Erwin Panofsky német művészettörténész a művészettörténet terminológiájának egyik megalkotója. Legnagyobb érdeme az ikonológiai módszer kidolgozása. Ezt taglalja a „A jelentés a vizuális művészetekben” című műve. Panofsky az ikonográfiai-ikonológiai értelmezést három szintre osztja: preikonografikus leírás, ikonográfiai elemzés, ikonológiai elemzés.
Művében ezeket a lépcsőfokokat híres művészek alkotásainak elemzésével példázza alá és magyarázza meg. Panofsky kétség kívül a művészettörténeti elemzések egyik legfontosabb módszerét dolgozta ki, könyve pedig fontos szakirodalom ezen, az azóta már külön tudományággá emelkedett módszertan megértéséhez.
A jelentés a vizuális művészetekben 8 csillagozás
Várólistára tette 12
Kívánságlistára tette 23
Kiemelt értékelések
A művészettörténet egyik legnagyobb szerzője, az általa kidolgozott ikonológiai módszer megteremtője! Ebben a könyvében az összes kulcsfontosságú tanulmánya benne van. Panofsky számára a világ megfejthető: a műalkotások nyelvét az ikonográfiai módszer segítségével megértve képessé válhatunk annak megértésére, amit a művész akaratlanul, mintegy akarata ellenére a világból még megmutatott. Panofsky számára a világ tele van titkokkal, amely titkok a műalkotásban mutatják meg magukat számunkra teljességükben. Tanulmányait olvasva elbűvöl bennünket ennek az embernek a zsenialitása és mély humanizmusa is.
Nagyon szeretem az ikonográfiát és az ikonológiát, amikor eszerint vizsgálunk egy műalkotást nyomozónak érzem magam, akinek az a feladata, hogy megfejtse mi lehetett a művész tudatos és tudattalan szándéka a mű ábrázolásakor. Rengeteg apró részletet figyelembe kell venni, hogy összeálljon a „kép”, nagyszerű példa volt a Judit és Salomé ábrázolásokkal kapcsolatos fejtegetés. A művészettörténetnek az egyik legizgalmasabb módszere, amiről itt Panofsky ír.
Népszerű idézetek
Amíg megelégszünk annak megállapításával, hogy Leonardo da Vinci híres freskója tizenhárom embert ábrázolás egy megterített asztal mellett, s hogy ez az embercsoport az Utolsó vacsorát ábrázolja, addig pusztán a műalkotással, mint olyannal foglalkozunk, és kompozícióbeli és ikonográfiai vonásait mint a mű saját tulajdonságait és jellegzetességeit értelmezzük. Ha azonban az egész művet úgy próbáljuk meg felfogni, mint Leonardo személyiségének, mint az itáliai reneszánsznak vagy mint egy különös vallásos magatartásnak a dokumentumát, a műalkotást már úgy tekintjük, mint valami másnak a megjelenési formáját, egy olyan dologét, mely számtalan egyéb formában is megjelenik, s ezért a mű kompozícióbeli és ikonográfiai vonásait is mint ennek a valami másnak a megnyilatkoztatásait értelmezzük. Ezeknek a szimbolikus értékeknek a feltárása és értelmezése (melyekről gyakran maga a művész sem tud, sőt erőteljesen különbözhetnek attól, amit tudatosan ki akart fejezni) a tárgya annak a tevékenységnek, melyet „ikonológiá”-nak nevezünk, szemben az „ikonográfiá”-val.
256. oldal
[…] az pedig, amit Wölfflin mond, hogy tudniillik „ugyanazt a tartalmat különböző korokban nem lehet ugyanúgy kifejezni”, valójában azt jelenti, hogy különböző korokban egyáltalán nem lehet ugyanazt a tartalmat kifejezni, mivel a forma, amelyet a tartalom egy bizonyos korban magára ölt, oly mértékben hozzátartozik a lényegéhez, hogy ugyanaz a tartalom más kor formájában már nem is volna ugyanaz.
12. oldal
Az említett fogalmak legelterjedtebb értelmezései […] pszichologizálóak, és a következő három típusba sorolhatók: 1. személyiségtörténeti orientációjú művészetpszichológiai értelmezés, amely a „Kunstwollen”-t és a művészi szándékot közvetlenül a művész szándékával vagy akarásával azonosítja; 2. kollektív-történeti beállítottságú korpszichológiai értelmezés, amely a műalkotásban működő akarást azon az alapon kívánja megítélni, hogy hogyan élte meg és – tudatosan vagy öntudatlanul – hogyan fogta fel a korszak többi embere; 3. tisztán empirikus alapokon álló észleléslélektani értelmezés, mely az „esztétikai élmény”-nek, azaz a műalkotást élvező nézőben zajló folyamatoknak az elemzéséből és értelmezéséből indul ki, és úgy gondolja, hogy a műalkotásban kifejeződő törekvéseket a nézőre gyakorolt hatásukból közvetlenül vissza lehet következtetni.
19. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Daniel Arasse: Művész a műben ·
Összehasonlítás - Rudolf Wittkower – Margot Wittkower: A Szaturnusz jegyében ·
Összehasonlítás - Heinrich Wölfflin: Művészettörténeti alapfogalmak ·
Összehasonlítás - Radnóti Sándor: Hamisítás ·
Összehasonlítás - Aby M. Warburg: Mnémoszüné ·
Összehasonlítás - André Chastel: Fabulák, formák, figurák ·
Összehasonlítás - Dan Brown: Inferno 87% ·
Összehasonlítás - Radnóti Sándor: Jöjj és láss! – A modern művészetfogalom keletkezése – Winckelmann és a következmények ·
Összehasonlítás - Tánczos Péter (szerk.): Csordultig Duchamp-mal ·
Összehasonlítás - Kucsera Tamás Gergely: Túl művészeten, túl emberen ·
Összehasonlítás