A ​vajszínű árnyalat 9 csillagozás

Esterházy Péter – Szebeni András: A vajszínű árnyalat Esterházy Péter – Szebeni András: A vajszínű árnyalat

Ne tessen nyugtalankodni, mondta volna (a Kormos-anekdota szerint) az egyszeri szobafestő, EZ MÉG KAP FOGNI EGY VAJSZÍNŰ ÁRNYALATOT. Ebben az ígéretben telt az életünk, hogy igaz ugyan, most így meg amúgy, botrányosan, de ne tessünk nyugtalankodni, mert ez még kap fogni egy vajszínű árnyalatot.  Valóban. Kap fogtunk egy vajszínű árnyalatot. Erre gondoltunk? Ne kerteljünk, nem erre gondoltunk.  Viszont most mi vagyunk a szobafestő is. Nem mondjuk, ne nyugtalankodjunk, de tudjuk, szemünk-szánk tele festékkel, hogy a vajszínű árnyalat is kap fogni még egy vajszínű árnyalatot.

Eredeti megjelenés éve: 1993

>!
Alexandra, Pécs, 2000
174 oldal · ISBN: 9633678617
>!
Pelikán, Budapest, 1993
174 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638095040

Enciklopédia 20


Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

egy_ember>!
Esterházy Péter – Szebeni András: A vajszínű árnyalat

Többnyire képek EP rövid szövegeivel. Szebeni András sajtófotói.
Egy jó sajtófotó sokszor többet mond el egy korszakról, mint 600 oldalnyi történeti elemzés, politikai eszmefuttatás. És ezek jó fotók.
’88 március 15-e, tűntetés a romániai falurombolások ellen, Bős-Nagymaros ellen, Nagy Imre temetés, ’89 október 23-a, az ápolónők demonstrációja, egy szovjet laktanya, a pápa látogatása…
Aztán portrék Szentkuthy Miklósról, Wittner Máriáról, Perczel Zitáról, egy pilisborosjenői öregasszonyról, recski bányászokról…
Képek Prágából, Berlinből, Bakuból.
Torgyán. Csurka tüntetés Feróval, Demokratikus Charta felvonulás Hobóval.
’89 március 15-e a Bem szobornál, Rockenbauer Zoltánnal és Csengey Dénessel. Meg ott vagyok én is csak nem látszom a képen.
Mert ezek mind mi voltunk egykor. Mi vettünk rész ezekben az akkor (és még most is) hihetetlennek tűnő eseményekben.
Mert mindenhol mi vagyunk, azok is mi vagyunk, akiknek kamaszosan vidám grimasz van az arcán, és azok is akik kiábrándultan bámulnak maguk elé.
Kis ország a miénk, nekünk mindenre csak egy garnitúránk van.

4 hozzászólás
sophie P>!
Esterházy Péter – Szebeni András: A vajszínű árnyalat

Képes(történelem)könyv 1988-(1993). Közéleti fotóalbum. Sajtófotók: Szebeni András, képaláírás: Esterházy Péter (úgy, ahogy tőle megszoktuk.), egymást erősítve.
Időnként elővenni, lapozgatni, kicsit olvasgatni.

latinta P>!
Esterházy Péter – Szebeni András: A vajszínű árnyalat

Kis magyar (európai) történelem a képekben – kis magyar (európai) valóság a szövegekben.
Fura egy dolog ez a kép és/vagy szöveg.
Világ.

VERDI>!
Esterházy Péter – Szebeni András: A vajszínű árnyalat

Mindenki kap majd vajszínű árnyalatot. Én bízom abban hogy ennek az országnak van jövője írta Esterházy Péter Szebeni András képeihez/höz!!

Ha a „fiatalok”, nem hazudtolják meg magukat, és az építeniakarás kényszerük nem rozsdásodik be a hatalom rodhadó sava által, és ez a jóhiszemben való építkezés, és ennek az ereje, a politika és a hatalom szagától nem szédűl az érdekek kényszere alá, akkor rendbe leszünk.
Ereje van ennek a könyvnek mint a letűnt korok palackozott borai, mintha csak úgy szépen elszopogatnánk azt amikor ez a nép, egyedül akart maradni, amikor AZOK itt voltak, és nem mentek el, azoknak azt mondták/mondtuk hogy: takarodj, ha meghallották belénk lőttek. 56' „maradványai” és a rendszerváltás e fekete fehér lapokon van megmutatva, és így e letűnt maradványokat képezte le Mr. Szebeni András, és írta meg Mr. Esterházy Péter, 1988 után.
Hát ezek a borok már csak a régi polcok, a leporosodott Magyarország fekete fehér fényképeit erjesztik, és öntik bele az elfeledés melaszába.

