A ​szív segédigéi 165 csillagozás

Esterházy Péter: A szív segédigéi Esterházy Péter: A szív segédigéi Esterházy Péter: A szív segédigéi

Nem használom a nyelvet, nem akarom felismerni az igazat, és még kevésbé azt Önök elé tárni. Az sem jut eszembe, hogy megnevezzem a világot, következésképp az ég világon semmit sem nevezek meg, hisz néven nevezni annyi, mint a nevet örökösen feláldozni a megnevezett dolognak…
Nem beszélek; de nem is hallgatok: s ez megint más dolog. Óvatos vagyok, anyámról van szó. – Itt talán kurziválható volna minden… A kurzivált életbe! De hát mért volna perverzebb írni róla, mint hallgatni?! Vagy bármi más! Állni a sír mellett! Hát az micsoda?! Vagy fogni a kezét, s várni, hogy szorítson! Nézni, ahogy mennek világgá a sejtek, orövoár möszjő, mi volnánk részben a mamája, viszlát, szép csacsi fiú! mmmm m m A férfiember búját nem tárja a világnak.

Eredeti megjelenés éve: 1985

>!
Magvető, Budapest, 2016
68 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631434125
>!
Magvető, Budapest, 2015
68 oldal · ISBN: 9789631433159
>!
Magvető, Budapest, 2008
68 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631426816

1 további kiadás


Enciklopédia 49

Helyszínek népszerűség szerint

túlvilág


Kedvencelte 26

Most olvassa 18

Várólistára tette 112

Kívánságlistára tette 69

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Tarja_Kauppinen IP>!
Esterházy Péter: A szív segédigéi

Érett már a visszatérés EP-hez, noha számtalan egyéb dolgom lett volna. Nem tudok betelni ezzel a nyelvi bravúrral, mely egyszerre elegáns és könnyed, keresetlen és tökéletesen megkomponált, arisztokratikus és fájón hétköznapi. A tragédia elkerülhetetlen, ez ki is olthatná tragikumát, de emberi voltunktól semmiképp sem szabadulhatunk.

Megunhatatlanul formabontó, koncepciózusan fragmentált, csapongó gondolatáradat, akár az emberi lélek legmagasabb szintű leképezése. Örök kedvenc.

Chöpp P>!
Esterházy Péter: A szív segédigéi

Nagy nehezen magamhoz tértem ettől a nagyon személyes, nagyon őszinte és rettentően szomorú írás keltette nem minden napi érzésdömpingből.
Nagy forróságban olvastam. Felvettem, olvastam 2 oldalt, letettem. Újra felvettem, olvastam 2 oldalt, letettem. Most egy ideig nem veszem kézbe. Majd később. Fogadkoztam. Hiába. Térültem-fordultam, újra a kezemben volt. Vittem a WC-re, raktam a táskámba, kinyitottam, olvastam, becsuktam, letettem, felvettem. Vonzott. És közben az érzelmileg súlyos mondanivaló miatt az agyam azt mondta, pihennem kell. Érzékeny vagy – mondta. – Csak lassan. De nem tudtam megtenni. A szívem fájt, sajgott bele, de muszáj volt szinte megszállottan végig olvasnom. Nem hagyott békén, míg az utolsó betű is belém nem karcolt. És a végén sírtam. Folytak a könnyeim a játszótéren. Gyerek a fán, Esterházy az ölemben és csordulnak a könnyeim megszámlálhatatlanul. Tényleg: egymást érve folytak le az arcomon.
Gyönyörű volt és csúf. Naturálisan édes-keserű. Úgy fájt a szívem, mintha viszonzatlan szerelem gyötörné. Lehet, hogy ez a halál: az élet iránti viszonzatlan szerelem.

5 hozzászólás
mbazsa P>!
Esterházy Péter: A szív segédigéi

Esterházy Péter személyes gyászmunkája édesanyja haláláról. Szokásához híven, mint mindig, most is a nyelvvel zsonglőrködik. Ahogyan az már lenni szokott, történet nincs, csak sztori-töredékek. Fikció és valóság keveredik egymással, ahogyan az elbeszélők hangja is. EP most sem tudja mellőzni sajátos humorát, (nyelvi) játékait. Persze ez a játék halálosan komoly. Bármennyire csűri-csavarja a szavakat, a mondatokat, ezúttal a nyelven is kifog valami. Pontosabban mintha a nyelvvel próbálná meg kijátszani, kicselezni a fájdalmat, a veszteséget, a halált. Hiába az elképzelt anya halála, hiába a fiú fiktív halála, hiába az igazi anya sokszor megmosolyogtató arisztokratikus anekdotái, hiába a lap aljára beszúrt poénok, végül mégiscsak szembesülni kell az anya szinte már naturalisztikusan ábrázolt kiszolgáltatottságával, törékenységével és halandóságával. Nem marad más, mint k = könny. Szép, boldog, szomorú regény ez.

