„És ​mesélni kezdtem” 83 csillagozás

Esterházy Péter: „És mesélni kezdtem” Esterházy Péter: „És mesélni kezdtem”

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: POKET zsebkönyvek POKET Publishing, Sztalker Csoport

>!
POKET Publishing, Budapest, 2020
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158075152
>!
Sztalker Csoport, Budapest, 2018
190 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158075152

Enciklopédia 3


Kedvencelte 3

Most olvassa 11

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 28


Kiemelt értékelések

Márta_Péterffy P>!
Esterházy Péter: „És mesélni kezdtem”

Dés László válogatása E. P. műveiből azt hiszem azoknak szól, akik nem, vagy alig ismerik az írót. Sok-sok éve én már olvastam tőle, nem lett kedvencem, nem szeretem a posztmodern irodalmat.
Kimozdulva a komfortzónából azért nem bántam meg, hogy ezt a POKET könyvecskét olvastam, főleg a személyes írások részletei tetszettek.
A fő kedvencem maradt Spiró, ám szeretném még felfedezni Halász Margitot, Háy Jánost-aztán még meglátjuk.

16 hozzászólás
cortinadampezzo P>!
Esterházy Péter: „És mesélni kezdtem”

Nehéz ezt a kis kötetet önmagában értékelni, hiszen nem önálló mű, de még csak nem is igazi válogatás, hanem néhány oldalas, kontextusukból kiragadott szemelvények gyűjteménye, egyfajta kedvcsináló az egyik legnagyobb magyar íróhoz. Mégsem tudnék jelenleg ennél fontosabb könyvet megnevezni, hiszen olyankor hozza közelebb Esterházyt az olvasóhoz, amikor a hatalom kultúrharc címén hetente kétszer rúg bele és nevezi a magyar irodalom egy jelentéktelen, manírista szereplőjének. Oldalakat lehetne írni arról, hogyan lett az egyébként keresztény konzervatív beállítottságú Esterházyból a magát keresztény konzervatívnak mondó hatalom kultúrpolitikájának ellensége, de mivel ezen az oldalon politizálni nem lehet, itt abba is hagyom ezt a gondolatmenetet.

A válogatás jellegből adódóan az egyes részletek minősége hullámzó. Persze ezt a hullámzást az Esterházy-koordinátarendszerben kell elképzelni, hiszen ő valószínűleg egy bevásárlólistát is huszonöt oldalban írt volna meg, minden egyes tételhez valamilyen családi emléket vagy sziporkázó anekdotát citálva, extraként egy kis nyelvi leleménnyel vagy szójátékkal megszórva – például az Esti talán a leggyengébb műve, mégis lehet benne egészen zseniális dolgokat találni. A részletek közül némelyik azonban nem állja meg önállóan a helyét, remek példa erre a Hrabal könyve, ami így szemelvényként nehezen értelmezhető, helyette talán szerencsésebb lett volna mondjuk a jobban idézhető Egy nőből vagy a Kis Magyar Pornográfiából válogatni.

Esterházy akkor alkotott igazi, húsbavágó remekműveket, amikor „bosszantó realizmuskényszerben” volt, például amikor az élete főművének írt és tartott Harmonia Caelestis befejezése után megtudta, hogy édesapja III/III-as ügynök volt, illetve amikor időskorában hasnyálmirigyrákkal diagnosztizálták. Az ezekből született Javított kiadás és Hasnyálmirigynapló ennek a válogatáskötetnek is a csúcspontjai, Esterházy igazán elemében van, amikor a saját nyomoráról és a bajok közepette is megőrzőtt „ontológiai derűjéről” kell írnia. És akkor ott van még a Semmi művészet, aminek az utolsó fejezetét kaptuk meg a zsebkönyvben, és aminél felkavaróbbat rég nem olvastam.

>!
Sztalker Csoport, Budapest, 2018
190 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158075152
1 hozzászólás
Molymacska>!
Esterházy Péter: „És mesélni kezdtem”

