A cím nem az olvasók megtévesztésére szolgál. A könyv valóban kicsi, pornográf és mindenekelőtt magyar: kicsinységében és pornográfiájában is; minden sorát a magyar közel- és távolabbi múlt hatja át, az anekdotákat ugyanúgy ez a valóság teremtette, ahogy a nekünk szegeződő, véget érni nem akaró kérdéseket, az első fejezet „hibás magyarsággal, remegve írt” jelen-történetkéit éppúgy, mint a tükörfejezetben „a lélek mérnökének” kalandjait.
Indulatosság és részvét az írások mozgatója; itt és most ezért és ezért így meg így élünk: lehetne-e és kellene-e másképp, és hogyan, ha igen… Vagy ahogy a könyvben idézett klasszikus kérdések szólnak: „Mit tudhatok? Mit kell tennem? Mit szabad remélnem?”
Kis Magyar Pornográfia 109 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1984
Enciklopédia 35
Szereplők népszerűség szerint
Helyszínek népszerűség szerint
Pécs · Andrássy út 60., Budapest
Kedvencelte 12
Most olvassa 16
Várólistára tette 77
Kívánságlistára tette 38
Kiemelt értékelések
I. A mondatokrul
Szokott olyan benyomásom lenni, mintha minden valamirevaló mondatot Esterházy Péter már leírt volna egyszer. (Néha nem először, és néha nem is egyszer.) Ide értve azokat is, amelyeket emberi ésszel ki sem lehetne találni (Vö.: „Félénkségéről pedig akképp gondolkoztam, hogy majd elveszíti dőlvén higgadtan rokokó szofámra.” – egy ilyen mondat erős érv a pangloss-i értelemben vett legtökéletesebb világ mellett. Mert az a világ tökéletes, ahol épp egy ilyen mondat van.) Aki ilyen mondatokat ír, annak hovatovább cselekményre sincs szüksége: mondatai beszélgetnek egymással, és maguknak írnak történetet.
II. A nyelvrül
A beszélt nyelv, bár évezredeket ölel fel, mégis alkalmanként egyidejű – térben és időben egyetlen pontba sűrítve is előfordulhat. Ez a pont (vessző, szóköz, satöbbi) pedig az Esterházy-regény.
II. A lábjegyzetekrül*
* Itt jegyezném meg, hogy e könyv újraolvasása azért vált szükségessé, mert annyi mindent hall az ember. Rémhíreket. Hogy valaki nincs már, aki volt, teszem azt. Most, becsukván ezt a könyvet, megnyugodtam: nagyon is él.
Esterházy Kis magyar pornográfiája emlékezetes írás – szerintem – mindenkinek, aki kézbe vette, és belekezdett olvasni. Mert ugye sok mindent vehetünk kézbe – akár magunk is („Magad uram, ha szolgád nincs!”) – s persze ilyen esetekben garantálható a siker és boldogság, öröm, de sokkal izgalmasabb, ha más veszi kézbe dolgainkat, mert tudjuk tán valamennyien – kiknek már van személyije –, hogy együtt, s közösen könnyebb bármi cél elérése is, s az öröm is nagyobb, legalábbis kettős, ha mindenkinek sikerül. Bár azt is tudjuk, hogy ehhez nekünk jobban oda kell figyelnünk, s nagyon igyekeznünk ajánlatos.
Szóval ez a hol sejtető és másutt öncenzúrázó mégis túlnyomóan költői írás, a szilaj ugrálás a különböző helyszínek és idősíkok közt bizony próbára teszi az olvasót a gondolatok követésében és esetleges megértésében. Mert ez bizony nem mindenkinek sikerül 100%-osan, nekem legalábbis ez volt a tapasztalatom, bár nagyon törekedtem. S törekvésem többnyire eredménnyel járt – helyenként egész meg voltam magammal elégedve, hogy értem, amit a mester meg akart értetni velem – és hát igen ilyen a mi kis magyar életünk: kicsi is, kicsit örömtelen, kicsit pornográf is, van mit szégyellni és lenne min javítani…
S mindezt azzal a szinte felülmúlhatatlan nyelvi leleménnyel (azaz faszán – pardon) mondja el nekünk, ami a vájtfülüek dobhártyáit simogatja, de a durvábban szabdalt fülekbe, nyílásokba egyszerűen képtelen – bármíly kemény is – behatolni…
Nekem a Mester munkálkodása néhány kellemes órát szerzett, bár neki sajna már nem tudom ezt elmondani! Nagy veszteség! Szerencsére gondolatai, üzenetei itt vannak velünk – s ha ebben a kötetben kicsit sikamlósabbak is, az csak jó, mert a jelenlévő síkosság megkönnyíti a szándékok megvalósítását, s az előismeretek birtokában, s az előjáték fontosságának ismeretében és gyakorlásával nem szükséges fölös kiegészítőkhöz nyúlni…
„Csak a szabad népeknek van figyelemre méltó történelmük. Zsarnokság alá vetett népek történelme csak anekdotagyűjtemény.”
(Szerb Antal)
Az öcsém néhány oldal után letette, mert szerinte zagyvaság, hát én viszont ilyenből ezer oldalt is elfogadnék bármikor, szóval azt hiszem, Esterházy nem fekszik mindenkinek, nem olyan, mint az a bizonyos Trabant a mottóban, ami az útra és hogy kiválóan… részemről e harmadik elolvasott könyv után Esterházyt kedvenc írómnak jelöltem.
Egy fejezetnyi csupa kérdő mondat? Ijesztő? Félelmetes? Tragikus?
