Esti 89 csillagozás

Esterházy Péter: Esti

„Csak ​magamról beszélhetek. Arról, ami történt velem. Mi is történt? Várj csak. Voltaképpen semmi. De sokat képzelődtem.” Kosztolányi Dezső 1933-ban adta közre Esti Kornél című kötetét, mely a magyar irodalom egyik remekműve.
Egy olyan könyvet jelentetett meg, melynek darabjai egymástól távoli időben jöttek létre, a kötetben viszont úgy élnek egymás mellett, mintha mindig összetartoztak volna. Esterházy Péter Esti című könyve már a címével rokonságot vállal elődje művével, hogy aztán megírja saját útirajzát, regényes életrajzát (melyben arról is számot ad, hogy a hős hányszor halt meg álmában). De marad töredék. Füzér. Esti Kornél és Esti valamikor felszálltak egy villamosra észrevétlenül, majd megszokták, hogy hol robog velük, hol csikorognak a kerekei, hol csönget egy picit, de egy idő után csak arra tudtak gondolni, hogy egyszer eljutnak a végállomásig. Esti nem azonos Esti Kornéllal, ahogy Esti Kornél sem azonos Kosztolányival, mint ahogy Esti sem… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Magvető, Budapest, 2010
406 oldal · ISBN: 9789631428162

Enciklopédia 72

Helyszínek népszerűség szerint

Pécs · Csepel · mennyország · Portugália


Kedvencelte 11

Most olvassa 7

Várólistára tette 61

Kívánságlistára tette 43


Kiemelt értékelések

olvasóbarát P>!
Esterházy Péter: Esti

A kutyán kívül a könyv az ember legjobb barátja. A kutyán belül meg túl sötét van az olvasásához.” (Groucho Marx, idézi Iványi Zsófia)

Szoktatom magam újból Esterházy Péter stílusához, mondataihoz, mert egy másik könyvének az olvasására is készülök. Érdekes kötet, ahogyan azt már Esterházytól megszokhattuk. Szabad asszociációk és valós történések keveréke, útirajz, életrajz, szavakkal való „tökölés”, „bajmolódás.” „mániákusan szerette tükrözni a valóságot.
Rokona Kosztolányi Esti Kornéljának. Jó szöveg, olvasmányos, ha nem is mindig érthető minden hivatkozása, de nem is mindig törekedtem a megértésre egyszerűen élveztem a szavakat, a mondatokat, néha meg mégsem. Szeretem, ha egy szerző olvas (kortársakat is) ennek bizonyítéka ebben a kötetben a Mottókollekció klasszikusok (Kosztolányi, Márai, Tolsztoj, Paul Valéry, Stendhal) és kortársak (Závada Pál, Nádas Péter) szövegeiből, és több más utalás. Tetszettek az ilyen mondatok: „következett az arcunk verejtéke projekt.” vagy „az apa fiának jelentős ajándékot vesz projekt.” „ez nem az irónikus lábjegyzetek délutánja.
Bizonyos részei nagyon tetszettek, de volt ahol egyszerűen unatkoztam. Kevesebb több lett volna.

metahari P>!
Esterházy Péter: Esti

tömören jó részek, fél-fejezetek, pár mondatok, köztük némi locsogás, de a kaleidézkóp most is működik, és mintha cukrászdába járnék, ma egy csokitorta, holnap egy gyömbérkeksz, tea, keserű kávé vagy édes likőr. a véletlenszerűség bármit hoz, az élmény megvan. esti kornélia szeretnék lenni.

(H_Ari ajándéka volt a könyv, évekkel ezelőtt, kis kalandok útján érkezett. eddig tartott. nem tudtam tovább csepegtetni, elfogyott… azért itt marad a polcon, bármikor csak úgy kinyitni)

