Az ​idomított férfi 13 csillagozás

Esther Vilar: Az idomított férfi

„A nők úgy intézik, hogy a férfiak helyettük dolgozzanak, gondolkozzanak, viseljék a felelősséget. A nők kizsákmányolják a férfiakat. De a férfiak erősek, intelligensek, fantáziadúsak, míg a nők gyengék, buták és fantáziátlanok. Akkor miért a nők zsákmányolják ki a férfiakat, és miért nem fordítva?”

>!
Akadémiai, Budapest, 1990
164 oldal · ISBN: 9630558297 · Fordította: Szilágyi Éva

Enciklopédia 4


Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 4

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Anita_Kovács_16
Esther Vilar: Az idomított férfi

Nagy itt a képzavar.
Tehát alapvetően akkor eszerint a férfiak nem túl okos lények, mert elég egyszerűen rá lehet őket venni egy szolga-létre. Ha férfi lennék, kikérném magamnak. Főleg, hogy azt állítja, a férfiaknak kell gondolkodni nők helyett, mégis ennyire butácskák?
A másik, épp a feministák harcolták ki azt,hogy kereshessenek a nők is, és vállaljanak felelősséget felnőtt módra az életükért, namost mikor antifeminista férfiak dicsőítik a könyvet, akkor épp egy letűnt kor nőtípusát szidják, azaz a kitartott nőt aki kizsákmányolja a férfit, ugyanakkor meg fogják be a mocskos feministák, miért akarnak dolgozni, felnőttként, önállóan felelősséget vállalva élni, nem pedig valaki eltartottjaként, aki a gyámjuk? Döntsék el, mit akarnak, a Huffnágel Pisit félék. A könyv teli csúsztatásokkal, alapvetően hülyeség.

1 hozzászólás
>!
Carmilla 
Esther Vilar: Az idomított férfi

Totálisan nőellenes, sőt nőgyűlölő hangnemű írás. Van benne igazság, de Vilar túlságosan szélsőséges és általánosító, holott a világ azért ennél sokrétűbb… Nem ismerem el, hogy a nőt társadalmi helyzete, anatómiája és neveltetése ostobaságra és rabszolgatartó életvitelre kondicionálná. Szerintem ugyanezek miatt válhat belőle rabszolga és áldozat. Nem igaz, hogy minden férfi-nő kapcsolat a nő dominanciáját jelenti. Stb. Inkább érdekes, mint értékes könyv.

2 hozzászólás
>!
Novbert
Esther Vilar: Az idomított férfi

Szexista bullshit. Az a vicces az egészben, hogy miközben a nőket próbálja ócsárolni, a férfiakat meg piedesztálra helyezni, közben tulajdonképpen a férfiakat is manipulálható szerencsétlen kis véglényeknek állítja be.
Ami nem vicces, hogy találkoztam olyan emberrel, aki elgondolkodtatónak találta.

>!
sithlovag
Esther Vilar: Az idomított férfi

Nos, olvasgatva a kommenteket azt hiszem nagyjából mindkét közönségnél betalált az írónő, mert nagyjából senki nem értette meg teljes egészében a könyvet (bár elég régiek, azért ideírok mert miért ne). Vilar a saját korának abszurd, epét hányó feminista mantráit figurázta ki, és olyan jól csinálta ezt, hogy kékre-zöldre is verték a feministák (éljen az egyenjogúság ugyebár). Annyit kell tudni róla, hogy a 70-es években a feminista „értelmiség” nagyrésze pont ugyanezt a nyelvezetet követte, amit Vilar itt megüt. Csak nyilván ugye, mivel az férfiak ellen szólt, az nem volt szexista :) Csak hogy kontextust szolgáltassak: Andrea Dworkin például olyanokat mondott, hogy amelyik nő teherbe esik, az egy k-rva. Valeria Solanas két lábon járó dildóként jellemezte a férfiakat. Ilyen elmebetegek között kell értelmezni Vilar írását, ami óriási bátorságot igényelt, ezért mély tiszteletem az írónő felé. Ezen feminista írónőket pedig, akiket megemlítettem…nos azt hinné az ember, hogy a történelem szemétdombjára kerültek, ahová valók, sajnos azonban az a mentális rák amit hirdettek ma nemhogy reneszánszát éli az Egyesült Államokban, de még kétszer olyan durvább, mint a hetvenes években volt. Ennek ma látjuk is az eredményét: ami Vilar Idomított férfije volt a 70-es évekbeli feminizmus ellen, azt ma az alt right, a red pill és a mgtow testesíti meg.

