Boszporusz ​Hotel 69% 32 csillagozás

2023/14, könyvtár, 15/29 eddigi értékelés (404 $)

Igen könnyen olvasható, friss hangú, modern könyv. A nyomozási szál elhanyagolható, de a főszereplő hölgy csacsogása felér egy folyamatos idegenvezetéssel a varázslatos Isztambulban; lebont jópár német-török sztereotípiát; és sűrűn megvillantja a török-német humort. Lehet, hogy a finnek a legközelebbi nyelvrokonaink, genetikailag pedig a törökök-ótörökök állnak hozzánk legközelebb – de ez a stílus engem az uruguayi Carmen Posadasra emlékeztetett leginkább. :)

Nem tudom, hogy került a kezembe, véletlenül vettem le a polcról, hiszen azokat a könyveket is el kell olvasnom, gondolom én, amik régóta árválkodnak a sorban.
Nem éreztem annyira kriminek, sokkal inkább a széllelbélelt Kati történetének.
Ennek ellenére jó volt kikapcsolódásnak, bár – természetesen – találtam benne néhány kivetnivalót.
Példának okáért itt van a felügyelő, az a bizonyos Batuhan. spoiler
Sokáig azt éreztem a nevekből (Kati, Petra), hogy magyar az író, de utánanéztem, és valóban török.
Néha határozottan útikönyvnek éreztem, viszont mivel sosem jártam arra, amerre a szálak vittek, nem zavart, sőt érdeklődéssel olvastam.
A gyilkossági szál „erősen gyengécskére” sikeredett, maga a gyilkosság módja rögtön sejttette a gyilkos kilétét.
Azt hittem, ez az író első próbálkozása, és az utánajárás során bizony meglepődtem, hogy nem ez az első „elkövetése”.

Kati, a német-török vegyes házasságból származó fiatal nő egész családját és ismerősi körét meglepi azzal, hogy a németországi tanulmányai után visszatér gyermekkora csodált és azóta is varázslatosnak talált városába, Isztambulba. Letelepedve egy kis könyvesboltot üzemeltet. Német iskolatársa és elismert színésznővé érett barátnője, Petra, látogatása ad sodrást az eseményeknek, főleg mikor kiderül, hogy az eddig nem túl sikeres rendezőt, akire mégis egy nagyon híres könyv forgatókönyvének megfilmesítését bízták, még a forgatás megkezdése előtt meggyilkolják a szállodájukban. Katit, aki boltjában csak krimiket árul, teljesen beszippantja a nyomozás, amit nem túl megfontoltan, saját random ötleteire támaszkodva folytat, felkavarva és felélénkítve sajtós – újságíró összeköttetéseit és (igencsak) közelebb kerülve a nyomozást vezető török detektívhez, valamint a helyi maffiózókhoz…

Az első 2 fejezet után szünetet kellett tartani (rögtön 2 naposat), mert majdnem félredobtam a stílus miatt. A fordítás nem a legjobb, a kedvenc kifejezésem a „vacsorázóhely” volt.
Kapkodós volt, néhol elég sok volt a mellékszál, ami nem vitte előrébb a történetet. A főszereplő sem úgy viselkedik, ahogy egy negyvenes nőhöz illene. Hogy ő lehetne Miss Marple huga?? Ugyanmár… Nem túl erős krimi, ellenben Isztambul összes nevezetességét felsorolja szerintem. :)

Török szerző után kutakodva bukkantam rá erre a könyvre, s a fülszöveg egykettőre meggyőzött, hogy ezt válasszam. Így elolvasva, lehet jobban jártam volna, ha tovább nézelődök a török szerzőktől származó olvasmányok között. Miss Marple és a főszereplő közti párhuzam csak könyvet eladó reklámfogásnak bizonyult (holott épp ezért lettem kíváncsi a könyvre).. A két szereplő még csak köszönőviszonyban sem volt. Miss Marple megfontolt, nem rohan fejjel a falnak, hanem alapos megfigyeléseivel, éles elmével tud a dolgokra rájönni. Kati Hirschel? Hát, ő minden, csak megfontolt nem. Valahogy úgy érzem, hogy a krimiket áruló boltja, azt hivatott erősíteni, hogy mennyire otthon van a bűnüldözés terén. Valójában a módszerei hagynak némi kívánnivalót. Lehet, hogy kicsit többet kellene forgatnia a boltja könyveit, vagy hagynia, hogy az illetékes szervek végezzék dolgukat.
A krimiszál is elég gyengére sikerült. Ahogy megismerjük az áldozat előéletét, már nem nagy talány kikövetkeztetni, hogy mi történhetett.
A könyv pozitívumai a törökországi szokásokkal, az ottani látnivalók leírásával foglalkozó részek voltak.

Aranyos, könnyed kis könyv, szerethető a főszereplő, hangulatos a színhely, de kriminek azért igencsak gyengécske.

A fülszöveg alapján valami izgalmasra, pergőre, vagy legalább Agatha Christie-sre számítottam, de attól erősen elmaradt. Miután az elvárásaimat félre tettem, kezdett picit jobban tetszeni a történet. Kati egy szerethető, szeleburdi nő jó logikával, de a történet ettől még eléggé butácska maradt. Viszont amit sajnáltam, hogy a török/isztambuli kultúráról túl sokat nem tudtam meg.

Szerettem! Kati kicsit bohókás, olyan minden lében egy kanál szereplő – nekem szimpi volt nagyon! :) Kicsit elvesztem a közepén a nevekben, de lehet csak azért, mert egy hosszabb szünet után folytattam újra az olvasást! Viszont a végét határozottan faltam! :)

Én nagyon szerettem ezt a könyvet. Nem igazi krimi, de nekem nem számít, ha jó a cselekmény.

Amikor a kezembe került, a borító és a leírás alapján nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog. Az elejétől kezdve magával ragadott a főszereplő, Kati könnyed, de magabiztos stílusa, és a város hangulata. Élvezetes volt gondolatban Isztambulban lenni, kicsit beleveszni a kávéházak és éttermek forgatagába, a nyüzsgésbe, végigjárni a bemutatott helyszíneket. Különösen tetszettek az informatív leírások, amelyekkel a törököket és a helyi emberek szokásait jellemezte. Voltak jelenetek, ahol pedig meglepődtem, nem gondoltam volna, hogy az írónő ilyen merész lesz! De a romantika helyén volt a történetben. A szereplők, Kati és a török barátai, a felügyelő úr, szimpatikusak voltak. Összességében ez egy könnyed, élvezetes kis krimi, a végén fordulattal. Ajánlom Isztambul és a török világ (hozzám hasonló) rajongóinak! :)
(Sajnálom, hogy a folytatás (a Baksheesh című második rész) nem jelent meg nálunk (még?), ha lesz rá mód, angolul mindenképp el fogom olvasni!)