A ​szív segédigéi 149 csillagozás

Esterházy Péter: A szív segédigéi Esterházy Péter: A szív segédigéi Esterházy Péter: A szív segédigéi

Nem használom a nyelvet, nem akarom felismerni az igazat, és még kevésbé azt Önök elé tárni. Az sem jut eszembe, hogy megnevezzem a világot, következésképp az ég világon semmit sem nevezek meg, hisz néven nevezni annyi, mint a nevet örökösen feláldozni a megnevezett dolognak…
Nem beszélek; de nem is hallgatok: s ez megint más dolog. Óvatos vagyok, anyámról van szó. – Itt talán kurziválható volna minden… A kurzivált életbe! De hát mért volna perverzebb írni róla, mint hallgatni?! Vagy bármi más! Állni a sír mellett! Hát az micsoda?! Vagy fogni a kezét, s várni, hogy szorítson! Nézni, ahogy mennek világgá a sejtek, orövoár möszjő, mi volnánk részben a mamája, viszlát, szép csacsi fiú! mmmm m m A férfiember búját nem tárja a világnak.

Eredeti megjelenés éve: 1985

>!
Magvető, Budapest, 2016
72 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631434125
>!
Magvető, Budapest, 2008
72 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631426816
>!
Magvető, Budapest, 1985
72 oldal · ISBN: 9631403343

Enciklopédia 49


Kedvencelte 27

Most olvassa 10

Várólistára tette 101

Kívánságlistára tette 63

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Chöpp P>!
Esterházy Péter: A szív segédigéi

Nagy nehezen magamhoz tértem ettől a nagyon személyes, nagyon őszinte és rettentően szomorú írás keltette nem minden napi érzésdömpingből.
Nagy forróságban olvastam. Felvettem, olvastam 2 oldalt, letettem. Újra felvettem, olvastam 2 oldalt, letettem. Most egy ideig nem veszem kézbe. Majd később. Fogadkoztam. Hiába. Térültem-fordultam, újra a kezemben volt. Vittem a WC-re, raktam a táskámba, kinyitottam, olvastam, becsuktam, letettem, felvettem. Vonzott. És közben az érzelmileg súlyos mondanivaló miatt az agyam azt mondta, pihennem kell. Érzékeny vagy – mondta. – Csak lassan. De nem tudtam megtenni. A szívem fájt, sajgott bele, de muszáj volt szinte megszállottan végig olvasnom. Nem hagyott békén, míg az utolsó betű is belém nem karcolt. És a végén sírtam. Folytak a könnyeim a játszótéren. Gyerek a fán, Esterházy az ölemben és csordulnak a könnyeim megszámlálhatatlanul. Tényleg: egymást érve folytak le az arcomon.
Gyönyörű volt és csúf. Naturálisan édes-keserű. Úgy fájt a szívem, mintha viszonzatlan szerelem gyötörné. Lehet, hogy ez a halál: az élet iránti viszonzatlan szerelem.

5 hozzászólás
AfterEight>!
Esterházy Péter: A szív segédigéi

Ennek a könyvnek súlya van. Mázsányi kőtömegként ül az ember szívén.
72 mázsa, azt hiszem.
Esterházy Péter kimondja amit mi képtelenek vagyunk.
Nem képes felfogni, elhinni az ember, amikor azt mondják,hogy akit szeret az már
nem sokáig él.Ilyen nincs, ez nem természetes.Minden porcikánk tiltakozik ellene.

"…a természetes ösztönök megnyilvánulását, azt a józan meggyőződést, hogy
nem lehet a „dolog” „olyan veszélyes”, hiszen még sohasem volt olyan veszélyes
(ahogy éppen apánk mondani szokta: „addig nincsen baj, amíg nincsen baj,
csak mikor baj van, akkor van baj”)"
„Bárgyú szótlansággal fogadtam halálod. Te haltál meg, és én nem vagyok.”
„Nincs fájdalom bennem, csak fáradtság, halkulás és növekvő rémület.”

Az ember magát okolja, vagy valaki mást. Hátha valamit tehettünk volna amivel megmentjük? , segítünk neki?,bármit, és mégsem tettük meg.
Azt kellene hazudni, hogy majd elmúlik ez a bűntudat, de nem, megmarad, és
senki nem kerülheti el.Őszintén beszél a fájdalomról, a hiányról, önmagunk
sajnálatáról. Nem szépíti meg a dolgokat, csak elmondja, sallangok nélkül.