1 hozzászólás
>!
www
Esther Vilar: Az idomított férfi

Zseniális könyv! Végre egy író, aki fényt vet a legnagyobb titokra, hogy hogyan élősködnek a nők. Az ő hatalmuk egyik pillére, hogy eltitkolják a módszereiket, terveiket, és soha nem őszinték ezeket tekintve. Ha pedig valaki fényt derít erre, akkor üldözni kezdik. Ami pedig szélsőséges érzelmeket vált ki, annak bizony van valami alapja.

Szerencsére egyre kevesebb nő talál magának gazdatestet, egyre több férfi fordul el tőlük, a feministák pedig egyre hangosabbak lesznek.

>!
Ariadne
Esther Vilar: Az idomított férfi

Vannak ugyan benne féligazságok, de teljes mértékben a férfiakat dicsőíti. Ebben a könyvben a nők érzelemhiányos, buta, és fantáziaszegény lények, úgy állítja be őket az író mint egyfajta élősködőket.

Egyszer egy illető megjegyezte hogy amíg feminista nézeteket vallok, addig nem is fogom megérteni. Ezt a könyvet nem is akarom…

4 hozzászólás
>!
haemorgen
Esther Vilar: Az idomított férfi

Véleményem szerint igazakat ír az alábbi könyvben az ÍRÓNŐ, ajánlom mindenkinek.

>!
Razide
Esther Vilar: Az idomított férfi

Minden mondatát bekeretezve kellene a falra függeszteni. Többször újraolvasós könyv. Minden gondolata egy tömör cáfolata az eddigi mítoszoknak. Kötelező olvasmány minden férfinek, különösen a házasulandóknak. Red Pill alapmű.

1 hozzászólás
>!
nariagnuhtseab
Esther Vilar: Az idomított férfi

Hát hát hát, ezt is letudtam! Hol is kezdjem? Az első harmadig majdnem megvezetett a hölgyike, de aztán rájöttem a csalásra, ez egy vicc! Ráadásul nem is a legjobb s legeredetibb. Körülmények figyelembe vétele elengedhetetlen hiszen ekkoriban lángolt a (második?) feminista mozgalom és látszólag ez ellen szólalt fel. Áááám a valóságban ez nem csak a bigott feministákat, de a majdnem ugyanolyan erővel ellentámadó hedonista/szexista s egyéb férfiakat is (bár kissé burkoltabban) egyaránt támadja. Ténybeli hibák (Kennedyk húga nem jómódban élt hanem lobotomizált aggyal kvázi zöldségként…), abszurditás határát súroló röhejes kijelentések (nők később tanultak még olvasni wtf??!!). Nem lett volna ezzel sem baj, de a vége már annyira unalmas, elmúlik a minimális szórakoztató értéke és csak ismétli vég nélkül a baromságokat. Igazából senkinek sem ajánlom s bármelyik nem képviselője ezzel akar vitában érvelni, ne tegye. Móricka heti lapban is találtam jobb és mélyebb cikkeket anno!

>!
Akadémiai, Budapest, 1990
164 oldal · ISBN: 9630558297 · Fordította: Szilágyi Éva
>!
Turbo1988
Esther Vilar: Az idomított férfi

Nagyon jó, hiánypótló és pozitív értelemben vett agytágító írás. Már régóta esedékes lenne egy ehhez hasonló könyv.
Két súlyos hibája van: 1971-ben íródott, és ezért vannak benne olyan dolgok, amelyek mára elavultak Ez főleg az emancipációnál kap szerepet. A másik nagy hátránya, hogy az írónő nem tud elszakadni attól a társadalmi közegtől, ahonnan ő maga jött. Ennek ellenére számos okos, értelmes dolog van benne, ami minden nőre igaz társadalmi hovatartozás nélkül. Így ez az oka, hogy a könyvben nagyon jó alapigazságok, gondolatébresztő és fátyolfelfedő írások vannak a hatalmas zöldségek mellett.
Vagyis inkább olyan dolgok mellett, amelyek Esther Villar társadalmi csoportjába tartozó nőkre vonatkozik.

A férfiakat több helyen is hiányosan látja. Az írja, hogy a férfi számra az élet és munka ugyanaz. Csakhogy számomra az élet és a munka két külön dolog.

