Egy ​kékharisnya följegyzéseiből 20 csillagozás

Esterházy Péter: Egy kékharisnya följegyzéseiből Esterházy Péter: Egy kékharisnya följegyzéseiből

A kötet az 1991 és 1994 tavasza közt született Esterházy-írásokat tartalmazza, mindazt, ami nem regény és nincs Kertész Imrének ajánlva. A szerző némiképpen önkényesen csoportosította a szövegeket, meghagyva egyben és időrendben az Élet és Irodalom-beli „kékharisnyákat”, melyek így talán a (velünk) múló időt is mutatják. Az önismétléseket se nagyon gyomlálta ki, mutassák csak, hogy így dolgozik: rakosgat.

Eredeti megjelenés éve: 1994

>!
Magvető, Budapest, 2009
426 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631426946
>!
Magvető, Budapest, 1994
358 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631419738
>!
Magvető, Budapest
440 oldal · ISBN: 9789631433203

Enciklopédia 44

Szereplők népszerűség szerint

Petőfi Sándor · Ady Endre · Ludwig Wittgenstein · Darvasi László · Berzsenyi Dániel · Bibó István · Federico Fellini · Szív Ernő

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest · Duna


Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 9

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
danaida P
Esterházy Péter: Egy kékharisnya följegyzéseiből

Sokat tanultam, tanulok, fogok még tanulni EP-től legalábbis nagyon bízom benne

Például, hogy „Ha az embernek elege lesz az országából, s nem leli honját e hazában, akkor elő kell venni Bibót.” EP-t
Például, hogy Tégy a gyűlölet ellen!
Például gerincet
Például …

>!
latinta SP
Esterházy Péter: Egy kékharisnya följegyzéseiből

Mintha maiak lennének ennek az 1994-es kötetnek az írásai. Nemcsak lennének (természetesen kurzívval!), azok is.

>!
encsy_eszter
Esterházy Péter: Egy kékharisnya följegyzéseiből

A művészetnek is a csönd a párja, nem a beszéd. A szó, a kimondás a hallgatással van párban; nem az értelmezéssel.

Mostanában képtelen vagyok leülni olvasni. Mindenbe beleunok, a kedvenc könyveim is sorra visszavándorolnak a polcra, valahogy türelmetlen és ingerült lettem a könyvekkel. EP viszont – épp, akitől nem vártam volna – kizökkentett ebből a kellemetlen állapotból. Más könyvekhez továbbra sincs túl sok kedvem, EPhez viszont kifejezetten van. Mindjárt folytatom is a sort a Függővel, remélem az sem okoz csalódást.
A csillagozásról: mint a figyelőim tapasztalhatták, rengeteget idéztem. Nagyon jó kapaszkodókat talált társadalmi problémákon, emberi dilemmákon, a kortársain, könyvekkel, kultúrával kapcsolatos kérdéseken, szórakoztató volt, de nem idétlen. Sok íráshoz nem tudtam hozzászólni: olyan emberről szólt, akiről szinte semmit sem tudok, egy olyan politikai eseményről elmélkedett, aminek a körülményeit nem ismerem, stb. Ezek a számomra üres írások rontottak az élményen. A saját tájékozatlanságomat nem kívánom a könyvön leverni, de az élmény mégsem lehetett ötcsillagos.

7 hozzászólás
>!
Traclon
Esterházy Péter: Egy kékharisnya följegyzéseiből

Miért is kezdtem bele ennek a könyvnek az olvasásába (azon kívül, hogy digitális formában megtalálható egy linken az egész, így ingyen s bérmentve hozzá tudtam jutni, valamint munkaidőmben az üres perceimet/félóráimat úgysem tudtam mással kitölteni) …?
Elsősorban azért, mert volt itt korábban egy vitám egy felhasználóval Esterházy személyéről, annak az 'Így gondozd a magyarodat" (továbbiakban csak ÍGaM) című írása nyomán. A véleményemet ezzel kapcsolatban mindenki ismerheti (aki nem ismeri, az engem ismerve minimum sejtheti), tehát ennek taglalásába most bele sem kezdenék.
Amikor ellenben megjelent a molyon az „alkotóértékelés” lehetősége, gondoltam itt az ideje, hogy mielőtt megadom az írónak a neki kijáró „tiszteletet”, valóban ismerjem meg legalább közelebbről, egy kicsit kiszélesítve a spektrumot az ÍGaM-ról; legalább azt a könyvét olvassam végig, amelyik ezt a kérdéses bejegyzést tartalmazza. Azaz, megkülönböztetve magamat bizonyos egyénektől, akik úgy olcsóznak bizonyos írókat gyűlölettől fröcsögve, hogy láthatóan soha semmit nem olvastak tőlük, értékelés előtt meg akartam ismerni közelebbről az értékelendőt.

