Mondtam ​már, hogy hiányzol? (DIMILY-trilógia 3.) 186 csillagozás

Estelle Maskame: Mondtam már, hogy hiányzol?

Egy éve már, hogy Eden utoljára beszélt Tylerrel. Még mindig haragszik rá, amiért tavaly nyáron olyan hirtelen faképnél hagyta, és igyekszik mindent elkövetni, hogy továbblépjen, és gondtalan diákként folytassa az életét a Chicagói Egyetemen. A tanév végén visszatér Santa Monicába, de nem ő az egyetlen, aki úgy dönt, hogy hazautazik a nyárra…
Edennek egyedül kellett szembenéznie botrányos bejelentésük következményeivel, és egy szétzilált család minden problémájával, ezért úgy dönt, hogy nem foglalkozik Tylerrel, amikor az újra felbukkan a városban.
De hol volt Tyler? És Eden tényleg továbblépett már, vagy csak el akarja hitetni magával, hogy már nem érdekli a fiú? Lehet, hogy Tyler és Eden képes lesz legyőzni a család ellenállását, és minden nehézség ellenére megtalálja végre a boldogságot?

Eredeti megjelenés éve: 2016

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
GABO, Budapest, 2017
372 oldal · ISBN: 9789634065593 · Fordította: Gonda Éva
>!
GABO, Budapest, 2017
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634065036 · Fordította: Gonda Éva

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Tyler Bruce · Eden Munro · Amelia · Emily · Rachael


Kedvencelte 34

Most olvassa 11

Várólistára tette 55

Kívánságlistára tette 60


Kiemelt értékelések

Naiva P>!
Estelle Maskame: Mondtam már, hogy hiányzol?

Ez eléggé nyúlfarknyi volt ahhoz képest, hogy befejező kötet volt. Összességében jó volt olvasni ezt a trilógiát és ezt a befejező részt is. Szerettem Eden és Tyler kapcsolatának fejlődését.
Jó volt olvasni, hogy az első könyv helyszíne Los Angelesről (Santa Monicáról) szólt. A második New Yorkról, ez pedig Portlandről. Befejező kötethez képest, nem volt annyira érzelmes, mint az első két kötet, de nagyon örültem, spoiler
Talán hiányoltam a végéről egy lélekemelő, epilógus-szerű nyalánkságot, de nem volt ezzel a sorozattal akkora problémák, mint ahogy azt sokan írták. Nálam ez a trilógia inkább a kellemes fajtából okozott csalódást.
Annak nagyon örültem, hogy Tiffani nem szerepelt ebben a részben. Mondjuk kicsit kíváncsi voltam, mi lett a sorsa annak a rosszindulatú fúriának. Aki most a legidegesítőbb szereplő volt, az Eden apja, de van esély a fejlődésre.

ZitussKa P>!
Estelle Maskame: Mondtam már, hogy hiányzol?

Mert mindennek megvan a maga helye és ideje. És minden ki fog alakulni rendje és módja szerint. Anyukám szokta mondani, hogy úgyis kialakul minden. Rendszerint csak forgatom a szemem de igaza van :) Tyleréknek is szükségük volt ezekre az eltelt évekre mert időnként meg kell találnunk önmagunkat ahhoz, hogy a helyünket is megtalálhassuk a világban. Csak remélhetem, hogy én is megtalálom, mint Tyler :) A mindenit, mekkora jellemfejlődésen ment keresztül.
Végeredményében imádtam ezt a sorozatot, maga a nyár, ami esztelenséggel és féktelenséggel párosul. Santa Monica, New York és Portland. Hiányozni fogtok :)
UI: Most komolyan: miért megközelíthetetlen helyszíneken kellett játszódnia az eseményeknek? Sosem jutok el :)))

Violet_Finch_PMónika P>!
Estelle Maskame: Mondtam már, hogy hiányzol?

Kicsit csalódott vagyok! :(
Nem igazán tetszett ez a rész.
Két dolgot vontam le…
Tyler rengeteget fejlődött…..Eden semmit se….sőt szerintem visszafelé. (Az első részben sokkal érettebbnek láttam.)
A végével kapcsolatban pedig olyan érzésem van,mintha az írónő csak túl akarna lenni rajta… :/

Egy rövidke levél az írónőnek:
Kedves Estelle!

Imádtam a sorozat első két részét,de az utolsó valahogy nem lett az igazi. Kérlek,kérlek örvendesztess meg minket egy kis novellával is amiben Tyler mesél. Mert annyira érdekelne,hogy mit érzett,hogyan élte ezt mind meg! Az apja,a családja,Eden…..
Köszönöm
Mónika

9 hozzászólás
gabiica P>!
Estelle Maskame: Mondtam már, hogy hiányzol?

