabb és jobb élet reményében. Eszterhai Katalin rendkívül szívhez és lélekhez szólóan vall arról, ő miként küzdött meg ezekkel a kihívásokkal és saját démonaival. Történetének ereje abban rejlik, hogy miközben az ő egészen különleges emlékei között… (tovább)

>!
Alexandra, Pécs, 2017
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633579060

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
Mpattus P
Eszterhai Katalin: Majdnem Esterházy

A Majdnem Esterházy nagyon különleges olvasmány volt számomra, azon könyvek közé tartozik, ahol nehezen tudtam szabadulni olvasás közben a ceruzától (hogy bejelölhessem a számomra fontos gondolatokat), s ahol mindig szükségem volt arra, hogy picit meg-megálljak és átgondoljam az olvasottakat. Bár nem volt idilli a gyermekkor leírása, mégis nagyon megfogott az anya-lánya kapcsolat, a szeretetlenség érzésének finom, mégis mélyreható leírása, míg a kötet második részében a kalandvágy és a bátorság bemutatását emelném ki. S persze, az egész kötetet gyengéden átölelő életörömöt!

Bővebben:
http://szembetuno.blogspot.hu/2018/02/eszterhai-katalin…


Népszerű idézetek

>!
paoloni

Szerencsés ember vagyok, mert könyvek között nőttem fel, nálunk becsülete volt az irodalomnak, és naponta ízlelgethettem a szavak ízét, zamatát. Édesanyám könyvtáros volt, akinek köszönhetem, hogy megtanultam, mennyire fontos odafigyelni arra, hogyan mondjuk vagy írjuk le az érzelmeinket, tőle tanultam, ha naponta gyakorlom az olvasás és az írás gyönyörűségét, észre fogom venni, hogy a világ kinyílik előttem, mert a könyvekből megismerhetem az életet, ott van bennük az öröm, a bánat, a szomorúság, felvonultatja a jókat és a rosszakat. A könyv nekem mese, imádság…

99. oldal

>!
paoloni

Gyerekkorom óta gyakrabban vagyok a „mintha” világában, mint a ténylegesben, amelyik körülvesz. Ez olyan játék nekem, amely segít egy jobb világot építenem magamnak. Elhiszem, hogy a Jézuska hozza a karácsonyfát, még akkor is, ha a fát magam díszítem; az álmaim mindig előttem szaladnak, és szeretek ünnepet csinálni a hétköznapokból is. Az élet számomra attól izgalmas, hogy megtöltöm emberivel, udvariassággal, jóindulattal, ünnepivel, és gondosan vigyázok arra, hogy maradjon elegendő szeretetem holnapra és holnaputánra is.

112. oldal

4 hozzászólás
>!
paoloni

(…) a szívembe időnként beköltöző tél nem más, mint alvó tavasz.

89. oldal

>!
paoloni

Igaza van az olasz mondásnak, (…) – az éveket, a megélt szerelmeket és a borral töltött poharakat soha nem lenne szabad számolni.

71. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Faludy György: Pokolbeli víg napjaim
Hosszú Katinka: A magyar Iron Lady
Polcz Alaine: Asszony a fronton
Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad
Böszörményi Gyula: Kucó
Nádas Péter: Világló részletek
Nyiszli Miklós: Mengele boncoló orvosa voltam
Robert Capa: Kissé elmosódva
Lakatos Menyhért: Füstös képek
Dénes József: Szökésben