Kis ​Magyar Pornográfia 68 csillagozás

Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia

A cím nem az olvasók megtévesztésére szolgál. A könyv valóban kicsi, pornográf és mindenekelőtt magyar: kicsinységében és pornográfiájában is; minden sorát a magyar közel- és távolabbi múlt hatja át, az anekdotákat ugyanúgy ez a valóság teremtette, ahogy a nekünk szegeződő, véget érni nem akaró kérdéseket, az első fejezet „hibás magyarsággal, remegve írt” jelen-történetkéit éppúgy, mint a tükörfejezetben „a lélek mérnökének” kalandjait.
Indulatosság és részvét az írások mozgatója; itt és most ezért és ezért így meg így élünk: lehetne-e és kellene-e másképp, és hogyan, ha igen… Vagy ahogy a könyvben idézett klasszikus kérdések szólnak: „Mit tudhatok? Mit kell tennem? Mit szabad remélnem?”

Eredeti megjelenés éve: 1984

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2016
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631434118
>!
Magvető, Budapest, 1986
242 oldal · ISBN: 9631406148
>!
Magvető, Budapest, 1984
242 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631401790

Enciklopédia 26

Szereplők népszerűség szerint

Sztálin

Helyszínek népszerűség szerint

Pécs · Andrássy út 60., Budapest


Kedvencelte 5

Most olvassa 10

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia

I. A mondatokrul

Szokott olyan benyomásom lenni, mintha minden valamirevaló mondatot Esterházy Péter már leírt volna egyszer. (Néha nem először, és néha nem is egyszer.) Ide értve azokat is, amelyeket emberi ésszel ki sem lehetne találni (Vö.: „Félénkségéről pedig akképp gondolkoztam, hogy majd elveszíti dőlvén higgadtan rokokó szofámra.” – egy ilyen mondat erős érv a pangloss-i értelemben vett legtökéletesebb világ mellett. Mert az a világ tökéletes, ahol épp egy ilyen mondat van.) Aki ilyen mondatokat ír, annak hovatovább cselekményre sincs szüksége: mondatai beszélgetnek egymással, és maguknak írnak történetet.

II. A nyelvrül

A beszélt nyelv, bár évezredeket ölel fel, mégis alkalmanként egyidejű – térben és időben egyetlen pontba sűrítve is előfordulhat. Ez a pont (vessző, szóköz, satöbbi) pedig az Esterházy-regény.

II. A lábjegyzetekrül*

* Itt jegyezném meg, hogy e könyv újraolvasása azért vált szükségessé, mert annyi mindent hall az ember. Rémhíreket. Hogy valaki nincs már, aki volt, teszem azt. Most, becsukván ezt a könyvet, megnyugodtam: nagyon is él.

20 hozzászólás
>!
Bla IP
Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia

Esterházy Kis magyar pornográfiája emlékezetes írás – szerintem – mindenkinek, aki kézbe vette, és belekezdett olvasni. Mert ugye sok mindent vehetünk kézbe – akár magunk is („Magad uram, ha szolgád nincs!”) – s persze ilyen esetekben garantálható a siker és boldogság, öröm, de sokkal izgalmasabb, ha más veszi kézbe dolgainkat, mert tudjuk tán valamennyien – kiknek már van személyije –, hogy együtt, s közösen könnyebb bármi cél elérése is, s az öröm is nagyobb, legalábbis kettős, ha mindenkinek sikerül. Bár azt is tudjuk, hogy ehhez nekünk jobban oda kell figyelnünk, s nagyon igyekeznünk ajánlatos.
Szóval ez a hol sejtető és másutt öncenzúrázó mégis túlnyomóan költői írás, a szilaj ugrálás a különböző helyszínek és idősíkok közt bizony próbára teszi az olvasót a gondolatok követésében és esetleges megértésében. Mert ez bizony nem mindenkinek sikerül 100%-osan, nekem legalábbis ez volt a tapasztalatom, bár nagyon törekedtem. S törekvésem többnyire eredménnyel járt – helyenként egész meg voltam magammal elégedve, hogy értem, amit a mester meg akart értetni velem – és hát igen ilyen a mi kis magyar életünk: kicsi is, kicsit örömtelen, kicsit pornográf is, van mit szégyellni és lenne min javítani…
S mindezt azzal a szinte felülmúlhatatlan nyelvi leleménnyel (azaz faszán – pardon) mondja el nekünk, ami a vájtfülüek dobhártyáit simogatja, de a durvábban szabdalt fülekbe, nyílásokba egyszerűen képtelen – bármíly kemény is – behatolni…
Nekem a Mester munkálkodása néhány kellemes órát szerzett, bár neki sajna már nem tudom ezt elmondani! Nagy veszteség! Szerencsére gondolatai, üzenetei itt vannak velünk – s ha ebben a kötetben kicsit sikamlósabbak is, az csak jó, mert a jelenlévő síkosság megkönnyíti a szándékok megvalósítását, s az előismeretek birtokában, s az előjáték fontosságának ismeretében és gyakorlásával nem szükséges fölös kiegészítőkhöz nyúlni…