Ott volt a képeken Orbán, és volt valami fiatalság KÖVÉRen.
Most meg Itt az Orbán, kicsit öregebben meg kövéren.

Frank_Spielmann I>!
Esterházy Péter – Szebeni András: A vajszínű árnyalat

Ennek a könyvnek 1993-ban volt jelentősége, most csak egy kordokumentum. A fotóknál ez természetes, de még EP szövege is elöregedett már nagyrészt. Túl sok benne a korabeli aktuálpolitika, Antall József és Csurka István ma már nem olyan emlékezetes alakok, hogy arcról felismerjük őket, utóbbit már talán az antiszemiták se olvassák, nekik ott van Wass Albert patkányirtásos meséje (a kuruc.infón olvasható sajnos). A könyv legjobb része a vége, ahol feltűnik az Egy nő első inkarnációja, kissé groteszk, kissé művészi és picit erotikus fura aktokkal megtámogatva, és persze más szöveggel. EP egy korábbi műűűűűvészi korszakában szívesen használt képeket a szövegeihez, ez ennek valamiféle befejező stádiuma, vagy egy jutalomjáték a Bevezetés után. De nekem nagyon tetszene egy olyan Egy nő-kiadás, amiben minden egy(es) nő után lenne egy Szebeni-féle akt, vagy nem is akt, de egy nőfotó. A nőkben az a jó, hogy szebbek a férfiaknál, és ez fotón is jól látszik. De gondolom EP ezt már nem csinálja meg, mivel nem is olvassa ezt az érték ellést. Úgyhogy majd én írok egy ilyet húsz év múlva.

(Ui.: Azért a nagyok is feltűnnek a sok kis politikus mellett. Rögtön Szentkuthyval kezdenek, aztán ott van Faludy is, már meg nem mondom, kinek a temetésén, és hát, nagyjából ennyien vannak. Ja meg vannak skinheadek is.)


Népszerű idézetek

egy_ember>!

A Jóisten és Szent Péter golfoznak. A Jóisten üt először. Repül, repül a golflabda, földet ér, gurul egyenest a lyuk felé. A lyuk előtt egér ül. Észreveszi a labdát, bekapja. Amire előugrik egy macska, és, miau, lenyeli az egeret. Látja ezt a fennen köröző sasmadár, és lecsap a macskára, de viszont őbelé meg egy villám csap, a labda újra szabad, bele is pottyan a lyukba. Ekkor megszólal Szent Péter: Most akkor hülyéskedünk vagy golfozunk?

78. oldal

Kapcsolódó szócikkek: egér · golflabda · Isten · macska · sas · Szent Péter · villám
7 hozzászólás
egy_ember>!

Úgy kétszáz éve kizárólag a szabadságról és az egyenlőségről beszélünk, vagy jobban mondva ők ketten beszélnek egymással, mit beszélnek! üvöltöznek!, kivörösödött arccal, a nyakon kidagadó erekkel üvöltöznek egymással. Mi mást tehetnének? A szabadság csak az egyenlőség rovására tudja magát érvényesíteni, ha meg egyenlőség van kikiáltva – hát arra még kéne emlékeznünk.
De a testvériségről kétszáz éve kussolunk. Arról, hogy a civilizációnk botrányos állapotba ért. Botrányba fulladt. Erről nem veszünk tudomást.

42. oldal

Kapcsolódó szócikkek: egyenlőség · szabadság
1 hozzászólás
egy_ember>!

Nyolcvannyolcra nagyon elbizonytalanodott a diktatúra, és bizonytalan diktatúrának túros a háta. Az ember vagy bizonytalan, vagy diktatúra. Nem lehet mindent akarni egyszerre. A „kommunisták” kifejezetten peches emberek benyomását keltették, az én (E.P.) kifejezett részvétet érzett irántuk. Szegénykéim, vihogott olykor a telefonba, és édesapja szigorúan visszasziszegte, ez nem telefontéma, fiam. Az én nemzedékében nem volt már meg a veszélyérzet, ők, hogy egy ismert gondolkodó kifejezésével éljek, „már nem az ötvenes évek segglyukából másztak elő”. Pedig ezeket a műanyag kommunistákat, mondotta még (nem telefonban) az édesapja, nem szabad alábecsülni, mert csak a hatalom a hatalom megszerzése érdekli őket, semmi más nem számít, se Isten, se ember, se az édesanyjuk, csak a hatalom. Ezt, fiam, te el sem tudod képzelni, úgyhogy ne legyen nagy a pofád, és barátságosan hátba veregette az ént.