Viszont nagyon jól látja, hogy amikor egy férfi huzamosabb ideig munkanélküli, vagy súlyosabb érzelmi problémái vannak, akkor elveszíti a családját: feleségét, gyerekit. Csak bennünk, férfiakban van annyi szeretet, becsület és tisztesség, hogy kitartsunk a párunk mellett akkor is, ha nincs munkája, vagy érzelmi problémái vannak.

Viszont amikor azt állítja, ahogy az életfogytiglani szabadság (nőtlenség) jobb lenne, mint az életfogytiglani rabszolgaság (házasság) az így nem igaz. Az ember egyszerűen társas lény, de attól mi is rettegünk, hogy a feleségünk megöregszik, és ocsmány lesz, de mégis vele maradunk, mert pocsék dolog egyedül lenni. Főleg öregen.

Az egyik legbölcsebb mondása, hogy a férfi beleesik abba a hibába, hogy a nőket magához hasonlónak tartja, azaz olyan embernek, aki többé-kevésbé ugyanazon az érzelmi és értelmi síkon él, mint ő maga. EZ IGAZ!!! Sok buta, tehetetlen férfi azért tartja „bonyolultnak” a nőket, mert férfi ésszel akarja megérteni őket. Azonban a nők nem bonyolultak, hanem csak instabilabbak érzelmileg. Meg aztán azt tanulták, hogy a férfiakat üvöltözéssel lehet engedelmességre bírni, vagy sajnáltatásával.
Nem vicc! Én sem hittem el, amíg nem volt párkapcsolatom.

Viszont más dolgokban téved. (Sorrendben haladok, ahogy a könyvben is volt.) Amikor azt írja, hogy a nők számára a szellemi dolgok idegenek, akkor téved. Valójában csak a túlnyomó többségüknél teljességgel harmadlagos dolog. Észrevettem a környezetemben lévő nőknél, hogy amikor azt mondják, hogy nem akarnak egy férfitól függeni, és a saját lábukon akarnak megállni, akkor az azt jelenti, hogy nem akarnak férfit kiszipolyozni, és uralkodni rajta. Jóllehet ez egyes esetekben gátolja őket a stabil kapcsolat kialakításában, máskor pedig épp előnyükre válik, mivel a férfi nem érzi magát bankautomatának, hanem a nő „társának”.

Abban sincs igaza, hogy a férfiak hisszük azt, hogy mi nyomjuk el a nőket. A feministák és a kiégett nők próbálják elhitetni velünk.

Amikor azt állítja, hogy nők nem ismerik azt az ambíciót és tettvágyat, ami a férfiaknál megint dolgokban való belenyugvásra szocializálnak minket. Megint csak elköveti azt a hibát, hogy a saját társadalmi közegéből indul ki. Ez inkább nevelés kérdése. Egy férfi sem ismerheti ezeket, ha a szüleik a teljes önfeladásra, és az igazságtalanságokban való beletörődésre szocializálták őket.

Viszont az tény, hogy a nők világában csak a többi nő számit, ami elég ijesztő, hogy az élettársi kapcsolatok esetében is ez mennyire igaz!
Főleg ha a ruházatáról van szó. True story…

Viszont a leleplező agytágítások közé tartozik, hogy kimondja: A nőknek elsősorban a többi nő véleménye számít. Ez igaz!!! Sokan nem tudják, hogy a nők nem a férfiak kedvéért öltöznek ki, hanem a többi nő kedvéért. Csak letagadják. Persze attól még, hogy nem a legcsinibb lány a munkahelyén gazdasági okokból még felszedhet valakit a kinézetével, ezért hazudják azt, hogy a férfiaknak öltöznek ki. Akik meg azt mondják, hogy „saját maguknak öltöztek ki” azoknak vagy nincs pasijuk, vagy van, csak azok tisztában vannak az előző ténnyel.
Villar is elismeri, sőt ki meri mondani, hogy nőkre a férfi külseje másodlagos dolog. Persze feltétele a hűségnek, és az együttélés idejének, de ahhoz fog jobban ragaszkodni, aki mellett anyagilag jobban jár. Hacsak ez utóbbinak nincs több esze…