^^
^^ 2021. január 8., 05:01 →
^^
Második olvasás vessző teljes világfelfordulás.
Másodjára hullott a könyv a kezembe. Koronás virussal való küzdelmem során eljött egy helyzet, amikor már semmilyen fekvési pozició nem hozzott éjszakai nyugalmat, láz és köhögés felváltva támadott. A szobám egyik fala egy folytonosan hizó IKEA polcsor, a sarokban állólámpa és egy már kiszolgált karosszék, irodai verzió, nyikorog és a légrugó leenged. Viszont félig fekve és félig csúszkálva rajta sikerült éjszakai nyugalmat találnom.
A veszély bizony ott volt. A sarokban sorakoztatom a nehéz magyar nyelvű kincseimet, a sokszor kacskaringós vándorutat bejárt export-kötetek között ott figyelt Esti. Aztán a harmadik karosszékes éjszaka végén rosszul kapaszkodtam és a sor rámborult. Esti maradt. Kinyilott.
A többit már majdnem lehet tudni, de még én is csak olvasom úgy félig elámulva vagy tán teljesen is…
Majdnem egy évtized lefolyt a Temzén – a fel-alá rohangáló ánglius folyó szimbolizálja nekem az életemmel való küzdelmet, apályt, árat, bért meg kemény munkát – és Esti történetei, szövegfoszlányai, rácsodálkozásai és megmondásai most újra megtaláltak. Teljesen máshogy.
A magyar nyelv benne mint friss levegő a kapkodó angol után. A rohanó és állandó problémamegoldó életmód utáni szünetben most Esti néhány odairt vagy vetett mondatával elgondolkodtatott, mélyen, mint ahogy az oxigénnek kéne lejjebb birkoznia magát a tüdőbe, hogy végül bejusson, de már más a reakció.
Ismét darabokban olvasom, közben nagyot javultam koronailag, de mintha egyre távolabb futna az a régi élet. Minden egyes bekezdés olyan most számomra, mint egy kis mérőce az ujjamon, van-e a vérben a zokszigén vagy majd később? Fel szokott mászni az élhető tartományba, de mig a csúcstámadás zajlik, Esti átértékelteti velem, vajon tényleg a fontos-e az elsődleges, vagy tán van ott még más is.
Van.
Csak folytasd a lélegzést.

3 hozzászólás
latinta P>!
Esterházy Péter: Esti

     Est/i/erházy Péter által Kosztolányi Dezső Esti Kornél figurája újra meg újra (megjelent, nem, javítva) megjelenik.

    Csakhogy ez a Kornél már nem csupán dezsős, hanem nagyon is EP-s, azazhogy olyanabb, mert teljességgel mi vagyunk.

    Akár szóval (nem, képpel is) mondhatnám: Ecce homo (Íme az ember); azaz: isa pur es homou vogymuk.

