A ​Márk-változat (Egyszerű történet vessző száz oldal 2.) 83 csillagozás

Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – A Márk-változat

Egy ​kitelepített család az Isten háta mögött. Egy testvérpár: az egyiket a szavak érdeklik, a másikat az Isten. Nem tűnik ez feloldhatatlan ellentétnek. Az idősebb fiú mondatokból épít láthatatlan világot, süketnéma öccse szavai ugyan nem hallhatók, mégis ő meséli el a történetüket. Most akkor melyikük a Júdás?
Az anya nem keresi senki kedvét, az apa iszik. Az egri nagymamával csak titokban lehet találkozni, a másik meg bár velük él, folyton az Úrral beszélget, és magát a jóságot keresi. Na és az Isten: a Mennyben, a kereszten, a káromló szavakban, az imákban és a saját történetében. A szomorú, boldog Isten.
Az Egyszerű történet vessző száz oldal második könyve az istentelen 20. század közepének regénye, szereplői mind a saját útjukat járják, bár egyetlen szobában élnek. Hogy a kiszolgáltatottság választja el őket, vagy eleve el vannak választva egymástól, azt csak az Isten tudja. Mindegyikük magányos. Az Isten is: a Mennyben, a kereszten, a káromló szavakban, az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Magvető, Budapest, 2014
ISBN: 9789631432145
>!
Magvető, Budapest, 2014
124 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631432022

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Simone Weil


Kedvencelte 6

Most olvassa 7

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 18

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – A Márk-változat

101. Kutya nehéz jó írónak lenni. Jó írónak lenni sok jó könyvvel. Mert amit ír a jó író, az gyakran hiába jó, ha volt már jobb is. És mindig volt már jobb is, ha pedig nem volt még jobb, akkor a következő lesz a nem olyan jó, és így tovább. Van itt egy író, kérem, akinek a nyelv a tenyeréből eszik. Aki az abszolútumot (mondjuk ki kereken: Istent) odaülteti maga mellé az asztalhoz, úgy fraternizálnak. Söröznek, na. Általában. Most azonban nincs erről szó. Ez máshogy szép: úgy, hogy komoly. Itt Isten nem az asztalnál ül. Hanem rajta fekszik. Az író pedig fölé hajol, és vizsgálja. Elemzi. Meg akarja ismerni őt. Aki nem megismerhető. Erről van itt szó: hogy hogy lehet, hogy nincs. Amikor itt van a szemünk előtt.

Jegyzetek:
1. oldal: „Kutya nehéz jó írónak lenni” Mintha rossz írónak lenni könnyebb volna.
1. oldal, később: „…a nyelv a tenyeréből eszik.” Ezt Esterházynál olvastam. Vagy ő olvasta nálam. Posztmodern irodalomban ez elég zavaros tud lenni.

A szövegben (módosított) idézetek találhatóak Borges, Esterházy Péter, Jézus, Nietzsche, Spinoza, Esterházy Péter, Simone Weil és Esterházy Péter műveiből. Vagy legalábbis szavak, amiket ők is használtak.

22 hozzászólás
>!
dacecc P
Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – A Márk-változat

Szerintem az az író számít igazán jó írónak, akinek még a gyengébb könyvei is nagyon jók. A Márk-változat pont ilyen könyv Esterházytól. Érdekes kérdéseket feszeget, jól adagolva a hozzávalókat, mégis hiányérzet támadt bennem, mert nem találtam benne az EP-s nyelvi zsonglőrködést, kevesebb volt a játékosság.

Az írás lényegi része a történetmesélés, a leírt dolgok és a valóság kapcsolata. A 79. oldalon ez el is hangzik: „Amit végül is aztán leírok, le tudok írni, le merek írni, az már valóságos.” A nagymama bibliai meséi a szemünk előtt válnak a gyermekek világának részévé. Azonban ahogy a kisebb testvérnek felolvassa a bátyja a lejegyzett szöveget, az módosul, deformálódik, újfajta jelentésdimenziókat kap. A hit, a hinni tudás, és Isten kérdése is folyamatosan előtérben van, értelmeződik, formálódik az elbeszélőben az események előrehaladtával.