Viszont telibe talált annál a résznél, amikor leírta, hogy a nők miért ócsárolják egymást a pasik előtt. EZT EDDIG MÉG ÉN SEM TUDTAM!!! Viszont valóban így működik ez. Azt a cégtulajdonost, aki alkalmazottjának állandóan a konkurens céget dicséri, mindenki elmebetegnek tartaná, és fennáll a kilépés lehetősége. Hiába nem csalná meg az adott férfi a párját, a nő ezt sosem tudhatja előre. Ahogy persze a férfi sem az ellenkezőjét…

Máshol azt írja: „Egyedül az értékmérők évszázados zűrzavara a felelős azért, hogy a nő lett a „szebbik nem”.”
Ez nem igaz. Most elárulok egy férfi titkot: az értelmesebb férfiak a saját nemükre mondják, hogy mi vagyunk a szebbik nem. Miért? Mert ilyenkor a saját testünkre gondolunk, vagy arra, amit a saját testünkről gondolunk. :) Ugyanakkor ami a nők=szebbik nemre vonatkozik az onnan ered, hogy egy férfi még a csillagokat is lehazudja az égről a nő szépségéről, csakhogy hajlandó legyen bevállalni egy dugást.
Akkor a köznapi értelemben miért a nőkre használjuk?
A válasz egyszerű: mert ezzel nem ezt mondjuk, hogy magunkat teljesen jelentéktelennek tartjuk, hanem azt, hogy heteroszexuálisak vagyunk. Mivel ha egy nő azt hallaná egy férfitól, hogy saját nemét tartja a szebbik nemnek rögtön a szexre asszociál. Ezért amikor egy férfi a saját nemét dícséri, rögtön a homoszexualitásra gondol. Ez még a kisebb baj. A nagyobb baj az, hogy ezt terjeszti az adott férfiról minden ismerősének.

Kár, hogy Villar is beleesik abba hibába, hogy azt hiszi: a férfiaknak azért kell a nő, hogy alávesse magát neki. Ez pedig ahogy ő is elismeri fordítva igaz. Habár igaz ez függ a kapcsolat komolyságának mértékétől. Minden számunkra komoly kapcsolat arról szól, hogy a férfi társat akar magának. Magával egyenrangút, de legalábbis olyat, akinek alacsony a rinyafaktora.

Amikor a férfi-női külső megjelenésről írt sok igazság van abban, amit a nőkről mond, viszont a férfiaknál pontatlanabb az érvelése. Nem igaz az, hogy egy férfi nem tartja saját magát szépnek, csak erről nem beszélhetünk a nők előtt. Gondolom egyértelmű, hogy miért…
Annak pedig, hogy nem törődünk a külsőnkkel az az oka, hogy fésületlenül, szakállasan is elégedettek vagyunk magunkkal.

Amikor azt írja, hogy a férfiaknak minden megvan, ami a gazdag, szabad emberhez méltó élethez szükséges igazából csak azt nem fogja fel, hogy miért is nősülünk meg.
1. Csőbe húztak minket kamu vagy valós apacsinálással.
2. Mert a lelkünk mélyén, mindannyian olyan nőre vágyunk, aki legalább annyira szeret minket, mint ahogy mi őt. Természetesen a valóságban csak egy ilyen nő létezik: az édesanyánk! De minden férfiban megtalálhatóak a reprodukciós ösztönök. Sokkal erősebben, mint a nőkben, ezért amikor a gyermekeink anyját keressük olyan nőre vágyunk, aki ezt megadhatja nekünk. Ez az oka annak, hogy sok férfi (ha nem húzzák csőbe) olyan nőt keres egy életre, akinek a személyisége hasonlít az anyjáéra.
Csak erről nem lehet beszélni. Mert a nők szemében (és ezt Villar nem írja le sehol!) a férfiak érzelmeinek kimutatása a „gyengeség” jele.

Később, amikor azt boncolgatja, hogy tudósoknak és rendezőknek a műveiket ne a feleségüknek ajánlják fel, akkor kifelejt valamit. Bár jól látja a jelenséget, de Villar itt nem veszi figyelembe, hogy erre a férfiak rá vannak „kényszerülve”. A tudósok és az űrhajósok azért, hogy a nejük ne hagyja el őket, a rendezők meg a nézettség miatt.