vargarockzsolt>!
Esterházy Péter: Esti

Javított kiadás. Egy könyv, amelyről nem lehet spoilert írni.
Először is tisztázzuk: ilyen címmel csak Kosztolányi Esti Kornéljáról lehet írni. Először is tehát, ki volt Esti Kornél? Kosztolányi alteregója, jobbik-rosszabbik énje, akinek figurájában volt egy kicsi Csáth Gézából, Szindbádból, Karinthyból és még ki tudja ki mindenkiből. Az Esti Kornél novellák elején még markánsan megrajzolt figura, aki aztán fokozatosan elmosódik, eltűnik. Vannak olyan történetek, ahol már csak mesélőként jelenik meg. Kosztolányi Esti Kornél novellái összegyűjtve egy posztmodern regényt adnak ki, melyből a Monarchia és a Horthy-rendszer Magyarországáról kapunk pillanatfelvételeket. Az a világ elmúlt, Esterházy Estije oda nem térhet vissza, új világot kell neki keresni.
Esti Esterházy értelmezése szerint egyszerre Esti Kornél, Kosztolányi, Esterházy, nő, kutya, stb. Tehát minden, tehát semmi. Nincs főhős. (Már a Harmonia caelestis esetében is felmerült, ha az apa figurája mindent magába foglal, akkor kiüresedik, de azt a könyvet még megmentette a teljes bukástól a személyesség, a családi legendárium és a történelem jelenléte.) Akkor mi van? Szövegek vannak, amelyek állítólag egy szigorúan megszerkesztett rend szerint követik egymást, és amelyekben rendszeresen előfordul az Esti név, és utalások történnek Kosztolányi történeteire. Véleményem szerint ez a megkomponált rend teljesen esetleges, s ez azt is jelenti, hogy bárhova beilleszthetők volnának újabb részek, és bárhonnan kiemelhetőek volnának alkotóelemek, szavak, mondatok, bekezdések, szövegtestek. Nota bene a teljes szöveg eltávolítható volna, és akkor maradna a csupasz borító, és benne a csend. (Ilyen könyvet már „írt” Friderikusz Sándor, és az előszavát éppen Esterházy írta. Vagy fordítva?)
Tehát nincs Esti Kornél, illetve Esti üres, de mi az a világ, amely Kosztolányi világa helyébe lép? Talán a nyelv. Esterházy nem teremt külvilágot, könyvében nem hangzik el a számítógép, az internet, a globalizáció és a többi korunkhoz köthető kifejezés, ezzel a könyv időtlenné válik, a semmiben lebegővé. Ugyanakkor eltűnik Kosztolányi könyvének egyik legfőbb értéke is: ebben a könyvben nincsenek érző, létező emberek, akikben magunkra ismerhetünk vagy akikre rá ismerhetünk; akiket megítélhetünk vagy akiket szerethetünk. Csak nyelvi játékok vannak. A kötet közepe táján kísérlet történik valódi novellák megírására is, de ezek meg sem közelítik Kosztolányi színvonalát. Talán azért, mert Esterházy a világnak csak igen szűk keresztmetszetét ismeri, talán azért, mert alkatilag képtelen egy novella zárt világának a létrehozására.
Marad a nyelv, amelynek a szerző a mestere. Magyarul kevesen tudnak ilyen jól – nem szépen, hanem pontosan. Innentől egy új értékelésnek kéne következnie, amely elemzi Esterházy nyelvművészetét az Esti című könyvében – ehhez nekem már nincs kedvem.
El tudom fogadni, hogy önmagában álló műként ez egy védhető-szerethető műalkotás, de ezzel a címmel, ilyen irodalmi összefüggés rendszert konstruálva maga köré, számomra kudarc, rossz könyv.

47 hozzászólás
korkata>!
Esterházy Péter: Esti

Ez a második regényem a szerzőtől. Az első a Termelési regény volt. Azt annak idején nem igazán tudtam értékelni.
Annyi jót hallottam már Esterházy Péterről, hogy gondoltam újra próbálkozom. Sajnos most sem igazán nyerte el a tetszésemet. Elég nehezen csúszott ez a könyv. Hullámzóak voltak számomra ezek a történetek. Nagyon kevés volt amire azt mondhatom, hogy na ez most kellett nekem, ezt most szívesen olvastam. Pedig ezekben a történetekben van irónia, humor, szókimondás. Azt azért megígérhetem, hogy nem adom fel. Az Egy nő című regényére még ennek ellenére is kíváncsi vagyok.

2 hozzászólás
félóra>!
Esterházy Péter: Esti

ha egészen pontos akarok lenni, és azt hiszem főleg a matekosok készségesen meg fognak bocsátani érte, ez a könyv több, mint négy és fél csillag, de semmi esetre nem öt, valahol közötte felível a végtelenbe, mielőtt elérné azt.
ez kérdéseket vet fel, megpróbálok válaszolni. ez volt az első esterházy-regényem, óvatossággal és mindenre felkészülten kezdtem el olvasni, és ez a gyanakvó magatartás a végére bizalommá alakult át. szeretem ezt a könyvet, igen, megszerettem. az estizés miatt nem lesz, nem lehet csillagos ötös, mert esterházy értelmezésében esti kornél személye bármi lehet, de a szó legszorosabb értelmében bármi, és a végére inkább megszoktam a folyamatos estizést, hogy élvezhessem a történetmenetet és a gondolatmenetek hullámvasútjait, minthogy beletörődtem volna. ugyanis az volt az érzésem, hogy esterházynak kellett egy alany, akivel elbábozza a fantáziájában lejátszódó színeket, és ennyi erővel ez lehetett volna akárki. nem szépít a dolgokon, hogy annyiszor utal az eredetire, és azt hiszem nem lett volna bajom a ténnyel, hogy felhasználja kosztolányi karakterét, csak durván nyúlt hozzá, nem úgy bánt vele, ahogy kosztolányi az ő regényében, számítottam volna legalább a hangulatra meg a karakter állandóságára, de ha esti ennyire lehet bárki, akkor miért hívjuk estinek? szóval ha esterházy nem ezt a nevet használta volna, ez a könyv is ötös lett volna, amúgy szuper posztmodern írás az élet sötétebb és világosabb sarkairól, a határok hollétéről, meg a határokon belül zajló történésekről. mondhatjuk úgy is, hogy az élet vázlatos folyamatábrája.