Könnyen olvasható elbeszélése ez Esterházynak, tipikusan az a könyve, amit azoknak is ajánlanék, akik ódzkodnak az írótól, annak nehezebben befogadható stílusától. Nekem pont a megszokott stílusnak a felhígulása volt a problémám, nem dolgoztatott meg annyira a szöveg, mint azt a többi könyvétől megszoktam.

>!
Frank_Spielmann I
Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – A Márk-változat

Az jó dolog, ha az embernek van egy kedvenc írója (nem a kedvenc, az valahogy olyan korlátolt és unalmas, még ha Esterházyról is van szó), akitől már olvasott olyan 10 könyvet (vagy 10 rövid, 3 hosszú, itt vegyesen), és akkor az író egyszer csak meg tudja lepni.

Tény, hogy EP nem arról volt eddig se híres, hogy egyszerű (mert bonyolult, mint az élet), hogy történet (hát az volt, néha egész egyszerűen elmondható, mint pl. a Hrabal könyvében vagy Csokonai Lilinél, máskor meg sok kicsi, amiből nem jön ki egy nagy, de hát a mondat volt mindig a lényeg, mondjuk most is), a vessző volt eddig a leginkább igaz, néhány könyv közel járt a száz oldalhoz is, de a mostani cím még nem teljesült. Az előző egyszerű történet nem volt egyszerű, és persze száz oldal se,volt, hogy megállt az idő, egymás után következett öt nyolcvanegyedik oldal, vagy számozatlan oldalak csúsztak be, végül is több, mint 200 oldal lett, a lenti sarkokban látható számok szerint. Kardozós volt, törökös, kurucos, labandos, Ransmayros.

Kicsit olyan EP, mint Lovasi 97-98-as szövegei, meg úgy általában a magyar alternatív dalszövegek, hogy lehetne egyszerűen, de így bonyolultan szórakoztatóbb, meg amúgy is, leírhatom, hogy „Szeretlek”, és ha azt egy nőnek írom, az lehet, hogy elolvad, de ez regénynek még kevés, dalszövegnek sajnos még nem, mondjuk ebből a korai Beatles tudott sokat kihozni, variációk egy témára, olyan keveset mondva annyiféleképpen olyan jó zenére, hogy. EP mondjuk sosem mondott keveset, csak eddig is mindenkinek mást.

Térjünk rá erre a könyvre. Ez most tényleg száz oldal. (Ha nem számoljuk a jegyzeteket, és azt, hogy a századik oldal háromszor van, és a harmadik más.) Az oldalszámozást is úgy csinálták meg, hogy nem az általános 7. oldallal kezdünk el olvasni, hanem fent is 1. oldal, lent is, ahogy kell. Egy oldal az egy oldal. Van történet is, és most aztán nehéz lenne azt képzelni, hogy a kisgyerek EP-ről lenne szó, apa-anya kitelepítve, ez oké, de hát se öccse nincs (akiből aztán nagyszerű futballista lesz!), se az eddigi regényekben szinte mindig feltűnő fiktív húg. Most csak báty van, és ő jobban hasonlít EP-re, mint az elbeszélőnk.

Egészen egyszerűen, rövid mondatokban van elmesélve az egész, beleszőve a szövegbe Márk evangéliuma Csokonai Lili Károli (ejtsd: Károlyi) fordításában. Nem teljesen fedeztem föl, hogy hogy jön a kettő össze, de azért nem lógott ki nagyon, meg talán nem is akartam elsőre fölfedezni mindent a könyvben. Különben szerintem ez nem egy egy délután alatt elolvasós könyv, ahhoz azért tömény. Jó, át lehet rajta szaladni, de nekem úgy tíz oldalanként meg kellett állnom, kicsit gondolkozni, vagy csak bámulni az Úristen világára. (Bár én jobb szeretném, ha a miénk lenne. Ember tervez, ember végez.)

Mert itt most a főszereplő igazából nem is az, aki mesél, hanem az Isten, aki, szokásához híven, végig hallgat. Egy szó nem sok, annyit nem képes mondani. A hallgató Isten veszélyes. Mindenható, és még azt se mondja, bikmakk. Kicsit olyan, mint egy SS-tiszt gépkarabéllyal, vagy ávós, hát végül is. Eddig is volt Úristen (főleg az olvasó szájából, tréfa!), játszott ugye szaxofonon, az előző könyvben meg a skizofrén bakmacskáját simogatta (Gizi, ha még emlékeztek), de ilyen félelmetes, fenyegető még nem volt.

