Rabtábor ​a meddőhányón 2 csillagozás

Családi indíttatásból olvastam el a könyvet, hiszen ebben a táborban raboskodott unokatestvérem édesapja, a keresztapám is. Innen a rabok 1956. október végén, a forradalmi események hatására szabadultak ki.
A szerzőt 20 évesen, már szovjetunióbeli egyetemistaként ítélték 11 évre izgatásért és szervezkedésért, ez is egy koncepciós per volt, mint annyi más az 50-es években, bár nem a legnagyobbak közül való. A könyv tényszerűen ismerteti a szerző ifjúkorát, majd a pert és a tábori életet, amikor is a rabok a csolnoki bányában dolgoztak, gyakorlatilag bányászként, minimális felkészítés vagy oktatás után. Megható, ahogy az igazi bányászok segítették az elítélteket, a kapcsolattartásban és az élelmezésben. A szerző foglalkozik a társakkal, és az őrökkel is, utóbbiakkal nem éppen dicsérő hangnemben.
A könyv utolsó harmada a forradalom utolsó napjaiban, majd 1956. november 4. után mutatja be a szerző tevékenységét, aki fegyvert is fog, majd sokáig bujkál, míg végül a 60-as években sikerül egyetemi diplomát is szereznie.
Azoknak ajánlom, akiket érdekel az 50-es évek Magyarországa, egy munkatábor élete, hitelesen bemutatva, egy ottlakó szemével. spoiler