Könyörgés ​a kelő naphoz 5 csillagozás

Mondtam neki, hogy Dave halott.
Lehajolt és most végre Dave-et is meg nézte.
– Az megint más – mondta.
Megfordult és egy fél háztömbbel odább a telefonfülkéhez ment, hogy fölhívja a városi kórházat, és mentőautót kérjen. Amire visszaért, az az ember, aki a kocsit vezette, már eltűnt.
– Miért nem vitte kórházba, aki elütötte? – kérdezte a rendőr. Gumibotját forgatta, és egy nőre pillantott, aki az utcán egy kirakat előtt álldogált.
– Mi a fene? Hát nem látja, hogy ez vagány? – szólalt meg mögöttem a fickó.
– Nem akarunk vagányvért látni azon az istenverte flancos ülésen.
A rendőr megállt, a fickóra nézett, majd én rám. Aztán egy lépést tett felénk.
– Gyerünk, vagányok – mondta gumibotjával noszogatva bennünket. – Kotródjatok innét, mert egykettőre lesittellek benneteket.

Halódás

Will Maxie sietősen közeledett a széles országúton. Vagy két tucat ember jött mögötte, és bottal noszogatta. Will már nem volt mai gyerek. Felesége, három felnőtt lánya volt, mindhárom férjnél, tisztességben. Amellett Will igen rendes néger volt, sosem ártotta magát mások dolgába, ha fehér emberrel találkozott, kitért útjából, és egyébként is tisztességtudóan viselkedett. De mégse szerette senki. Túlságosan sok pénzt keresett, mert gyapotszedés előtt kigyomlálta a földet.Will futva jött föl az úton, az emberek a tisztás felé terelték. Ott már mindent elrendeztek. Nagy rakás száraz ág várt rá, egy istránglánc a nyaka, egy meg a lába részére. Ebből nem szabadul.
……………………………………………………….
Will Maxie viszont nem iszik Coca-Colát. Will ilyesmire sose költ pénzt. Épp ez a baj vele.Túlságosan finom ember, néger létére. Nem iszik gabonapálinkát, és nem is főz; nem hord magával se kést, se borotvát; ha fehér emberrel találkozik, kalapot emel; és a saját feleségével él együtt. De most hurokra került! Pokolba a mézeskalácsszínű irhájával! Hurokra került, úgy ám, ez se gyomlálja többé a földjét gyapotszedés előtt.

Szombat délután

Lonnie nem emlékezett rá, meddig tartott a lövöldözés. Azon kapta magát, hogy fától fáig rohan, fenyők kérgének dudoraiba kapaszkodik, rémülten botorkál a tisztás felé. Amire a szabadba ért, az ég szürkéből vörösbe fordult, és Lonnie rohanás közben, a fölszántott föld kemény göröngyein bukdácsolva az előtte álló házon iparkodott tartani szemét.
Egyszerre a földre zuhant, és úgy érezte, nem tud többé talpra állni. Nagy nehezen föltérdelt, szemben a vörös napkoronggal. A napból áradó meleg erőt kölcsönzött, hogy föltápászkodjék. Lonnie érthetetlen szavakat mormolt magában. Olyasmit igyekezett kifejezni, amit eddig még sohase próbált szavakba foglalni.

Könyörgés a kelő naphoz