AfterEight>!
Esterházy Péter: A szív segédigéi

Ennek a könyvnek súlya van. Mázsányi kőtömegként ül az ember szívén.
72 mázsa, azt hiszem.
Esterházy Péter kimondja amit mi képtelenek vagyunk.
Nem képes felfogni, elhinni az ember, amikor azt mondják,hogy akit szeret az már
nem sokáig él.Ilyen nincs, ez nem természetes.Minden porcikánk tiltakozik ellene.

"…a természetes ösztönök megnyilvánulását, azt a józan meggyőződést, hogy
nem lehet a „dolog” „olyan veszélyes”, hiszen még sohasem volt olyan veszélyes
(ahogy éppen apánk mondani szokta: „addig nincsen baj, amíg nincsen baj,
csak mikor baj van, akkor van baj”)"
„Bárgyú szótlansággal fogadtam halálod. Te haltál meg, és én nem vagyok.”
„Nincs fájdalom bennem, csak fáradtság, halkulás és növekvő rémület.”

Az ember magát okolja, vagy valaki mást. Hátha valamit tehettünk volna amivel megmentjük? , segítünk neki?,bármit, és mégsem tettük meg.
Azt kellene hazudni, hogy majd elmúlik ez a bűntudat, de nem, megmarad, és
senki nem kerülheti el.Őszintén beszél a fájdalomról, a hiányról, önmagunk
sajnálatáról. Nem szépíti meg a dolgokat, csak elmondja, sallangok nélkül.

„PERSZE, MIKÖZBEN ÍRTAM A TÖRTÉNETET, NÉHA MINDENESTÜL ELEGEM VOLT NYÍLTSÁGBÓL IS, TISZTESSÉGBŐL IS, ÉS ARRA VÁGYTAM, HOGY MIHAMARABB OLYASMIT ÍRJAK MEGINT, AMI KÖZBEN HAZUDHATOM IS EGY KEVESET, LEPLEZKEDHETEK IS, MINT, MONDJUK, RENDESEN.”

"„Mennem kell.” „Menj, maflicsek.” Lekászálódom. Kezet csókolok. „Meg fogok halni”, mondja anyám. „Á…”, válaszolom. „Félek, kisfiam.”

Aztán egyszer majd mi is sorra kerülünk. Nincs menekvés.

„Aki él, nem rejtőzhet el. Szép lassan minden megtörténik az emberrel. Zsugorodik a zsugori idő.”

„Teltünk, múltunk, egyszer voltunk, hol nem voltunk.”

A jó írások a bőrünk alá hatolnak, sosem hagynak el többé.

fióka P>!
Esterházy Péter: A szív segédigéi

Hát, nem lett könnyebb, de ez nyilván csupán hiú ábránd volt, tudható, mikor ötletként először felbukkant. De ábrándozni jó, azért is csináljuk.
Így hát tettem, ami a dolgom. Lebegtem a mi lett volna ha-k és az emlékek, emlékeim között. Nem volt jó. Az egyik azért, mert kínzó és rettenetes, a másik meg azért, mert kínzó és rettenetes bizonyosság. Nem lelek nyugalmat. De a könyv jó, hogy arról is mondjak valamit, ha már ez róla szól. Esterházyt még nem bántunk meg. (Honnét ez a késztetés a királyi többesre a közelében?)
Van benne sok jó dolog, mi segítségül szolgálhat, most hirtelen leginkább ez, bizonyítandó emberi mivoltunk:
„HA VÁLASZTANI LEHETNE, HOGY KI TÁMADJON FEL, AZT HISZED, HOGY JÉZUS?”

