Washington ​Black 70 csillagozás

Esi Edugyan: Washington Black

Nemzetközi ​bestseller

Giller-díj, 2018
Man Booker-díj, 2018 (jelölés)
Roger's Writers Trust díj, 2018 (jelölés)
New York Times – az év tíz legjobb könyve, 2018
Washington Post- az év legjobb könyvei, 2018
Time – az év legjobb könyvei, 2018
Financial Times – az év legjobb könyvei, 2018
Az angol Wilde-testvérpár rabszolgái gazdáik borzalmas önkényuralmától szenvednek a barbadosi cukornádültetvényen. Washington Black tizenegy éves kisfiú, rabszolgaként dolgozik a földeken. Páni félelemmel tölti el, hogy az egyik fivér őt választotta inasának. Pedig Washingtonnak nem kellene rettegnie. Christopher Wilde excentrikus figura: természetbúvár, felfedező, feltaláló, és elszántan küzd a rabszolgaság eltörléséért. Megszállottan dolgozik egy repülő masina megépítésén.
Washington a gazdája révén belép a csodák birodalmába, ahol az éjszakai óceán fényekben gyúl ki a medúzáktól, ahol egy egyszerű vászonernyő segítségével bárki átszelheti az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

A következő kiadói sorozatban jelent meg: KULT Könyvek XXI. Század

>!
XXI. Század, Budapest, 2020
364 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155915901 · Fordította: Gy. Horváth László
>!
XXI. Század, Budapest, 2020
364 oldal · ISBN: 9786155915918 · Fordította: Gy. Horváth László

Enciklopédia 19


Kedvencelte 3

Most olvassa 10

Várólistára tette 90

Kívánságlistára tette 78


Kiemelt értékelések

Csabi >!
Esi Edugyan: Washington Black

A ’18-as Booker rövidlistáján volt ez a könyv (vagyis az év angol nyelvű irodalmának hat legjobb kötete között), valószínűleg csak ez vetette meg velem, mert maga a téma (19. század, rabszolgatartás) nem annyira villanyozott fel magában. Szóval ilyen elvárásokkal álltam neki, és vártam, hogy kiderüljön, mivel több ez a könyv a történetnél, amit leír. Mert sztori, az van, egy 11-12 éves rabszolgafiú a főhősünk Barbadoson, aki egy cukornádültetvényen dolgozik, ahol az egyik új tulajdonos, egy hóbortos, fiatal tudós magához veszi segédnek, és furcsa barátság szövődik közöttük, majd itt nem részletezett körülmények között elhagyják a szigetet, majd jönnek a kalandok előbb Észak-Amerikában, aztán Angliában, stb. Ami a kalandokat illeti, nem is annyira kalandosak, legalább is Barbadost elhagyva (egyértelműen ez az első fejezet a regény legerősebb része) eléggé leül a regény, meglehetősen unatkozva pergettem a lapokat. De ennek legfőbb oka mégis az volt, hogy a fent említett többlet, amivel ez a regény több a történetnél, amit leírt, nem jött. Azt azért nem nevezném világmegváltó gondolatnak, hogy a rabszolgaság rossz, illetve, hogy aki egyszer rabszolga volt, az sosem lesz igazán szabad, amin keresztül eljutunk a végén kimondott nagy igazsághoz: „Nem ismerhetjük a másik szenvedésnek igazi természetét.” spoiler Sajnos ez az írónőre is vonatkozik, amennyiben nem talált rá a két főszereplő szenvedéseinek igaz ábrázolási módjára.