Érdekes volt egy olyan kötetet a kezembe venni, ami teljesen úgy volt megírva, ahogy én gondolkodok: csapongóan. Bár teljesen logikus, hogy mi miből következik és mire akar kilyukadni, két bekezdés témája sokszor két a valóságban teljesen ellentétes dolog volt, mégis így alkotott egy nagy egészet.
Úgy érzem egy olyan módon mutatta be a magyar valóságot, amiről úgy általánosságban nyíltan nem beszélünk, mind a politikai, mind a vulgáris vonulatokat nézve. Ebből következik, hogy egyszerre nem is megemészthető, nem lehet csak úgy egybe behabzsolni, mert megüli a gyomrodat.
A rengeteg negatív visszhangot csak azzal tudom magyarázni a kötettel kapcsolatban, hogy az ember nem erre számít, főleg nem Esterházytól. Nem szabad elvárásokkal állni a könyvhöz, nem szabad egy könnyed délutáni olvasmánynak venni, hanem szépen lassan bele kell zuhanni és hagyni hogy körbe öleljen, hogy maguk az anekdoták, a szavak egymásutánsága magyarázza el neked, hogy ez miért is így van. Ez nem egy délutáni kikapcsoló regény, kőkemény odafigyelést igényel, ha már egy mondatot, egy bekezdést nem teljes figyelemmel olvasol: elvesztél.
Erősen hónalj- és kissé izzadság-tetszelgésszagú magyarpornó. Asszem, értem. És sokszor igen jónak érzem. Másik sokszor viszont hülyét kapok tőle, mert öncélú művész-posztmodern-okoskodásnak érzem.
Kult – ez világos és érthető is; nagy, szórakoztató (értsd: nagystílűen szórakoztató) mű, de igazi klasszikussá (irodalmi értelemben tehát) szerintem csak a III. része off tudott válni (már van rálátás az eltelt évtizedek miatt – ez esetben, tessék elhinni, nem tévedek). Úgy is mondhatnám, hogy ez a fejezet: remekmű. Szándék és megvalósítás összeér – egyszerű pedig: ahhoz, hogy kiűzzük a szótalanságot, kérdezni kell, értelmetlenül is, hülyén is akár.
Azt hiszem, ki lehet jelenteni, hogy ez a könyv a „vagy szereted, vagy utálod” dichotómiát képviseli. Lehet sejteni, hogy én melyik gondolati iskolához tartozok.
Pedig eleinte nehéz volt belerázódni ebbe a könyvbe: Esterházy a gondolatoknak, történeteknek és sziporkáknak olyan karneváli tobzódását zúdította rám, hogy csak kapkodtam a fejem. De amikor sikerült felvenni a ritmust, akkor következett az igazi öröm, ahogy Esterházy tollának hegyéből magvas gondolatok áradtak elmém széttárt falai közé.* Mert tényleg, van ebben a könyvben minden, amitől fülig ér az egyszeri irodalmár szája: anekdoták és történetek, nyelvi ezerarcúság, az akadémikusok kedvéért margó- és lábjegyzetek sokasága, humor, a sugalmazottól az <öncenzúra>ig terjedő sikamlósság, a magyar élet sírvavigadós realitásai, és olyan eszmefuttatások, amiken tényleg érdemes elgondolkodni. (Ilyenekre gondolok például: https://moly.hu/idezetek/570078 )
Azt a nemjóját, hogy ez milyen jóleső… olvasmány volt. Megyek is és elszívok utána egy cigarettát.
*Bocsánat, ezt muszáj volt.
Népszerű idézetek
Azt hiszem, elvetettem a sulykot. A sulyk-ra azonban ez rá is fért. De hogy ezt a részt megírhassam, ahhoz nekem magamnak mélységes, mennyei vidámságra van szükségem: mert a legmagasabb rendű pátosz csak akkor sikerülhet nekem, ha játék.
39. oldal (Magvető, 2016)
Boldogan vártam az estét, mert szeretem a szlovák nőket, és több okból előnyben részesítem őket a cseh nőkkel szemben: elsősorban, mert elegánsabbak, másodsorban, mert kevésbé emancipáltak és harmadszor, mert az eksztázis pillanataiban azt mondják: joj.
(Milan Kundera: A hírnök)
I. (egy Pobjeda hátsó ülésén) - mottó
A férfiak gazemberek a parti Áfészból, melyek minket kimondott vagy kimondatlan erőszakkal, kibontottak minket ruhánkból, MINT DIÓT A HAJÁBÓL, arravaló hivatkozással, hogy emelik fizetésemelésünket. Ami sajnos igaz, így a kezükben vagyunk.
26. oldal (Magvető, 2016)
Ezt a könyvet itt említik
- Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló
- Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére
- Karafiáth Orsolya: Amikor a mama lelegelte a papa haját
Hasonló könyvek címkék alapján
- Nádas Péter: Emlékiratok könyve 92% ·
Összehasonlítás - Nádas Péter: A Biblia 90% ·
Összehasonlítás - Nádas Péter: Párhuzamos történetek I-III. 88% ·
Összehasonlítás - Nádas Péter: Egy családregény vége 78% ·
Összehasonlítás - S. A. Locryn: Gyufaláng 94% ·
Összehasonlítás - Bartis Attila: A vége 93% ·
Összehasonlítás - Mikszáth Kálmán: A szelistyei asszonyok 94% ·
Összehasonlítás - Galgóczi Erzsébet: Vidravas 93% ·
Összehasonlítás - Spiró György: Fogság 93% ·
Összehasonlítás - Krasznahorkai László: Seiobo járt odalent 93% ·
Összehasonlítás