Nekem tetszik EP istenhite, szórakoztató, nem tartja blaszfémiának a bakmacskát, meg hogy az Isten nem tud szaxofonozni (míg bezzeg a Dés tud, és akkor meg ő az Úristen), szóval nem az a kereszténydemokratás maradiság meg szemellenzősség, hanem a szó eredeti értelmében való katolikusság. Egyetemesség. Az Isten egyetemes, így aztán ott van a főtt sonkában is, ahogy ezt Hamvas Béla szíves volt közölni velünk. Különben Istenben főleg ők jók a magyar irodalomban, EP meg Hamvas. Egyikük se karót nyelt, hanem mozgékony, fürge szellemű (fürge agyat akartam, de az horror-szókép), és humoros. Én az Istent ilyennek képzelem, ilyen humorosnak, nevető Isten, az igazi humor az nem támad, ami támad, az a gúny, hogy az irónia most humor, vagy hogy mi köze is van a humorhoz, azt hagyjuk, nem egyszerű történet, nem is száz oldal.

Szóval most hirtelen nem volt nevető Isten se, csak egy olyan, akit hallomásból ismerünk, és aki nem túl jó példakép. Neki szabad gyilkolni, nekünk nem, hát ez nem épp demokratikus. Meg mi meghalunk, ő meg nem. (Nietzsche próbálkozása azért szép volt. A komcsik nem megölni próbálták, csak elrejteni egy paraván mögé. Csak hát folyton kilátszott, hát elég nagydarab az Isten, akkora paraván talán nincs is, ami mögül ne lógna ki.) Szóval végül is mintha most jött volna rá EP, hogy az Isten nem csak a Jóisten, hanem a Rosszisten is. Hát hogy lehetne máshogy, ugye. Meg hogy a Jézus a földre, az Atya az égbe (mondjuk ott meg a Gagarin is volt, aztán ő mégse az Isten volt), de bonyolult ez. Hogy a három egy. Vagy hogy annyi Isten, ahány ember. Hát a teológia érdekes „tudomány”, de van benne fantázia. Ha jól meg lehetne belőle élni, biztos elmennék teológusnak, van hozzá elég képzelőerőm, a tudományos módszer itt nem működik, hát mit figyelünk meg? Az Istent? De honnan tudom, hogy azt figyelem? Na ugye.

Igyekeztem bonyolultabb értékelést írni, mint a könyv. Remélem sikerült.

18 hozzászólás
>!
balagesh IP
Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – A Márk-változat

Az ötlet az, hogy most Péter és Péter között kell különbséget tenni. A történetbéli Péter mintha kifejezetten nem olyan lenne, mint az EP (mert pl. nem a szavak érdeklik, hanem a dolgok (ding-ding (an sich))). Mintha az EP kilépett volna az életművéből, és úgy csinált volna, mintha az a másé lenne. Nem nagyon másé. Mondjuk, a testvéréé. Az nem annyira nagy távolság. De ez a távolság sok mindent változtatott parányivá. Az iróniát. Egyáltalán, a humor minden formáját. Tán a vidámságot teljes egészében. Az Esterházy-derűt. És az nagyon hiányzik. Közben meg az Istenről gondolkodik. Azt meg éppen álnaivan. Ahogy soha nem szokott, nem is tetszetős, de legalább arra jó, hogy a halandó is értheti (érteni vélheti). Egészen kétségbeejtő is lenne, ha nem lenne ez a Márk-fricska (ti. Péter apostol alapján született Márk evangéliuma, s azt meg nehéz megmondani, Júdás vétke-e nagyobb (árulás), vagy Péteré (megtagadás (most akkor: önmaga megtagadása?))). Tán nagyon gondolkodni sem kellene. Így azért kell. Csak furcsa, mert eddig az élvezethez voltunk szokva.
//És még a vázlatosságról: mint történet, tényleg egyszerű, sőt inkább helyzet, azaz állókép és skicc. De attól mester a mester, hogy a kevés vonal éppen annyi, amennyi kell. A mondatokból tökéletesen összeáll a család, a falu, az egész korszak. Mindenki tud mindent. Ma ennél nem kell több. Nyilván mert mások dolgoznak a mester helyett. A műhelyében.//