Nos, miután láttam, hogy ebben a könyvben nem találom meg, amit szerettem volna, elkezdtem úgy olvasni, hogy legalább azt megtaláljam, amit a Booker zsűrije talált benne. Sajnos ők nálam messze jobban képzett emberek irodalmi téren, olyant is észrevesznek, amit én képtelen vagyok.
De azért egy momentumot találtam, merthogy az író mondatai láthatóan igyekeznek kitörni a megszokott formákból, és el tudom képzelni, hogy az eredeti szöveg egy angol anyanyelvű olvasó számára különösen élvezetes lehet, de magyarul, még a kitűnő fordító ellenére is, csak ennek (ha van) halvány visszfényét sikerül felvillantania. És be kell valljam, néha már a nevetségességig fajult az én olvasatomban némely mondat „eredetisége”. Pl: „Előrehajoltam a székemen; panaszosan megnyikordult alattam, mintha a bensőmből jött volna a hang.” Ugye egyre gondolunk?
És ami már az elejétől zavart, hogy itt van ez a kölyök, aki egész életét az ültetvényen töltötte, nem ismer semmit azon kívül, mégis olyan szavakat használ, amiket nem is ismerhet, olyan dolgokról beszél, amikről nem tudhat. Persze, ezt a történetet, gondolom, már idősebb korában meséli el, de akkor is felettébb rossz írói húzás így visszaokosítani a szereplőnket, mert hitelteleníti mindazt, amit mond, hisz azt akkor nem gondolhatta, csak később. Hát igen, megvannak a buktatói, ha az író énelbeszélőt használ.

robinson P>!
Esi Edugyan: Washington Black

A cselekmény három fejezete hat évet foglal össze, ami 1830-ban Barbadoson, egy cukornádültetvényen indul. Főhősünk George Washington ("Wash") Black egy 10-11 éves rabszolgafiú története, számtalan kaland és váratlan fordulattal elmesélve. A „Verne-érzés” végig megmaradt bennem olvasás közben.

https://gaboolvas.blogspot.com/2021/01/washington-black.html

Kabódi_Ella P>!
Esi Edugyan: Washington Black

„Csak egy fekete kölyök voltam, nem volt jövőm, nem várt rám se kegy, se irgalom. Semmi voltam, semmiként fogok meghalni, levadásznak és egy-kettőre meggyilkolnak.”

Vannak könyvek, melyek már a megjelenésük előtt megszólítanak. Ilyenkor nem tudod megmagyarázni, miért is vonz annyira az adott könyv, de abban biztos vagy, hogy kell neked. Így voltam Esi Edugyan: Washington Black c. regényével, mely a 21. Század Kiadó KULT könyvek sorozatának egyik új tagja.

Washington Black az 1800-as évek elején született egy barbadosi cukornádültetvényen. Tizenegy éves koráig itt is nevelkedik, természetesen rabszolgaként. Egy szép napon gazdája testvére, aki felfedező és feltaláló, kölcsönkéri őt, hogy inasa és segítőtársa legyen. A kisfiú szép lassan megtanul olvasni és írni, megismeri a természetet, és kiderül, hogy csodálatos tehetsége van a rajzoláshoz. Óvatos és gyanakszik ugyan, de élvezi az új életét, és új képességei felfedezését. Egy kísérteties éjszakán egyedüli szemtanúja lesz egy fehér ember halálának, és ez az egész életét megváltoztatja. Menekülni kényszerül. Így kezdődik tulajdonképpen a kis rabszolgafiú nagy utazása az ismeretlenbe, kontinenseken keresztül. Izgalmas, kalandos történet kerekedik abból, ahogyan igyekszik kivívni magának a helyet egy olyan világban, ahol bőrszíne miatt a fejére kitűzött vérdíj nélkül is mindig a perifériára szorítanák a fehérek. Üldözik, megvetik, bántalmazzák, kigúnyolják, vagy éppen semmibe veszik. Talán ezért hajtja őt az a titokzatos láz, az önigazolás kínzó vágya, hogy valami olyasmit hozzon létre, aminek jelentősége van, ami által neve fennmarad, és létezése nyomot hagy a történelem forgatagában.

