Két ​tojás 18 csillagozás

Esze Dóra: Két tojás Esze Dóra: Két tojás Esze Dóra: Két tojás

Még ​Trabanttól emlékeztem az igen hatásos „Hol vagy?”-ra. Megfogta a kezem. Itt. Nahát ez a fiú hagyta magát igazán csókolni. Puhaságos a szája. Omlékony. Rugalmas. Finom és meleg bőrét a bőrömhöz préselte – és én már megint annyira, annyira megnyugodtam! Az inge szétlebbent, mint a színházban a függöny. Összekuporodott, mint egy kiscica, aztán hosszában szétfutott benne a vágy, rámnyújtózott. Megnőttem én is sok-sok méteresre, túlnyúltam a házon is, siklottam előre keskenyen. És most valahogy nem kellett bénáznom a zoknival. Rángatás nélkül le tudtam harapni a papír szélét, kiköptem, két fogsorom közé vettem a kis tasakot, jobb kezemmel kihúztam az árut, és – ez sosem sikerült még – egy kézzel fel tudtam hengergetni rá. Apróságnak hangzik, de olyan sokat lendített az ügyön! Hogy én magam be tudtam építeni a dolgok rendes menetébe ezt az idáig majdnem mindig kellemetlen kis lépést, és egy kicsit sem kellett kijózanodni, amíg elengedhetjük magunkat teljesen! Ez bizony úgy… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1996

>!
Papirusz Book, Budapest, 1997
280 oldal · ISBN: 9638571020
>!
Ab Ovo, Budapest, 1996
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637853480

Enciklopédia 1


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

Sárhelyi_Erika I>!
Esze Dóra: Két tojás

Még sosem jártam így… Befejeztem – és elkezdem elölről. Mert olyan könnyed volt, hogy észre se vettem, mikor csúszott át tragédiába. Miközben érzem, hogy tele van tragédiával az egész. Több életre való tragédia van itt sűrűn összekuszálva, apák és lányok, osztálytársak, volt feleségek, szeretők, anyák és pótszülők szövevényében. Még sose jártam így … Hogy úgy pofán vágott, hogy még kérek.

11 hozzászólás
ppeva P>!
Esze Dóra: Két tojás

Az ilyesféle regényeknél elbizonytalanodok – vagy zseniális ez, vagy meztelen a király… Szóval nem tudom. Nagyon zsonglőrködik a nyelvvel és a szerkesztéssel, sok szép és lebilincselő rész van benne, de sok a keresett, modoros rész is. Beértem volna kevesebb – és kevésbé részletes – szexuális ismeretterjesztéssel is, a komolyzenét viszont egyáltalán nem sokallottam.
Apa és lánya – Don Juan és Donna Juanita – története. Mindketten igyekszenek megvalósítani a „minél több szex minél több személlyel, minél kevesebb érzelmi elköteleződés mellett” elvet. Ritkán jó a vége az ilyesminek, akár negyven körüli, akár 17 éves valaki, bár a pofonok, amiket az élet kioszt, lehetnek nagyon különbözőek.

Dün P>!
Esze Dóra: Két tojás

Nem tudok nem ötöst adni rá, pedig olyan óriási szemeket meresztettem a végén, pedig odáig sem volt egy habos-babos leányregény, de aztán még annál is olyanabb lett, mint volt.
Az elején furcsa volt a szerkesztés, de aztán észrevétlenül szerettem meg és már nem is tudtam, kinek a történetére vagyok kíváncsibb a Fábiánok közül, mert imádtam Nadiát, akiben önmagam kicsit elborultabb verzióját láttam, és Fábián Gedeon története is elkezd egyre érdekesebb lenni, aztán összekapcsolódnak a szálak és kitisztul a kép és már be is szippantott a regény menthetetlenül.
No és Lámi… Az általa írt kezdősorok földbedöngölnek, főleg, ha az ember elolvassa a regényt, megtudja a végkifejletet, és újra elolvassa az első másfél oldalt… Nemes egyszerűséggel odavág.

