Rókatündér 83% 543 csillagozás

Nálam tarolt Japánnal, a rókákkal (akiket éppen a kicunék miatt imádok), és azzal, hogy egy kliséktől hemzsegő világban, ahol azt gondolnám, hogy már mindent megírtak, amit lehetett, sikerült valami egyedit alkotnia az írónőnek. Ez a cserediákos ötlet nagyon bejött, ahogy a furcsa helyzetekből adódó vicces beszélgetések és szituációk, illetve az izgalmas barátságok-szerelmek is. Egy utolsó fordulatot spoiler leszámítva teljesen egyedinek és klisémentesnek éreztem a könyvet.

Jól esett olvasni.

Midori tépelődése néha belassította ugyan a sztorit, de mégis a dohányzása miatt vontam le majdnem fél csillagot – (sajnálom, ez a vesszőparipám…) –, aztán arra jutottam, hogy iszonyat jók a történet karakterei és a hangulata is bőségesen kárpótolt a cigizésért. Annyira jó volt Midoriékkal Japánban barangolni, most még jobban húz oda a szívem, mint valaha…

(És szeretnék egy Akirát is! *pretty please*)

Bővebben a blogon…
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2018/11/eszes-rit…

Tavaly hazavittem egyszer a könyvtárból a „Rókatündért”, de két oldal utan visszavittem. Sem hangulatom, sem időm nem volt igazán akkor. Azóta ott gubbasztott a megnyitott olvasmányok között, így egy ideje már szégyelltem, hogy még mindig nem jutottam előre, úgyhogy mégegyszer hazavittem. Jó döntés volt. Ahogy ráéreztem az ízére, gyakorlatilag egy levegővel olvastam el.
A szerző Eszes Rita egy évet tanult Japánban. Valószínűleg az ottani élményeiből táplálkozik a regény, amely elég autentikus képet fest a modern Japánról, és a benne élő hiedelmekről. Nekem csak néhány manga élményem van, ezért elég keveset tudok a japán mese- és mondavilágról. Meg magáról Japánról is. Igazi üdítő és izgalmas utazás volt ez a történet, amellett, hogy a romantikus vonalát is szerettem.
A főszereplő Midori rókaszellem. Aki most felsóhajt, hogy ki nem állhatja a fantasykat, az nyugodtan engedje el magát, egyáltalán nem erős a misztikus vonal. Midori csupán más. Félig róka, félig ember. Óriási szabadságigénnyel, egy plátói szerelemmel, és valami hatalmas magányosággal, bekerül a japán nagyváros Oszaka egyik gimnáziumába. Itt már főként emberként vívja meg a kamaszok csatáit, építi ki a helyét a közösségbe, és fedezi fel a szerelmet. Mindeközben megismerjük a japán családok szigorú szabályait, és a szabályok mögött lapuló, néhol elég kiábrándító valóságot. A hagyományokon és tiszteleten alapuló értékrendet, amely sokkal lassabban kialakuló kapcsolatokat eredményez, de párhuzamosan láthatjuk a cserediákok sokkal szabadosabb kapcsolatteremtését is.
A szereplők közül mindenkit kedveltem, bár senki sem volt egyértelműen pozitív hős. Talán csak Akira, de még őt is körbelengi valamiféle titokzatosság. A negatív figurák sem egyértelműen rosszak, elég összetettre sikerültek a jellemek, és még némi jellemfejlődés is belefért a majd 300 oldalnyi regénybe.
A cselekményvezetés időnként túl gyors volt, emiatt néhol nem lett igazán kifejtve, hogy mi történik, miért történik. A végén a zárókonfliktust is elég elnagyoltnak éreztem. Szerintem ez a könyv elbírt volna még néhány oldalt, egy kicsit alaposabb kifejtést. De ezzel együtt is nagyon tetszett amit megmutatott, és ahogyan megmutatta. Eszes Ritától nem olvastam még, most nekidurálom magam, de az biztos, hogy Japánról írhatna pár hasonló regényt.