Edugyan nyelvi eszközei érettek. Olvasmányosan, kereken fogalmaz, egységesen, de néha egy-egy fontosabb gondolat úgy ragyog ki a sorok közül, mint gyémánt a fű közül. Nem cifrázza túl, és főként nem megy bele olyasmi taglalásába, amivel kapcsolatban nem rendelkezik biztos tudással. Egy halvány bizonytalanság ugyanis kialakulhat bennünk Washington Black képességeivel kapcsolatban, főleg a nagyon rizikós egyes szám első személyben történő elbeszélésmód miatt, de az írónő nagyon okosan kerüli el, hogy konkrét ellentmondásba keveredjen önmagával. Főhőse értelmes gyerek, de nem kap olyan tulajdonságokat, amik már-már hihetetlennek minősülhetnének. Egy ponton felmerült előttem az öncélú erotika réme is, ám ez szerencsére téves megérzésnek bizonyult a részemről. A regény kissé filozofikus, ezért érzelmi hullámzást idéz elő, és kérdéseket vet fel, ugyanakkor nagyon erős, de jól érthető szimbolikával bír. Könnyen fogyasztható, és könnyen érthető, fordulatokban gazdag, emellett csodás gondolati világa van, és jó a sodrása. Alaposan körbejárja a rabszolgaság és a rasszizmus témakörét. Bár nem ez a kifejezett célja, mégis elgondolkodtat, mert olykor brutális kijelentéseket ad szereplői szájába, és nagyon megrendítő leírásokkal, sötét utalásokkal él azt illetően, milyen kíméletlen, állati sorban tartották a rabszolgákat az ilyen ültetvényeken. Már önmagában a „nigger borjú” kifejezés úgy üt torkon, hogy levegőt is alig kapsz tőle. Egész egyszerűen letaglozó, és szekunder szégyenérzetet kelt.

Összeségében szerintem nagyon igényes munka, és nagyon élvezetes olvasmány. A történet dinamikája remek, a karakterek szépen árnyaltak, autentikusak. Jó érzékkel közvetít érzelmeket, de egyáltalán nem érzelgős, ez az én szememben még inkább növeli az élvezeti értékét. Kifejezetten szép, költői befejezést kapott, szépirodalmi jelentőségűt, amit én személy szerint imádtam. Ami még különösen tetszett nekem, hogy az elbeszélés ritmusa tempós, mégis van időnk meg-megállni egy-egy markánsabb közlés okozta lelki hatás kiélvezésének kedvéért. Tulajdonképpen minden megvan benne ahhoz, hogy kiváló kalandregény legyen, ám témájánál és nyelvezeténél fogva ezen jóval túlmutat, kicsillan ebből a kategóriából. Remek választás annak, aki szereti az irodalmi szempontból esztétikus, magasra ívelő, komoly témákat feldolgozó és bemutató, egyúttal kifejezetten szórakoztató, mozgalmas történeteket.
Ui: Én plédbe csavarva olvastam, miközben a tavalyi karácsonyi vásárban vett bögréből kortyoltam a párom által készített forró csokit. Nem tudnék ennél jobb programot egy békés, csendes szombat délutánra.

Az eredeti bejegyzést a blogomban találjátok:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2020/12/esi-…

marcipáncica>!
Esi Edugyan: Washington Black

Sajnos óriási csalódás volt ez a könyv, pedig nagy reményekkel vágtam bele.
A regény eleje nagyon biztató, a barbadosi cukorültetvényen induló történetben minden megvan, érdekes karakterek, jól ütemezett és kellően kalandos események, Edugyan stílusa pedig nagyszerűen idézi meg a kor hangulatát, és kellő feszültséget és hitelességet sző a sorok közé. De mi ment ezután félre? Mert valami nagyon, nem értem, hogy egy ennyire erős kezdést hogy sikerült folyamatosan, egyre meredekebb zuhanópályán ilyen rossz irányba elvinni a folytatásban.

Az első 150 után egész egyszerűen megáll az egész könyv, és önmaga megcsúfolásává válik. A cselekmény egy kicsit Verne regényeit megidéző kalandozásába fordul át (szeretne), de sajnos nem igazán bír el ezzel a teherrel, kiszámíthatóvá, hihetetlenné és unalmassá válik, túl sokszor jönnek kapóra véletlenek, és valahogy mindig minden úgy alakul, ahogy az kényelemes. Egyszerűen semmi karakterfejlődés nincs, nem csak a mellékszereplők bukkannak fel és tűnnek mindenféle kidolgozás nélkül, de maga Washington és a főbb karakterek sem kapnak épkézláb személyiséget. Rengeteg szál, ami kezdetben fontosnak, a történet szempontjából mindenképp relevánsnak tűnik, egyszerűen feledésbe merül.