Azt kell mondjam, egészen kellemes meglepetést nyújtott a könyv első kétharmada!
A rövid, korabeli politikai/társadalmi látleletek között akad kimondottan jó írás, van köztük közepesen elfogadható, illetve olyan, amelyik nagyon gyenge, unalmas, érdektelen, illetve ezek valamely kombinációja. Sokszor a túlzottan barokkosított körmondatok már az érthetőség -és ezen keresztül az élvezhetőség- rovására mennek.
Ami viszont mindenképpen figyelemre méltó jelenség, hogy sok helyütt ugyanazok az író meglátásai egyes jelenségekkel kapcsolatban, mint jómagamnak, s olyan véleményeket fogalmaz meg, amikkel tökéletesen azonosulni tudok – ezt igazán nem gondoltam volna! Sokszor tetszett az írásmódja, a humora, aminek ékes példáját adja az általam a könyvből becitált idézetek száma.
Egy olyan korszakot ölelnek fel a jegyzetek, amelyet én gyerekként éltem meg, és érdekes volt elemzői szemszögből olvasni azokról az évekről.
Összességében tehát végig nagyjából négy csillag körül mozgott a tetszési indexem.

Azután, valamivel túl a könyv kétharmadán, a kommentár nélküli párbeszédes részeknél a színvonal elkezd esni, az ÍGaM megjelenésével pedig zuhanni; ez a förmedvény (csodálom, hogy engedték valaha is nyomtatásban megjelenni) önmagában minimum mínusz másfél csillagot ér.
Kár érte, mert Esterházy egyáltalán nem is rossz író, sőt nem is lenne olyan rossz gondolkodó, ha nem lenne gyógyíthatatlanul hungarofób, de ezzel szíven szúrja a saját ázsióját a szememben…

>!
kata__
Esterházy Péter: Egy kékharisnya följegyzéseiből

Kellett idő, hogy felvegyem EP fonalát. Aztán persze nem mindig sikerült, mert (mea maxima culpa) nem minden eseménnyel voltam kristálytisztában, amiről elmélkedett. Mentségemre szóljon meg sem születtem, amikor megjelent a könyv. (A publicisztika meg ilyen esetben időnként kicsit problémás.) Ettől függetlenül borzasztóan élveztem, bár a töménysége miatt párszor félretettem.

Nahát. Most kénytelen leszek Esterházy összes könyvét is elolvasni.

>!
Rea
Esterházy Péter: Egy kékharisnya följegyzéseiből

Ebből a publicisztikai kötetből olyan sok téma és elmélkednivaló zúdult rám egyszerre, magyarságról, irodalomról, könyvekről, írókról, politikáról, kelet-európaiságról, Budapestről és főleg a szép magyar anyanyelvünkről, hogy legszívesebben még egyszer elolvasnám, csak azért nem teszem, mert soha semmire nincs elég idő, és most már feltett szándékom, hogy EP összes többi könyvét is sorra fogom keríteni.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
latinta SP

Azokat az értelmiségieket, akik most tűzön-vízen át kormánypártiak, megtéveszti az az öröm, hogy ezeket a politikusokat „mi” választottuk. Ez tényleg nagy öröm és új tapasztalat. A sok év alatt elszoktunk az ilyesmitől (rá se szokhattunk), pedig ez a normális, a kormányok legitimek, a politikus pedig nem szükségszerűen cégéres gazember. Ebben a természetes örömben egy dologról feledkeznek meg, pedig ennek a századnak talán ez az egyik legfőbb tanítása: a hatalmat nem szeretni kell, nem is kell gyűlölni, hanem korlátozni kell, mert egyébként nagy-nagy baj lesz. Az általam választottakat is korlátozni, ellenőrizni kell. Ez a föladata, a többi közt, a médiákoknak, függetlenül az ott dolgozók politikai rokonszenveitől.