Nehéz csak erről a kötetről beszélnem, ezért mindenről. Mindenről is.
Először is természetesen azért jutott hozzám ez a kötet, mert POKET. Bár már van két POKET könyvem is, de az Elmebeteg nő naplóját félek elkezdeni, mióta Hasi azt mondta róla, hogy nem könnyű, és szerinte is nehéz könyv. A 100 szóban Budapest pedig csak félig POKET ezért nem tudtam, milyen érzés igazi POKET könyvet olvasni. Mostanáig.
Én sose hittem volna, de az egyik ok, ami miatt alig raktam le a könyvet, az a fedlap textúrája. Annyira finom érintésű, olyan kézbe való, és az ember egyszerűen szeretné a kezében tartani, és nem engedni onnan. Tényleg nehéz volt lerakni, főleg mert anyukám is észrevette ezen hatását, és már ő is szemet vetett a könyvre. A másik, hogy finom illata is volt. Nem csak könyv illata, de valami finomabb, picit édes valami. Nem vagyok ennyire könyv-őrült, sosem szoktam szagolgatni a könyvet, de ez valamiért mégis élvezetes volt így kézbe venni, tapintani, lapozni, szagolni, és csak egyszerűen olvasni.
Előzetesen azt gondoltam, ez egy novelláskötet lesz. Van két novelláskötete is, azt hiszem, abból válogatnak össze egy apró kötetnyit, a kedvenceiből. Amikor elkezdtem olvasni, nagyon megdöbbentem, hogy regényrészleteket találok benne, amit viszont alapvetően nem szeretek olvasni (beleolvasókat se szoktam soha elolvasni, mert ha elkezdem, akkor fejezzem is be).
Pozitív élmény volt, hogy a részletek legtöbbje önállóan is megállta a helyét, és nem éreztem akkora hiányérzetet, mint amekkorát vártam. A történetek, már ahol volt igazi történet, valahogyan véget ért, és viszonylag jó, instant Esterházy élményt kaptunk. Néhány részlet nem annyira illett hozzám, mint szerettem volna, de a többi kárpótolt miatta.
Esterházy nyelvezete gyönyörű. Nem tudok mást mondani, mert az. Egyszerűen élmény volt olvasni, kicsit az ő szemüvegén át látni a világot, kicsit máshogy. Olyan szép leírásokat tudott írni, és olyan jól tudta az érzelmeket átadni, amikre kevés ember képes. Azt hittem, hogy nehéz lesz olvasni (és be kell valljam, a szépségért néhány helyen meg kellett szenvedni) de mégis egy olyan élmény tárult a szemem elé, ami miatt azt mondom: érdemes volt olvasnom.
Az érdeklődésemet felkeltette az író iránt, és azt hiszem, azt is tudom, miket olvasnék tőle, de az biztos, hogy még nem most. Talán jövőre jöhet az első teljes kötet tőle. A POKETekre pedig, természetesen nyitott vagyok, hiszen az élmény egy része ennek köszönhető :)

latinta P>!
Esterházy Péter: „És mesélni kezdtem”

Egyszerűen: ez egy vade me cum, azaz gyere velem-könyv.
(A mérete, fogása – mint a társaié (POKET-projekt) – is erre „predesztinálja”.)

    Kicsit másként: jó, hogy van.
Igyekszik a hiányt, az űrt kicsit töltögetni.

    Milyen is ez az önmagát – minket, a mi világunkat, az emberit – ismerő nagy mesélő Esterházy Péter?
Dés László szerint ilyen. És rajta keresztül, e válogatás alapján sokaknak is ilyen lehet.

    Köszönet érte.

(U. i.: És akkor rájön az ember, hogy egy végtelenített „feladat” előtt áll: lehet kezdeni újraolvasni az életművet…)

catnipthief>!
Esterházy Péter: „És mesélni kezdtem”

