Fantasztikus ​jóéjtmesék 89% 43 csillagozás

Amikor valaki azt írta, hogy ezek a mesék „fantasztikusak” én úgy gondoltam, hogy fantasztikusan jók, nem úgy, hogy tudományos-fantasztikusak. :)) Nagyon sokan ajánlották ezt a könyvet, a gyerekkönyves csoportokban egész Moser rajongótábor verbuválódott össze, de számomra sajnos picit csalódás. Lehet, hogy én vagyok maradi, de számomra egy mesének van eleje, közepe, vége és főként tanulsága vagy csattanója. Ezek a „mesék” nagyrészt csupán különleges szerkezeteket vagy állatok életeit mutatja be, bármilyen különösebb történet nélkül. A borítón található mese például annyi, hogy volt egyszer egy malac, aki beköltözött egy tölgyfa emeletére, az alsó lakásba pedig beköltözött egy egércsalád. Nagyjából ennyi. :) A grafikák gyönyörűek, ezért jár a 4 csillag, illetve rengeteg ötletes dolog van benne, például almaléghajó, kengurugép, repülőhal, álomvirágos ház…stb. , csak bárcsak az ötletekhez és a rajzokhoz írt történetek is hasonlóan kiemelkedőek lennének. Valószínűleg tényleg az a cél, hogy tovább lehessen gondolni a történeteket, de szerintem egy hagyományos mese kapcsán is sok kérdést fel tud tenni egy gyerkőc, és ott talán a szülőknek is könnyebb okos és átgondolt válaszokat adni egy-egy kérdésre. Azért kíváncsi leszek, hogy ha a kisfiam elég nagy lesz ezekhez a mesékhez, nála hogy fog szerepelni ez a könyv, az is lehet, hogy ő majd kedvencet avat vele. :)

Azt hiszem ezzel a könyvel be is fejeztem kísérletezésünket a Moser könyvekkel. A Koko és Kiri még viszonylag tetszett, bár már ott is azt éreztem, hogy az író mintha kicsit be lett volna szívva és úgy írta a meséket. Nos ez a tényállás itt még jobban fennáll. Sokszor se füle, se farka mesék, csattanó nélkül. Párosítva olyan lényekkel, amik egy fantasy könyvben is lazán elférnének. Ritka volt az olyan történet, mellyel teljesen elégedett voltam.
A rajzok viszont el kell ismerni, hogy nagyon jók, színesek, mesések ami egy kisgyereknek kell. Ha egy repülő malacot kellett ábrázolni, mely korcsolyával landol a jégen, Moser ezt is fantasztikusan megoldja.
Nem volt rossz, de jobbra számítottam, mindenesetre Levi türelmesen végighallgatta.

88 mesét tartalmaz a kötet, 1-2 oldalasak.
A képek valami elképesztően aranyosak, van ami egész oldalas és van ami kisebb, de mindegyik csupa báj.
Az illusztrációk jól visszaadják a mesék hangulatát, öröm nézegetni őket.
A kiadói ajánlás 3 éves kor, amivel teljesen egyetértek.
A legkisebb ugyanannyira élvezte, mint az idősebbek.
A történeteken jókat derültünk, bepillanthattunk a tűzoltó egerek munkájába is, találkoztunk artista macskákkal, jártunk a világűrben, megismertük az egeret aki világgá ment és volt lármás szomszédunk is.
Szívből ajánlom minden kisgyereknek, akár elalvás előtti mesének , akár délutáni kuckózáshoz.

Milyen a jó jóéjtmese?
Nos, nem túl hosszú, se túl bonyolult, se túl szomorú. De jó, ha érdekes, megmozgatja a gyermek fantáziáját. Ha szép illusztráció kíséri, az is csak javára válik egy jóéjtmesének.
Erwin Moser meséire mindez igaz.
Ezt a kötetet az unokáimnak vettem, s mielőtt megkapnák, persze elolvastam én is.
Olvashattam kedves állatmeséket, melyekben a kreatív szereplők ötletes dolgokat találtak fel, melyekkel berepülték, beúszták, begurulták a világ tájait. Tetszett az állatok neve és ábrázolása is.
Korábban nem ismertem a szerzőt.. Sajnos, elment fiatalon. A meséi tehetségét dicsérik, az illusztrációk is tőle származnak, bűbájosak. Még több kötete is van, biztos, hogy keresni fogom őket!
Remélem, tetszeni fog a kicsiknek!