11 hozzászólás
>!
Flajmer
Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia

„Esterházy regényével a magyar irodalom egy nagy könyvvel lett gazdagabb, és végre nagykorú.”

Nádas Péter

Vajda János, Reviczky Gyula, Petőfi Sándor, Arany János, Mikszáth Kálmán, Jókai Mór, Vörösmarty Mihály, Kölcsey Ferenc, Tamási Áron, Örkény István, Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Ady Endre, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Babits Mihály, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor, Hamvas Béla, Radnóti Miklós, József Attila, Madách Imre, Márai Sándor, Sánta Ferenc, Szerb Antal, Katona József.
Hogyan jön ahhoz Nádas Péter, hogy ilyen nevek mellett Esterházyig a magyar irodalmat kiskorúnak tekintse? Mitől lett Esterházy miatt nagykorú? Illetve, ha miatta lett nagykorú, akkor milyen volt az ő szemében eddig?
Úgy érzem és ez az egész alapélményen ezzel a stílussal, hogy nincs jó posztmodern mű. Nincs. Garaczi (akire mindenki kapásból rávágja, hogy posztmodern) két legjobb műve, a Pompásan buszozunk! és az Arc és hátraarc nem tartalmaz posztmodern jegyet. Technikailag, felépítésében is csak modern.
Azt veszem észre, hogy minden olyan modern kezdemény, ami maradandó, nem lehet posztmodern. Ilyen Philip Glass zenéje, aki a romantika feszítéséből, Kurtág csapkodásán keresztül szinte a barokkhoz tért vissza, mindent felhasznált, amit a barokk adott és a zenéje mégis friss, mégis modern, mégis új. A posztmodern mintha saját magát falná fel. Ki ül le úgy egy EP könyvhöz, hogy nem tudja azt, hogy az egész már lényegében érvénytelenítette önmagát?
Mint az előző értékelésemben is mondtam, Esterházy nem mestere a nyelvnek. Egy kicsit sem. Azzal, hogy valaki hülyén fogalmaz, és azt mondja, hogy hátdedirektvanígyhe, vagy felhasznál egy-két kifejezést, amit esetleg csak egyetemi előadásokon hallunk, a hétköznapi életben egyáltalán nem, attól nem lesz mestere a nyelvnek, sőt egyenesen abszurd erre rámondani. És ha nem ettől, akkor mitől a mestere? Valaki mondja meg kérem én nagyon kíváncsi és vevő vagyok rá, mert soha nem találkoztam még konkrétummal, hogy EP miért lenne a nyelv mestere. Számomra a nyelv mestere Weöres vagy Kosztolányi, aki úgy farag rímeket, mintha az anyanyelve lenne. Azért azt látjuk, hogy EP ezeknek a közelébe sem ér.
Ettől az ájtatoskodó, modoros, <öncenzúra>! stílustól pedig egyenesen hányok, hogy szakadnom kéne a röhögéstől, hogy EP éppen leírta, hogy f a s z, de hopp már elnézést is kért és kompenzált egy latin kifejezéssel. És sokan ezt a stílust utánozzák is, akár csak egy molyos értékelésben, pedig semmi nincs benne csak roppant kínos. Az egész magyar irodalommal az az alapélményem, mintha valahol József Attila óta lenne egy fekete lyuk. Íme, elolvastam a művet, semmivel nem lettem több, idővel kevesebb annál inkább. Mintha a szél lobogtatná a száját, illetve a lapokat.
Plusz, bocsi, hogy nekem kell felhívni rá a figyelmet, de EP nem egy maradandó író. Én szentül hiszem, hogy ötven vagy akár száz év múlva senki le se fogja szarni. És ez nem azért mondom, mert nem szeretem, vagy mert utálom, egyszerűen azért, mert ő isten igazából egy politikai író. És a politika nem öröktől való, változni fog, EP pedig érvényét fogja veszíteni (ha még nem vesztette el most, saját maga által, még ez az értékelés sem kellett hozzá). spoiler spoiler
Nem tudom, minek tudnám mondani ezt. Értelmiségi ponyva? De hiszen ebben a könyvben semmi értelmiségi nincs, csak szeretne annak tűnni, az értelmiségnek csak a felszínét kapargatja. Ha meg a ponyvára gondolok, akkor eszembe jut szilikém* értékelése, ahol egy ponyvának kijelentett írónál, jobb, konstruktívabb, elgondolkodtatóbb gondolatokat találok, mint a legnagyobb kortársunknál.
Sokat hangoztatott frázis ma EP-re, hogy fehérek között egy európai. Thomas Mannál még értettem. Most vagy a posztmodern ezt is dekonstruálta, vagy egy teljesen másik Európában élünk, mint akkor, amiben viszont nem szeretnék (és nézzük meg azt a két világháborújával).
És ha még ez sem győzött meg senkit, itt egy idézet milyen magvas gondolatokkal találkozhatunk a könyvben. És ne jöjjön nekem senki a végletekkel, mutasson nekem bárki ilyet Móricz vagy Kosztolányi irodalmából, akik elvileg kiskorúak.: https://moly.hu/idezetek/982999