Lám, én is felültem a könyvautomata-vonatra.
Tök tetszik a kivitelezés, a gumiszalag, a könyvjelző, a tapintás, a minden, le a kalappal a Poketek előtt.
Ez még akkor is így van, ha nem megyek el szó nélkül amellett, hogy az első öt választott címből négy amolyan biztonságos játék. Csáth Géza, Szerb Antal, Krúdy meg a Pál utcai fiúk, mind nagyszerű, mind nagyon fontos írás.
És mindegyik elég ismert is, az például csak az én bajom, és nem a kiadványé, hogy én még nem nyitottam ki az Utas és holdvilágot. Ettől függetlenül létezik még huszonhét kiadásban.
Az egyetlen könyv ebből a felhozatalból a Dés László által összeválogatott, általa személyesebbé és szerethetőbbé tett Esterházy-szemelvények gyűjteménye, jelen írásom tárgya.
Esterházyval, akárcsak régebben Krasznahorkaival is, úgy voltam, hogy sehogy, kezembe vettem ugyan a Fancsikó és Pintát, el is olvastam, és aztán nem tudtam vele mit kezdeni. Modoros sznob, szócsavarógép, elitista izé, ilyen csúnya gondolatok kergetőztek a fejembem, aztán, megint akárcsak Krasznahorkainál, felpiszkálódott bennem a kíváncsiság.
Sajnos egy ekkora életműbe, pláne ennyi előítélettel, belevágni, anélkül, hogy nem ismered még érintőlegesen sem azokat a pontokat, amik jó eséllyel tetszenének is talán, majdnem totál lehetetlen vállalkozás. Ezen segít ez a kvázi „EP-besztof”, ügyesen válogatott részletek egy csinos kis zsebnoteszben.
Főleg emiatt érzem ezt a kiadványt hiánypótlónak.
A tartalommal már felemásan vagyok, a Termelési regény pl. nagyon nem jött át nekem, ellentétben mondjuk az Estivel, nagyon simogató olvasásélmény, vagy ott van az „A tolvaj” című kis izé, amin fulladoztam a röhögéstől. A Hasnyálmirigynaplóból kiemelt részek lehoztak az életről. A Hrabal könyvét már meg is vettem.
Azt hiszem, megértettem azt, hogy EP, igen, valóban egy maníroskodó őekcelencia, őselit sznob, ez mind ő, de emellett ő nem csinál ügyet belőle, és nem próbál meg mást sem mutatni, ő ilyen, és kész, és így is mutatja be és meg magát az írásain keresztül, egy hibáktól távolról sem mentes fazon, aki ugyanúgy fürdőköpenyben rejszol a nappaliban egy magányos délelőttön, mint az földi halandók, ugyanúgy anyázik, mint mi, ha a szekrény lábába rúg véletlen hírös, csacskán kisfocizó, kékharisnyás virgácsaival.
A HC-ben fest egy apaképet (amit én, ennek a kiadványnak hála, részleteiben egy picit megismerhettem), hogy aztán a Javított Kiadásban egyenesen, becsületes csávó módjára elszámoljon azzal, hogyan emésztette meg a korábban vázolt apakép új, sötétebb oldalát. Csúcsra járatott humánum, aki akkor is jól ír, ha nem ír jól. Mert van itt nekem jócskán olyasmi, amivel nem tudtam mit kezdeni, de ez a néha nagyon vicces, végig hihetetlenül okos, foltokban kifejezetten bunkó (plusz előjellel) szöveg, ami lenyomja a cselekményt magát, azért alapvetően mindig meggyőzött, hogy érdemes tovább olvasnom.
Találtam benne ajándékot fateromnak (Tizenhatos mélye), találtam benne olyat, amit tudom, hogy szeretni fogok (Hrabal könyve), találtam benne kínt, nyomort és fájdalmat jócskán, olyan légiesen elregélve, hogy én szégyelltem magam (Hasnyálmirigynapló).
Asszem, kevés vagyok én egyelőre ahhoz, hogy érdemben nyilatkozzak EP írásművészetéről, de ez az én bajom, az egy csillag levonás is csak azért van, mert szerintem én voltam kevés bizonyos írásokhoz (a már említett Termelési, meg mondjuk a kardozósváltozat is ilyen jaj), meg mert az én példányomból kipottyant a belepillanatragasztózott könyvjelző.
Nem változtat azon, hogy egy igazán jó, űrkitöltő tour guide is helyett kapott a zsebkönyvek között, nagyon remélem, hogy a következő szériában is lesz egy hasonló jellegű gyűjtés, vagy valami obskúrusabb, nem annyira magától értetődő „alap”. Nagyon tetszett. És külön kalapemelés a kezdeményezőknek.

Cukormalac P>!
Esterházy Péter: „És mesélni kezdtem”

Bevezetés az Esterházyba

„Ne hazudozzál össze s vissza!” (Isten – Tízparancsolat vessző 101 kiskutya)

Az értékelés termékmegjelenítést (is) tartalmaz.

Ha nagyon szemét lennék, talán meg sem csillagozom ezt a válogatást. Nem, hiszen egy ekkora életműből, mint Esterházy Péteré, egyszerűen mission impossible a lényeget kiragadni és azt alig 200 oldalba zsúfolni, préselni, tömöríteni. Nem is sikerült makulátlanul, de most nem az eszmével, hanem a művel kell foglalkozni, az pedig – köszönhetően Dés László válogatásának – remek. Merne is más lenni, ha már egyszer személyes barátság fűzte össze őket, ugyebár.

