Erwin ​Schrödinger válogatott írásai 5 csillagozás

Erwin Schrödinger: Erwin Schrödinger válogatott írásai

A sorozatnak ez a kötete egy páratlan fizikai és természetfilozófiai gondolkodó, Erwin Schrödinger Nobel-díjas osztrák fizikus írásaiból válogat. Páratlan, mert már egyáltalán nem fiatalon, mindössze fél év alatt megalapozta az egész modern fizikát a róla elnevezett egyenlet felállításával,és mert természetfilozófiájában egyszerre van jelen a Boltzmann nyomdokaiban haladó realizmus, a Machtól kortársainak többsége által is átvett pozitivizmus, valamint a védikus filozófiából származó gondolatok. Kötetünkben először jelenik meg magyarul az az írása, amelyben vázolja az – azóta híressé vált és sokat vitatott – úgynevezett„Schrödinger macskája” gondolatkísérletet. Ez a kísérlet a kvantummechanika alapjaira kérdez rá, de ugyanebben a cikkben vezeti be az „összefonódott állapotok” fogalmát is, amely a mai kvantuminformatikai kutatások középpontjában áll.

>!
Typotex, Budapest, 2014
388 oldal · ISBN: 9789632793924
>!
Typotex, Budapest, 2014

Enciklopédia 9


Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

vargarockzsolt>!
Erwin Schrödinger: Erwin Schrödinger válogatott írásai

Stephen Hawking, a világhírű asztrofizikus, már megint nyilatkozott valamit Istenről.* Azt nem tudom, hogy Hawking még mindig igazi tudósnak tekinthető-e vagy csupán tudományos celeb, akinek a fennmaradáshoz, a médiafigyelemhez, folyamatosan szüksége van valamilyen feltűnést keltő nyilatkozatra. Mi több, már az is megfordult a fejemben, hogy Hawking valójában csak egy mém, akinek nevében mások tesznek közzé tudományos elméleteket.
Most ez mindegy is talán, az egyedi eseményben a jelenség a fontos: a természettudósok szeretnek megnyilatkozni a természettudomány határain túl mutató filozófiai kérdésekről, anyag és szellem kapcsolatáról, metafizikáról.
Ezt régen úgy hívták, természetfilozófia.
A Typotex Principia Philosophiae Naturalis sorozatában kiadott Schrödinger kötet is ehhez a témához kapcsolódik.

Erwin Schrödinger legjelentősebb tudományos felfedezései a kvantumfizikához köthetők. Ez a tudományterület tartalmaz néhány olyan problémát**, amelyek jelenleg megoldhatatlannak látszanak, ugyanakkor kiválóan alkalmasak arra, hogy a természetfilozófia régi kérdéseit újra elő lehessen vezetni.
A természettudósok zokon szokták venni, ha a társadalomtudósok átveszik a terminológiájukat, ha irodalmárok, pszichológusok és filozófusok a lélek és a művészet természettörvényeiről beszélnek, gyakran igen pongyolán, leegyszerűsítve és tévesen, de ők maguk bátran és különösebb gátlások nélkül merészkednek a szellemtudományok területére. Dilettantizmus is itt is, ott is, egyaránt előfordul.
Schrödinger dilettáns filozófus? Igen. Amennyiben nem szakfilozófus. Ez a könyv ugyanakkor mégis rendkívül jó és érdekes. A kötet direkt filozófiai szándékú tanulmányaiból egy hatalmas tudású fizikus és nagyon művelt európai polgár gondolatait ismerhetjük meg, aki a klasszikus görög filozófia alapvetéseiből kiindulva, az európai filozófia fejleményeit jól ismerve, az indiai védikus szemlélet, világfelfogás szellemében kísérelte meg értelmezni saját szaktudományának filozófiai következményeit.
Olyan kérdések foglalkoztatták, mint hogy:

MI AZ ANYAG?
LÉTEZHET-E SZABAD AKARAT A DETERMINÁLT VILÁGBAN?
REÁLIS-E A KÜLVILÁG, VAGY CSAK SAJÁT TUDATUNK TERMÉKE?
HOGYAN KAPCSOLÓDHAT A TUDAT AZ ANYAGI VILÁGHOZ?

Válaszai rendkívül körültekintőek, minden fanatizmustól mentesek, és – függetlenül attól, hogy az utóbbi 50 évben, tehát Schrödinger halála óta, mennyit fejlődött a tudomány, különösen a kognitív és evolúciós pszichológia megjelenésével – további gondolkodásra ösztönzők. Tehát nem lezárt, dogmatikus igazságok, hanem nyitott, és ráadásul nagyon humánus gondolatok.

Schrödinger költő is volt, verses kötete is megjelent, és talán ezért is különösen odafigyelt a szövegei megformáltságára, tanulmányai néhol esszéisztikus igényességgel íródtak. (A legszebb részekből idéztem.)