„Sajnos, a „posztmodern” amolyan mindenre jó meghatározás. Az az érzésem, hogy manapság mindenre ráaggatják, ami csak tetszik annak, aki használja. Másrészt mintha egyre visszább akarnák csúsztatni az időben: eleinte úgy látszott, csak az utóbbi húsz év néhány írójára vagy képzőművészére illik rá, de azután lassanként már a század elejéig, sőt annál korábbig is elért, és a menet folytatódik, a „posztmodern” kategória hovatovább Homéroszra is ráfog illeni.”

Umberto Eco

*https://moly.hu/ertekelesek/2727558 – PZ.

50 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I
Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia

„Csak a szabad népeknek van figyelemre méltó történelmük. Zsarnokság alá vetett népek történelme csak anekdotagyűjtemény.”
(Szerb Antal)

>!
Tilla
Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia

Az öcsém néhány oldal után letette, mert szerinte zagyvaság, hát én viszont ilyenből ezer oldalt is elfogadnék bármikor, szóval azt hiszem, Esterházy nem fekszik mindenkinek, nem olyan, mint az a bizonyos Trabant a mottóban, ami az útra és hogy kiválóan… részemről e harmadik elolvasott könyv után Esterházyt kedvenc írómnak jelöltem.

Egy fejezetnyi csupa kérdő mondat? Ijesztő? Félelmetes? Tragikus?

>!
szigiri
Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia

A könyv útfekvése kitűnő és gyorsulása kifogástalan, ez azonban nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson minket. Olvassatok az idézetekből és el fogjátok olvasni. Még ha nem is ért az ember mindent, úgy is megéri.

>!
lizke
Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia

Annyira jó lenne, ha mindenki, aki Esterházy-t olvas, legalább egyszer hallaná felolvasni az írót, mert szerintem ez sokat segít kibogozni a szálakat. Én legalábbis egész végig hallottam azt a jellegzetes hangsúlyt mármint, amit én leszűrtem magamnak a felolvasóest során , azt ugyan nem állítom, hogy minden egyes gondolatát értem vagy helyén tudtam kezelni, volt amin többször is végigmentem s nem esett le, volt amin többször is végigmentem s azt mondtam, hogy … [öncenzúra]
Ami számomra kiemelendő:
I. (egy Pobjeda hátsó ülésén) » nekem erről annyira az Egy nő jutott eszembe..
III. ("?") » most aztán megtudtam hogyan lehet oldalakon keresztül csakis kérdőmondatokban olyan dolgokat mondani, hogy attól feláll az ember hátán… különösen az utolsó előtti ilyen nagy lélegzetvétele (HÉV) ütött nagyot így késő este…

10 hozzászólás
>!
entropic P
Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia

Erősen hónalj- és kissé izzadság-tetszelgésszagú magyarpornó. Asszem, értem. És sokszor igen jónak érzem. Másik sokszor viszont hülyét kapok tőle, mert öncélú művész-posztmodern-okoskodásnak érzem.