Sajnks azonban rengeteg a hiány. Nem értem például, mi okból maradt ki a Kis Magyar Pornográfia, meglehet, tényleg nem lett volna jó ötlet kiszakítani a Bevezetésből, akárha anyjából a gyermeket. Hol a Tizenhét hattyúk, mint a honi próza egyik csúcsteljesítménye, persze nem lebecsülve Weöres Mester Psychéjét? És végképp felfoghatatlan az Egy nő (maradva a csajos vonalon) akármelyik darabjának hiánya a kilencvenhét közül. Nyugi, tovább nem fogom a szőrszálat hasogatni.

Nézzük inkább azt, miért is jó ez a könyv. Egyrészt simán elfér a zsebedben, így bármikor bárhova magaddal viheted a magyar irodalom legnagyobb (nem csak futball) játékosának örökérvényű mondatait, kezdve azzal hogy „nem találunk szavakat” egészen addig hogy „a mindiget javítom örökkére”.

Másrészt ha még soha egyetlen szövegét sem olvastad, ez lehet a legjobb belépő, ismerkedési alap, bevezetés az Esterházyba, csak hogy humorosan klasszicizáljak. A hiányok ellenére ez tényleg remek indítás lehet egy hosszú és rögös, de szórakoztató és szívfacsaró úton.

Aki pedig ezek után sem kap kedvet a felsorakoztatott művek teljes egészéhez, az óriásit veszít. Viszont ha jót akartok, ne a Termelési-regénnyel kezdjetek, jobb később beleesni, mert baromira zsibbasztó tud lenni – mondom ezt úgy, hogy annak idején végigszenvedtem, lapoztam össze-vissza. Azóta is megkísértenek álmomban a magenta árnyalatok, még jó, hogy telenoros vagyok és inkább a mindiget javítom örökkére. (A logo viszont már nem fért bele.)

>!
POKET Publishing, Budapest, 2020
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158075152
fuzsa>!
Esterházy Péter: „És mesélni kezdtem”

„a mindiget javítom örökkére.”
most az van, hogy csak Esterházyt szeretnék olvasni, folyamatosan, mindig, örökre. Dés zseniálisan válogatta össze a szövegeket: volt nevetés, sírás, csontig ható felismerés és aha-élmény. azt hiszem, ez a válogatás kellett ahhoz, hogy végérvényesen áttörjön a gát és rajongóvá váljak.
… és még több ilyen POKET zsebkönyvre van szükség!

Judyt I>!
Esterházy Péter: „És mesélni kezdtem”

Ez egy hosszú-hosszú ismerkedés és összehangolódási folyamat volt ezzel a Poket könyvecskével. Először, a Termelési regénynél még nem is igazán kedveltem, olyan kusza, összevissza volt az egész. Mondtam is magamban, hogy ha a teljes könyvecske ilyen, akkor a hajamat fogom tépni. Aztán tovább olvastam, és kifejezetten megkedveltem Esterházy Péter visszaemlékezéseit, ahogy a szüleiről, a testvéreiről mesélt. Egyszerűen megkedveltem az embert és sajnálom, hogy sosem találkoztam vele. Ahogy sajnálom azt is, hogy eddig még nem olvastam tőle.
Érdekes a stílusa, de nem rossz. :)

>!
Sztalker Csoport, Budapest, 2018
190 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158075152
Zoárd93>!
Esterházy Péter: „És mesélni kezdtem”

Kissé hektikusan olvastam ezt a kisssregényt.
Ami nem is igazán regény, inkább szemelvények rövid, ám annál tartalmasabb sorozata.
Kenyércédulák, mondhatni.
Nem is úgy haladtam vele, mint mondjuk A szív segédigéivel.
Kezdetben vala az ige… a szavak tengerét az aorták folytonos kölcsönhatásban álló pumpálása sodorja tova…
Néha elővettem – főleg vonatokon, utazás közben –, újra meg újra elolvastam egy fejezetet, ízlelgettem a szavak mögött megbúvó jelentést és játékosságot – mintha egy jó bort, mondaná a szakértő, csakhogy én nem szeretem a bort, EP-t viszont annál inkább.
Ennek a kötetnek köszönhető, hogy egy év alatt polcra került a fél életmű, a hátralevőt pedig idén tervezem begyűjteni.
Fontos válogatás ez, persze közel sem teljes az élmény a korábbi írások ismerete nélkül, de annál inkább meghozza kedvünket, hogy közelebb kerüljünk EP munkásságához.