A kötet felét kvantummechanikai tárgykörben írt tanulmányok teszik ki. Ezek tudománytörténeti jelentőségűek, de alkalmasak arra is, hogy egy laikus olvasó megismerkedjen a mai fizika még mindig legfontosabb elméletével. Néhol ugyan vannak benne matematikai levezetések, de a többségük mese, amely minimális netes utána nézéssel (néhány fogalmat érdemes hozzá ismerni) könnyen érthető – azok számára, akik természettudományos műveltséggel rendelkeznek.

A könyv Szegedi Péter előszavával kezdődik, amely egy ötven oldalas tanulmány. Rövid áttekintést ad Schrödinger koráról, a történelmi eseményekről, aztán leírja az életét, végül nagy vonalakban és közérthetően bemutatja a tanulmányok keletkezési körülményeit, és ismerteti ezek fizikai és filozófiai tételeit. Ez az előszó annyira jó, hogy a kötet olvastával érdemes visszatérni rá, mert segít összefoglalni és megőrizni a könyv legfontosabb gondolatait.
Schrödinger macskájáról nem írtam, pedig „ő” is szerepel a könyvben, lásd @ppayter recenzióját: http://kultnaplo.blogspot.hu/2014/09/erwin-schrodinger-…

* Most éppen – 2014. szeptember 30-án – az El Mundro című spanyol lapnak fejtette ki, hogy a világegyetem keletkezéséhez szerinte nem volt szükség Isten közreműködésére, mi több, neki meggyőződése, hogy a természet törvényei kizárják Isten létezését. http://www.techtimes.com/articles/16687/20140930/atheis…
** pl. a következő jelenségek értelmezése: hullám-részecske kettősség, határozatlansági reláció, kvantum-összefonódás

28 hozzászólás
ppayter>!
Erwin Schrödinger: Erwin Schrödinger válogatott írásai

"Ha valaki sok sci-fit olvas, szinte elkerülhetetlen, hogy a „fi” mellett a „sci” is érdekelni kezdje. Nálam ez mondjuk inkább fordítva történt, a gyermekenciklopédia után jöttek a regények, de a lényeg ugyanaz: jó, ha az embernek van némi háttérismerete és nem csak – Rajaniemivel szólva – szabadversnek fogja fel a regények tudományos részét. […]

Egyáltalán, tudjuk, ki az a Schrödinger? Persze, a fickó az élőhalott macskával, de fogadni merek, hogy azok közül, akik hallottak már a huszadik századi fizika leghíresebb gondolatkísérletéről/paradoxonjáról, tízből kilencnek fogalma sincs, hogy mi is ez az egész, csak jól hangzik pólófeliratként. Ez a mém olyan jól sikerült, hogy Schrödinger gyakorlatilag a legismertebb fizikus Einstein után – és mégsem tud róla az átlagember semmit (Einsteinnek legalább vicces haja volt, amit könnyű megjegyezni). Azonban sokkal több puszta mémnél és „macskagyilkosnál”, Erwin Schrödinger valóban korszakos jelentőségű fizikus volt, és mint ebből a kötetből kiderül, modern polihisztorként más tudományok és a filozófia iránt is élénken érdeklődött. […]"


Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2014/09/erwin-schrodinger…

Renningan>!
Erwin Schrödinger: Erwin Schrödinger válogatott írásai

Végre vége!

Alkalmazott fizikusként nem mondom, hogy olyan rossz lett volna annak ellenére, hogy a legnagyobb hányadát nem bírtam 15 percnél tovább olvasni.

Egész biztosan van olyan, akinek ez a zsánere, de CSAK az vegye meg és olvassa el a könyvet, aki tényleg a kvantummechanika nagy szerelmese, aki nem mellesleg még a filozófiát is nagyra becsüli. Unaloműzésre nem jó!


Népszerű idézetek

vargarockzsolt>!

A tengerparton sétálva, egy helyen a hullámok döglött halat, különös formájú gerendát és ledugaszolt zöld üveget sodortak ki a homokra. Elhaladhatunk e tárgyak mellett anélkül, hogy figyelemre méltatnánk őket; érdeklődhetünk egyikük vagy valamennyiük iránt; hogy egymás mellett fekszenek, azon legfeljebb csak akkor kezdünk el gondolkodni, ha összetalálkozásuknak valami okát sejtjük, például hogy ugyanabból a hajótörésből származhatnak. A gondolkodó, de a Nyugat által még nem befolyásolt kínai hajlamos arra, hogy a közömbös, nem kifejezetten érzelmi dolgok sorsszerű egymás mellé kerülésében is értelmet keressen (tao), mégpedig nem szükségszerűen babonás értelmet; érdekelheti őt, hogy a nagy, szinte teljesen értelemmel átszőtt természet e kicsiny részének értelmén elgondolkodjék; talán hasonló, tisztán érdeklődő módon, ahogy a nyugati kutató egy kis eseményt, amelyet észrevesz, megfigyel és átgondol; például azt, hogy az üveglapon lefolyó vízcseppek egyesülnek, rögtön gyorsabban folynak, majd kis töredékek hátrahagyásával kisebbekké lesznek és lelassulnak stb.

