Illangók (Illangók 1.) 77% 105 csillagozás

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2020/08/eszes-rita-illa…

„Valóban sok meglepetést tartogat a könyv, egészen az utolsó oldalakig. Nem mondom, hogy végig felhőtlen volt a viszonyunk, de a maga módján oldalról oldalra egyre inkább fenntartotta az érdeklődésemet. A szerző által elképzelt szituáció jó alapokon nyugszik, van ráció az általa kialakított rendszerben. A kezdeti színtérnek és erőviszonyoknak a kialakítása néhol kissé száraznak bizonyult, de összességében megfelelő. Egyedül a két világ találkozásánál érzékeltem erős szakadékot. A két ifjú gondolkodásmódja túlságosan gyorsan váltott. Még be sem fogadták a szemük előtt megjelenő képet, nem értették egy kicsit sem a környezetük működését, de máris tényként kezelték az újdonságot hozó dolgokat. Véleményem szerint szükséges lett volna egy erőteljes átvezetés – ezt pedig megelőzően egy teljeskörű karakterábrázolás a két ifjonti lélek tekintetében, ami megfelelően alátámasztotta volna a kapott reakciókat is. A szereplők nem léptek ki a könyv oldalai közül, végig 2D-s hatásban maradtak. Nem éreztem a bennük élő tüzet, az egyéni gondolkodásmódot. Pontosan megmaradtak annak amik: lapokon alkotott karaktereknek.
A történet is néhol számomra kevés háttér információt szolgáltatott, ami által nem láttam teljesen tisztán magam előtt az útirányt. Ezt viszont be tudom annak, hogy az erdélyi mondavilággal kapcsolatban vajmi kevés tudással rendelkezem. Mindemellett megtaláltam benne azon pontokat, amik igazán szórakoztatnak és érdekelnek is. Sőt, azt kell, hogy mondjam, hogy a történet a végére igencsak összekapta magát. Az eddig elrévedező gondolataimat is a markába fogta, így teljességgel a végjátszmának szenteltem a figyelmemet, mely valóban okozott nem kevés meglepetést. Bár több eltérő véleményt is hallottam már az utolsó jeleneteket illetően, én úgy gondolom, hogy egy sorozat első részéhez mérten remek lezárást kaptunk. Egyszerre zárta le a régi és nyitott új kapukat a folytatást illetően. Nem megszokott és pont ebben rejlik az ereje. Engem mindenesetre eléggé kíváncsivá tett, így biztosan kézbe fogom venni hamarosan a Perkák című könyvet is.”

Nem is tudom, hogyan értékeljem ezt a könyvet. Egyrészt érdekes témát használt fel az írónő, másrészt viszont a cselekmény sajnos darabos, és a történet előrehaladtával egyre unalmasabbá vált. A szereplők két csoportja: illangók-Tartod és Firtos és emberek-Mark és Patrick csupa-csupa kétdimenziós karakter. Szinte semmit nem tudunk meg az ikrekről, pedig ők lennének a következő generáció őrzői, mégis a személyük teljesen lényegtelen a történet szempontjából, csak felületesen ismerjük meg, hogy a testvérek miben és mennyire különböznek egymástól. Tartod teljesen unszimpatikus volt, Firtos pedig éppen csak jelen volt, bármennyire is próbálkozott szegény, hogy bebizonyítsa ő is ér annyit, mint Tartod. A „szerelmi” szál saját magát tette érdektelenné és a befejezés meg is erősített abban, hogy semmi jelentősége/értelme nem volt. Egyik mondából a másikba ugrottunk, és bár eleinte tetszett a csapongás, végül teljesen beleuntam, hogy semmi sincs normálisan elmagyarázva és kifejtve, minden csak érintőlegesen kap szerepet. Végül már hiába is próbáltam figyelni, nem tudott lekötni a történet. Például a harmadik próba bejelentésénél csak kérdőjelek voltak a fejemben, hogy mikor volt a második és mi volt az? Az hiszem a történet vége volt a legkevésbé kidolgozva, csak úgy tessék-lássék kapott egy felemás befejezést. Nagy csalódás volt ez a könyv, sajnálom.

Utazókönyvként jutott el hozzám, amiért hálás vagyok. Tetszett a mondavilág ami bele van szőve a történetbe. Ami nem tetszett az a vége volt. Azt nagyon összecsapottnak éreztem, nem ilyen lezárásra számítottam, igazából nincs is lezárva. Olyan, mintha egy álomból felébredtek volna a testvérek, aminek a nyomasztó hatása még mindkettőt kísérti, aztán megy ki-ki a maga útján. Néha nem tudtam kinek a fejezeténél járok, kicsit összemosódtak, nem voltak annyira megkülönböztethetőek, ilyenkor visszalapoztam :) de úgy összességében a kalandok nagyon tetszettek.