Pudlimoly78>!
Esterházy Péter: „És mesélni kezdtem”

Igazat kell adnom az előttem szólóknak – nehéz írni erről a kis válogatásról, egy egyedülálló életmű szemelvényeiről.

Talán ott kezdeném, hogy egyáltalán nem szeretem a posztmodern irodalmat. Nem is nagyon értem, nem is az én világom… Viszont Esterházyt mint embert rendkívül nagyra tartom, és egyetértek azokkal, akik szerint távozásával betölthetetlen űrt hagyott maga után. Nemes volt minden értelemben, nem csak a neve tette azzá (a név senkit nem tesz azzá, maximum papíron). Szeretnék én is ilyen méltósággal élni, komolyan, de mégis komolytalanul, ilyen – szépen. Hát ezért vettem a kezembe jelen könyvecskét.

Magukkal az írásokkal kapcsolatban nagyon vegyes érzéseim voltak. A Harmonia Caelestist már olvastam, megint tetszett, s különös örömet okozott, hogy Dés László – nagyrészt – a kedvenc részeimet válogatta be a kiadványba. A többi mű eddig ismeretlen volt számomra, és sok esetben nem is nagyon szeretnék változtatni ezen. Na jó, kettőben mégis: Egyszerű történet vessző száz oldal (A Márk-változat) és a Hasnyálmirigynapló. Hellyel-közzel a Termelési-regény is. A többi, megmondom őszintén, túl magas volt nekem. Illetve már megint jött a jelenség, amit nem tudok megszokni a kortársban – a káromkodás. :( Nem vagyok angyal, de őszinte igen: számomra visszataszító nyomtatásban látni a k_rva, f_sz stb. szavakat, még akkor is, ha bizony megesik, hogy az én számon is kicsúsznak.

Összességében nem volt ez rossz. Sőt, sokszor jó volt. Humor, intertextualitás, „belső poénok”… Ha valaki olvasna EP-től, de nem tudja, mit, sok szeretettel ajánlom neki ezt a Poketet.


Népszerű idézetek

Chi>!

A Földön fordítva van, van idő, van élet, a boldogsággal meg az a helyzet, hogy arra vágyakozik az ember. Minden ember.

158. oldal, Egyszerű történet vessző száz oldal - a Márk-változat -

Judyt I>!

Az életünk nem tervezőasztalon születik, úgymond.

177. oldal, Hasnyálmirigynapló, 2015. július 28., kedd (Sztalker Csoport Kiadó, 2018)

latinta P>!

Őszintén úgy érezzük, jaj annak a báránynak, melyet megpillant a farkas, ez a gaz fenevad. Minél szebb a bárány, annál inkább. A farkas, jól tudjuk, egyetlen érvet ismer csak el igazán: a tagbaszakadt pásztor izmos markában lengő fütyköst.
    A farkast úgy hívjuk: félelem az újtól, maradiság, szervezetlenség, lustaság, nemtörődömség.
    A juhászt úgy hívjuk: fegyelem (szocialista).
    A fütyköst úgy hívjuk: folyamatos anyagellátás, állásidőcsökkentés, a munkaidő pozitív kihasználása, integrált termelésirányítás, processzográfos folyamatszabályozás.
    A bárányt úgy hívjuk: népgazdaság, fejlődő, növekvő, gazdagodó, szívünknek drága szocialista haza.

17. oldal, Termelési-regény (Sztalker Csoport, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: farkas · juh · juhász
2 hozzászólás
latinta P>!