1 hozzászólás
merzel>!
Esterházy Péter: Esti

Nagyon régen olvastam már Esterházyt. Szinte az idejére se emlékszem már. Nem azért, mert nem szerettem, hanem mert valahogy nem akaródzott a közelembe jönni. Tavaly nyáron, közvetlenül a halála után, már elő-elővettem ezt a könyvét és estefelé kiültem vele a kertbe. Kicsit bele-beleolvastam, de akkor nem szántam még rá magamat. Arra viszont emlékszem, mennyire megdöbbentett, milyen sokszor emlegeti ebben a könyvében a halált, vagy legalábbis akkoriban inkább ezeket az oldalait olvasgattam, megosztva a figyelmemet az engem körülvevő természettel, különösképpen annak hangjaival. (Legalább olyan jó volt, mint a könyv. Tudom, ne keverjük a szezont a fazonnal.)
Az elmúlt egy hónapom viszont ezzel a könyvvel telt el. Pedig most sem első szándékból vettem a kezembe, hanem mert a borító színei megragadták a figyelmemet. Az élénk piros, meg a lila és a XVIII. századi figura (róla valahogy Don Giovanni ugrott be), na és az összegömbölyödő kutya képe.
És meg kell mondjam, hogy a kezdeti pár napot leszámítva, olvasása igazi ünnep volt. Minden nap vártam az alkalomra, hogy újra leülhessek ehhez a könyvhöz. Kíváncsi voltam, hogy vajon mikkel fogok találkozni a még előttem álló, általam nem olvasott (szűz!) oldalakon. És azokon ott mennyi mindenről szó volt! Kaleidoszkópszerűen jöttek az újabb és újabb témák. (Akár a The Smashing Pumpkins Mellon Collie and the Infinite Sadness című dupla lemezén. Bocs, a rossz hasonlatért.) Felsorolni nehéz lenne (nem jegyzeteltem az olvasása során, illetve ez csak jóval később esett le, mikor már jócskán haladtam a könyvben). De párat megemlítenék: élet (naná!), a semmi, apaszerep, fiúszerep, egyáltalán a szerepek, Isten, hit, család, veszteség, halál, bűneset, bűnözés, nők, olvasás, írás, irodalom, kutyák! (kutyarajongóknak külön ajánlható!), stb. És mindezekről hihetetlen okos, játékos, szellemes, könnyed (?) stílusban.
Tőlem külön jó pont jár neki az Istenről és a hitről írt részekért. Jólesik támaszkodni rájuk!

tgorsy>!
Esterházy Péter: Esti

Esterházy az irodalomban, olyan, mint Woody Alen a filmben. Hozott anyagból dolgozik, de tud hozzáadni valami pluszt, amitől Esterházy lesz.
Ezen kívül a stílusa számomra arisztokratikus és egy kissé lekezelőnek érzem. Távolság tartó, ezért soha nem enged magához közel.
Azt hiszem Isten igazából a publicisztikáit szeretem, azok miatt olvasom el időnként a könyveit.

Csabi P>!
Esterházy Péter: Esti

Nem tudok egyetérteni az előttem szólókkal – mondjanak bármit is. Ezzel bele van öntve a tiszta víz a pohárba, az sem baj, ha zavaros.
Valóban látok némi problémát a könyvvel, mondhatni kilencven százalékban felfogtam a mondatokat, ami igazán szokatlan Esterházynál (nálam). Egy igazán kemény EP szövegből halandó ember nem sokat ért, gyanús is, hogy ezt valamelyik gyereke írhatta, az legalább jól ismeri az apját. De ha mégsem, akkor sok mindent megtudhatunk hazánk talán legtöbbre taksált írójáról. Hogy ki is ő, meg mi nem, ami szeretett volna lenni, vagyis Esti Kornél. Mert Esti Kornél nem alteregó, hanem egy mappa (legalább is szattyán), amiben összegyűlik minden, ami csak lehettünk volna, ha lehettünk volna. Ha úgy alakul.