Igazi családi kedvenc! Nem is tudom határozottan, ki várta jobban az esti meseolvasást: a lányom vagy én. Aranyosak a rajzok a sok izgalmas/épülettel és különleges járművel. Jópofák a történetek is, bár nem egyformán jó mind, volt néhány könnyen felejthető :(
Szép lassan adagolva olvastuk, egyszerre max. 4-5 mesét.

Rengeteg nagyon bájos mese volt ebben a könyvben, ahogy persze sok kissé langyos is, utóbbiaknak valahogy nem volt se füle, se farka, csak lógtak a levegőben. Összességében viszont örülök, hogy kivettük a könyvtárból. A 2,5 éves lánykám rendre kért belőle egy újabb mesét („míg!”), de minden egyes alkalommal megígérte, hogy ha még ezt elolvasom neki, ez lehet akkor mára az „usosó”. Kell ennél nagyobb dicséret?

Erwin Moser tulajdonképpen limerikmeséket ír, amik valahogy így hangzanának, ha limerikek lennének, nem pedig mesék:
Volt egyszer egy Linda nevű kisegér
A halaknak mindig vitt ő süteményt
Összebarátkozott egy repülőhallal
És azóta együtt szelik a habokat.
Tudom, nem rímel, de lássuk be, nem vagyok én Varró Dani költő. A lényeg a lényeg, ezek ilyen mesék. Van valaki, van neki neve, történik vele valami, aztán lehet róla beszélgetni, hogy és azután mi történt, meg te mit tettél volna?
Nekem tetszett, sok szép kép van benne, és a legtöbb mese nagyon jó is. Alig várom, hogy gyereken is tesztelhessem.

Egyáltalán nem nyűgöztek le ezek a mesék. Aranyosnak aranyosak, de nem szólnak sok mindenről, nem igazán van bonyodalom. Persze néha jó ilyen lassan hömpölygő meséket is olvasni, de ebben a kötetben nagyon sok gyűlt egybe. Nyilván, ha az ember gyereknek olvassa föl, akkor jó lehetőséget ad a mese továbbszövésére, a fantázia megnyitására, fejlesztésére. S volt is több kérdéssel végződő történet. Igazából nekem Dalmorka történetei jutottak eszembe, azok voltak hasonló stílusúak, de legalább hosszabb volt a cselekményszál és némi mondani való is akadt. Időnként olyannyira nem kötött le, hogy egy-egy történet végén (ami hamar eljött a kezdete után) azt vettem észre, hogy nem is tudom miről olvasok. Nos, ekkor kellett volna félretennem olvasatlanul. De a rajzok.. azok annyira szépek, és helyenként böngészhetőek.
A szolid és nem bonyolult tartalmak miatt kicsiknek ideális esti mesék lehetnek. Rosszat biztosan nem fognak álmodni egyiktől sem. És ez jó!

A rajzok nagyon tetszettek. A mesék zömének jó az alaptörténete.
Amivel nem voltam kibékülve az, hogy a történetekből zömmel a tanulság, a csattanó, a lényeg amiből tanulni lehetne hiányzót. Némelyiknek úgy van vége, hogy az az érzésem, hogy hiányzik a következő lap a könyvből.
A másik ami zavart a sok kacifántos név. Ez a könyv gyerekeknek készült, miért kell nekik ezekkel a nevekkel mesélni, én törekedtem volna az egyszerűbb nevekre.

A könyvtárban kerestem valami újat esti mesének, úgy akadt a kezembe és azt hiszem, új kedvencet avatunk.
Rövid szokatlan mesék sorjáznak kötetben minden második oldalon egy teljes oldalt kitöltő gyönyörűen kidolgozott, fantáziadús képpel váltakozva. A képeket nézve még simán tovább lehet mesélni, ki lehet egészíteni a történetet. Sokszor olyan, mintha a szerző/illusztátor is előbb megrajzolta volna a képet és aköré szőtte a mesét.
Az első egy oldalas mese Barnabásról a barnamedvéről szól, aki korcsolyázni tanul. És bár egy csomószor elesik, nem adja fel. Ennyi.
Ez megadja az alaphangulatot, hogy itt nem a megszokott fordulatok várnak. Ráadásul mindenféle állat feltűnik a szereplők között, amik ritkán szoktak előkerülni más könyvekben ( külön örültem a lajhárnak és a tatunak, de van őrült krokodil, kaktuszmadár, ejtőernyős pingvin és Hermann a tengerimalac, aki igazából egy malac, aki szeretne hajóra szállni és ez sikerül is neki).
Ilyesmire számítson, aki belevág és akkor garantált a szórakozás.