A másik kedvenc mondatom tőle: „A nők pedig eközben egyre lustábbá, egyre ostobábbá, s anyagilag egyre igényesebbé válnak.” Bárcsak ez azt jelentené, hogy kevesebbet is beszélnek… :)))))))))))))))))))

Kiborít, hogy egyszerűen nem érti, hogy a férfiak miért hagyják magukat lóvá tenni. A válasz egyszerű. Csak meg kellett volna kérdeznie néhány férfit: azért, mert kisgyerekkorunktól kezdve azt hazudják nekünk a szüleink, nagyszüleink, sőt a média is, hogy minden nő szent, csak mert másféle nemi szerv van a lábuk között.
Ebben az eseten a férfiaknak csak egy valódi tanárra van: a tapasztalat.

Az idomításos fejezet alatt értettem meg, hogy a nők miért utálják az írót: amikor számukra használható dolgot mond, akkoris – szó szerint – lehülyézi a nőket. Másfelől azt hiszi, hogy a természetes kiválasztódás miatt csak azok a nők tudnak reprodukálódni, akik képesek idomítani a férfiakat. Ez ma már nem feltétel. Lásd apacsinálás.

Aztán amikor összeköltözésről beszél, Esther Villar súlyos hibát követ el akkor, amikor a férfiakat női aggyal akarja megérteni, és ez nem jó. Ugyanis a férfiaknak a tesztoszteronszintje 10X nagyobb, mint egy nőnek. Ez az oka annak, hogy a férfi igényli a nőt. Igen, hosszabb távon, amikor már nem rajong ugyanazért a nőért már tényleg a dícséret meg a közös gyerek miatt tartja.
De az összeköltözés (alias próbaházasság, alias kevesebb rezsi!) hátterében még messze nem ez áll!!!

Később a teljesítményelvnél szintén kifelejt egy fontos dolgot. A teljesítményelv nemcsak a nőkről, hanem a pénzről szól. Viszont a nőket arra nevelték, hogy hagyják el a sikertelen férjüket, és vigyék magukkal a gyereket. Régebben persze gyakran otthagyták őket az apánál, mivel sokan csak azért szültek (egykeresős családról van most szó!), hogy magukhoz láncolják a pasit, de az emancipáció+családjogi törvények+szociális támogatás miatt egyszerűen „anyagilag” lett kifizetődőbb a gyereket magukhoz venni. Másfelől könnyebben magához vonzza a jól kereső apakomplexusos ökröket.

A férfibecsülettel kapcsolatban megint tisztán lát. Ez igaz. Én az exeimtől tanultam becstelenséget, és a minden akadályon átgázoló hajlomot és módszereket. A szüleim még valami ostoba férfibecsületre neveltek, de könyörgöm: abból nem lehet megélni!!!

Annyiban igaza van, hogy ha egy férfi próbálná megtenni ugyanezt, akkor rögtön rárivallnának, és lehordanák mindenféle gyenge lúzernek. De ha egy nő, akkor az nem számít, mert… Mert miért is…? Na ez az!

„Szótár”
:DDDDDDD
De! De! De! De! De! De! De!

Abban sincs igaza, hogy a nők érzelmi világa szegény. Inkább instabil. Villar szerit a nők csak elhitetik a férfiakkal a labilitást, de valójában ugye azok a férfiak, akik előtt nem ismeretlen fogalom a „hiszti hét”, nos, tudjuk, hogy nem kell annyit erőlködni. Meg aztán biológia órákon tanultuk, hogy a nőknek a bal agyfélteke a fejlettebb, a férfiaknak a jobb.

Mégis, amikor a sírás=manipulációról ír voltaképpen semmi újat nem mond, pedig megoldási módszereket várnánk tőle…