Ha ezektől eltekintek, és a könyvre nem mint kalandregény, hanem mint egy a rabszolgaságból kitörő fiú személyes drámájaként, az általa elszenvedett sérelmek és később a szabadság és ezzel járó lehetőségek és megváltás történeteként tekintek…nos, akkor sem működik. Ehhez ugyanis hiányzott a valódi mélység, Washington karakterének valódi kibontása, hiába ő az elmesélő, szinte semennyire nem ismerjük őt meg, cselekedetinek sokszor semmi értelme, se motivációja, se valódi tétje. Edugyannak vannak nagyon szép mondatai, a helyszíneket, a jelenetek hangulatát nagyon szépen vázolja fel, de összességben nem éreztem, hogy magát a cselekményt vagy a szereplőit élettel tudná megtölteni.

Nagy kár, ennyire erős kezdés után kifejezetten fájó volt, hogy Edugyan nem tudott mit kezdeni az ötleteivel, a végére pedig szerintem már ő maga sem igazán tudta, hogy hogyan zárja le a regényt. Sokkal többet ki lehetett volna ebből hozni.

1 hozzászólás
Mariann_ P>!
Esi Edugyan: Washington Black

Egy barbadosi cukornádültetvényen vagyunk.
Az angol Wilde-testvérpár rabszolgái gazdáik borzalmas önkényuralmától szenvednek .
A mezei rabszolga fekete bőrű állat, aki kemény munkára születik.
Erasmus kegyetlen gazda.
Washington Black tizenegy éves kisfiú, rabszolgaként dolgozik a földeken.
Páni félelemmel tölti el, hogy az egyik fivér őt választotta inasának. Pedig Washingtonnak nem kellene rettegnie. Christopher Wilde természetbúvár, felfedező, feltaláló, és elszántan küzd a rabszolgaság eltörléséért. A fiú (Wash ) ügyesen rajzol, megtanítja írni is, ragaszkodik hozzá. Megszállottan dolgozik egy repülő masina , a „felhőcsónak ” megépítésén, ami kipróbáláskor a tengerbe zuhan, egy hajóra kerülnek, Wash körözött személy lesz, a rabszolgavadász elől menekülve a fél világot bejárja, az Északi-sarkra is eljutnak, majd elválnak útjaik.
A fiú egy zoológushoz kerül, akinek lányához gyengéd érzelmek fűzik, és hiába a megtorzított arc, az érzelmei viszonzásra kerülnek.
A tengerbiológus által egy különleges, csodás világ tárul elénk.
Sok-sok próbálkozás után megvalósítják, hogy a tenger élőlényeit Angliában is láthatják , rengeteg ötlet, kísérletezés, kudarc és siker övezi, de olyan emberek látóterébe kerülhetnek a tengeri lények, akiknek sosem lenne módjuk a természetes élőhelyükön megtekinteni őket.
Egy élvezetes, talán Vernéhez hasonlítható (bár sokat nem olvastam tőle ) könyv ez.
A borító ugyan sejtet valamit, de nem gondoltam, hogy ilyen elbűvölő olvasmányban lesz részem.

Morpheus>!
Esi Edugyan: Washington Black

Ennek az írónak a könyve meglepett, könnyen olvasható, szépen megírt történet, és bár nem egy könnyű sorsot ábrázol, mégsem teljesen komor és reménytelen. Bár nem minden szereplőnek, de így van jól.

Boglinc P>!
Esi Edugyan: Washington Black

Washington Black már akkor felkeltette az érdeklődésem, amikor a kiadó még csak éppen tervezgette a kötet kiadását. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból azonnal landolt is a kívánságlistámon.

Bevallom, egy kicsit másra számítottam. Azt gondoltam, a borítójelenet sokkal nagyobb szerephez jut majd benne, és azt sem gondoltam volna, hogy ennyire kalandosra sikerül majd.

Jól érzékelteti a rabszolgatartás intézményének brutalitását, a rasszizmus és kirekesztettség fájdalmát, a révbe érés és a világban nyomot hagyni vágyás érzetét, ugyanakkor úgy érzem, hiányzott belőle valami, s a végét is mintha csak elvágták volna egy fontos jelenet előtt.

