Könyörgés ​a kelő naphoz 6 csillagozás

Erskine Caldwell: Könyörgés a kelő naphoz

Erskine Caldwell azok közül a ritka írók közül való, akiknek írásvágyuk mellett életvágyukat is sikerült kielégíteniök. 1903-ban született a georgiai White Oakban; gyermekkorában többet ült börtönben csavargásért, mint az iskolapadban; később szociológiát tanult; majd riporter lett. S legvégül, az életben járván meg teljes témavilágát – a tikkasztó déli ültetvényeket, a nagyvárosok hídalját, az unalomból lincselő kis vidéki fészkeket – csak legvégül adta magát írásnak. Novelláiból készült kötetünk a hagyományos amerikai „short-story” legjobb folytatójaként mutatja be Caldwellt: neve méltán sorakozik Washington Irving, Hawthorne, Poe és Mark Twain mellé.

>!
Európa, Budapest, 1960
208 oldal · Fordította: Vámosi Pál

Kedvencelte 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
ervinke73
Erskine Caldwell: Könyörgés a kelő naphoz

A Tobacco Road és az Isten földecskéje után igazi meglepetés ez a kötet. Nagyon erős novellák, némelyike már-már döbbenetesen tökéletes. Ami pedig mögöttük van, örök érvényű!

>!
lencsemate IP
Erskine Caldwell: Könyörgés a kelő naphoz

Remek novellák. A Szombat délután az egyik legjobb, amit valaha olvastam Elképesztően brutális a semmitmondó tárgyilagossága, ahogy hétköznapinak ír le egy brutális négervadászatot, egyedül az ismétlések keltenek feszültséget, de azok is inkább tehetetlen dühöt ébresztenek az olvasóban. A többi novella is jó, bár nem ilyen magas színvonalú – talán csak a címadó írás emelkedik még ki. Mindenesetre számomra mindig nagyon érdekes, ha valaki a regényeket és a kisprózákat is hasonlóan magas színvonalon írja.


Népszerű idézetek

>!
Szelén

Mondtam neki, hogy Dave halott.
Lehajolt és most végre Dave-et is meg nézte.
– Az megint más – mondta.
Megfordult és egy fél háztömbbel odább a telefonfülkéhez ment, hogy fölhívja a városi kórházat, és mentőautót kérjen. Amire visszaért, az az ember, aki a kocsit vezette, már eltűnt.
– Miért nem vitte kórházba, aki elütötte? – kérdezte a rendőr. Gumibotját forgatta, és egy nőre pillantott, aki az utcán egy kirakat előtt álldogált.
– Mi a fene? Hát nem látja, hogy ez vagány? – szólalt meg mögöttem a fickó.
– Nem akarunk vagányvért látni azon az istenverte flancos ülésen.
A rendőr megállt, a fickóra nézett, majd én rám. Aztán egy lépést tett felénk.
– Gyerünk, vagányok – mondta gumibotjával noszogatva bennünket. – Kotródjatok innét, mert egykettőre lesittellek benneteket.

Halódás

>!
Szelén

Will Maxie sietősen közeledett a széles országúton. Vagy két tucat ember jött mögötte, és bottal noszogatta. Will már nem volt mai gyerek. Felesége, három felnőtt lánya volt, mindhárom férjnél, tisztességben. Amellett Will igen rendes néger volt, sosem ártotta magát mások dolgába, ha fehér emberrel találkozott, kitért útjából, és egyébként is tisztességtudóan viselkedett. De mégse szerette senki. Túlságosan sok pénzt keresett, mert gyapotszedés előtt kigyomlálta a földet.Will futva jött föl az úton, az emberek a tisztás felé terelték. Ott már mindent elrendeztek. Nagy rakás száraz ág várt rá, egy istránglánc a nyaka, egy meg a lába részére. Ebből nem szabadul.
……………………………………………………….
Will Maxie viszont nem iszik Coca-Colát. Will ilyesmire sose költ pénzt. Épp ez a baj vele.Túlságosan finom ember, néger létére. Nem iszik gabonapálinkát, és nem is főz; nem hord magával se kést, se borotvát; ha fehér emberrel találkozik, kalapot emel; és a saját feleségével él együtt. De most hurokra került! Pokolba a mézeskalácsszínű irhájával! Hurokra került, úgy ám, ez se gyomlálja többé a földjét gyapotszedés előtt.

Szombat délután

>!
Szelén

Lonnie nem emlékezett rá, meddig tartott a lövöldözés. Azon kapta magát, hogy fától fáig rohan, fenyők kérgének dudoraiba kapaszkodik, rémülten botorkál a tisztás felé. Amire a szabadba ért, az ég szürkéből vörösbe fordult, és Lonnie rohanás közben, a fölszántott föld kemény göröngyein bukdácsolva az előtte álló házon iparkodott tartani szemét.
Egyszerre a földre zuhant, és úgy érezte, nem tud többé talpra állni. Nagy nehezen föltérdelt, szemben a vörös napkoronggal. A napból áradó meleg erőt kölcsönzött, hogy föltápászkodjék. Lonnie érthetetlen szavakat mormolt magában. Olyasmit igyekezett kifejezni, amit eddig még sohase próbált szavakba foglalni.

Könyörgés a kelő naphoz


Hasonló könyvek címkék alapján

Flannery O'Connor: Alig akad ma jó ember
Truman Capote: Mozart és a kaméleonok
Flannery O'Connor: Minden összefut
William Faulkner: Eredj, Mózes
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Tennessee Williams: Drámák
Richard Wright: Feketék és Fehérek
Flannery O'Connor: „…és erőszakosak ragadják azt magukhoz”
Tennessee Williams: A vágy villamosa