Viszont amikor a szexualitást fejtegeti az írónő TELJES SÖTÉTSÉGBEN VAN:
Szóvá teszi, hogy milyen drága egy nő szerelme. Igen ez igaz, csakhogy minden férfi tudja, hogy nem létezik „ingyen nő”. Ezért járnak sokan az olcsóbb prostikhoz: mert ott minden őszinte, és nem finnyáskodó.
Amikor arról ír, hogy a nő elnyomja a libidóját hadd kérdezzem meg: melyik évszázadban??? Ez a nő látott egyáltalán nőt saját magán kívül? Hiszen ha egy nő nem folytat viszonyt egyszerre több férfival, akkor hogyan tud szelektálni???
Ennél a résznél talán az egyetlen igazán értelmes mondata az, amikor rávilágított arra, hogy a férfi szüzességének soha nem volt értéke. (Viszont annál inkább van szégyene.)
Valójában ezért van az, hogy felnőtt nő fiatal fiút csak “elcsábíthat”, de sohasem erőszakolhat meg.
De amikor azt írta, idézem: „Ha a férfi hasonlót tesz kiskorú lánnyal, szexuálist bûnözõnek számit, akit a nőnemû csőcselék fegyházba zárat” – ORDÍTOTTAM!!!!
Nem ezért van, hanem azért „IS”, mert:
1. Kiskorú apától nem lehet gyerektartást követelni, így a felnőtt nő a társadalmi sztereotípiák szerint max. elcsábíthat egy pubertást (fiatalabb gyerek esetén a nők is börtönbe kerülnek!), viszont az éberebb anyák tudják, hogy a viszonyból született gyereket a mentális fegyverként lehet használni a már nagykorúság (és így munkakeresés!) előtt álló férfiaknál.
2. Tinédzserkorú lány is teherbe eshet, és az abortusz is pénzbe kerül. Nemhogy egy gyerek felnevelése…
3. Egy férfi emberben kell lennie annyi józanságnak, hogy bizonyos kor alatt nem húz meg senkit, nem kezd ki senkivel. Pontosabban nem is józanság kell ide, hanem MENTÁLIS EGÉSZSÉG!!!

Ugyanakkor hatalmas ostobaságot mondott arról, hogy a nők lemondanak a magas libidóról. Ez nem igaz. Nem mondanak le róla, csak mivel kevesebb tesztoszteronjuk van, így jobban megválogatják a partnerüket, és ha kérdezik őket, letagadják. A kettő (azaz amit a nők mondanak, és amit csinálnak) nem ugyanaz.
Akkor is téved, amikor azon spekulál, hogy férfiak képesek kondicionálni a nemi vágyaikat, ha elég korán kezdik. Ez így nem igaz. A férfiak, ahogy a nők is biológiai lények. Igen, a nőknek kevesebb tesztoszteronjuk van, így nekik ez még mindig sokkal könnyebben megy, mint a férfiaknak. Arról már nem is beszélve, hogy ha egy férfi próbálkozna ezzel (papokat, szerzeteseket kivéve), akkor közmegvetés tárgyává válik!
Nem részletezném tovább az ilyen irányú tévedéseit, de látszik rajta, hogy nem igazán élvezte a mostohaapjával töltött együttléteket.
Amikor a „piszkos foglalkozás”elnevezés eredetéről beszélt egyet kell értenem. De a prostikat másért is lenézik: mert kőbunkók.

Csak az 50. oldaltól (pdf-en van meg) kezdődően kezdjük megérteni az írónő valódi indítékait. Nos, legalább megtudunk egy-két dolgot az írónő anyjáról, és Esther Villar motivációiról.
A gyerekcsinálás ösztönét az írónő egyszerűn nem érti. Minden értelmes fajban ott van a reprodukció ösztöne. Ez sokkal inkább ösztön, és nem vágy arra, hogy egy nőnek rabszolgái legyünk. A törődés, a tudásunk átadásának vágya. Valamint a büszkeség, és megkönnyebbülés, hogy elvégeztünk a Feladatot, amit a Természet ránk rótt, amikor megszülettünk. Főleg ha egészséges fiú utódot hoztunk létre. Az a férfi legnagyobb Büszkesége.
Viszont a gyerekcsinálás nem tesz senkit rabszolgává! Mivel senki sem köteles megmaradni a nője mellett. Főleg amikor a gyerek már elég nagy, hogy döntsön melyik szülőnél akar maradni!
De azért voltak még bölcs gondolatai. Például, amikor az egykézés ellen szólalt fel. Az érvei logikusak és érthetőek. Főleg ama tekintetben, hogy egy gyerekkel bármi történhet…

Aztán amikor női főbűnökhöz ért, megint volt értelme olvasni ezt a könyvet. Igen, a nők TÉNYLEG azért takarítanak állandóan, azért sütnek-főznek, stb, mert nekik ezt jeleneti a szabadidős elfoglaltságot!!! Sok férfi valóban azt hiszi, hogy nők élete sokkal nehezebb, de azt már eddigis tudtam, hogy a nők szándékosan túlerőltetik magukat, mert igazából LUSTÁK ahhoz, hogy más elfoglaltságot keressenek maguknak, minthogy megszakadnak az otthoni munkában…
De hát a nőknél mást jelent az önpusztítás, mint a férfiaknál…