1 hozzászólás
csend_zenésze>!
Esterházy Péter: Esti

És Kosztolányi mondá: lőn Esti Kornél, és lett is. Beleivódott a novellák betűibe, elkeveredett a cigaretta és a kávé illatával, megbújt az előző századi Budapestet idéző épületekben és néha hagyta, hogy az éjszaka tovarobogó villamoson találkozzon vele a tekintetünk.
És jött ez az Esterházy, ez a fura pasas, aki mindössze annyit tett, hogy kiráncigálta drága Kornélunkat a maga kosztolányis bujdoklásából, aztán úgy belecsöppentette a rút valóságba, hogy már mindenütt ott van. Esti Kornél a csend helyett most kiabál, káromkodik és röhög, és beszélbeszélbeszél. Ott van a kortárs magyar irodalomban, a bölcsészlányok szoknyája alatt, a golden retriver nagy barna szemében, a ki nem ürülő vodkás pohárban, a portugál virágnyelvben, Mátyás király görbe orrában, a szüleinkben és a még meg nem született gyermekeinkben, a legvéresebb gyilkosságban, minden egyes évszakban, a járda kövén, Esterházy intellektuel modorában, a hideg Moszkvában és a zajos Rómában, az írásjelekben, a töredékesen hagyott fejezetekben és a szenvedélyes csókokban.
Esti Kornél maga a világ vége, tehát – mint köztudott – a világ kezdete is. Ezt akartam közölni veled.


Népszerű idézetek

csillagka P>!

„A” „posztmodern” „világ” „minden” „szót” „idézőjelbe” „tesz” (…)

360. oldal, Esti Kornél kalandjai - Esti rizsák, Írásjelszeretkezés-rizsa (Magvető, 2010)

2 hozzászólás
szöszmösz I>!

Mi az, hogy Esti Kornél, tette föl Esti Kornél a kérdést, majd elvetette.

szöszmösz I>!

Esti Kornél szerelmes levele Tandori Dezsőhöz

Édes Dezsőm! De itt elakadt.

VERDI>!

Hát te szoktál sírni, Kornélka?, kérdezte a fűszál egyszikű csodálkozással.

188. oldal

csend_zenésze>!

Appendix: Mi bajom volt nekem Nagy Sándor korában? – ordította Esti magánkívül. – Mi a fene bajom volt XIV. Lajos korában, és a fáraók és V. Károly és II. Lipót korában? Semmi bajom se volt, semmim se hiányzott. 2000-ben ismét nem fog nekem hiányozni semmi, és 3000-ben se és 5000-ben se, és aztán soha többé nem fog hiányozni nekem semmi, semmi. Csak most – üvöltötte –, csak itten.

25. oldal, I. ESTI: BEMUTATÁS - Ifjúkori önarcképek, Csere (Magvető, 2010)

gwyneira>!

Esti öt évig nem állt szóba az apjával. Ez volt a legnagyobb apaélménye, óvta is, őrizte egész életében.

20. oldal - Ifjúkori önarcképek

Kapcsolódó szócikkek: apa · Esti Kornél
5 hozzászólás
szigiri>!

Esti Kornélnak nekiszegezték, egy fiatalember, a kérdést, miért ír? Talán nem derül ki az írásaimból?, válaszolta csak úgy. Hetekkel később kapott egy levelet, ennyi állt benne: Nem. Szinte látta, ahogy a fiatalember lehajtja a fejét.

361. oldal, Esti Kornél kalandjai - Esti rizsák (Magvető, 2010)

1 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Spiró György: Fogság
Jónás Tamás: Önkéntes vak
Rakovszky Zsuzsa: Visszaút az időben
Térey János: Asztalizene
Csaplár Vilmos: Hitler lánya
Vladimir Nabokov: Gyér világ
Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó
Milan Kundera: A nevetés és felejtés könyve
Gertrude Stein: Három élet
William S. Burroughs: Meztelen ebéd