E könyvből, az író tudja, miért, sok hely, sok ember, sok megfigyelés és élmény kimaradt. Olyasmi is, ami titokszámba ment, olyasmi is, amit tudott mindenki, meg is írt mindenki, s amiről bizonyára még sokat írnak majd ezután is. Nem esik szó a Stade Anastasie-ról, ahol bokszolók szolgáltak fel a fák alatt az asztaloknál, s a ring kint volt a kertben. A Larry Gainsszel folytatott edzésekről meg a Cirque d'Hiverben vívott húszmenetes mérkőzésekről. Még az olyan jó barátokról sem, mint Gharlie Sweene, Bili Bird és Mike Strater, sem André Massonról, sem Miróról. Nem esik szó a Fekete-erdőn tett kirándulásainkról, s egész napos barangolásainkról a Párizst övező, számunkra oly kedves erdőkben. Pompás volna, ha mindez benne volna, de hát nincsen, s így kénytelenek vagyunk most meglenni enélkül is. Ha az olvasónak jobban tetszik, tekintse e könyvet kitalált történetnek. Hiszen hébe-hóba még az efféle kitalált történettel is megesik, hogy némi fényt derít arra, amit megírtak már. San… (tovább)
Vándorünnep / Tavaszi zuhatag / Az ötödik hadoszlop / Cikkek, vallomások 11 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Ernest Hemingway művei Magyar Helikon
Enciklopédia 23
Szereplők népszerűség szerint
Helyszínek népszerűség szerint
Most olvassa 2
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 5
Kiemelt értékelések
Haladjunk sorjában:
Vándorünnep: többszöri újraolvasás, csak azért, hogy ismételten megállapíthassam: ez a kis visszaemlékezés Hemingway életművének egyik – jóllehet aprócska méretű – koronagyémántja. A párizsi húszas évek s az elveszett nemzedék eleven képekből egybefűzött emlékkönyve.*
Tavaszi zuhatag: elolvastam, s amúgy mucsaiasan így szóltam: Hátemmögmivót…? Ez a vadnyugati macsópárbeszédes blődli – babcsárdástul, pumpagyárostul – valaminek a kifigurázása lehet… S igazam lett: az utószóból kiderült, hogy ez a marhaság Sherwood Anderson Dark Laughter című regényének paródiája. Háát… nem tetszett spoiler, de arra jó volt, hogy ezek után Anderson regényét nagy ívben elkerüljem…**
Az ötödik hadoszlop: Rettenetes… Ha van nálam más könyv is, a zötykölődő villamoson és buszokon, mint ez, akkor tuti félbehagyom. Így végigszenvedtem a száztíz oldalt (bár ez színdarabnál gyorsan megy), de állítom: egy átlagos szovjet szerző (mondjuk Szimonov) erre a témára Éjszakai küldetés címmel még a sematizmus markában vergődve is jobbat ír. Brrr…
Cikkek, vallomások: Válogatás, mely – mivel Hemingway csak arról tudott írni, amit személyesen megtapasztalt – Önéletrajzom újságcikkekben jelleggel is olvasható. Ez a gyűjtemény a húszas évektől a második világháborúig terjedő időszakot öleli fel (kis ráadással a kubai marlin-horgászatról). Tömör, helyenként stilisztikailag a nagy művekkel vetekedő írások – mellesleg szinte minden ’nagy’ téma ezekben a cikkekben is felbukkan, néha szinopszis gyanánt előlegezve a végleges alkotást.
Összefoglalva: A Vándorünnep igazi jutalomfalat ínyenc molyoknak, utána a Tavaszi zuhatag-ra Pósalaki úrral szinkronban azt mondanám: ’Ugorgyunk’. Az ötödik hadoszlop-ot csak azok a bűnbánó molyok olvassák el, akiknek gyóntatója ezt szabta ki penitenciául (viszont a jó magaviseletűek újra átfuthatják a Vándorünnep-et). A cikkek informatívak, és vannak remek – néha lírai, de legtöbbször szarkasztikus – jellemzéseik.
A csillagozás súlyozott átlag gyanánt képződött, s mivel a selejt a terjedelemnek kevesebb, mint 1/3-a, így nem húzta le túlságosan a végeredményt.
* egyben inspirál, hogy Irwin Shaw negyvenes évekről szóló memoárját (Párizs! Párizs!) is újraolvassam…
** Egy indián mellékszereplő nevére (Maradi Görény) viszont sokáig emlékezni fogok…
Nem és nem. Még Az ötödik hadoszlop miatt sem kaphat kevesebbet öt csillagnál (pedig hát az… kapufa). Minden elemében, ízig-vérig Hemingway, a cikkekből, vallomásokból többet megtudhatunk az íróról és világlátásáról, mint „nagy” műveiből. Lényegében ugyanez a műfaj a Vándorünnep is, ahol azért néhányszor odaszúr annak, akinek jogosnak gondolta. A Tavaszi zuhatag sokaknak nem tetszik, noha van benne irónia bőséggel, engem Vian agymenéseire emlékeztetett, így kifejezetten kellemes volt. Mindent összevetve a könyv egy kiváló válogatás Hemingway kevésbé ismert munkáiból, melyet az író kedvelőinek vétek lenne kihagyni.