Amikor a nőiség maszkjáról beszélt már elég HÓNAP telt el azóta, hogy lehiggadjak az minket a női szépségápolás okaiban szerzett olvasmányélményeimtől, és azt kell mondanom, hogy igaza van. Ugyan így még nem gondoltam végig, de igaza van! Azt persze kihagyta, hogy sok nő abbahagyja a szépségápolást, amint megvan a kiszemelt balek, de nem mind.
Milyen jól látja a saját külsejükre adni akaró férfiak problémáit… Sokszor éppen a már életunt, megkeseredett rabszolgává süllyedt férfiak légiói(!) tekintik az ilyen férfiakat árulóknak, és azonnal kizárják soraikból. Szánalmas…
Hiszen ahogy ő írta: ha egyszer valóban általánosan elterjedne a férfiak között a hosszú haj vagy a nyaklánc (ami végül is lehetséges, mert százévenként rendszerint a megváltozott munkakörülmények miatt a férfidivatban is bekövetkeznek a változások!), akkor minden férfi azonos hosszúságú hajat hord majd, és a nyakkendőt helyettesítő nyaklánc éppolyan diszkrét, éppolyan kevéssé feltűnő lesz, mint ma a nyakkendők. Annyira szánalmas, mint amennyire igaz…

A munka világával kapcsolatos fejtegetésinél LE A KALAPPAL ELŐTTE! Igen, a nők ilyenek. Beetetnek minket azzal, hogy miattunk hagyták ott a karrierüket, pedig igazából saját maguk miatt tették! Csak utólag megbánták, és kellett egy balek, akit okolhatnak + akit ígyis a hatalmukban tartanak. Ez nagy bölcsesség. Ha ez velem a könyv befejezése előtt történik meg, simán bedőlök a nőmnek! De most már tudom, hogy ez is csak egy game.
Viszont már megint beleesik abba a hibába, hogy nem lát túl a saját szociokultúrális közegén. Ezért hallucinálja azt, hogy a diplomás nők a házasság után életük végéig háztartásbeleik lesznek.

Az emancipált nőknél persze ő is előbbre megy. Viszont azzal nincs tisztában (szociokulturális közege miatt), hogy a nők túlnynomó többsége már a könyv megírásakor is emancipált volt! A többit pedig betudhatjuk annak, hogy 1971-ben jelent meg a könyv!
DE!
A nők többsége már akkoris dolgozott: farmokon, gyárakban, éttermekben, boltokban stb.
De amikor arról beszélt, hogy milyen ótvar dolog egy emancipált nő férjének lenni a legteljesebb mértékig igaza van! Az emancipált nő boldogtalanná teszi a férjét. Nemhogy nem tehermentesíti a férjét, hanem jobban lealázza. Ha többet keres, akkor mindig érzékelteti a férjével, hogy ő emberileg is többet ér! Ha kevesebb munkával, azért. Ha pedig több munkával, akkor azért. Nem is beszélve arról, hogy mindig feljebb és feljebb törtet, és a férje minden munkahelyi problémáját túlidegeskedi. Aztán ha elveszti munkáját, tovább hergeli a férfi idegeit! Bármit megtenne azért, hogy bosszantsa őt.
DE HA AZ EMANCIPÁLT NŐBEN VAN BECSÜLET, AKKOR SINCS SEMMI GOND: MEGTESZI HELYETTE AZ ANYJA!!!

Az utolsó két pontban elemezte a férfiak elkeserítő családjogi helyzetét. Ehhez nem tudok mit hozzáfűzni. Nem azért, mert a könyv vége felé van, hanem azért, mert SZÓRÓL SZÓRA IGAZ!!!
Végül kitért a nőmozgalmakra, és azok elhülyülésére, amint azon elmélkednek, hogy a férfival való minden nemi érintkezés a nő megerőszakolását jelenti-e, hogy el lehet-e egyáltalán fogadni a vaginális orgazmust, hogy csak a leszbikus nő-e a valóban emancipált nő, stb.
Ezeknek az idiótáknak a hatása a mai napig érződik a butább nők körében! Sajnos.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
s_l_m

A nők úgy intézik, hogy a Férfiak helyettük dolgozzanak, gondolkozzanak, viseljék a felelősséget. A nők kizsákmányolják a Férfiakat. De a Férfiak erősek, intelligensek, fantáziadúsak, míg a nők gyengék, buták és fantáziátlanok. Akkor miért a nők zsákmányolják ki a Férfiakat, és miért nem fordítva?