Hát nem.

sztimi53>!
Esterházy Péter: A szív segédigéi

Bajos erről a könyvről írni, de meg sem közelíti azt a nehézséget, amit e mű megírása okozhatott. Gyászos keretbe fogalt írás számomra nehezen befogadható intermezzóval az elvesztés fájdalmáról, messziről és mégis emberközelien, törötten, EP furcsa humorával áthatva. Csak keveseknek sikerül ezt a keservet szépségesen megragadni, persze, hogy neki sikerült. Ahogy minden engem megérintő műhöz, ehhez is tudok zenét társítani. Horizons.

1 hozzászólás
DaTa P>!
Esterházy Péter: A szív segédigéi

HA VÁLASZTANI LEHETNE, HOGY KI TÁMADJON FEL, AZT HISZED, HOGY JÉZUS?

m m m m m mmm m mmmmmmmm m mmm m m m

Biedermann_Izabella P>!
Esterházy Péter: A szív segédigéi

Kegyetlen voltam és jószívű.

Mások mondatait ellopni bűn. Nekem már mondták egyszer a Kultúrkertben, nem felejtem el, a szembogaramba nézve mondta Bartis, hogy meghalt anyám. Akkor az ő anyjára gondolt talán, mégis az enyémet mondta. Nem bántottam érte, ezt az időeltolódást ott és akkor elég volt csak kettőnknek érteni.

Mostan jöttem csak rá, milyen veszélyes nap ez.

Én haragszom Esterházy Péterre. Elég régóta haragszom rá, azóta, amióta tizenhat évesen elolvastam a Függőt. Tizenhat évesen ne olvasson az ember Függőt. Tizenhat évesen olvasson … nem tudom. Ne olvasson semmit. De főleg ne olvasson kegyetlen arculcsapást. Mindig veszélyes nap az, amikor Esterházyt olvasok.

Nincs fájdalom bennem, csak fáradtság, halkulás és növekvő rémület.

Az mindig rémület, hogy az ember csak az életet szereti. Hirtelen felindulásból elkövetett lételméleti rémület. Úgy igaz, hogy a halált nem lehet megszeretni, csak megszokni, mint a föld végeérhetetlen, ütemes gördülését a koporsó oldaláról le a feneketlen, sötét mélységbe.
És mélységednek nem lesz vége. Ámen.

Az Idő, fehér, fáradt szépasszony.

Érdekes, ahogy a beteg test először a szexuális vonzerejét veszíti el. A vágy szalad ki legelébb a bőr alól, és lógva hagyja a húst a csontokon, csak a fáradtságot hagyja maga mögött. Csak a gazdájának is idegen szövetet. Nem kívánom majd magam én sem a halálom előtt.

Nem vagyok szomorú. Vidám se. Nincs kedvem.

Mindenkinek van anyja. Vagy volt. Mondjuk apja is. Időzítés kérdése az egész.
Ha az embernek van gyereke, anya vagy apa. Vagy volt. Halott is.
Igazságtalanul van ez elosztva, mint a gyereknek fáradtan adott pofon. Nem a gyereknek szántuk, hanem az életnek.
A halált nem lehet megütni.

Az nem meglett ember, akinek nincsen halottja.

Mindegy, Péter, most már nem haragszom. A Függőért sem. Ezért sem.

Meg fogok halni.

Annamarie P>!
Esterházy Péter: A szív segédigéi

Fájdalom, emlékezés, gyász.
Aki csak egyszer is igazán közelről átélte, annak nagyon fog fájni.
Két éve még én sem tudtam semmit erről.
Most már kép bennem is Esterházy minden szava.

4 hozzászólás
Dénes_Gabriella P>!
Esterházy Péter: A szív segédigéi

A nyelvjáték, szófacsarás mindig is vonzott, mert ha nem pusztán öncélú, akkor lehet vele a szórakoztatáson túl nevelni is.
A segédigék azonban úgy a mű felétől már fájtak. Nem a gyász miatt. Nem a lelki kín miatt. Egyszerűen olyan volt, mint sündisznót simogatni. Fölösleges és fizikailag fájdalmas.
Persze, valahol briliáns, és a bölcsész részem érti is ezt. De én most nem irodalomtörténeti jelentőségét akarom kiemelni, és nem kisdoktorit írok a műről, hanem elolvastam, mint halandó ember. És mint halandó: sündisznót simogattam.


Népszerű idézetek

Chöpp P>!

ELÉG A HENYE ÉLETTEMPÓBÓL, MINDEN REGGEL ÍRJAD FÖL, HOGY MIT ÁLMODTÁL. DE SEMMI ELVÉTEL. MIT SZÓLSZ?