Csodásan van megírva, de picit kevésnek éreztem. Ennek ellenére csöppet sem bántam meg, hogy olvashattam. :)

Bővebben itt:
https://booktasticboglinc.blogspot.com/2021/05/esi-edug…

>!
XXI. Század, Budapest, 2020
364 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155915901 · Fordította: Gy. Horváth László
Belle_Maundrell>!
Esi Edugyan: Washington Black

Nagyon nagy lelkesedéssel vetettem rá magamat erre a könyvre, és szerencsére nem is okozott csalódást. Egy kicsit más, mint amire számítottam, de szerettem.
A cselekmény végig lekötött, egy percig sem unatkoztam rajta. Nagyon jó a dinamikája, mert valahogy mindig a kellő ponton történt valami nagy fordulat. Egy-két dolog elég kiszámítható spoiler, de a többség szerencsére váratlanul ért.
A sok kalandozás miatt van egy könnyed oldala a történetnek, ugyanakkor a rabszolgaság árnyéka végig rávetül az egészre. A rabszolgák helyzetének ábrázolása és a szabad feketék iránt tanúsított rasszizmus is nagyon megrázó, de szerencsére nem megyünk bele annyira a részletekbe, hogy gyomorforgató legyen. Nem ez a központi téma, de a háttérben azért meghatározó.
Egyébként is jellemző a regényre, hogy inkább indirekt módon gondolkodtat el. Az írónő stílusa nagyon olvasmányos, nincsenek nagy bölcselkedések, de egy-egy jól elhelyezett, fontos mondat annyira gondolatébresztően és figyelemfelkeltően hatott rám, mintha fejbe kólintott volna egy méretes transzparenssel vagy valamivel.
A karakterizálással teljesen meg vagyok elégedve. Washington Blacket nagyon könnyen a szívembe zártam, és végig teljes erőbedobással szurkoltam, hogy jól alakuljon a sorsa. Tetszett, hogy már gyerekkorától milyen értelmes volt, de nem lett nyíltan kimondva, hogy most akkor tényleg zseni vagy csak istenadta tehetség.
Picur nekem kezdettől fogva nagyon ellentmondásos karakternek tűnt, egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy csak kihasználja Washingtont vagy tényleg törődik vele. spoiler Nagyon érdekes volt az a rész, amikor a vége felé Washingtonban is felmerültek ezek a kérdések, és hogy miként birkózott meg velük. spoiler
Mondjuk nekem Goffékkal kapcsolatban is voltak kétségeim, addigra annyira gyanakvó lettem. Jaj, itt mindenki kettős személyiség. De azért Tannával megbarátkoztam a végére spoiler
A befejezéssel kapcsolatban vegyesek az érzéseim, mert egyrészt tetszik, hogy ilyen nyitott és szabad teret ad az olvasóknak, másrészt viszont örültem volna valami konkrétabbnak is. Legalább gondolatébresztő, és akár metaforaként is felfoghatjuk a dolgot. spoiler
Megérte elolvasni, a KULT könyvek szinte soha nem okoznak csalódást. És azt már csak halkan jegyzem meg, mert annyiszor megtettem már, hogy mennyire szépségesek. Remélem, a jövőben Esi Edugyan más könyvei is megjelennek majd magyarul, én nagyon szívesen olvasnék még tőle.

rókatündérlizi P>!
Esi Edugyan: Washington Black

Egy rabszolgaként született és cseperedett fiú utazása kontinensek és érzelmi viharok között. Út a rabszolgaságtól a „szabadságig”, a kisfiútól a fiatal férfiig. Egy nagyon nehéz, terhelt sors szívbemarkoló bemutatása.

Azt gondolná az ember, hogy a rabszolgaságban a legkegyetlenebb, amit a fehér ember tett a színes bőrűvel. Pedig az sem piskóta, amit a rabszolgák tettek egymással. Mintha duplán akarták volna leverni egymáson a fehér ember bántalmazásait, gyötréseit. spoiler Legdurvább az a felismerés volt ennek kapcsán, hogy mai társadalmunk egyes színterein is tapasztalható ez az emberi reakció; amikor elnyomás hatására a hasonlóan elnyomott társakon vezetik le a sérelmeik okozta feszültséget az emberek.

A rabszolgalétből való menekülés hozta utazás, a találmányok, vidékek és élőlények mesés Jules Verne képeket idéztek, amik hol ringattak, hol sodortak magukkal.
A lélek rejtelmeiben, bugyraiban való utazás pedig nagyon mély, kellőképpen elgondolkodtató.