Szerencsére egy szabadnapomon kezdtem bele a történetbe, és már az első fejezetek után éreztem, hogy nem fogom tudni letenni, míg a végére nem érek, és ez így is történt.
Most hallottam először a japán kicune mítoszról, ami szerint vannak emberek, akik rókává tudnak változni, és a tündérekhez hasonlóan nem csak jó tulajdonságokkal rendelkeznek, és mindig segítőkészek, hanem bizony tudnak borsot is törni az orrunk alá. A regény hősnője is kicune, aki eddigi 18 évét hol emberi, hol róka alakban töltötte, nagy változás elé néz, a vidéki, csendes erdei otthonából Oszakába utazhat, ahol eltölthet egy gimnáziumi évet egy nemzetközi iskolában.
Olyan sokrétű a cselekmény, hogy oldalakat tudnék betölteni vele, de természetesen nem spoilerezem a történetet. De muszáj kiemelnem, mennyi mindent adott nekem a regény:
– Bepillantást nyerhettem a japánok hétköznapi életébe. Voltak a regényben hagyománytisztelő szereplők, akik szentírásként követik a régi szabályokat, és persze főleg a fiatalok között rengeteg a már nem szabálykövető japán. Nagyon érdekes a tisztelet megnyilvánulása egymás iránt. Fontosak a családi értékrendek, manapság is, egyes szülők még mindig meg akarják határozni a gyerekeik sorsát. Hihetetlenül fontos a társadalmi megítélés, még csak dohányozni sem lehet egyenruhában, nehogy szégyent hozz az iskoládra, családodra.
– Megismerhettem egy valóban hatalmas japán várost, a közlekedést, a vásárlást, a kávézók és éttermek sokaságát, az utcákon hömpölygő emberek nyüzsgését. Mindezt a szerző a saját tapasztalatai alapján írta le, közvetlenül és nagyon vizuálisan, valósággal ott éreztem magam a helyszíneken. Tele volt a regény apró információkkal, amik összességében gazdagították az ismereteimet, és bakancslistára tették Japánt.
– Korábban is szerettem a rókákat, nem csak a magyar mesékből ismert ravaszságuk miatt, de a szerző megismertetett a róka japán aspektusával, egész mondavilág fonódik a kicune jelenség köré. Egyszerűen imádtam a rókabőrben töltött pillanatokat, ezek a részek fantasztikusan megírt jelenetek. Midori a városban is átváltozik párszor, nagyon izgalmas volt követni őt.
A regényben szerepel egy ősi kicune mese, de Rita világfelépítése a mítosz köré egyedi és nagyon eltalált, az álmok látogatása, a befolyásolás, mind izgalmasak, jó volt a megjelenítése a nagyanyó és Midori közötti különbségeknek. Ez a lány egyszerre volt nagyon japán és valami nagyon más, szabadságra vágyó lény, remekül felépített karakter az övé.
– Fontos téma volt a könyvben a barátság, hiszen Midori korábban nem igazán talált barátokat, folyton álcáznia kellett magát, visszahúzódó volt. A nagyvárosban már nem olyan feltűnő jelenség, itt önmaga lehet, és kisebb nagyobb bakikat vétve ugyan, de sikerül igaz barátokat találnia. Olyanokat, akikkel érdemes megosztani a titkait, és akik vele is őszinték.
– Tristan és Rei nagyon sokat adtak a történethez, remekbe szabott karakterek. Két annyira ellentétes ember, mégis a sok incselkedés után megtalálták a közös hangot. Szeretnivalóak, hitelesek, élők. Nagyon drukkoltam nekik, hogy a döbbenetes fordulat után ne essen szét ez a kapcsolat. Fontos az ő cselekményszáluk, sőt, kevéssel marad el Midoriétól.
– Akira fel kell őt vennem a kedvenc book-boyfriends listámra, mert kedves, udvarias, céltudatos, segítőkész, tisztelettudó, becsületes. Húha, lennie kellene valamilyen hibájának is, de valószínűleg átsiklottam felette. Szépen ívelő szerelemnek lehetnek tanúi az olvasók, igazi randikkal, jelentőségteljes pillantásokkal, pirulásokkal, érintésekkel, csókokkal. Nem lehetett volna tökéletesebb.
– Mindenkinek vannak titkai… Van abban valami, hogy nem tudtam letenni a könyvet, mégpedig az a magyarázat, hogy folyamatosan kaptam a fordulatokat. Minden szereplő hordozott magában valamit a múltjából, legyen az családi, vagy saját probléma, amit csak később volt képes megosztani a többiekkel. A szívemhez nőttek ezek a szereplők, és izgultam értük, hogy rendben legyenek, megoldódjon minden. Imádtam a sokszínűséget, az ellentétek ütközését, a különbözőséget és az egybeolvadást. Tulajdonképpen minden fiatalnak ki kéne próbálnia fél/egy évet valahol a világ másik felén, cserediákként.
– Tökéletes a befejezés, annyira megvezetett a szerző, hogy aztán mégse az legyen, amire gondoltam. Sírtam és nevettem.
Szívből ajánlom ezt a regényt mindenkinek, érdemes megismerkedni a világ eme csücskével és lakóival.