„PERSZE, MIKÖZBEN ÍRTAM A TÖRTÉNETET, NÉHA MINDENESTÜL ELEGEM VOLT NYÍLTSÁGBÓL IS, TISZTESSÉGBŐL IS, ÉS ARRA VÁGYTAM, HOGY MIHAMARABB OLYASMIT ÍRJAK MEGINT, AMI KÖZBEN HAZUDHATOM IS EGY KEVESET, LEPLEZKEDHETEK IS, MINT, MONDJUK, RENDESEN.”

"„Mennem kell.” „Menj, maflicsek.” Lekászálódom. Kezet csókolok. „Meg fogok halni”, mondja anyám. „Á…”, válaszolom. „Félek, kisfiam.”

Aztán egyszer majd mi is sorra kerülünk. Nincs menekvés.

„Aki él, nem rejtőzhet el. Szép lassan minden megtörténik az emberrel. Zsugorodik a zsugori idő.”

„Teltünk, múltunk, egyszer voltunk, hol nem voltunk.”

A jó írások a bőrünk alá hatolnak, sosem hagynak el többé.

fióka P>!
Esterházy Péter: A szív segédigéi

Hát, nem lett könnyebb, de ez nyilván csupán hiú ábránd volt, tudható, mikor ötletként először felbukkant. De ábrándozni jó, azért is csináljuk.
Így hát tettem, ami a dolgom. Lebegtem a mi lett volna ha-k és az emlékek, emlékeim között. Nem volt jó. Az egyik azért, mert kínzó és rettenetes, a másik meg azért, mert kínzó és rettenetes bizonyosság. Nem lelek nyugalmat. De a könyv jó, hogy arról is mondjak valamit, ha már ez róla szól. Esterházyt még nem bántunk meg. (Honnét ez a késztetés a királyi többesre a közelében?)
Van benne sok jó dolog, mi segítségül szolgálhat, most hirtelen leginkább ez, bizonyítandó emberi mivoltunk:
„HA VÁLASZTANI LEHETNE, HOGY KI TÁMADJON FEL, AZT HISZED, HOGY JÉZUS?”

Hát nem.

sztimi53>!
Esterházy Péter: A szív segédigéi

Bajos erről a könyvről írni, de meg sem közelíti azt a nehézséget, amit e mű megírása okozhatott. Gyászos keretbe fogalt írás számomra nehezen befogadható intermezzóval az elvesztés fájdalmáról, messziről és mégis emberközelien, törötten, EP furcsa humorával áthatva. Csak keveseknek sikerül ezt a keservet szépségesen megragadni, persze, hogy neki sikerült. Ahogy minden engem megérintő műhöz, ehhez is tudok zenét társítani. Horizons.

1 hozzászólás
DaTa>!
Esterházy Péter: A szív segédigéi

HA VÁLASZTANI LEHETNE, HOGY KI TÁMADJON FEL, AZT HISZED, HOGY JÉZUS?

m m m m m mmm m mmmmmmmm m mmm m m m

Biedermann_Izabella P>!
Esterházy Péter: A szív segédigéi

Kegyetlen voltam és jószívű.

Mások mondatait ellopni bűn. Nekem már mondták egyszer a Kultúrkertben, nem felejtem el, a szembogaramba nézve mondta Bartis, hogy meghalt anyám. Akkor az ő anyjára gondolt talán, mégis az enyémet mondta. Nem bántottam érte, ezt az időeltolódást ott és akkor elég volt csak kettőnknek érteni.

Mostan jöttem csak rá, milyen veszélyes nap ez.

Én haragszom Esterházy Péterre. Elég régóta haragszom rá, azóta, amióta tizenhat évesen elolvastam a Függőt. Tizenhat évesen ne olvasson az ember Függőt. Tizenhat évesen olvasson … nem tudom. Ne olvasson semmit. De főleg ne olvasson kegyetlen arculcsapást. Mindig veszélyes nap az, amikor Esterházyt olvasok.

Nincs fájdalom bennem, csak fáradtság, halkulás és növekvő rémület.

Az mindig rémület, hogy az ember csak az életet szereti. Hirtelen felindulásból elkövetett lételméleti rémület. Úgy igaz, hogy a halált nem lehet megszeretni, csak megszokni, mint a föld végeérhetetlen, ütemes gördülését a koporsó oldaláról le a feneketlen, sötét mélységbe.
És mélységednek nem lesz vége. Ámen.

Az Idő, fehér, fáradt szépasszony.

Érdekes, ahogy a beteg test először a szexuális vonzerejét veszíti el. A vágy szalad ki legelébb a bőr alól, és lógva hagyja a húst a csontokon, csak a fáradtságot hagyja maga mögött. Csak a gazdájának is idegen szövetet. Nem kívánom majd magam én sem a halálom előtt.

Nem vagyok szomorú. Vidám se. Nincs kedvem.