>!
vargarockzsolt P
Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – A Márk-változat

„…megfelelő olvasó kell.” – zárul a Magyar Narancsban Lengyel Imre Zsolt kritikája*, amelyből néhány hosszabb passzust fogok idézni. De előtte előre bocsátom, sem Lengyel Imre Zsolt, sem én nem vagyok megfelelő olvasó. Ehhez talán a feltétlen hit hiányzik belőlünk. Így hát a kritikus véleménye és az ezzel teljesen megegyező saját véleményem is a maga korlátai között értelmezendő.
Akkor következzenek az idézetek a kritikából:
Mert van ugyan története és vannak szereplői a szövegnek, ám mindez olyan vázlatos, hogy csaknem teljes mélységében megismerhető már a fülszövegről is. Főleg pedig: egyetlen pillanatra sem érezhető törekvés, hogy az olvasóban a valóságosság benyomását keltsék fel. A visszaemlékezésként kezdődő elbeszélés például belehelyezkedik az egykori kisfiú nézőpontjába, amit a jelen idő és a helyenkénti aranyoskodások-értetlenségek jeleznek, közben azonban folyton a metafizikus elvontság síkján járunk, a fiú gondolatait időről időre (ahogy más alakok is) Simone Weil vagy Kertész Imre szófor­dulatait kölcsönvéve fogalmazza meg. Az idézeteknek nincs is hová integrálódniuk, fel sem merül problémaként, hogy ez vagy amaz hiteles-e valaki szájából.
[…]
Így, az illúzió kötőanyaga nélkül a regény egymással feleselő állítások mátrixává hullik szét, ahogy már az előző Egyszerű történet is, ezúttal azonban nyoma sincs annak a vad játékosságnak, amely ott az intellektuális teljesítményt ellenpontozta, és érzéki élménnyé tette a könyvet.
[…]
…a szöveg meg sem próbálja azon olvasóit bevonni a párbeszédbe, pláne meggyőzni, akiknek világlátásában Isten nem tényező, pedig a téma nem épp súlytalan: nemcsak az elbeszélő, de minden szereplő gondolatai Isten és a hit kérdései körül forognak végig, a történelem, társadalom és erkölcs kérdéseit is csak ebben az összefüggésben próbálják értelmezni. Lélektani hitelesség híján viszont e beállítódásnak nincs megérthető eredete sem: kérdésként sem tehető fel például a műnek, hogy a sivár környezetben élő fiúk honnan szedik azt a sok bölcsességet és paradoxont, melyek a szöveg legnagyobb részét kiteszik – mindezt egyszerűen adottságként kell elfogadnunk.

A saját szavaimmal még azt tenném hozzá, hogy számomra egyfajta füveskönyvként volt élvezhető a mű, és ennek a műfajnak nem vagyok rajongója. De elismerem, nagyszerű mondatok vannak benne, amelyeken el lehet gondolkodni. Ugyanakkor végig Borbély Szilárd (személyes sorsa, versei, esszéi és a Nincstelenek) járt a fejemben. Ehhez a mércéhez mérve ez a könyv kevés volt.

*http://magyarnarancs.hu/konyv/egy-a-szavak-kozul-esterh…

18 hozzászólás
>!
Juci P
Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – A Márk-változat

Ez meglepett, mármint hogy először azt hittem, szokás szerint az Esterházy-családról lesz szó, de aztán egyre több részlet nem stimmelt, nem lehetett ráismerni a szereplőkre – bár az itt megjelenő édesapám-antitézisben, ebben a kocsmában vihorászó, jellegtelen, mihaszna alakban megsajdult valami abból, hogy tulajdonképpen ennyi volt az én apám (mármint nem az enyém, az EP-é), de nem találgatnék, hogy mennyi.
A Kardozós játékosságát, pimaszságát nagymértékben nélkülözi (hiányoltam is), tényleg már-már biblikusan komoly szöveg. Ferdén, kíméletlenül zuhog az éles fény az úgymond gyerekkori emlékekre. Kíváncsi vagyok, mi lesz a harmadik változat.