Esi Edugyan olvasmányosan, káprázatos képleírásokban ír, helyenként már-már költőien. Talán, ezért is lett olyan a vége, amilyen, és ezért is van az úgy rendben, ahogyan. Nem szokványos, ahogy maga a könyv sem.

szindilu>!
Esi Edugyan: Washington Black

gy hullanak porba a nagy remények. Gyönyörűséges a borító és az egész könyv nagyon igényes kiadás! A történet is érdekesen indul egy barbadosi cukornádültetvényről, bemutatva az ottani életet, a rabszolgaság fájdalmas mibenlétét és egy ígéretes fiút, Wash-t, aki szerencséjének köszönhetően kiemelkedhet mind ebből.
Csak aztán elhagyjuk az ültetvényt és lehetetlenebbnél lehetetlenebb helyekre sodródunk. Mindeközben a főszereplő fiú számomra kezd beleveszni a többi szereplő forgatagába, nem éreztem kellően erősnek a karaktert.

Nem vitatom el az irodalmi díjakat, szépen van megírva a történet, csak éppen számomra üresnek hatott. Nem tudtam eldönteni, hogy az írónő szándékosan nem akarta érzelmekkel megtölteni az írását, avagy csak nem sikerült neki.Arról nem is beszélve, hogy az utolsó oldalakon olyan érzésem volt, mint mikor a Pi élete vagy az Eredet c. filmet néztem. Azt hittem tudom miről szól a könyv, aztán a végső fordulat (nem találok rá jobb szót, de ne valami hatalmas csavarra gondoljatok) az addig elmondottakat sutba vágta és teljesen más kerekedett ki az egészből, mint ahova eredetileg tartottunk.


Népszerű idézetek

Kabódi_Ella P>!

Milyen könnyű elpocsékolni egy életet.

319. oldal (2020, 21. Század Kiadó)

Kabódi_Ella P>!

Megtanít? – Ingerülten ráztam a fejem. – És úgy beszél a rabszolgaságról, mintha az választható volna. Vagy temperamentum kérdése. Bátorságé. Mintha volnának, akik természettől rabszolgák, és volnának, akik nem. Mintha nem volna értelmetlen gyalázat. Barbárság.

234. oldal (2020, 21. Század Kiadó)

Kabódi_Ella P>!

Apám oly sokat tett az emberiség felvilágosításáért. Elmúlhat úgy a világból, hogy még csak bele se borzong senki?

102. oldal (2020, 21. Század Kiadó)

Gubbooks>!

– Néha muszáj eltűnni egy kicsit. Jót tesz a léleknek.

29. oldal

Kabódi_Ella P>!

Csak egy fekete kölyök voltam, nem volt jövőm, nem várt rám se kegy, se irgalom. Semmi voltam, semmiként fogok meghalni, levadásznak és egy-kettőre meggyilkolnak.

148. oldal (2020, 21. Század Kiadó)

szindilu>!

Újra így döntenék? Jó kérdés. Csak annyit mondhatok, Nagy Kit-től, ha mást nem, azt megtanultam, hogy előretekintve kell élni, azt kell keresni, ami lesz, mert a magunk mögött hagyott útra nem léphetünk rá még egyszer.

164. oldal

Gubbooks>!

Csakhogy nincs az a titok, amit örökké meg lehet őrizni. Ez a legnagyobb igazságok egyike.

49. oldal

Gubbooks>!

– Hibák nélkül nincs haladás, uram […]

129. oldal

Gubbooks>!

– Semmi sem lehetséges, uram, míg valóra nem váltjuk.

245. oldal

Kabódi_Ella P>!

Óvatosan rám pillantott. – Többféle boldogság létezik, Washington. Néha nem mi választjuk meg, sőt nem is értjük, miért éppen azt kapjuk.

351. oldal (2020, 21. Század Kiadó)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Dallos Sándor: Aranyecset
Sarah Winman: Csendélet
Ross King: Michelangelo és a Sixtus-kápolna
Jessie Burton: Múzsa
E. C. Kelly: A Visszautasítottak Tárlata
Vanora Bennett: Hölgy mókussal és seregéllyel
Anatole France: Thaisz / Az istenek szomjaznak
Irving Stone: Michelangelo
Tapodi Brigitta: A hajtű
Budai Lotti: A festőművész