Számomra a harmadik kötetre forrt ki a történet. Ha átgondolom ezt a trilógiát, kicsit azt érzem, hogy egy könyvben kellett volna megírni, akkor talán én is jobban szerettem volna. Szerintem túlzottan elnyújtott volt ez a kapcsolat, túlzó és elnyűtt, túl sok intrikával és túl sok titokzatossággal.
De valahogy a harmadik kötet nálam a legjobban összerakott. Itt ért meg a történet arra, hogy igazán élvezzem. Talán a kevesebb áskálódás miatt, talán a fokozottabb felnőttként viselkedés miatt, talán Ella miatt, nem tudom.
Eden édesapját továbbra sem tudom hova tenni. Ő az a karakter, akire nem tudom azt mondani, hogy nem túl sok. Zavaró, túlontúl hangsúlyos.
Hiányoltam, hogy Eden is karakterfejlődésen menjen keresztül. Nála azt éreztem, mintha nem változott volna semmit az elejétől fogva. Tyler azonban kárpótolt mindenért :)

Illatos_Hópehely P>!
Estelle Maskame: Mondtam már, hogy hiányzol?

Jó kis sorozat volt ez.
Az első rész elején nem gondoltam volna, hogy megkedvelem.
Már az előző részben is sok minden történt, de itt csak kapkodtam a fejem.
Jó volt olvasni, hogy végül is mindenkivel elrendezték a dolgot, vagy legalábbis a kezdő lépést megtették.
Tetszett, hogy minden rész más-más helyszínen zajlott, felbukkantak régi és új szereplők.
Akivel nagyon nem tudtam megbarátkozni a három rész alatt az Eden apja, nekem nem volt meggyőző a „védőbeszéde”, hogy miért bánt ilyen kegyetlenül Edennel.
Egy Epilógus jó lett volna a végére.

DarknessAngel>!
Estelle Maskame: Mondtam már, hogy hiányzol?

Végre vége.
A második rész nagyon felidegesített, így azt hittem, majd itt is az lesz. És igen, habár itt is tele volt a könyv egy csomó hülyeséggel, valamint idegesítő gondolatokkal, párbeszédekkel, mégis egy icipicivel jobb lett, mint az előző.
A szereplők közül konkrétan senkit nem tudtam megkedvelni. Eden egy nagyon buta és gyerekes karakter, akinek a feje tele van hülyébbnél hülyébb gondolatokkal, és olyan gyorsan váltogatja a véleményét, hogy az nem igaz. Már az a „nem szeretlek” dolog is röhejes volt, mert ugyanmár! De aztán jött Portland… Ó, szegény Portland! „A legszarabb város, féltékeny vagy Portlandra, Portland az én városom, nem is olyan rossz itt, imádom Portlandet…”.

Agyfárasztós jelenetek:
– Tyler mosolyogva visszatér 1 év után, aztán meg meglepődik, hogy Eden milyen mérges
– Eden és az anyukája közötti veszekedés konkrétan semmi értelme nem volt
– a „muszáj elmennem velük kirándulni” rész, mert olyan nagyon rákényszerítik szegény csajra
– „utálom Tylert, de persze beszélgetek vele, mert attól még a mostahetesóm” logika
– „lépjünk le, mert úgy minden jobb” hozzáállás
– még egy tetkó, mert természetesen először is olyan jól sült el a dolog

Ami tetszett:
– a végén levő beszélgetés – végre normálisan, civilizáltal mindenki kiköpte a sérelmeit, titkait
– Tyler és Eden itt-ott cuki volt, de nem sok érzelmet mozgattak meg bennem, még így se

Magdi1017>!
Estelle Maskame: Mondtam már, hogy hiányzol?

Véleményem szerint méltó lezárása a sorozatnak!
Bár a megbocsátás Eden részéről gyorsan megtörtént, annak ellenére még mindig vannak buktatók a kapcsolatukban… Továbbra is utálom Eden apját,egy igazi s**gfej! Tiffany nem szerepelt a kötetben,aminek örülök is, meg nem is! Egy aljas kígyó,de valahogy a karaktere meg tudta kavarni az állóvizet rendesen,adott a sztorinak egy kis izgalmat!
Összességében picit lehetett volna csiszolgatni itt-ott a regényben pár elemet,de egy 20 éves írónőtől szerintem így is bámulatos alkotás! :)

deen>!
Estelle Maskame: Mondtam már, hogy hiányzol?