3 hozzászólás
>!
olvasóbarát P
Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – A Márk-változat

Esterházy Péter nagy mesélő, „örülést, örömet kevésszer látni a szüleimnél”- az okokat részletesen felsorakoztatja, a kitelepítés körülményeit, a családi tragédiák sorozatát ismerhetjük meg ebből a művéből, párhuzamosan az Istenről szóló történetekkel. Különösség, hogy egy „süketnéma”, a kis sükebóka gondolataiból ismerhetjük meg a családtagok életének alakulását, egymáshoz való viszonyát. Esterházy műveivel különös kapcsolatban vagyok, értékelem a felkészültségét, sajátos stílusát, jellegzetes humorát, amely néha a tragikus események környezetében mutatkozik meg legjellemzőbben. Nem tudom nem olvasni, de nem tud igazán hiányozni sem, amikor éppen nem.

6 hozzászólás
>!
Csabi P
Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – A Márk-változat

Nincs más, csak a történet.
Rekordokat döntögető kötete ez EP-nek, egyrészt nem emlékszem, hogy valaha is kijött új könyve egy évre az előző után. Kissé gyanús, nem lett ez összecsapva? Másrészt olyanra sem emlékszem (emlékszem, hogy nem), hogy egy este elolvastam egy EP könyvet. Elég gyanús, nem? Szerencsére nem.
Habár egyesek már sorozatot kiáltanak, én csak a marketing fogást látom benne, persze ettől függetlenül tekintsünk erre a könyvre. Már megint nem írom le szándékosan, hogy regény, mert ez esterházy.
100 (+2) oldalon mesél nekünk, hogy pontosan miről is, az még további tanulmányozás tárgya kell legyen (mondom, egy este olvastam el). Látszólag önéletrajzi elemekben bővelkedik a mű, de maga a mester mondta, hogy ezeket a könyveket nem lehet, nem szabad így olvasni, úgyhogy igyekeztem betartani a használati utasítást. Persze azért tegyük hozzá zárójelben, hogy a valós kitelepítési élmények híján nehezen születhetett volna meg ez a szöveg, így. Szóval nem az Esterházy családról szól ez a könyv, hanem csak úgy egy családról, nem is tudjuk a nevüket, csak a bátyét (hogyan kell ezt írni?), aki Péter, de nem az a Péter. Szóval van a két kölök, a két szülő, akik el vannak foglalva a saját nyomorukkal, meg a nagymama, aki meg van bízva a gyerekek hitre nevelésével, már úgy istenileg. Mert Isten is szerepel a műben (naná, melyikben nem, de ebben direkt), amennyire megértettem Péter az, aki Márk evangéliumán, és annak értelmezésén keresztül beépíti őt a szövegbe. Hogy mi köti össze Márk evangéliumát az ötvenes években kitelepített család sorsával, az komolyabb emberek jól megfizetett munkája lesz értelmezni. De valami köze lesz a halálhoz, mert több halálesetről is értesülünk a mű folyamán, az egyik ugye maga Jézus, ezzel remélem nem spoilereztem, aki nem olvasta Márk evangéliumát, attól bocs, és ott van még Péter apja, (aki nem azonos a könyvbéli apával), aki a háborúban halt meg, mint zsidó (na ezért sem lehet Esterházy ez a Péter, bár lehet, hogy ez csak fricska az őt zsidózóknak, mert ilyen hülye is akad), és anyja, az egri nagymama ezt nehezen is bocsátja meg, érthető, ilyenek az anyák. És van még két másik halál is, de az már igazán spoilerezés lenne.
Na, hát Isten mindenhol ott van, csak a Rákosi alatt ez nehezen volt észrevehető, ez azért a szemére is lesz hányva. De azért a fiúk meghalnak, néha, még a nyilasok, meg Rákosi alatt is, szóval kétezer év alatt van, ami nem változott. Habár ez nem Istenbizonyíték. Valakinek mégis csak rendbe kell tennie a dolgokat, nem?
Vagy az Úristennek, vagy a téeszcsének.

6 hozzászólás
>!
latinta SP
Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – A Márk-változat

Főhajtás, nem értékelés ez.

100. Ekkor pedig nagy felszóval kiáltván meghalék. És az templomnak kárpitja kétfelé hasada, felitől fogva mind az alsó részeig. És amikor látta volna az centúrió, ki nékem ellenében áll vala, hogy én felszóval kiáltván holtam volna meg, monda: Bizony, ez ember Istennek fia vala.