Mindenkinek van anyja. Vagy volt. Mondjuk apja is. Időzítés kérdése az egész.
Ha az embernek van gyereke, anya vagy apa. Vagy volt. Halott is.
Igazságtalanul van ez elosztva, mint a gyereknek fáradtan adott pofon. Nem a gyereknek szántuk, hanem az életnek.
A halált nem lehet megütni.

Az nem meglett ember, akinek nincsen halottja.

Mindegy, Péter, most már nem haragszom. A Függőért sem. Ezért sem.

Meg fogok halni.

Annamarie P>!
Esterházy Péter: A szív segédigéi

Fájdalom, emlékezés, gyász.
Aki csak egyszer is igazán közelről átélte, annak nagyon fog fájni.
Két éve még én sem tudtam semmit erről.
Most már kép bennem is Esterházy minden szava.

4 hozzászólás
Kek P>!
Esterházy Péter: A szív segédigéi

A halálhírvétel, a temetés, majd a kötet végén az utolsó kórházi közös élmény oké. Ez menti meg számomra e kötetet. A többi fantazmagória engem nem érdekel. [A KÖZÖNSÉG CSAK ÁMUL E MERÉSZSÉGEN – hátat fordít, kihátrál.] Még mindig nem. Hiába. Gyász kapcsán nekem nincs kedven szépirodalomba ruccangatni. Az őszinte valóság megrázóbb. Jobb. Papír nélkül (is) maradandó – hát még papírral!
Ezt most még mindig az egyéves (EP) és kétéves (anyám) évforduló miatt vettem elő. Furcsa volt, így már sok minden EP halálára vonatkozott.
Másodszor akkor fogok sírni, fiam, amikor szivaccsal letörlik a neved a ravatalozó táblájáról: már nem te leszel a következő.

A fényképedet néztem, és arra gondoltam, hogy ha van is túlvilág, és te vagy is még valamilyen módon, a molekulák már sosem állnak úgy össze, ahogy… Fáradt vagyok. Veszteségemet nem értem, elfogadom.
Azt hiszem, nyugodtabb volnék, ha barátod volna az Isten, ahogy ott törölgeti a bepárásodott drótszemüvegét. Mindegy.
Próbálom ismételgetni, hogy meghaltál, nehogy egy pillanatra is elfelejtsem, kínos volna, meghaltálmeghaltálmeghaltál.
     Hááááát. Ennyire súlyos volnál. Mondd, kis kócos, megvan a mamád?
– Szentséges Atyám! Néki egy mogyorósat!
               (anyámnak epreset. nekem meg majd After Eight-et, meg egy Immár a Nap leáldozott-at… – a mogyoróst, tudod, hogy rühellem.)
„Úgy döntöttünk, hogy a manna biztos csokoládéízű … és vártuk, hogy a mennyei csokoládé Isten ujjain át tátott szánkba csorogjon.” (https://moly.hu/idezetek/830967)

latinta P>!
Esterházy Péter: A szív segédigéi

… mert ami volt, annak más távlatot ád a halál már. –

Leírom: nagy baj van, fiam. Ha van az Istened, ha nincs, nem így kellene élni. Kérlek, fiam, hatalmadban áll, bocsáss meg nekem.

Leírom: leírtam: leírom. <Leírtam.>

kata__>!
Esterházy Péter: A szív segédigéi

Iszonyú felkavaró. Vártam ezzel az értékeléssel, és most törekszem arra a távolságtartásra, amit EP csinált a könyv nagyobbik részében látszólag könnyedén.
A szokásos esterházys nyelvi bravúrral ír a fájdalom legemésztőbb mélységeiről és különböző szublimációs próbálkozásokról. Olyan töredezetten és hullámzóan, ahogy az érzések szoktak rendeződni ilyenkor, és sok újat vagy újszerűt mond a gyászról, pedig azért a halálról már írtak páran. Hogy tényleg, amikor a fiú elveszti az anyát, akkor az anya is elveszti a fiút, és ebbe akár bele is lehetne gondolni. Vagy hogy a halál legegyszerűbben érthető úgy, mint az élet tagadása. De közben a mű idézetekből építkezik, amik szövegemlékekként értelmezhetők az elmúlás jelzőtábláiként is, hogy csak néhány réteget említsek abból a rengetegből, ami ebben a szövegben van, és amiből sokat valószínűleg meg sem értettem vagy észre se vettem. De valahogy még ez sem zavart, mert azt hiszem érdemesebb ezt elsősorban szívvel olvasni.


Népszerű idézetek

Chöpp P>!