13. Rózsaszínre festi a reggeli napfény a Kisjézust. Se ólomkatona, se Árgyélus királyfi, a nagymama csakis az Istenről mesél. Elsőre úgy értettem, két, kettő darab Isten van. Egy a Mennyek Országában, gyakorlatilag a felhőkben vagy kicsivel fölötte, ő az Úristen. Az Atya. Az atya az ugyanaz, mint az apa. Csak mintha valamivel szigorúbb volna. Engesztelhetetlen? Hogy ezért kéne folyamatosan engesztelni? És akkor van a fiú. Az meg leszállt közénk a Földre, és Jézus a neve. Vagy Krisztus. Ami a kereszt miatt van, mert fölfeszítették. Még úgy is van, hogy Jézus Krisztus, de ez mind ugyanaz. És Jézus inkább ember. Vagy nem inkább, de úgy van, hogy az Atyáé a Menny, a Fiúé a Föld. A nagy különbség, hogy az Égben örökélet van, itt meg olyan hetven-nyolcvan év. Leszámítva az úgynevezett matuzsálemeket. A bátyámtól hallottam. Nincs köze a Matus bácsihoz, a Mári apjához. A matuzsálem az öreg. Aki matuzsálem, az mindig öreg. Ez egészen biztos, azt hiszem. De az örökélet nem azt jelenti, hogy örökké tart az élet, hanem hogy nincs is ott idő, nem is lehet mérni, vagyis élet sincsen. Akkor mire jó az egész? Arra, hogy viszont végtelen a boldogság. A Földön fordítva van, van idő, van élet, a boldogsággal meg az a helyzet, hogy arra vágyakozik az ember. Minden ember. A vágyakozás is jó. Van, amikor rossz, de többnyire jó. Meg még az is van, hogy a rossz is jó. Fáj, mégis jó. De jobb, ha nem fáj. Szerintem. Vagyis fönt is, lent is van jó. A lenti jót a Siralom Völgyének hívjuk, ami azt mutatja, hogy ne bízzuk el magunkat.

157-158. oldal, Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk-változat – (Sztalker Csoport, 2018)

latinta P>!

Magyar napló

Ki a magyar?

Ma, e csudás november hetedikén, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján, Rezső napja, forradalmak jönnek-mennek, Rezső örök, ma összeállítottam egy listát a magyarokról. Hogy kik a magyarok, név szerint. A listát véglegesnek és teljesnek tekintem, azaz aki rajta van, az mind magyar, örökké magyar is marad, hiába rúgkapálsz, magyar maradsz, magyar, magyar, magyar, aki pedig nincsen rajta, az nem magyar, és soha se is lesz magyar. Mondhatná erre valami új száj, hogy Magyarországon nincs értelme magyarnak lenni; nem is az, hogy jó vagy rossz, hanem hogy értelme nincs. Más a helyzet természetesen, ha valaki külföldön él, például Bolíviában, vagy ha, ne adj Isten, országunk idegen hatalom jármába kerülne. Erre én is gondoltam, ilyen esetekben a magyar volthoz elegendő a becsületszó. De idehaza lista kell, mégpedig egzisztenciabizonyítékként, mert lista híján elképzelhető volna, hogy az ember itten szívja magát, hat, alkot, gyarapít, és közben már egy szem magyar sincs, csak ez a Herder nevű nevetne „fluxus verte” teuton markába. A listában az a fantasztikus, az a gigászi, hogy ha van egy magyar, egyetlenegy, akkor már mindenki magyar a hazában. Ezzel sikerült – nem először, mondanám szerényen – a nemzet egy neuralgikus (túlérzékeny) pontját megszüntetnem. Ugyan, szóra sem érdemes. Munkaköri kötelesség. A lista nálam van, bárki megtekintheti. Fogadóórák este 24 és 25 óra közt, nem kell előre bejelentkezni. Gyertek nyugodtan, de ne csöngessetek, mert a gyerekek már alusznak ilyenkor. Most szereztem egy őrületes fűszerezésű száraz kolbászt, és van még a decsi vörösből is. Hogy akkor mi van, ha kiderül, hogy magyar vagy? Semmi, akkor nincs semmi. Akkor kezdődik, ez, az.

47-48. oldal, A halacska csodálatos élete (Sztalker Csoport, 2018)

theodora P>!

Tisztelt Olvasó, ki e könyvet kezedben tartod, rendkívüli és különleges élményben lesz részed!

(első mondat)

dödölle>!

Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot.

52. oldal, Harmonia Caelestis, Első könyv (Sztalker Csoport, 2018)

Chi>!

Apám soha nem nézte, milyen lehetett volna az élete, mi helyett van a mostani; van, ami van.

67. oldal, Harmonia caelestis

herlil>!

Vasgereblye az utca neve. Vas Gereben, javít később a testvérem. Nem látok nagy különbséget.

156. oldal (Egyszerű történet vessző száz oldal - a Márk változat)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Weöres Sándor: Füves könyv
Nádas Péter: Párhuzamos történetek I-III.
Nádas Péter: Valamennyi fény
Egymegállós novellák
Beck Zoltán – Mucsi Zoltán – Vecsei H. Miklós (szerk.): Barátom, aki voltál
100 szóban Budapest 2021
Nádas Péter: Berlini szürke
Bársony Márton – Nádasdy Ádám (szerk.): A bebábozódás után
Lelkünkből, szeretettel
Kellerwessel Klaus: A 77 fejű herceg éneke