287-288. oldal, A természettudományos világkép sajátosságai

vargarockzsolt>!

Az élet önmagában értékes. „Megbecsülni az életet” – azt hiszem, így fogalmazta meg Albert Schwitzer minden erkölcsiség főparancsát.

A természet nem becsüli az életet. Úgy bánik vele, mintha a világon a legértéktelenebb volna. Milliószámra képződik, de ennek legnagyobb része egyhamar megsemmisül, vagy más élet martalékává válik. Ez az új életformák létrehozásának mestermódszere.
– „Ne kínozz. Ne okozz fájdalmat.” A természet erről semmit sem tud. Teremtményei arra kényszerülnek, hogy állandó küzdelemben gyötörjék egymást. Mert nincs a világon se jó, se rossz; a gondolkozás teszi azzá. A természeti történések önmagukban se nem jók, se nem rosszak. Ugyanígy se nem csúnyák, se nem szépek. Az értékek hiányoznak. Az értékek, és főleg az értelem és a cél. […]

De tisztán természettudományos kutatással a legkevésbé sem tudjuk meghatározni a nagy egésznek az értelmét. Minél alaposabban vizsgálódunk, annál értelmetlenebb. A lejátszódó színdarab nyilvánvalóan csak a szemlélődő szellemmel kapcsolatban nyer jelentést. De hogy ez milyen kapcsolatban áll vele, arról a természettudomány csak értelmetlenségeket tud mondani: mintha éppen annak a színdarabnak a következményeként jött volna létre, amelyet éppen néz, s el is pusztul majd benne, amikor a Nap kihűl, s a Föld jég- és kősivataggá válik.

322-323. oldal, A természettudományos világkép sajátosságai

vargarockzsolt>!

Lassan, majdnem észrevétlenül elhamvadt az ősi indiai bölcsesség parazsa, melyet a Jordán mentén a csodálatos rabbi újra lángra lobbantott, hogy a középkor sötét éjszakájában számunkra világítson; megfakult az újjászületett görög nap fénye, mely a ma élvezett gyümölcseinket megérlelte. A nép mit sem tud minderről. A többség ingataggá vált, nincs vezetője. Nem hisz semmilyen istenben vagy istenekben, az egyházat csak politikai pártként ismeri, az erkölcs pedig csupán terhes korlátokat jelent számára, amely minden alapot nélkülöz a többé már nem hiteles mumusok segítsége nélkül, amelyekre oly sokáig támaszkodott. Úgyszólván általános atavizmus következett be, a nyugati embernek végképp azzal a fenyegetéssel kell szembenéznie, hogy egy korábban már meghaladott fejlődési szintre süllyed vissza; kirívó, korlátlan önzés üti fel a fejét, és ősrégi szokás szerint, az acélos és ellenállhatatlan ököl nyúl a vezérét vesztett hajó kormányrúdja után.

76-77. oldal, A metafizikáról általában

Kapcsolódó szócikkek: atavizmus
2 hozzászólás
ppayter>!

26. A természettudomány ateizmusa

Végezetül egészen röviden emlékeztetek arra, hogy a természettudomány makacs ateizmusa is ide tartozik. Az istenhívők ezt egyre újból a szemére hányják. Nincs igazuk. A személyes istennek nincs helye olyan világképben, amely csak azon az áron válik hozzáférhetővé, hogy minden személyest eltávolítottak belőle. Ha istent átélik, az számukra éppen olyan reális élmény, mint az érzéklet, mint saját személyiségünk. Az utóbbihoz hasonlóan az istennek is hiányoznia kell a téridőbeli képből. „Térben és időben nem találom az istent” – mondja a becsületes természettudományos gondolkodó, s ezért éppen azok szidalmazzák, akiknek a katekizmusában ez áll: az isten szellem.

324. oldal, A természettudományos világkép sajátosságai

Kapcsolódó szócikkek: ateizmus · Isten · természettudomány · vallás
VirusSouljah>!