(Magvető, 2008)

15 hozzászólás
félóra>!

elhatároztam, hogy szabadon fogok élni, mint a férfiak, függetlenül, szilárdan, szélben, de úgy, hogy ennek nem tulajdonítok nagy jelentőséget, az élet minden ajándékát, finomságát vagy gonosz tréfáját úgy fogadom el, mint ami nekem jár. úrnő vagyok, életem főszereplője, úgy döntöttem.

Kapcsolódó szócikkek: élet · férfiak · szabadság
11 hozzászólás
AfterEight>!

A fényképedet néztem, és arra gondoltam, hogy ha van is túlvilág,
és te vagy is még valamilyen módon, a molekulák már sosem állnak úgy össze, ahogy… Fáradt vagyok. Veszteségemet nem értem, elfogadom.

madárka>!

Aki él, nem rejtőzhet el. Szép lassan minden megtörténik az emberrel. Zsugorodik a zsugori idő.

30. oldal (Magvető, 1985)

Kapcsolódó szócikkek: idő
1 hozzászólás
vargarockzsolt>!

Előszó
    A manapság írt történetek mind nagyon szépek, jelentősek, mélyek és hasznosak, temperamentumosak vagy higgadtak. Csak bevezetésük nincs. Ezért határoztam el, hogy ezt a történetet úgy írom meg: igényeljen bevezetést.
    Majdnem két hete már, hogy az anyám meghalt, munkához kell látnom, mielőtt a temetéskor roppant heves kényszer, az írjak-róla vissza nem változik azzá a bárgyú szótlansággá, amellyel a halál hírére reagáltam.
    Igen, dologra!, mert az igény, hogy anyámról írjak, néha nagyon váratlanul jelentkezik ugyan, de nagyon bizonytalan is, vagyis erőltessem meg magam, nehogy egyszerűen és pillanatnyi kedvem szerint egyetlen betűvel püföljem tele a papírt, m m m m m mmm m mmmmmmmm m mmm m m m
    Nem használom a nyelvet, nem akarom felismerni az igazat, és még kevésbé azt Önök elé tárni. Az sem jut eszembe, hogy megnevezzem a világot, következésképp az ég világon semmit sem nevezek meg, hisz néven nevezni annyi, mint a nevet örökösen feláldozni a megnevezett dolognak…
    Nem beszélek; de nem is hallgatok: s ez megint más dolog. Óvatos vagyok, anyámról van szó. – Itt talán kurziválható volna minden… A kurzivált életbe! De hát mért volna perverzebb írni róla, mint hallgatni?! Vagy bármi más! Állni a sír mellett! Hát az micsoda?! Vagy fogni a kezét, s várni, hogy szorítson! Nézni, ahogy mennek világgá a sejtek, orövoár möszjő, mi volnánk részben a mamája, viszlát, szép csacsi fiú! mmmm m m A férfiember búját nem tárja a világnak.

6. oldal, Előszó (Magvető, 1985)

2 hozzászólás
fióka P>!

A sok embert látva önkéntelenül arra gondoltam, hogy otthon majd beszámolok, ahogy mindig, az „eseményekről”: „hát, anyácskám, jól ment minden, sokan voltak… nem túl érdekes”. Alig vettem észre, hogy valami nincs rendben.

Kapcsolódó szócikkek: anya · halál · temetés
13 hozzászólás
madárka>!

Nem szeretem az Istenben azt, hogy mindenható… Azt hiszem, nyugodtabb volnék, ha a barátod volna az Isten, ahogy ott törölgeti a bepárásodott drótszemüvegét.

encsy_eszter>!

„Sem a halál, sem a gazdája, az Isten nem vesz komolyan bennünket. Erre egy válaszunk lehet, emberhez méltó. Ha mi sem vesszük komolyan őket.”

1 hozzászólás
encsy_eszter>!

Minthogy formákon múlik az élet, s formák pedig egyre kevésbé vannak. Itt maszatolunk magunkban, magunkra hagyatva. Szar, kellemetlen dolog.

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Pilátus
Jókai Anna: Ne féljetek
Závada Pál: Milota
Nádas Péter: Egy családregény vége
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Edith Eva Eger: A döntés
Faludy György: Pokolbeli víg napjaim
Mimi Taylor – Abby Winter: Az utolsó kívánság
B. E. Belle: Megtörtek
Lázár Ervin: Berzsián és Dideki