Ganna, 2016. augusztus 2.

>!
LRn
Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – A Márk-változat

Így utólag kicsit őrültség volt egymás után átrágni magam mindkét Egyszerű történeten, de sebaj, úgyis többször kell majd elolvasnom mindkettőt.

Ez már majdnem tényleg száz oldal, becsszó, csak a századikból van három. És történet is, nagyjából, nincs párbajozás az olvasóval, nincs lábjegyzet lábjegyzetének a lábjegyzete (, persze vannak jegyzetek, de a könyv végén, utólag), nem cikázik a tekintet. És egyszerű is – na persze –, mármint egyszerű, követhető mondatokból áll, könnyűnek tetteti az értést, de azért elég súlyos dolgokról van itt szó, családilag, nemzetileg, istenileg. Ez már nem játék, nincs az az obszcén élvezet sem, de azért jó volt olvasni, EP-től szokatlan. Szép.


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Látod, hogy megváltoztat minket a mondat. Ezt elismerem. És a kimondástól mégiscsak meg lehet ijedni. Nincs Isten, hangosan – ijesztő. Kipróbáltam. Van Isten, hát hangosan az is ijesztő. Na mindegy.

26. oldal, 26. (Magvető, 2014)

>!
Kuszma P

Könnyebb jónak lenni, mint rossznak. A rossz kicsit érdekesebb, de nem sokkal. A jó is érdekes, mert mégse olyan könnyű. Azért érdekes, mert bonyolult. Bonyolultabb, mint a rossz.

26. oldal, 26. (Magvető, 2014)

>!
dóra_v

Ne siess semmit el, megvár, aki leszel, mondogatja, nem nekem, nem a bátyámnak, közénk.

25. oldal, 25. (Magvető, 2014)

>!
Biedermann_Izabella P

Egyedül. Én egyedül vagyok. Mintha be volnék zárva a csöndbe.A csöndben vagyok otthon. De a csönd akkor se ereszt, hogyha mennék. Hová? Hát valahová ki. Beszélgetni, játszani. Persze játszom én. Én a bátyámat már megszólítottam. És a csönd nekem nem tömlöc, szeretem. De mégis. Ha egyedül vagy, akkor bármi lehetséges. Csak az nem lehetséges, hogy ne legyél egyedül.

62. oldal

>!
Kuszma P

Jobb embernek lenni, mint Istennek. Azt hiszem. Isten tenyerén ülünk, mondta a bátyám. De kién az Isten? A mindentudás nem kockázatmentes. Bár nyilván neki mást jelent a tudás, mást a minden.

>!
Biedermann_Izabella P

A bátyám okosabb, mint én. Jó okosnak lenni. de tudom szeretni azt a gomolygást, ami olykor a fejemben van. Olyan a fejem belülről, mint a bazsarózsa. Azt mondta egyszer a bátyám, hogy a bazsarózsa nem szép, hanem még annál is jobb: bonyolult. Ez az istenszámolás is gomolygásos. A végtelen miatt lehet. A végtelennel nehéz mit kezdeni. A nagyon sok itt semmi, pedig a nagyon sok az nagyon sok. A gondolat hideg, a gomolygás meleg.

33. oldal, 33. (Magvető, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: bazsarózsa
>!
Biedermann_Izabella P

Ha szomorú vagyok, az nem a boldogság helyett van. Hanem azzal együtt.

17. oldal, 17. (Magvető, 2014)

>!
Frank_Spielmann I

Én is Isten gyermeke vagyok. Ha részeg az apám, ez mindig eszembe jut. Néha jobb volna, ha csak én volnék Isten gyermeke, de sajnos mindenki az. A bátyám is. Az apám is Isten gyermeke. Rá is fér. A rendőrök is, ami hát elég furcsa.

24. oldal, 24. (Magvető, 2014)

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Gabriel Wolf: Gépisten
On Sai: Scar
Gabriel Wolf: Hit
Imre Viktória Anna: Kísértés Rt.
Hajnal Mária: Elszakadás és megnyugvás
Kiss Judit Ágnes: A Halál milongát táncol
Steve Berry: A templomosok öröksége
José Saramago: Jézus Krisztus evangéliuma
Jodi Picoult: Csodalány
Elif Şafak: Szerelem