36. oldal, Vox humana (Magvető, 1994)

4 hozzászólás
>!
Traclon

Ha éktelen baromsággal találkozik az ember, mindig fönnáll a dilemma, hogy ha rendesen foglalkozunk vele, az olyan, mintha komolyan vennénk, ha meg sehogy, akkor az a veszély fenyeget, hogy mások veszik komolyan.

28. oldal

>!
encsy_eszter

Egyébiránt megint olvastam, most az Életünkben, egy jó Darvasi-novellát. Már unom, hogy mindig olvasok egyet. Mostantól kezdve csak azt említem, ha nem olvasok egy jó Darvasi-novellát.

Uff

Kapcsolódó szócikkek: Darvasi László
>!
Frank_Spielmann I

Az Atilla bemutatójához

Az István, a királynak annyi köze van a hazafiúsághoz, mint a Jézus Krisztus Szupersztárnak a kereszténységhez. De ez nem baj.

93. oldal, Közszolgálati glosszák - Az Attila bemutatójához (Magvető, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: Jézus Krisztus Szupersztár
>!
latinta SP

Újra kell olvasni állandóan az egész irodalmat, hol ez szólal meg, hol az.

120. oldal, Miben lakik a magyar tündér? (Magvető, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: irodalom · olvasás
>!
Frank_Spielmann I

Apropó leheletnyi: olvasom, nem mondom meg, hol, kiről, mert kizárólag (?) stilisztikai volna az észrevételem, olvasom, hogy állítólag egy cikk leheletnyit antiszemita volna. Ha szép az, ami érdek nélkül tetszik, akkor ez szép: leheletnyit antiszemita. Egy incifincit hazaáruló. Csipetnyit ávós. Férjem egy csöppnyit állat.

Hunok Berlinben

3 hozzászólás
>!
encsy_eszter

Elöljáróban leszögezem, hogy én József Attilát jelentős magyar költőnek tartom, ha pesszimizmusával – ma már! – nem értek is egyet, mert nem vezet sehová. Légy ostoba!, írta ő, hát ne légy ostoba!, írom én, nem erre van szüksége most az országnak, és kiterítenek úgyis. De ezt csak mellékesen.

A csillagos ég bennünk

>!
encsy_eszter

A felejtés hozzátartozik a túléléshez. Ha minden bűnünkre, alattomosságunkra, árulásunkra, kicsiségünkre emlékeznénk, akkor az sem segítene, ha cserébe minden kiválóságunkat észben tarthatnánk. Másfelől meg: emlékezet nélkül nincs erkölcs. Nem szép, ha a csillagot is lehazudjuk az égről – sötét lesz akkor, és óhatatlanul belelépünk az éji tócsákba, átázik a cipőnk, meghűlünk, fölfázunk, és tele lesz az a szép nagy magyar fejünk takonnyal. Gajra mennek így a nazálisaink is. Nehezen fogunk tudni szerelmet vallani. A dolgok összefüggnek. Igaz, a sánta kutyák fürgék, akár az állami Mercedesek.

A csillagos ég bennünk

1 hozzászólás
>!
danaida P

Ha az embernek elege lesz az országából, s nem leli honját e hazában, akkor elő kell venni Bibót.

260. oldal, Kicsoda Horthy Miklós, és kicsodák vagyunk mi? (Magvető, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: Bibó István

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Nádasdy Ádám: Prédikál és szónokol
Schäffer Erzsébet: Egyszer volt
Schäffer Erzsébet: Toronyiránt
Schäffer Erzsébet: Bodobács
Nádas Péter: Talált cetli
Keresztury Tibor: Reményfutam
Parti Nagy Lajos: Se dobok, se trombiták
Schäffer Erzsébet: Ómama és a főpincérek
Sajó László: Öt és feles
drMáriás: Molotov-koktél jéggel