Esterházy ​János emlékkönyv 1 csillagozás

Esterházy-Malfatti Alice – Török Bálint (szerk.): Esterházy János emlékkönyv

Száz ​éve (1901) született Esterházy János a csehszolvákiai /szlovákiai magyarság karizmatikus vezetője. A viharos XX. században alig több mint ötven évet élt: 1957-ben halt meg a mirovi börtönben. Kevés jutott neki: gyermek- és ifjú korától eltekintve húsz év ha adatott számára, hogy tegyen valamit népéért, a felvidéki magyarságért, hiszen 1945 után hamis vádak alapján törvénytelenül elítéltetve a szovjet gulágon és csehszlovák börtönökben sínylődött minden cselekvési lehetőségtől megfosztott rabként. De csak politikai értelemben volt cselekvésképtelen. Az emlékkönyv tanúsága szerint mindvégig megőrzött magyarsága és keresztény hite erőforrást jelentett még nem magyar rabtársai számára is. Szabad életében hívei és ellenfelei fölé magasodott, fogolyként erőforrást jelentő példává magasztosult.Azt szeretnénk, ha ez a könyv a szó legjobb értelmében „népkönyv" lenne, melyből bárki megismerheti a XX. század mindkét diktatúráját elutasító, az üldözötteket segítő, a népéhez hű… (tovább)

>!
Századvég, Budapest, 2002
236 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639211389
>!
Századvég, Budapest, 2001
236 oldal · ISBN: 963921115X

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

mohapapa I>!
Esterházy-Malfatti Alice – Török Bálint (szerk.): Esterházy János emlékkönyv

Egy drámapályázati felhívás során találkoztam Esterházy János nevével először. Ami szégyen, ugyanis itt, Óbudán, a Szentlélek tér melletti rakpartot őróla nevezték el, s sétálgatva ezt már nem egyszer láthattam, csak fel nem foghattam.
A drámapályázat alá írt hozzászólások keltették fel a figyelmemet. A szokásos hideg-meleg, amit az 1930–1940-es évek több politikusa, közéleti személye, írója, stb. megkapott már.

Ekkor kerestem róla irodalmat a könyvtárban.

Esterházy János politikus volt. Felvidéki politikus. Felvidéki magyar politikus. Az egyetlen magyar a csehszlovák parlamentben. Az egyetlen, aki teljesen egyértelműen a zsidótörvények ellen szavazott. MIközben a többiek igennel szavaztak, vagy a mellékhelyiségben sunnyogtak. Esterházy János a terjeszkedő kommunizmus veszélyeire is felhívta a figyelmet. (Manapság sem ildomos egyenlőségjelet tenni a két diktatúra közé; ahogy írtam már: nyílván kevésbé fájnak a baloldali bakancsok taposásai a heréimen, mint a jobboldalik.)

Esterházy Ember volt. Minden egyértelmű veszély, politikai sorsforduló ellenére kitartott az erkölcsi, politikai elvei mellett. Bele is halt. Mert bár a két diktatúra elvileg teljesen más, a lényegét tekintve ugyanaz: darál.

S persze ebben a mindent kiforgató, szép, új világban, ahol már minden relatív, az értékek lassan szitokszavak lesznek, az értéktelenség és az aberráció pedig természetes vagy védendő állapot, érthető, hogy Esterházy mássága miért vitatandó, köpködendő rákos sejt e világ szövetében.

Ugyan nem tartozik szorosan a könyvhöz, de dicséret az Országút Társulatnak a kiírt pályázatért! ( http://www.orszagut.comze.com/ )


Hasonló könyvek címkék alapján

Pritz Pál: 100 év
Bauer Barbara: Még látlak odafenn
Romsics Ignác: Erdély elvesztése – 1918–1947
Gyurgyák János (szerk.): Magyarország története képekben I-III.
Rodric Braithwaite: Moszkva 1941
Maruzs Roland: Tábornoki kar 1945–1956
Fehér Lajos: Harcunk Budapestért
Pierre Marchand (szerk.): A két nagy háború
Bogár László: Háttérképek
Özvegy Cebrian Istvánné Vécsey Magdolna: Örvényben