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: diktatúra
5 hozzászólás
sophie P>!

Ellenvélemény: Fuck your golden age! (Párnafölirat, hímzés, ajándék aranylakodalomra.)

101. oldal, Perczel Zita itthon, 1990 (Alexandra, 2000)

egy_ember>!

A halál mindennél nagyobb, de az embernél nem nagyobb. Nem nagyobb: azaz kisebb vagy egyenlő. Nem mi növünk föl a halálunkhoz, a halálunk nőhet föl hozzánk. (Arányos halált, Istenem!) Így mégis növünk, mert a halálunkkal együtt vagyunk azok, akik.

113. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál
latinta P>!

Az Isten megbocsájthat de mi ’56-osok nem! – Bárhogy van is, nekem erről a föliratról nem az Ég végtelensége, nem is a történelem sötétsége, ötvenhat fájdalma jut eszembe, nem egy ország páratlanul szép bátorsága, ahogy saját maga fölé emelkedett, haza a magasban, nem is az ezt követő bosszúhadjáratok rémülete és máig szitáló, nyálkás homálya jut eszembe, nem, hanem, és még csak elnézést sem kérek, hanem az, hogy a „de” elé vessző kell.

132. oldal (Alexandra, 2000)

Kapcsolódó szócikkek: megbocsátás
2 hozzászólás
sophie P>!

(Van egy nő szeret azt mondja, ez rettenetes, hogy már megint ezekről van szó, a komcsikról, hogy ennek akkor sose lesz vége? De nincs igaza, mondom neki, patinásodnak ezek a szavak, nevek, öblösödnek, lassan olyan érzékiek lesznek, akárha egy Apor Péter-szövegből lépnének elő, elv-társ-nő, omlik szinte szét a szánkban, mint szegény Proust madeleine-darabkája… Hát, mondja a nő, talán ez lehet közted meg a Proust közt a különbség…)

7. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Marcel Proust
latinta P>!

A könyvet Szebeni Lipótnénak ajánljuk. Szebeni András azért, mert az édesanyjáról van szó, én meg azért, mert anyában szegény vidék vagyok, általában sértődött irigységgel veszem tudomásul a reálisan létező anyákat, s hacsak lehet, lecsapok rájuk; íme.

2. oldal (Alexandra, 2000)

Kapcsolódó szócikkek: Szebeni András
latinta P>!

Június 16dika. Tudjuk, milyen nap. Már tudjuk, mert talán éppen ez volt az a kitüntetett nap, melyet közösen nem tudtunk, úgy döntött az ország, hogy erre fátyolt borít. Ez ért véget a tavalyi Hősök téri ünnepéllyel. Arról szólt az az egész nap, amiről egy ország harmincvalahány évig hallgatott; emlékszem, annyira hihetetlennek tetszett, hogy a Hősök teréről nem a temetőbe mentem, hanem inkább haza, hogy megnézhessem az egészet a tévében (!), hogy így valahogy valóságossá váljék. Hogy azt, amit egyenként tízmillió ember tudott, most már nyilvánosan, együtt is tudjuk – mert az más. Az egyik legfontosabb napja ennek az új-régi országnak.

39. oldal (Alexandra, 2000)

Kapcsolódó szócikkek: Hősök tere

Hasonló könyvek címkék alapján

Mészáros László – Száraz Miklós György: A Duna
Ben Alex (szerk.): A folyók énekei
Korzenszky Richárd: Amikor felkel a nap / When the Sun Rises
Pajor András: Láss és érts!
Weöres Sándor: A teljesség felé
Szent-Györgyi Albert: Az őrült majom
Füst Milán: Ez mind én voltam egykor
Győrffy Ákos: A hegyi füzet
Naszádi Kriszta – Nemes Ödön: Párbeszéd az öregséggel
Hajnal Zoltán – Háló Gyula – Papp Dániel – Sinka Csaba – Várady Endre (szerk.): Áhítat 2017