Értékelések 21

Barbcsie>!
Esterházy Péter: „És mesélni kezdtem”

Eddigi legnehezebb poket könyvem volt. Nagyon száraznak éreztem az egész kötetet. Tanulópénznek jó volt, hogy nem az ilyesfajta könyvek az én világom. De nem bántam meg hogy elolvastam.

Vhrai P>!
Esterházy Péter: „És mesélni kezdtem”

Ez az első próbálkozásom Esterházy Péter írásaival, de nem vagyok maradéktalanul elégedett. Ebben biztosan az is közrejátszik, hogy nem a szerző egy konkrét kötete kerül teljes egészébe kiadásra, hanem több művéből emelt ki Dés László szemelvényeket. Ez óhatatlanul is azt jelenti, hogy a kiadás kapott egy szubjektív felhangot. Ekként is kell kezelni ezeket a kiragadott részleteket. Annyi megjegyzésem van ezzel kapcsolatban, hogy lehet nem ártott volna összefüggőbb szövegeket választani, mert néha “értelmetlen” volt a sorrend, egy Esterházyt nem ismerő olvasónak, mint én is, főleg. A másik oldalról viszont kitűnő képet kapunk, milyen típusú művekre számíthatunk a szerzőtől, Esterházy Péter írói stílusa, nyelvi sokszínűsége elképesztő! Biztosan fogok még tőle olvasni, leginkább a Hasnyálmirinynapló részletei fogtak meg, hiszen abban az író teljes lényével benne van.

Hirdetés
gabona>!
Esterházy Péter: „És mesélni kezdtem”

Bevezetés az Esterházyba

„Ne hazudozzál össze s vissza!” (Isten – Tízparancsolat vessző 101 kiskutya)

Az értékelés termékmegjelenítést (is) tartalmaz.

Ha nagyon szemét lennék, talán meg sem csillagozom ezt a válogatást. Nem, hiszen egy ekkora életműből, mint Esterházy Péteré, egyszerűen mission impossible a lényeget kiragadni és azt alig 200 oldalba zsúfolni, préselni, tömöríteni. Nem is sikerült makulátlanul, de most nem az eszmével, hanem a művel kell foglalkozni, az pedig – köszönhetően Dés László válogatásának – remek. Merne is más lenni, ha már egyszer személyes barátság fűzte össze őket, ugyebár.

Sajnks azonban rengeteg a hiány. Nem értem például, mi okból maradt ki a Kis Magyar Pornográfia, meglehet, tényleg nem lett volna jó ötlet kiszakítani a Bevezetésből, akárha anyjából a gyermeket. Hol a Tizenhét hattyúk, mint a honi próza egyik csúcsteljesítménye, persze nem lebecsülve Weöres Mester Psychéjét? És végképp felfoghatatlan az Egy nő (maradva a csajos vonalon) akármelyik darabjának hiánya a kilencvenhét közül. Nyugi, tovább nem fogom a szőrszálat hasogatni.

Nézzük inkább azt, miért is jó ez a könyv. Egyrészt simán elfér a zsebedben, így bármikor bárhova magaddal viheted a magyar irodalom legnagyobb (nem csak futball) játékosának örökérvényű mondatait, kezdve azzal hogy „nem találunk szavakat” egészen addig hogy „a mindiget javítom örökkére”.

Másrészt ha még soha egyetlen szövegét sem olvastad, ez lehet a legjobb belépő, ismerkedési alap, bevezetés az Esterházyba, csak hogy humorosan klasszicizáljak. A hiányok ellenére ez tényleg remek indítás lehet egy hosszú és rögös, de szórakoztató és szívfacsaró úton.

Aki pedig ezek után sem kap kedvet a felsorakoztatott művek teljes egészéhez, az óriásit veszít. Viszont ha jót akartok, ne a Termelési-regénnyel kezdjetek, jobb később beleesni, mert baromira zsibbasztó tud lenni – mondom ezt úgy, hogy annak idején végigszenvedtem, lapoztam össze-vissza. Azóta is megkísértenek álmomban a magenta árnyalatok, még jó, hogy telenoros vagyok és inkább a mindiget javítom örökkére. (A logo viszont már nem fért bele.)

>!
POKET Publishing, Budapest, 2020
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158075152
Nyakó_Dalma>!
Esterházy Péter: „És mesélni kezdtem”

Sajnálom, hogy nem adott se nagy olvasásélményt, se mély elgondolkozást ez a könyv.
Az is jelzi, hogy mennyit szenvedtem vele, hogy több mint 1,5 évembe tartott kiolvasni ezt a „zsebkönyvet". Talán szerencsésebb lett volna a POKET élményeimet, nem ezzel kezdenem. Olvastam a többiek értékeléseit, beszéltem, olyan emberrel, erről a könyvről, aki a Jelenkor-ba (irodalmi és művészeti folyóirat) is szokott publikálni, és ő is azon az állásponton volt, hogy irodalomtörténetileg elismert és nagyszerű dolgokat produkált Eszterházy, amit nem akarok megkérdőjelezni, de nekem ez a válogatás, ebben a formában nem emészthető.

Zoárd93>!
Esterházy Péter: „És mesélni kezdtem”

Kissé hektikusan olvastam ezt a kisssregényt.
Ami nem is igazán regény, inkább szemelvények rövid, ám annál tartalmasabb sorozata.
Kenyércédulák, mondhatni.
Nem is úgy haladtam vele, mint mondjuk A szív segédigéivel.
Kezdetben vala az ige… a szavak tengerét az aorták folytonos kölcsönhatásban álló pumpálása sodorja tova…
Néha elővettem – főleg vonatokon, utazás közben –, újra meg újra elolvastam egy fejezetet, ízlelgettem a szavak mögött megbúvó jelentést és játékosságot – mintha egy jó bort, mondaná a szakértő, csakhogy én nem szeretem a bort, EP-t viszont annál inkább.
Ennek a kötetnek köszönhető, hogy egy év alatt polcra került a fél életmű, a hátralevőt pedig idén tervezem begyűjteni.
Fontos válogatás ez, persze közel sem teljes az élmény a korábbi írások ismerete nélkül, de annál inkább meghozza kedvünket, hogy közelebb kerüljünk EP munkásságához.