„Hát megjöttek! Hát megjöttek a fuharosok. Az ő kurjantásaik verik szét a hajnalt – szakadt, szürke, nyűtt – a csend törékeny és üres. Láttam nővéreim rettenetes arcát! – ádáz! ádáz! – Drágáim, az istenért, dehát mi történt?” Evvel a kérdéssel kezdődik a Bevezetés a szépirodalomban című Esterházy-műsorozat új darabja. Mi történt? Erre természetesen az egész írás válaszol. Van azonban itt az írónak egy – látszólag „másik” kérdése is: hogyan lehet az idő múlásának érzékeltetését, egy történet teljes végigmondását eloldozni a megírt szöveg terjedelmétől. A Fuharosok ugyanis: igazi regény. De nem azért, mert „hosszú”.
Fuharosok 120 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1983
Enciklopédia 9
Kedvencelte 5
Most olvassa 2
Várólistára tette 25
Kívánságlistára tette 16
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
ÍRÓ [fn., mn. (?)]
definíciós kísérlet
avagy: „Drágáim, az istenért, de hát mi történt?”
Az író az, aki…
a.) …rám néz, miközben hozzám beszél.
b.) …tudja, mikor kell útjára bocsátani. Olvasót, mondatot.
c.) …elég bátor útjára bocsátani. Lásd fentebb.
d.) „Povedálj csak, kacska kibic, de jegyezd meg, az embert s a haladást bántani nem hagyom -”
e.) …ír. De nem írogat!!!
f.) … (sk. kitöltendő)
Töredelmesen beismerve a kudarcot a kísérletet további döntésig felfüggesztjük.
Ma öt éve, hogy elmentél, de most is kérünk, taníts még tovább.
„taníts meg arra, (…)
mi az igazi tisztaság: nem a dolgoktól
elszakító vérszegénység, hanem
a minden szépségen átható lendület.
Nyilatkoztasd ki, mi a valódi szeretet:
nem a bűntől való meddő rettegés,
hanem az a merész szándék, hogy
minden ember vállvetve feszítgeti
az élet kapuit…” (29. oldal)
Egy különleges regény,
vagy inkább novel,
azaz novella, balladai forma,
nem, stílus, amely lirai,
szavak illeszkedése, illatai,
majd egyre szaggatottabb,
drámai, Zsófika álmai, vágyai?
Fuharosok, Lovagok?
Mindegyiknek egy Lovagina.
Megtörténik Zsófinak az első:
érzelem nélküli elszenvedő..
De lett krumpli, só, így nem nehéz
Ez egy posztmodern – nevetés!
(Mindezt gondoltam
ebéd alatt, után,
s véltem érteni, majd
megfogalmazni,
kérem, irgalmazni!)
Pont ma olvastam a következő idézetet egy másik könyvben, amit mondhatnék akár e mű olvasása után is:
„– Egy fikarcnyit sem értek az irodalomhoz, de szigorú kritikát írok majd róla.”
(https://moly.hu/idezetek/677423)
De nem. Mert erről nem tudok kritikát írni. Sodró lendületű, dinamikus valamit olvastam, érteni vélem a cselekményét, de elvesztem a rétegeiben. Akárcsak hagymapucoláskor, szünetet kell tartanom, hogy megtöröljem a szemem, mert csípi. Nem értem. Mégsem vélem érteni. Találtam benne magvas gondolatokat. De mégis, olyan furcsa volt. Első EP olvasásom. Talán mással kellett volna kezdeni?
Alvás előtt, gondoltam, elolvasom még ezt a vékony könyvet, aztán majd megírom másnap az értékelést. Késő volt, olvasás után lefeküdtem, Picur is letelepedett a paplanra a lábam mellé és elaludt. Én viszont nem tudtam. Folyamatosan ezen a 40 oldalon járt a fejem, és erőszakkal kellett a késztetést visszatartanom, nehogy felkeljek, villanyt és gépet kapcsoljak. Nem tettem, mert Picur elaludt, és nem akartam felébreszteni. Kb. egy óra múlva sikerült is elaludnom.
„Mi a fene volt ez???” – volt az első mondatom a könyv befejezése után. Kellemetlen ez a könyv, de nem a történet miatt. Mi ez? Szavak és írásjelek egymást követő halmaza, amiből – ha nem zavar nagyon az író stílusa – kihámozható valami, de ez nem jelenti azt is, hogy érthető is.
„Esterházy Pétert többen a magyar posztmodern irodalom egyik legjelentősebb alakja. Intertextualitás, idézetek, töredékesség valamint mozaikszerűség jellemző műveire.” – olvastam valahol.
Tényleg ilyen a posztmodern? Eddig nem találkoztam vele még. Komolyan ez kell manapság? Ahelyett, hogy érteném és élvezném, amit olvasok, megjelenik a posztmodern, és nem értem, nem is igazán élvezem, de legalább elmondhatom, hogy olvastam Esterházy Péter-től?
Talán többet is kellene olvasnom a szerzőtől, talán nem mindegyik könyve ilyen – ugyanis most éppen nem értem, miért lett Esterházy Péter ennyire elismert alakja a magyar irodalomnak.
Adok három csillagot a könyvre, amiből fél csillag az idő előtt elmúlt élet miatti szomorúságomat jelzi.