Kíváncsi voltam, hogyan végződik Tyler és Eden története, úgyhogy gyorsan el is olvastam az utolsó felvonást. Igazából triviálisan és unalmasan. Eden joggal haragszik, mivel Tyler egy évre eltűnt és csak úgy a semmiből ismét feltűnik, és azt várja, hogy a lány végig rá várt és örömmel sikongatva ugrik a nyakába. Hát nem. Szerintem egy jó nagy tökön rúgást is megérdemelt volna, mivel nem volt hajlandó válaszolni Eden egyetlen hívására vagy sms-ére sem, kizárta őt az életéből, miközben le se tojta, hogy a lánynak mennyi mindent kell elviselnie, miután kiderült a titkuk. Ez eddig még jó is lehetne, csak hát Eden gyorsan spoiler és pár nap múlva már úton is van spoiler, hogy kitalálja, mi legyen. Innentől pedig nyílegyenes a történet, csak éppen még 200 oldalon keresztül húzzuk-vonjuk. Közben feltűnik ismét Emily, és a régi barátnő Amelia, sőt Rachel és Snake is. Tiffanit viszont nagyon hiányoltam, annyira hiányzott valami jó kis zsarolás. Tyler immár megtalálta a helyét, minden szuper, csak azok a fránya szülők ne lennének (különösképpen Dave-t utálom, aki képes a lányát hibáztatni mindenért). De mivel mindenkinek jár még egy esély, valahogy csak összejön az a, ha nem is a legboldogabb, összeölelkezős, de család. Szereplőink elmondása szerint felnőttek, úgyhogy irány a nagybetűs élet. De jó, hogy vége van. Tulajdonképpen ennek a három nyárnak az eseményeit egyetlen könyvben is el lehetett volna mesélni, körülbelül annyi volt benne a történés. Ez esetben csak Santa Monica, New York és Portland bemutatását hiányoltam volna, mert az tetszett. Ez volt az idei utolsó könyvem, B.Ú.É.K. mindenkinek.

_Enii_ P>!
Estelle Maskame: Mondtam már, hogy hiányzol?

No te rindas

És igeen,újra hozta az 1.rész hangulatát. :)
Az elején aggódtam,hogy elmegyünk valami szappanopera irányába,de szerencsére nem történt ilyesmi.
A történetről nem tudnék spoiler nélkül írni,szóval az skip. :D A szereplőkről meg csak annyit,hogy hatalmas jellemfejlődésen estek át(főleg Tyler),ami igazán jött tett a könyvnek. Jó volt olvasni,hogy a múlt démonjaival hogyan küzdenek meg a szereplők és…spoiler. Amennyire nem akartam belekezdeni,annyira örülök,hogy nem hagytam ki és adtam egy esélyt a sorozatnak. :)
Ha kategóriába kellene besorolnom,akkor azt mondanám,az az olvasmány amit jól esik néha lekapni a polcról és újraolvasni. Hisz mi lehet jobb mondanivalója egy könyvnek,mint az,hogy Ne add fe!l?

Evika82 P>!
Estelle Maskame: Mondtam már, hogy hiányzol?

Számomra ez volt a trilógia leggyengébb része. Sokkal többet ki lehetett volna hozni ebből a záró kötetből. Nekem kicsit lapos lett. Számomra túl gyorsan bocsájtotta meg Eden Tylernek azt a távol töltött évet, főleg úgy, hogy ez alatt az év alatt tényleg semmi hírt nem adott magáról a lánynak… aztán az 1 év elteltével visszajön, és spoiler
Ennek ellenére nem bántam meg, hogy olvastam a sorozatot. Jó kis kikapcsolódás volt.


Népszerű idézetek

Cheril>!

– Azért jöttem, hogy a július negyedikét megünnepeljem július tizennyolcadikán, ahogy minden normális amerikai hazafi szokta.

Masni3>!

Hozd rendbe a dolgokat, mielőtt túl késő lenne. Nem mindenki kap rá lehetőséget.

168. oldal

_Enii_ P>!

Jól tettem, hogy a szívemre hallgattam, mert néha, nagyon ritkán, megéri kockáztatni.

Naiva P>!

Mindennél jobban utálom, ha nem tudom azt, amit minden áron tudni akarok.

_Enii_ P>!

(…) július negyedikén mindenkinek jogában áll hülyét csinálni magából.

_Enii_ P>!

Mert a buli nem az igazi a legjobb barátnőd nélkül, nem?

fejesadel>!

– Tudod mi a legnagyobb különbség az apád meg Tyler között? – kérdezi anya halk hangon. Némi habozás után megválaszolja a kérdést. – Az apád nem jött vissza.

60. oldal


A sorozat következő kötete

Estelle Maskame: Ne is említsd Tyler története

DIMILY-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Marni Bates: Láthatósági mellény lúzereknek
Morgan Matson: Páratlan nyár
Huntley Fitzpatrick: My Life Next Door – Életem a szomszédban
Anna Banks: Poszeidón
Erin Watt: Megtört herceg
Gayle Forman: Ha maradnék
Sophie Jackson: Egy csepp remény
Catherine Bybee: Szingli szombatra
Katharine McGee: Az ezredik emelet