ELÉG A HENYE ÉLETTEMPÓBÓL, MINDEN REGGEL ÍRJAD FÖL, HOGY MIT ÁLMODTÁL. DE SEMMI ELVÉTEL. MIT SZÓLSZ?

(Magvető, 2008)

15 hozzászólás
félóra>!

elhatároztam, hogy szabadon fogok élni, mint a férfiak, függetlenül, szilárdan, szélben, de úgy, hogy ennek nem tulajdonítok nagy jelentőséget, az élet minden ajándékát, finomságát vagy gonosz tréfáját úgy fogadom el, mint ami nekem jár. úrnő vagyok, életem főszereplője, úgy döntöttem.

Kapcsolódó szócikkek: élet · férfiak · szabadság
11 hozzászólás
AfterEight>!

A fényképedet néztem, és arra gondoltam, hogy ha van is túlvilág,
és te vagy is még valamilyen módon, a molekulák már sosem állnak úgy össze, ahogy… Fáradt vagyok. Veszteségemet nem értem, elfogadom.

madárka>!

Aki él, nem rejtőzhet el. Szép lassan minden megtörténik az emberrel. Zsugorodik a zsugori idő.

30. oldal (Magvető, 1985)

Kapcsolódó szócikkek: idő
1 hozzászólás
fióka P>!

A sok embert látva önkéntelenül arra gondoltam, hogy otthon majd beszámolok, ahogy mindig, az „eseményekről”: „hát, anyácskám, jól ment minden, sokan voltak… nem túl érdekes”. Alig vettem észre, hogy valami nincs rendben.

Kapcsolódó szócikkek: anya · halál · temetés
13 hozzászólás
madárka>!

Nem szeretem az Istenben azt, hogy mindenható… Azt hiszem, nyugodtabb volnék, ha a barátod volna az Isten, ahogy ott törölgeti a bepárásodott drótszemüvegét.

encsy_eszter>!

„Sem a halál, sem a gazdája, az Isten nem vesz komolyan bennünket. Erre egy válaszunk lehet, emberhez méltó. Ha mi sem vesszük komolyan őket.”

1 hozzászólás
félóra>!

Éjjel van már. minden idegen itt, még az autókat sem ismerem meg a hangjukról. a fényképedet néztem, és arra gondoltam, hogy ha van is túlvilág, és te vagy is még valamilyen módon, a molekulák már sosem állnak úgy össze, ahogy… fáradt vagyok. Veszteségemet nem értem, elfogadom.

60. oldal (Magvető, 1985)

vargarockzsolt>!

Előszó
    A manapság írt történetek mind nagyon szépek, jelentősek, mélyek és hasznosak, temperamentumosak vagy higgadtak. Csak bevezetésük nincs. Ezért határoztam el, hogy ezt a történetet úgy írom meg: igényeljen bevezetést.
    Majdnem két hete már, hogy az anyám meghalt, munkához kell látnom, mielőtt a temetéskor roppant heves kényszer, az írjak-róla vissza nem változik azzá a bárgyú szótlansággá, amellyel a halál hírére reagáltam.
    Igen, dologra!, mert az igény, hogy anyámról írjak, néha nagyon váratlanul jelentkezik ugyan, de nagyon bizonytalan is, vagyis erőltessem meg magam, nehogy egyszerűen és pillanatnyi kedvem szerint egyetlen betűvel püföljem tele a papírt, m m m m m mmm m mmmmmmmm m mmm m m m
    Nem használom a nyelvet, nem akarom felismerni az igazat, és még kevésbé azt Önök elé tárni. Az sem jut eszembe, hogy megnevezzem a világot, következésképp az ég világon semmit sem nevezek meg, hisz néven nevezni annyi, mint a nevet örökösen feláldozni a megnevezett dolognak…
    Nem beszélek; de nem is hallgatok: s ez megint más dolog. Óvatos vagyok, anyámról van szó. – Itt talán kurziválható volna minden… A kurzivált életbe! De hát mért volna perverzebb írni róla, mint hallgatni?! Vagy bármi más! Állni a sír mellett! Hát az micsoda?! Vagy fogni a kezét, s várni, hogy szorítson! Nézni, ahogy mennek világgá a sejtek, orövoár möszjő, mi volnánk részben a mamája, viszlát, szép csacsi fiú! mmmm m m A férfiember búját nem tárja a világnak.

6. oldal, Előszó (Magvető, 1985)

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Vladimir Nabokov: Baljós kanyar
Emily St. John Mandel: Tizenegyes állomás
Bódy Gábor: Végtelen kép
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Dragan Velikić: Az északi fal
George Saunders: Lincoln és a bardo
Bleeding Bride: Fekete fivérek
Bátky András: Morci
Polcz Alaine: Kit siratok? Mit siratok?