Hotel ​Hamlet 5 csillagozás

Esze Dóra: Hotel Hamlet

Helsingör ​partján, a város legforgalmasabb szállodájában, a Hotel Elsinore-ban egy napon váratlan változást jelent be Forvastinbras vezérigazgató: Hamlet, a rendhagyó ügyvezető igazgató helyét mostantól a szolgalelkű, alkalmatlan Claudius veszi át. Hamarosan csatlakozik hozzá az ostobácska és haszonelvű, bár jószándékú Polonius, illetve a határtalanul jellemtelen, nyalonc Osrick.
A regény narrátora, Jan, tizenhárom éve recepciós az Elsinore-ban. Halmozottan hátrányos helyzetű: testi fogyatékkal él, homoszexuális, tizenegy éves kora óta árva. Távolról sem megtört ember, sorsát nem látja szerencsétlennek, vélhetően emiatt vált megkerülhetetlenné Hamlet csapatában, vagy épp fordítva, az Elsinore-ban töltött évek csiszolták ilyenre a személyiségét. Jan a nővérével, Philippával, és annak szinte az első perctől férjnek tekintett barátjával, Stellannal lakik együtt. Stellan szociális munkás egy börtönben, innen gyakran történeteket szállít Jannak, aki gyerekkora óta ír, a… (tovább)

>!
456 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634681182

Most olvassa 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 15

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
balagesh IP
Esze Dóra: Hotel Hamlet

Lehet, hogy kegyetlenség, de nem írok semmit a könyv tartalmáról, szerkezetéről. Nem írok semmi másról, csak a nyelvéről. Még csak el sem tudom azt képzelni, hogy legyen olyan olvasó, aki csak úgy átlépne ezen a nyelvezeten, és a tartalmi, szituatív viszonyok iránti érdeklődés vinné, hajtaná előre.
Egy belekukkantás is elég, hogy a szedés mutassa, mondat-, gondolatfolyamok várnak az olvasóra, valami megfogalmazási, kifejezési átlagtalansággal találkozik majd a könyvben.
„mert tudom, el soha nem hagysz” (54) – költői sor, gondolják majd sokan reflexből a nem kevés ilyen láttán. Igaz, de azzal a megszorítással, ahogy Arany János Hamlet-fordítása költői. Dramatizált, színpadias nyelv ez. Rengeteg helyen a nyelvi ritmus felülírja a szimpla szórendet (tehát nem: soha nem hagysz el); a kevés helyett inkább a sok van: „riffjei burjánzó vadonának valamennyi kínosan duzzadó gyümölcsét” (140), az egyszerű helyett inkább a keresetten furcsa, szinte érthetetlent választja: „rámgörbült az izzó lávadüh” (148), ami akár ilyen sorokig dúsulhat fel: „mozdulatlan ágaik csak a méregzölddel keveredő türkiz tenger ritmustalan viharocskáival törődtek” (320).
Vagy érdemes megnézni a tagmondatok összefűzését. Pl. itt, ahogy a kocsiba szállásig sima az ügy, de aztán a „repíteni” igenév (miközben újabb főnévi igenevet vonz: habzsolni) már egészen különleges törést hoz, és ez még akkor is csak kevésbé lenne szimpla, elegáns meg pláne nem, ha így írná: beszállt az apja kocsijába, hogy [az] elrepítse dunblane-be. Aztán persze a mondat visszanyugszik a klasszikus leíró helyzetbe.
147: „na, ez a giccs, nem a pour adeline, bökte ki menigmand a búcsú percében házuk mögött, mielőtt beszállt az apja kocsijába, repíteni menigmandot dunblane sűrű levegőjét habzsolni attól kezdve, de azért jellemzőbben mégis inkább a queen victoria school egyik fülledt hálótermébe, közben a talpával elkent egy félholt fűcsomót a pázsiton,”
De működik ez, és követhető. Sőt nagy mondások is jönnek ki a szépségből: „szabadság téged még nem szeretett szigorúbban” (37); „mit számít, törpébb paranoia mészárolt már le élesebb tényeket” (107). Tán sokkal jobbak is…
Egészében mégis furcsa és minden trendnek ellenében indul el ez a stíluseszmény: bonyolít, játszik, a nyelvbe veti magát, de inkább önfeledten, önélvezetből. Fürdik a dísz- és káprázattobzódásban, nem pedig homlokráncoló, rácsodálkozó, értetlen kortársként kezeli a nyelvet. A varázslatból nekem ez így sok volt. Nem csupán terjedelmében, hanem sűrűségében is. Tehát nem csak 10 sor után, hanem már egy soron belül is. Nem írhatom hát, hogy ezen a nyelven nekem novellákat kellene olvasni – bár ki nem zárom. Bármennyire idegenkedem is a kortárs száraz realizmustól, ez a stílus is inkább akadály, nem pedig vonzó kaland. (De lásd @Traveller véleményét, akinek épp ellenkezőleg, inkább kihívó kaland volt, semmint akadálygyűjtemény.)