Szeretem a távol-keleti országok kultúráját, a misztikusságuk miatt főként Japánét. Először a könyv borítója ragadta meg a figyelmem. Harmonikus és ízlésesen szép, ugyanakkor mai, modern. Tetszett az alaptörténet. Ezt a japán.magyar cserediák programot érdekesnek találtam és a japán kultúra és elég szépen be volt mutatva. Kíváncsi voltam, hogyan fog találkozni a valós és a kicune világ egy történetben. A főhősnő, Midori szerintem aranyos volt és még szimpatikus is. Azonban Tristan volt a legszimpatikusabb, legszerethetőbb. Belőle jó lett volna többet is kapni. A történet egyébként lassan csordogáló, mégis olvasmányos, de a végét úgy éreztem, hogy el lett kapkodva.

Úgy gondoltam, hogy ez a könyv távol áll tőlem, de mivel éppen elhatároztam, hogy feszegetem a határaimat olvasás terén (is), ezért azt mondtam magamnak, miért is ne kezdeném ezt egy Japánról, japán kultúráról, japán fiatalokról szóló történettel.
Nagyon izgalmas és különös kirándulás volt ez a történet egy számomra alig ismert világba, a kicunék legendáját, a rókává változást nagyon szívmelengetőnek találtam, főleg, hogy nagyon szeretem a rókákat. Tetszett, ahogy Midori és nagymamája kapcsolatot teremtettek az álmokon keresztül és természetesen a képességük az átváltozásra és az álmokban való utazásra. Midori róka és lány kettőssége jól példázza azt, amikor egy fiatalnak még fogalma sincs arról, hogy mi szeretne lenni, mivé fog válni, milyen életet választ.
A teljes értékelést a blogon olvashatjátok: http://www.konyvutca.hu/2021/11/eszes-rita-rokatunder.html

Nagyon jó történet volt, bár az eleje kicsit vontatott, de azért tetszett.
Első könyvem a szerzőtől, remélhetőleg nem az utolsó és ír még több hasonlót az olvasók örömére.
Midori és Akira nagyon kedves szereplők voltak, de tulajdonképpen az összes szereplő belopta magát a szívembe. Mindannyian mások voltak és mégis a különbözőségük ellenére remek baráti csapatot alkottak. Élvezettel olvastam ahogyan megbirkóznak a problémákkal és ahogyan egymás segítségére sietnek. A felnőtt karaktereket is kedveltem.
A könyv betekintést nyújtott a japán kultúrába, hagyományokba és az ottani tájakba és életkörülményekbe ezt nagyon élveztem és érdekesnek találtam. Bár nem az első általam olvasott könyv volt, ami ott játszódott, de mindig szívesen olvasok ilyeneket.
A könyv második felében már sok izgalmas esemény történt és nagyon féltem, hogy végül nem lesz jó vége a könyvnek, de hála az égnek és az alkotónak, kedvemre való lett a befejezés.
A borítója is magával ragadó a virágzó cseresznyefákkal, nagyon tetszik.
Kicsit vicces volt hogy a japán megszólítások fonetikusan voltak feltüntetve, de ez nem vont le semmit a tatalom értékéből. Igaz eddig még minden japán tartalmú könyvben rendes írásmóddal találkoztam és úgy sem okozott gondot, azok helyes kiejtéssel való olvasása, és persze többnyire voltak lábjegyzetek, kiejtési és tartalmi magyarázatokkal.
A könyv végén azért itt is volt magyarázat a fonetikus írásmódra és tartalmi jegyzetek is.