Lehet, hogy az erő, intelligencia és fantázia nem a hatalom, hanem a behódolás előfeltételei? Lehet, hogy a világot nem azok irányítják, akik tudnak valamit, hanem azok, akik semmi másra nem alkalmasak: a nők? És ha ez így van, hogyan érik el a nők, hogy áldozataik ne érezzék magukat becsapottnak és megalázottnak, hanem annak érezzék magukat, amik a legkevésbé, ti. uraknak? Hogyan adják nekik azt a boldogságérzetet, amely eltölti őket, amikor értük dolgoznak, a büszkeségnek és fölénynek azt az érzését, amely egyre nagyobb teljesítményre készteti oket?

Hogyhogy nem lepleződnek le a nők??

Kapcsolódó szócikkek: férfiak · kizsákmányolás · nők
>!
Razide

A férfi kíváncsisága egyetemes. Elméletileg nincs olyan dolog, ami ne érdekelné, legyen az politika, botanika, atomtechnika vagy Isten tudja micsoda. Érdeklik még az olyan dolgok is, amelyek egyáltalán nem tartoznak a szakterületéhez, például a gyümölcsbefőzés, a tésztagyúrás vagy a csecsemőgondozás. Egy férfival nem történhetne meg, hogy kilenc hónapig terhes anélkül, hogy a méhlepény és a petefészek mőködéséről ne tudna minden részletet.
A férfi nemcsak megfigyel mindent, ami körülötte (és általában a világban) történik, hanem értelmezi is. Minthogy megpróbál mindenről értesülni, nem esik nehezére összehasonlításokat eszközölni, felismeri a történésekben a szabályszerűséget, az elveket, amelyeket aztán értékesít. Célja mindenkor az, hogy valami egészen mást, egészen újat hozzon létre.

>!
Razide

Noha az árvaházak az egész világon tele vannak segítségre szoruló bájos gyermekekkel, és noha a televízió és az újságok szinte mindennap közlik, hány afrikai, indiai és dél-amerikai kisgyermek halt éhen, a nők – akik azt állítják, hogy szeretik a gyermekeket – inkább magukhoz vesznek egy kóbor kutyát vagy macskát, mint elhagyott gyermeket.

Kapcsolódó szócikkek: televízió
>!
Razide

Ha létezik valami, amit a nők utálnak, hát gyermekkel játszani. Míg a gyerekek minden iránt érdeklődnek, mindenre rákérdeznek, a nőket általában véve semmi nem érdekli (azokon a bárgyú szórakozási lehetőségeken kívül, amelyeket nekik a háztartás és a saját testük kínál). A nőnek ezért határozottan nehezére esik, még ha meg is van benne a jóakarat, hogy megossza a gyermekkel annak kalandos világát. Rendelkezik ugyan egy sereg ostoba szólásokkal kis gyermekek szórakoztatására ("ejnye-bejnye, ki van itt?"), de amint a gyermekek elmúltak kétévesek, és maguk is gondolkodni kezdenek, az egésznek vége. A közmondásos klisé apa és fia közös érdeklődéséről (az apa, aki nem tudja otthagyni fia elektromos kisvasútját), az anyára és fiára nem érvényes, de még az anyára és lányára sem. Ha egy nő ennek ellenére erőt vesz magán, és naponta egy félórát eljátszik a gyermekével ("ennél több ártana a gyermek szellemi fejlődésének"), úgy meséli ezt mindenkinek, mint valami hőstettet (és joggal, mert ilyen fokú áldozat számára valóban hősi tettel ér fel).


Hasonló könyvek címkék alapján

Jean-Pierre Changeux – Paul Ricoeur: A természet és a szabályok
Fekete Gyula: Boldog házasságok titkai
Németh László: A minőség forradalma – Kisebbségben I-II. – Politikai és irodalmi tanulmányok, beszédek, vitairatok
Király István: Hazafiság és forradalmiság
Kossuth Lajos – Eötvös József – Fáy András: A „Felelet” és más vitairatok Széchenyi István A kelet népe című könyvére
Szalai Anna (szerk.): Tollharcok
Standeisky Éva: Írók lázadása
Király István: Kosztolányi
Szendi Gábor: Antidepresszáns és placebo
B. Élthes Eszter: Óda az erotikához