Nagyon furcsa, sőt szinte ellentmondásos, ha azt kell gondolnunk, hogy a szemlélődő, tudatos szellem, amelyben egyedül tükröződik a világfolyamat, csupán ennek során valamikor keletkezett, mégpedig, hogy úgy mondjuk, szinte véletlenül, egy speciális biológiai intézkedés kísérő körülményeként…
S mielőtt ez bekövetkezett, az egész játék üres padsorok előtt zajlott volna le? Szabad-e olyan világot, amelyet senki sem szemlél, annak nevezni?
… az olyan világ, amely sokmillió éven át fennállt anélkül, hogy valamilyen szellem megszemlélte volna, nevezhető-e egyáltalában valaminek?
Létezett ez?
Ne feledjük el: amikor föntebb azt mondottuk, hogy a világfolyamat a szemlélődő szellemben, úgy ez csak egy klisé, frázis, szókép, amely polgárjogot szerzett. A világ csak egyszer adott. Semmi sem tükröződik. Az ősminta és a tükörkép egy. A térben és időben elterülő világ a mi elképzelésünk. Hogy ezenkívül még valami más is, arra legalábbis a tapasztalat, semmilyen támpontot sem nyújt.

55-56. oldal

ppayter>!

A magam részéről szívesebben érintkeznék Sancho Panzával, mint Schopenhauerrel; kettejük közül ő volt az illedelmesebb.

387. oldal, Mi a "reális"? - V. Két ok a meglepődésre: Pszeudoetika

Kapcsolódó szócikkek: Arthur Schopenhauer · Sancho Panza
vargarockzsolt>!

Nem vagyok hajlandó a taosztikus gondolkodási formát a miénkkel egyenjogúnak elfogadni. Itt nyilván többről van szó, mint a puszta megszokáson alapuló pártosságról. A természeti történéseknek kauzális láncokra való felbontása a másik felfogással szemben metodikailag fölényben van, körülbelül ugyanazon a módon, mint ahogyan a mi föníciai betűírásunk, amely a nyelvet kisszámú hangzóra bontja föl, fölényben van a fogalomírással szemben, amely ezt nem teszi, hanem az értelmet közvetlenül igyekszik megállapodások szerinti jegyekbe foglalni. Persze ezáltal írásunk és egyúttal világképünk is józanabbá válik.

288-289. oldal, A természettudományos világkép sajátosságai

6 hozzászólás
ppayter>!

A XX. század fizikusai közül Einstein mellett – a róla elnevezett egyenlet révén – valószínűleg Schrödingert emlegetik a leggyakrabban.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Erwin Schrödinger
ppayter>!

A fénysugár a különböző közegekben különböző sebességgel terjed, s a fény pályája olyan, mintha arra törekednék, hogy a lehető leggyorsabban jusson el arra a helyre, ahova eljutott. (Mellesleg megjegyezve, a sugár bármely két pontja kezdő- és végpontnak tekinthető.) A ténylegesen megtett úttól való legkisebb eltérés is késedelmet jelent. Ez a legrövidebb fényidő nevezetes Fermat-féle elve, mely a fénysugár teljes további sorsát oly csodálatos módon egyetlen kijelentésbe tömörítve meghatározza, s mely azt az általános esetet is magában foglalja, midőn a közeg állapota nem ugrásszerűen változik egy-egy felület mentén, hanem folytonosan, pontról pontra változik. Erre a légkörben látunk példát. Minél mélyebbre jut a kívülről érkező sugár, annál lassabban halad az egyre sűrűbbé váló levegőben. S ha terjedési sebességének változása rendkívül csekély is, a Fermat-elv érvényesülését mégis tapasztalhatjuk, hiszen a fénysugár a Föld felé elgörbül, a felső, „ritkább” rétegekben hosszabb utat tesz meg, s így jut gyorsabban célhoz, mint a rövidebb, egyenes úton. Azt hiszem, mindnyájan megfigyelték, hogy napnyugtakor a Nap függőleges átmérője rövidebbnek látszik. Ez ennek a sugárgörbülésnek a következménye.

135-136. oldal, A hullámmechanika alapgondolata

Kapcsolódó szócikkek: fény
2 hozzászólás
vargarockzsolt>!

A természettudomány ateizmusa
[…]
„Térben és időben nem találom az istent” – mondja a becsületes természettudományos gondolkodó, s ezért éppen azok szidalmazzák, akiknek katekizmusában ez áll: az isten szellem.

324. oldal, A természettudományos világkép sajátosságai

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Leon Lederman: Az isteni a-tom
Roger Penrose: A császár új elméje
Bill Bryson: Majdnem minden rövid története
Werner Heisenberg: A rész és az egész
Carlo Rovelli: A valóság nem olyan, amilyennek látjuk
Esko Valtaoja: Mindentudó kézikönyv
Carlo Rovelli: Hét rövid fizikalecke
Jorge Cham – Daniel Whiteson: Az Univerzum – gyakran ismételt kérdések és válaszok
Lawrence Bragg: Az elektromosság diadalútja
Horváth Dezső: A Higgs-bozon