Eszes Rita története egy ifjúsági fantasy könyv, amelyben nagyon érdekesen megjelenik Erdély mondavilága. Annak ellenére, hogy nagyon sok információ és történet van a könyvbe szőve én egyáltalán nem éreztem ezeket a részeket unalmasnak, sőt nagyon is érdekesnek találtam. Emelem kalapom az írónő előtt, aki ezt a rengeteg anyagot összegyűjtötte és belegyúrta ebbe a szuper történetbe.

https://papirravetettgondolataim.blogspot.com/2019/03/v…

Akármennyire is akartam szeretni, nem indult zökkenőmentesen a kapcsolatunk. Annyira nem, hogy még a felén is túljutva azt éreztem, hogy ez most nem az én könyvem, nem nekem íródott, vagy legalább is nem jó alkalommal vettem kézbe. Sajnálom, mert ez az ambivalens érzés végig bennem maradt: élveztem, mégis valamiért untam is.
Tény és való, hogy nem vagyok maradéktalanul elégedett most sem, hogy befejeztem az olvasást és aludtam is rá egyet. Úgy érzem, jobbat és többet is ki lehetett volna hozni ebből a történetből, és sajnálom, hogy teljes mértékben a tetszésemet se tudta elnyerni, hiába az erdélyi mondavilág és a sokszínű fantasylény felhozatal.
Ugyanakkor elismerem, hogy felkeltette az érdeklődésemet annyira, hogy el akarjam olvasni a folytatást, és meghozta a kedvemet ahhoz is, hogy elutazzak Erdélybe valamikor.

Blogbejegyzés interjúval: https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2020/07/eszes-rita-…

Nekem ez sajnos nem tetszett, szörnyen untam.
Egyáltalán nem is erre számította,m a fülszöveg alapján.
Mark és Patrick humora volt, ami segített végigolvasnom ezt a könyvet. Biztos rengeteg munka volt megírni és nagyon becsülendő volt ez a sok mitológiai elem, de én soknak éreztem. Viszont sokszor meg ne, értettem, hogy mi történik.

Ez a könyv egy új fantasy világot mutatott be, aminek tetszett a felépítése. Sokat tudhattunk meg legendák, történetek megismerésével, tetszett, hogy sokszor ezekre épült a cselekmény.
Viszont csak 4 csillagot kap, mert ugyan ha elkezdtem, egy ideig nem tettem le, de nem tartotta fenn sokáig az olvass már érzést, és az olyan napokon, amikor nem nagyon volt rá időm, sajnos előfordult, hogy ki se nyitottam. Pedig olvasás közben mindig, mikor eszembe jutott, hogy mást csináljak, gyorsan elhessegettem a gondolatot. Az is tuti, hogy az emlékeimben jó emlékként marad meg, de sajnos nem lett kedvenc.

Nagyon érdekesnek találtam az erdélyi mondavilág feldolgozását. Viszont a két főszereplő ikerpár nem lett túl szimpatikus. Talán ha nem két ennyire különböző karakter. Nem tudom mi oka de a könyv annyira nem kötött le, olvasás közben kalandoztam.

borító: 4
tartalom: 3
stílus: 3
szereplők: 4
élmény: 3
mondanivaló: 4

Annyira szerettem volna szeretni ezt a könyvet, mert nagyon jó az alapja. Az erdélyi mondavilág bemutatása és a modern környezetbe való adaptálása remek ötlet. Egy csomó mindennel megismerkedhetünk így. Mégis nyűglődés volt a második felének az olvasása. Igazából az okát sem tudom. A szereplőkkel is baj lehetett, mert egyik sem került hozzám közel, így nem tudtam izgulni értük. Talán a stílus, a feszesség zavart a leginkább. Nekem kicsit el lett nyújtva, sokszor úgy éreztem nem haladunk sehová. Érdekelne a folytatása, mégis visszariaszt ez az olvasmányélmény, így szerintem elengedem ezt a duológiát.

Ez nem az én történetem, vagy rossz időpontban olvastam. Az eleje tetszett, aztán untam magam. Sajnos, a szereplők sem fogtak meg. Tartodot utáltam, Firtos szimpatikus lett volna, de olyan semmi szerepe volt. A fiúkról meg szinte semmit nem tudtam meg.