Ez is olyan könyv, amiből lépten-nyomon felolvashatnékom, idézhetnékem, mesélhetnékem volt (legutóbb ilyen volt az Édeskevés, előtte pedig a Doppler), és az ilyen könyvek mindig előkelő helyet foglalnak el bennem…
Csak azért nem vitt a földre még annál is jobban, mint ahogy, mert a földön fekve olvastam el az utolsó sorokat, de egyébként…

Pixelhiba>!
Esze Dóra: Két tojás

Köszönöm @Dün, hogy rajtad keresztül megleltem ezt a könyvet, nagyon is beleillik abba a sorozatba, amiről beszéltünk. Nehezen indult, nem igazán értettem ez miért jó nekem, féltem, hogy bent ragadunk a kezdeti történelmi korszakban, mert azt nem szerettem volna, de szerencsére a párhuzamos történetvezetés nagyon jól alakult, na persze nem úgy jól. A két tojás története egyaránt érdekelt, na de persze, hogy Nadia-é azért jobban, ismerősek a nem megszokott viszonyok, ah, többet nem is akarok írni, ez inkább nekem bent marad mélyen, esélyes újraolvasással valamikor a közeljövőben.

18 hozzászólás
Tíci>!
Esze Dóra: Két tojás

Nehézkesen indult, mert nem értettem, mi van, ki kicsoda, és miféle ez a szerkesztési mód. De aztán egyre jobban tisztult a kép, és egyre jobban érdekelni kezdett. A közepe olyan letehetetlen-féle volt, de aztán valahogy egyre komorabb lett, és vele én is, úgyhogy lelassult az olvasási tempóm is.
Gedeont nem, nagyon nem, sosem értettem az ilyen embereket. Épp ezért sosem az ő fejezetei, inkább Nadia részei vittek előre az olvasásban, rajta csak túl akartam inkább lenni. De aztán ugye ott az egyesszám második személyes elbeszélésmód, végig valaki más szemén keresztül, ki tudja, hogy igazából ilyen volt-e és így volt-e?
Nadiat sem kedveltem az elején, aztán egyre jobban, amolyan kutya-macska barátságba kerültünk a kötet végére. Ezelőtt még sosem olvastam ennyire igazi és valós naplót, ahol csak kapkodtam a fejem, hogy ki kicsoda, nem volt elmagyarázva semmi, és szerettem megfejtegetni, szétbogozni a szálakat. Belecsöppentünk Nadia életébe, éppen úgy, mintha csak valahol felcsapnánk egy vadidegen ember naplóját és elkezdenénk olvasni.
Lámi pedig… csak annyit, hogy nálunk is volt egy Lámi-eset, de az szerencsére csupán két napig tartott, egészen máshogy és másért, de mégis brrrrr, ha visszagondolok rá.
Plusz jó ez a tojás-dolog, sok mindenkire ráhúzható: Nadia-Gedeon, Nadia-Zozó vagy akár nagy merészen még a Nadia-Lámi hasonlóság is elgondolkoztatott.
Igazából leginkább az tetszett, hogy szép, hogy bármiről szóljon is, bármennyire ne szeressem a szereplőket, akkor is olyan jól van megírva, hogy négy csillagnál nem tudnék kevesebbet adni. Mert élő, mert megborzongatott, még akkor is, ha mindenre rájöttem, ha a sorok mögött lévő utalásokat összeraktam, így nem ért meglepetésként a vége.

lusi>!
Esze Dóra: Két tojás

Engem megdöbbentett és lenyűgözött. A szerkezete csillagos ötös, a szereplők nagyon tetszettek, egyedül Nadia volt fura számomra. Lámi meg, mintha én lennék…

sw92>!
Esze Dóra: Két tojás

Ennek a könyvnek imádtam az egyik felét. Nadia mintha egy rész lenne belőlem. Még most, hetekkel az olvasása után is a hatása alatt állok.
Gedeont nem értem, a mai napig sem, ilyen ember nem létezik, gondoltam az egész regény alatt és még most is. Talán csak a végén bizonytalanodtam el rövid időre, az a meglepő szerelmi szál a saját életem egy epizódjára emlékeztetett (bár ne tette volna, kellemes, bizsergető érzés helyett csak keserűség fogott el).
Egyetlen hiba van számomra a könyvben, ez pedig az, hogy Lámi karakteréről nem tudunk meg annyit, amennyit kellene, ahhoz, hogy a nagy miértnek a végéről a kérdőjelet le lehessen radírozni.