Népszerű idézetek
– Minden csak trükk – mondta Lopez Mendez. – Az élet a legnehezebb trükk.
– Nem – mondta Carlos. – Nem, señor. Az élet harc. De sok trükköt kell ismerni, hogy megéljen az ember.
Cikkek, vallomások: Ott a bálna! Avagy Moby Dick a Morrónál [Esquire. 1936 május], 580.o.
A bikaviadal nem sport. Soha nem is volt az. A bikaviadal tragédia. Megrendítő tragédia. A bika haláláról szól. Három, egymástól jól elkülöníthető felvonásban adják elő.
Cikkek, vallomások: A bikaviadal tragédiája, 507.o.
Fönn Pamplonában, ahol 1126 óta minden évben hatnapos bikaviadalt rendeznek, amikor a bikák minden reggel hatkor végigszáguldanak az utcán, maguk előtt kergetve a fél várost. Pamplonában, ahol minden férfi és ifjú amatőr torero, és ahol minden reggel amatőr bikaviadalt rendeznek, aminek húszezer nézője van, és ahol az amatőr torerók mind fegyvertelenek, és az áldozatok száma legalább annyi, mint egy dublini választáson.
Cikkek, vallomások: A bikaviadal tragédia, 506-507.o.
Franciaország egy ország, Nagy-Britannia több ország, de Olaszország egyetlen ember, és Németország is egyetlen ember, Hitler. Egy embernek becsvágyai vannak, kormányoz, amíg nem keveredik gazdasági bajokba; és akkor háborúval próbál meg kimászni a bajokból. Soha egyetlen ország sem akar háborút, amíg valaki a propagandagépezet erejével meg nem győzi róla.
563. oldal, Cikkek, vallomások: Jegyzetek a következő háborúról (Esquire. 1935. szeptember),
– Tegnap – mondta a nagyon karcsú és előkelő külsejű Lopez Mendez – Enrique csak egy szalmakalapot és három gyertyát evett meg.
– Nem nagyon szívesen eszem szalmakalapot – mondta Enrique –, de ha valaki előhozakodik vele, természetesen elfogyasztom azt is.
– Remekül tud szalmakalapot enni – mondta Lopez Mendez.
– Mit mond? – kérdezte maestro Arnold Minnesotából, akit azért hívtak így, mert tudott hegedülni, és aki fényképészi minőségben tartózkodott a hajón; nagyon rossz fényképészi minőségben.
– Azt meséli, hogy megevett egy szalmakalapot – magyaráztam neki.
– Mi az ördögnek eszik szalmakalapot? – kérdezte a maestro.
– Nézze, maestro – mondta Lopez Mendez. – Nálunk, Venezueláben sok a nagyevő. Általában késő éjjel, ha egy férfi valami szokatlan és rendkívül bátor tettet akar végrehajtani, és be akarja bizonyítani, hogy nem törődik a következményekkel, akkor rendszerint ehetetlen tárgyakat eszik.
– Maga tréfál – mondta a maestro.
– Nem. Esküszöm az Istenre, hogy Enrique tegnap este megevett egy szalmakalapot.
– Meg – bólintott Enrique szerényen.
– Tegnapelőtt este a szövetségi titkár házában leette az asztalról a összes virágot, és még egy csomó gyertyát is megevett.
– Az semmiség volt – mondta Enrique. – Egy gyertya az semmi. Csak a kanóc rágós egy kicsit.
Cikkek és vallomások: Ott a bálna! Avagy Moby Dick a Morrónál [Esquire. 1936 május], 580-581.o.
Hasonló könyvek címkék alapján
- John Steinbeck: Egerek és emberek 92% ·
Összehasonlítás - John Steinbeck: Egerek és emberek / Lement a hold 92% ·
Összehasonlítás - John Steinbeck: Egerek és emberek / Lement a Hold / Szerelem csütörtök 91% ·
Összehasonlítás - John Steinbeck: A gyöngy 90% ·
Összehasonlítás - John Steinbeck: A gyöngyszem ·
Összehasonlítás - Saul Bellow: A smaragdgyűrű / A Bellarosa kapcsolat ·
Összehasonlítás - Saul Bellow: Napjaid gyümölcse 76% ·
Összehasonlítás - John Steinbeck: Kék öböl / Szerelem csütörtök / Égi Mező 98% ·
Összehasonlítás - Kathrine Kressmann Taylor: Címzett ismeretlen 95% ·
Összehasonlítás - Julianne Donaldson: Edenbrooke örököse 93% ·
Összehasonlítás