Szóval gratulálok a hazai szerzőnek és remélem folyamatosan írja az új történeteit.

„Semmi sem felesleges, ha önmagad lehetsz, és mások is azok lehetnek.”

Nem hittem volna, hogy a végére ennyire megszeretem ezt a könyvet, azt meg pláne nem, hogy magyar szerző ennyire élő-lélegző osaka-i történettel tud majd elkápráztatni.
Egy igazán egyedi történet, amely egy különleges világba nyújt betekintést egy különleges lány szemén keresztül. A romantikát kedvelő részem pont annyira elégedett, amennyire a realitásért hálás énem is az. A kitsune által megjelenő csipetnyi fantasy pedig pont annyi plusz volt, amennyi kellett.
Azt hiszem most már csak két dologra van szükségem: egy repülőjegyre egészen Japánig, és egy saját Akirára. Még annyi, de annyi kérdésem lenne ehhez a sráchoz.

Blogbejegyzés interjúval:
https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2018/11/eszes-rita-…

IMÁDTAM!
Kevés magyar író által írt könyvet olvastam életem során – nyamvadt kötelezők –, de ez most nagyon megfogott. Lebilincselt, elvarázsolt, és nagyon jól szórakoztam közben. Sok helyet tudtam is párosítani kinézettel.
Magát Midorit nem tudtam mindig elképzelni eléggé, sokszor kellett az amúgy is gyönyörű borítóra rápillantanom, mivel annyira belemerültem a történetbe.
Négy főszereplőnk hatalmas változásokon megy keresztül, láthatjuk, hogy honnan indultak, mivé váltak. A cselekmény szálról, szálra halad, minden egyes embert kifejtve, felfedve a múltjukat, valódi énjüket.
Midori nagyon sokáig viaskodik róka énje és az emberi énje között. Amit akár szimbolikának is betudnék állítani. Lét a gyerek és a felnőtt között. Ugyanis Midori-val pont ez történik. Mit sem sejtő lányként kerül Oszakába, aki még mindig a nagymamájától várja a megoldást, s fél, hogy miképpen kellene viselkedni, mennyire legyen udvarias, nem érti, hogy miképpen megy Oszakában az élet.
Aztán ahogy halad előre a cselekmény, bontakozik ki a lány is és a többi karakter is, úgy változik az egész hozzáállása az egészhez. Sorra birkózik meg a gondokkal, nem mindet veszi zökkenőmentesen, de megbirkózik velük, amennyire csak lehet.
Rei, Tristan és Akira remekül formálták Midori-t, akár csak fordítva. Rei sokkal felelősségteljesebb lett, igaz, el-elkövet hibákat, de hamar orvosolja őket, Tristan az elején még egy nagyszájú macsó volt, akin még én is tátottam az számat, hogy mennyire pimasz. Akira meg… fhuuu néha csapkodtam volna. Megráztam volna, hogy ne legyen már ennyire nyuszi!
Aztán végül mégis jól alakult.
Maga a történet egy egyszerű japán szerelmi történetnek hat, megfűszerezve egy kis japán mitológiával, ám sokkal bonyolultabb ennél. Hiába hétköznapi problémákkal küzdenek a szereplők a végére már a körmömet rágtam, mi is lesz ennek a vége.
Hogy dönt Mindori? Mi lesz a róka alakjával? Akira? Tristan és Rei? Mi lesz itt?
Aki imádja Japánt, a misztikus sorozatokat, sürgősen szerezzen be egyet.