Népszerű idézetek

Sárhelyi_Erika I>!

Úgy csókolt, ahogy az ember futás után végigveti magát a réten. Veszettül vert a szíve, átütötte még az én kardigánomat is […]

51. oldal (Papirusz Book)

Sárhelyi_Erika I>!

[…] szét vagyok zuhanva, mint a dédpapa zsebórája […]

63. oldal

3 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

Ahogy az emberek kilencven százaléka, ő is azt hiszi, hogy minden gyógyír a másik nemben keresendő. Honnan szedik, egyszer úgy meghallgatnám, aki elmeséli! Még mindig Münchhausen megoldása a legígéretesebb: én húzom ki magam a bajból, a saját hajamnál fogva, ha tetszik. Ez dögnehéz, tudom. Az összes többi megoldás pedig nem létezik.

60. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

[…] labdázott a hajammal, és nekem mindenem elnevette magát. Kigurult belőlem az öröm.

212. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

[…] a szülők felelősek a gyerekeiért, de élni helyettük nem tudnak. Ahogy halni sem.

13. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

[…] puszta véletlen, hogy osztályelső, véletlenül ír meg minden házi feladatot, még az orosz leckéket is, minden orosz fordítást, véletlenül jelentkezik állandóan, úgy, hogy közben valamennyi órai levelemre válaszol, véletlenül tanul tavaly óta latint is, mondván, hogy az egyetemen szüksége lesz rá, véletlenül riszál oda Matusfalvyhoz, ha négy egész háromra áll fizkából, Rendkívül Szeretnék Javítani, Tanárnő Kérem, véletlenül jár japánórára és számolgatja a lehetséges pontjait már most, harmadik elején, véletlenül készül nemzetközi jogásznak… Elmehetsz amalgám tömésnek a bal felső zápfogamba, stréberkém.

74. oldal

7 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

Amikor hazajöttem, nekiálltam történelmet tanulni, mert keddre Fakír „Egy hiba – egyes” évszámdolgozatot ígért. (Megint megkérdeztem tőle, "Ez azt jelenti, tanár úr, hogy öt hiba ötös?")

86. oldal

21 hozzászólás
Dün P>!

Enyhén szomorkás is vagyok mostanában, főleg amikor véget ér a nap, amolyan esti fogalmam-sincs-mi-is-ben téblábolok. Pedig szép, puha ősznek örülhetünk csendeskén, már mindig ködszag is úszkál az utcán, ha leszáll a sötét. Félbehagyott szimfóniának érzem magam, utolsó akkord nélküli koncertnek. Hozzá ijesztően unom állandóan a nyavalygásom hallgatni. Holnap reggel is megyek uszodába. Legalább valamit csináljak. Adok a rengeményeknek, hadd tudják meg, hollakika.

63. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

[…] Zozó nem bír meglenni könyvfalás nélkül, imádja magába szívni, amit mások felhalmoztak. Azt mondja, kiegyenlítődik tőle, lehordja a hegyeit és feltölti a völgyeit.

191. oldal

1 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

Én voltam úr, a vers csak cifra szolga… Talán tíz éves korodban esett a tekinteted e sorra. A nyitott kötet az asztalon hevert a nagyszobában. Csak hárman voltatok: a vastag, poros könyv, az óraketyegés, és te. Tétlenül bóklásztál a lakásban, gépiesen belenéztél a szemed előtt feltárulkozó könyvbe. Amikor elolvastad, olyan természetes otthonossággal fogtad fel, mintha máris fejből tudnád. Nem megtudtad – felismerted, miről van szó. Hogy mi a vers, csak rajtad múlik. Milyen világos, milyen megrázóan egyszerű és tökéletes: olyasmi, amin nem lehet változtatni és nem kell magyarázni.

99. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kolozsi László: A bejrúti járat
Kemény István: Kedves Ismeretlen
Bauer Barbara: A fekete rózsa
Bauer Barbara: A messziről jött fiú
Kőrösi Zoltán: Magyarka
Kékesi Dóra: A holnap érintése
Vámos Miklós: Apák könyve
Ittzés Laura: Nyolc perc
Bánki Éva: Esőváros
Kőrösi Zoltán: Szívlekvár