Ez egy roppant sűrű, tömör szöveg. Minden egyes szóra figyelni kell. Kissé színpadra írt műre hajaz, néhol meg versre, nem tudnám eldönteni, de nem is tisztem. Nem egy habkönnyű olvasmány természetesen.
És hogy miről szól? Szerintem az erőszakról, fájdalomról, gátlástalanságról, félelemről. És hogy ezt honnan tudjuk? Nem feltétlenül a szavak jelentéséből, értelméből (de persze onnan is, egymást érik a negatív tartalmú szavak). A könyv hangulata rendkívül zaklatott és csapongó. Ezzel látunk a dolgok mögé. Minden azt sugallja, hogy itt valami borzalmas dolog történik.
Mit várjunk egy ilyen rövid, novellamértékű szövegtől, mennyi mondanivalót tegyen bele az író? Bőven van benne érték. Elgondolkodtat. Érdemes megbirkózni vele elolvasni, hiszen olyan kis rövid. Újra fel-fel lehet ütni, nem szégyen az, hiszen tényleg kis terjedelem.
Elképesztő az az írói magabiztosság, amellyel Esterházy a nyelvet és a témákat kezeli. Ha intellektuális gyönyörre vágytok a jelenlegi, nem éppen szokványos és felettébb kellemetlen helyzetben, bátran vegyétek kézbe ezt a kis könyvecskét! Olyan érzésem volt olvasás közben, mintha a létező legízletesebb kávét kortyolgatnám egy parányi csészéből.
Most azt akartam írni, hogy nem tudom, miből gondolhatta annak idején az (amúgy szuper és imádott) gimis magyartanárom, hogy jó ötlet ezt a könyvet elolvastatni a kis tizenhét évesekből álló irodalom fakultációs csoportjával (naná, biztos okosak voltunk meg érdeklődők meg érettek, de annyira tuti nem, hogy bármit felfogjunk ebből a könyvből), de most látom @Frank_Tyrell értékelésében, hogy ez kötelező 12.-ben. Na, ezt nem tudtam, a „rendes” magyarórán a közelébe se jutottunk a 20. század második felének.
Mindenesetre most újraolvastam, mert gondoltam, talán úgy lesz a legegyszerűbb elkezdeni leküzdeni az Esterházyval kapcsolatos megmagyarázhatatlan ellenérzéseimet, ha olyat olvasok tőle, amit már olvastam. Asszem, bevált a terv, mert most már kíváncsi lettem tőle másra is.
A könyvről meg most annyit tudok írni, hogy rettenetesen hátborzongató, kb. olyan volt most nekem, mint Németh Lászlótól az Iszony, úgy százszor durvább változatban. (Majd hátha a blogon sikerül mást is mondanom, bár a tapasztalataim szerint a kortárs magyarokkal kapcsolatban ez nem mindig jön össze.)
Népszerű idézetek
Tudod, az igazság azt követeli, hogy az igazságost kövessük, a szükség meg azt, hogy a legerősebbet. A jog erő nélkül tehetetlen; az erő igazságosság nélkül zsarnoki. Az erőtlen jogrenddel szembeszállnak, mert mindig akadnak gonoszak; a jogtalan erőszakot váddal illetik. Össze kell tehát kapcsolni az igazságosságot az erővel, ezért az igazságot kell erőssé, vagy az erőset igazságossá tennünk. Az igazságosság vitatható, az erő azonban nagyon jól felismerhető és vitathatatlan. Így aztán nem volt rá mód erőt adni az igazságosságnak, mert az erő szembeszállt vele, kijelentvén, hogy ő az igazságos. Mivel nem tudták elérni, hogy ami igazságos, egyúttal erős is legyen, úgy intézték az emberek, hogy az legyen igazságos, ami erős.
– nyomorúságainkban egyetlen dolog nyújt vigasztalást, a szórakozás, és mégis, ez a mi legnagyobb nyomorúságunk. Mert főleg ez akadályoz meg bennünket abban, hogy magunkkal foglalkozzunk, és sodor észrevétlenül vesztünkbe. Nélküle unalomban élnénk, de ez az unalom arra ösztönözne bennünket, hogy valami biztosabb, tartalmasabb módját keressük elűzésének. A szórakozás azonban elmulattat, és észrevétlenül vezet a halálba.
Az ember természettől fogva hiszékeny és hitetlen, félénk és vakmerő. Az ember jellemzése: függés, függetlenségvágy, igény. Az ember állapota: állhatatlanság, unalom, nyugtalanság.
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Borsa Brown: Gyalázat és szenvedély 92% ·
Összehasonlítás - Borsa Brown: A kezdet 91% ·
Összehasonlítás - Bódis Kriszta: Kemény vaj 91% ·
Összehasonlítás - Mészáros Dorka: Filter nélkül 89% ·
Összehasonlítás - Lylia Bloom: Ellopott életek 90% ·
Összehasonlítás - Ruby Saw: Csak két lépés Észak 89% ·
Összehasonlítás - Lakatos Levente: Loveclub 84% ·
Összehasonlítás - Nádas Péter: Egy családregény vége 78% ·
Összehasonlítás - Ruby Saw: A rezervátum titka 96% ·
Összehasonlítás - Ella Steel: Érzéki rabság 94% ·
Összehasonlítás