Nagyon érdekes gimis történet volt. Midori egy kicune, tehát félig róka, és egy napon választania kell majd a két alakja között. Elküldik egy suliba, hogy megtapasztalja a hétköznapi tinik életét, és hogy megszakadjon a kapcsolata a fiúval, aki az egyetlen barátja, pedig még soha nem szólt hozzá egy szót sem, mert csak rókaként találkozik vele.

Nagyon vártam, hogy emberként is megismerkedjenek, de annyira sokat kellett erre várni, hogy egy időben az is eszembe jutott, hogy nem is fognak soha találkozni. De miután ez mégis megtörtént, az események pörgősebbek lettek. Nekem tetszettek Midori cserediákos tapasztalatai, a barátai is, és sok dolgot megtudhattam Japánról meg a mondavilágukról. Azért vettem meg a könyvet, mert az írónő mesélt a saját élményeiről és ez felkeltette az érdeklődésem. Szerintem érdekes történet volt, olyan fiataloknak ajánlanám, akik szeretik az animéket, a mangákat és persze Japánt. :)
https://youtu.be/7hsuJ_YiMRM

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2018/12/eszes-rita-roka…

„Eszes Rita nehéz témát választott magának alapul. Rengeteg lehetőség rejtőzik benne, egyfajta kiaknázatlan területnek is mondhatjuk, ami egyszerre áldás és átok. Egyedi témaválasztása mellett a kiszemelt helyszínből adódóan is tartalmaz nagy buktatókat. Nagy utánajárást, ismeretet igényel a szerző által megálmodott elképzelés. Féltem, hogy nem fogja tudni legyőzni a témából fakadó nehézségeket, de szerencsére sikeresen vette az akadályokat. Arra számítottam, hogy elnéző mosollyal az arcomon fogom szemlélni a hibákat, enyhe fejrázással megjegyezve azokat a részeket, ahol a történet úgy mondva kidob magából a nem megfelelő kifejezésmódok, cselekmények miatt. Ehelyett kaptam egy profi munkát, amely teljesen belesimult az elvárásaimba.
Ifjúsági regény révén nem voltak túlzott elvárásaim a szereplőkkel kapcsolatban, így kellemes meglepetésként szolgált, hogy a kulturális különbségekre alapozva mennyire másként gondolkodott Midori, mint bármely más történet főszereplője. Tapasztalatlansága ellenére érett, de rendelkezik még a gyermeki bájjal és naivitással egyaránt. A társadalom által elvárt normákat – legtöbbször – betartva mutatta meg, hogyan lehet megtalálni önmagunkat. Hiába kötötték a szabályok, s legtöbbször a saját értékrendje is, mégis képes volt meglátni a helyes utat.
A Rókatündér igazi felüdülés volt. Úgy tűnik ki a Young Adult könyvek tömegéből, mint Midori az iskolatársai közül. A szerző a hangsúlyt a kamaszok által megélt események mellett sokkal inkább a belső lélektani folyamatokra helyezte. Van, mikor bohókás, másszor pedig melankolikus, majd kalandos, de egy biztos: nem hagyja hidegen az olvasót. Szívet melengető történet egy lányról, akinek fiatalon kell nehéz döntéseket meghoznia, s ezáltal kiválasztani a saját útját. El kell döntenie, mi a fontosabb a számára, mely oldalát érdemes feláldozni a másikért, hogy teljes életet élhessen. Vajon a szabadságot vagy a szerelmet választja? Vagy pont a szerelemben lelheti meg a szabadságát? Esetleg örök fogságra ítéli saját lelkét? Bármelyik ösvényre is lépjen, rengeteg élménnyel gazdagodik, ahogy mi is általa.”