22 hozzászólás
>!
iniesta
Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia

Kult – ez világos és érthető is; nagy, szórakoztató (értsd: nagystílűen szórakoztató) mű, de igazi klasszikussá (irodalmi értelemben tehát) szerintem csak a III. része ((„?”)) tudott válni (már van rálátás az eltelt évtizedek miatt – ez esetben, tessék elhinni, nem tévedek). Úgy is mondhatnám, hogy ez a fejezet: remekmű. Szándék és megvalósítás összeér – egyszerű pedig: ahhoz, hogy kiűzzük a szótalanságot, kérdezni kell, értelmetlenül is, hülyén is akár.

>!
ábelarengetegben
Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia

Sajnálom, de ezt a kötetet nagyon nehezen fogadtam be. Tömény volt, nehezen emészthető, kiforratlan, igaz, Esterházy kézjegyét felismerhetően otthagyta ebben a korai megömlésében alkotásában is. A kádári utóíz jól el lett találva, humor is akad bőven, így nem nagy a harag azért.


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Azt hiszem, elvetettem a sulykot. A sulyk-ra azonban ez rá is fért. De hogy ezt a részt megírhassam, ahhoz nekem magamnak mélységes, mennyei vidámságra van szükségem: mert a legmagasabb rendű pátosz csak akkor sikerülhet nekem, ha játék.

39. oldal (Magvető, 2016)

1 hozzászólás
>!
Kuszma P

Késő estig hallgatóztam (a falnak is füle volt: az enyém).

18. oldal (Magvető, 2016)

>!
Kuszma P

Milyen a mai prózaíró?
A mai prózaíró csöndes férfi vagy/és nő.

166. oldal (Magvető, 2016)

>!
Kuszma P

Nézd – mondtam, egy darab elmegy belőlem, azzal a céllal, hogy nálad legyen, föltéve, hogy te engemet, mint Nálad-lévőt elfogadsz.

27. oldal (Magvető, 2016)

>!
Kuszma P

NEM EGYIK VAGY MÁSIK ÁLLÁSFOGLALÁSA KÖTELEZI EL,
HANEM ÉPPEN A HŰTLENSÉGE:
AZ IRODALOM AZÉRT LEHETSÉGES,
MERT A VILÁG MÉG NEM KÉSZ.

13. oldal (Magvető, 2016)

>!
Mafia I

A Trabant útfekvése kitűnő, és gyorsulása kifogástalan.
Ez azonban nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson.

Kapcsolódó szócikkek: Trabant
>!
Kuszma P

A férfiak gazemberek a parti Áfészból, melyek minket kimondott vagy kimondatlan erőszakkal, kibontottak minket ruhánkból, MINT DIÓT A HAJÁBÓL, arravaló hivatkozással, hogy emelik fizetésemelésünket. Ami sajnos igaz, így a kezükben vagyunk.

26. oldal (Magvető, 2016)

2 hozzászólás
>!
csend_zenésze

Boldogan vártam az estét, mert szeretem a szlovák nőket, és több okból előnyben részesítem őket a cseh nőkkel szemben: elsősorban, mert elegánsabbak, másodsorban, mert kevésbé emancipáltak és harmadszor, mert az eksztázis pillanataiban azt mondják: joj.
(Milan Kundera: A hírnök)

I. (egy Pobjeda hátsó ülésén) - mottó

3 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Faludy György: Pokolbeli víg napjaim
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Békés Pál: Csikágó
Krasznahorkai László: Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó
Szabó Magda: Az ajtó
Tar Sándor: A mi utcánk
Krasznahorkai László: Sátántangó
Spiró György: Fogság
Darvasi László: A könnymutatványosok legendája
Nádas Péter: Emlékiratok könyve