6 hozzászólás
>!
cseri P
Esze Dóra: Hotel Hamlet

Ez a könyv… tényleg embert próbáló elolvasni, és nekem kb. az első kétszáz oldalig még tetszett is. Hogy mi történt akkor? Hát először is, behozott az író mindenféle mellékszálakat a hoteles történet mellé, és ráfittyentette mintegy a cselekményre, nem nagyon értettem, hogy miért. Például hogy a szerencsétlen arab nő hogy és miért kerül a történetbe a vége felé, azt már végképp nem tudtam követni. Aztán meg, a stílus is, ami először tetszett meg tudtam követni (többfélét is variál, ez írásmódokban is tükröződik, különösen a menedzseres bikkfanyelv telitalálat), egy idő után már újat mutatni nem tud, viszont fárasztó lesz. Úgy érzem, szerencsésebb lett volna megmaradni a hoteles témánál, egy összefogottabb cselekménnyel. Sajnálom, mert nagy munka lehetett megírni ezt a könyvet, de hogy mennyire és kikben fogja megtalálni a közönségét, azt nem tudom.

>!
ppeva P
Esze Dóra: Hotel Hamlet

csácsövi, dán királyfi, szép a koronád,

Hát ennyi volt, eddig bírtam, nem szenvedek tovább…
Annyi a jó könyv!

>!
Traveller P
Esze Dóra: Hotel Hamlet

A Hotel Hamletben egyvalami könnyű és kellemes: kézbe venni és a borítót nézve jól érezni magunkat.
Olvasni már nehezebb. Ulyssesként bolyongó történet, a nézőpontok és idősíkok ugrálása figyelmetlen olvasónál epilepsziaveszélyt okozhat. Hosszú, nehéz, kemény szöveg.
Értékelni még nehezebb, mert nem szorítható a megszokott koordináták közé: van értelme dramaturgiáról, cselekményről, konfliktusról, jellemekrők beszélni egy olyan könyv kapcsán, amiben minden a szöveg sodrásának van alárendelve?
Sőt. A Hotel Hamlet szövege nem csak sodor, hanem árad, hullámzik, hömpölyög. A lélek fürdetésére nem használható, mert azonnal mélyvíz és örvény. Elragadja az olvasót. Nem szórakoztat, hanem beszív. A boldog kevesek könyve, ahogy a tengerparton dagonyázó tömegből is csak kevesen mernek beúszni a bólyákon túlra.
Sziporkázóan bizarr nyelvi lelemény, leleményesen sziporkázó bizarr nyelv. Szteroidokkal szurkált, ecstasyn pörgő, LSD-bélyeget szopogató anyanyelv.
Néha le kell tenni, ahogy egy liter pálinkát sem lehet egy hajtásra meginni. De amkor a végére érünk, minden letisztul, és csak az üres oldalak betűk utáni könyörgése hallatszik a hirtelen csendben.

5 hozzászólás
>!
szökött_csincsilla
Esze Dóra: Hotel Hamlet

Esze Dóra nagyszerű prózaíró. Generációja egyik legjobbja.
Nincs olyan szövege, amely akár mondatokra bontva, akár teljes egészében nézve ne kínálna meglepetéseket, popkultúrális utalásokba forgatott, generációspecifikus közléseket, vagy ne részesítené az olvasót egyfajta összetartozás-élményben, éppen az utalásain, a szöveg mögüli kikacsintásain keresztül.
Már a Tiszta Pierre-ben, eddigi (szerintem) legjobb regényében is tetten lehetett érni a kísérletező kedvet, a hagyományos formai keretek tudatos feszegetését. Ez ott nem is sikerült rosszul, novellaregény, lazán kapcsolódó, jelenben és történelemben játszódó, átélhető és rideg, de mindenképp befogadható írásokkal.

A Hotel Hamlet nem ilyen.
Egyrészt mint regény, számomra nem igazán áll össze. Lehet, hogy ennek megvannak a világirodalmi előképei, de ez a tudat sem teszi befogadhatóbbá.
A szöveg szétszálazva, mondatról mondatra haladva persze lehet élvezetes, és sokszor szórakoztató is, de mint regényolvasáskor általában, nem rajzolódik ki semmilyen íve sem a törtênetnek, vagy ha igen, az annyira mélyre van ásva a sokszor feleslegesen túlgondolt mondat-kacatok alá, amit én, átlagos olvasó nem leszek képes kikaparni.
Aki virtuóz prózát akar olvasni, és szereti az értelmezési kihívásokat is, valószínűleg az év regényébe ruház be, ha megveszi Esze Dóra legújabb könyvét. ;)


Népszerű idézetek

>!
szökött_csincsilla

az emlékezés krumpliszsákot csinált belőlem ezekre a hetekre,

Pszichedelikus zománccá simult az idő, ezek a hetek joplin porschéjába öltöztek, és abban a féltransz tekergésben, gomolygásban, villódzásban mint a boreálisz mélabús paródiája tolakodtak az első sorba, majd ájultak vissza a lassú örvénybe a képek, mikor melyik, hogy végül ennyi maradjon, punnyadt találgatás, mi is történt velünk, velem

102. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Hajnal Kitti: Falak
Hayden Moore: Csendkirály
Hayden Moore: Üvegkalitka
Carol Souya: Évszakok
Becca Prior: A tanítvány 4.
Carol Souya: Angelo
Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza
Becca Prior: A sorsom te vagy
Hayden Moore: Nem játékszer