Vándorünnep 143 csillagozás

Ernest Hemingway: Vándorünnep Ernest Hemingway: Vándorünnep

A Vándorünnep az író posztumusz kötete, melyben ifjúkora egyik nagy élményét, az „elveszett nemzedék” húszas évekbeli Párizsát idézi fel. A laza visszaemlékezésfűzér feleleveníti a feledhetetlen város hangulatát, a dohányfüstben pácolódó Café des Amateurs jellegzetes bűzét, a lovas tartálykocsik dübörgését, a hazafelé vezető út kis üzleteit, kereskedőit, újságárusait, a hotelt, ahol Verlaine meghalt, s amelynek legfelső emeletén maga az író lakott és dolgozott. „Enyém egész Párizs, de én a füzetemé meg a ceruzámé vagyok” – írja Hemingway. A későbbi világsikerű könyvek alkotója feldolgozandó nyersanyagként szemléli az őt körülvevő világot, az „amerikai kolónia” figuráit, kiváló portrékat rajzolva többek közt Gertrude Steinről, Ezra Poundról, Ford Madox Fordról, s kiváltképp Scott Fitzgeraldról.

Eredeti mű: Ernest Hemingway: A Moveable Feast

Eredeti megjelenés éve: 1964

Tartalomjegyzék

>!
Fekete Sas, Budapest, 1996
224 oldal · ISBN: 963825419x · Fordította: Göncz Árpád
>!
Európa, Budapest, 1968
236 oldal · Fordította: Göncz Árpád
>!
Európa, Budapest, 1966
236 oldal · Fordította: Göncz Árpád

Enciklopédia 21

Szereplők népszerűség szerint

Ernest Hemingway · Gertrude Stein · David Herbert Lawrence · Aldous Huxley · Cézanne · Ezra Pound · F. Scott Fitzgerald · Ford Madox Ford · Sylvia Beach · Victor Linart

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs · Shakespeare and Company · Closerie des Lilas · Rue Cardinal Lemoine 74. · Rue de Fleurus 27. · Rue Notre-Dame-des-Champs 113.


Kedvencelte 30

Most olvassa 11

Várólistára tette 122

Kívánságlistára tette 83

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
AfterEight P
Ernest Hemingway: Vándorünnep

A kedvenc filmem vett rá, hogy elolvassam ezt a könyvet Hemingwaytől – és milyen jól tette! Az öreg halász és a tenger természetesen kötelező olvasmány volt.
Halálosan untam , oldalakat lapoztam át és csak az maradt meg bennem, hogy
Hemingway érthetetlen és unalmas.
Most meg itt ülök és csodálkozom, magamon.
Ernest Hemingway halála előtt egy évvel fejezte be a Vándorünnepet. Megjelenik a
20-as évek Párizsa, ahol annak idején a művészek találkoztak. Szívesen rónánk az
utcákat ,fedeznénk – vagy látogatnánk meg újra – a könyvben megjelenő helyeket.
Azok az évek jelentették számára az ünnepet. Azt mondanám a tökéletes boldogságot, hiszen mindene megvolt. Szerető feleség, akit szeretett, munka amely boldoggá tette és megélt belőle, igazi barát. Kell ennél több? Talán igen, a regény megírása hiányzott.
Beszél a könyvben az írásról, barátságról, szerelemről , a gazdagokról akik összebarátkoztak vele és mikor elkészült a regénnyel lezárták ezt a vándorünnepes időszakot. Nem tudom ez volt – e az író célja, vagy csak részleteket csillantott meg az életéből, én összefűztem -jól, vagy rosszul tettem. Nem tudom.

„Kihagyható minden , ha tudatosan hagyjuk ki, s az erőt ad a történetnek, az olvasó
így többet érez mint amit megért belőle. Nos, gondoltam magamban, most majd
éreztetek velük, anélkül, hogy értenének. E felől semmi kétség.Roppant valószínű,
hogy nem is igénylik. De érteni fogják úgy, ahogy a képeket szokták. Ez csak türelem
és önbizalom kérdése.”

„Az,hogy rábukkantam az írásnak erre az új világára, s hogy időm is volt olvasni,
s hogy olyan városban éltem mint Párizs,ahol nem számított, hogy szegény valaki,
mert akkor is meg volt a módja rá, hogy jól éljen és dolgozzon olyan volt, mintha
kincset kaptam volna. Ezt a kincset elvihettem magammal, ha elutaztam valahova,
fel a hegyek közé (..)"

„Azt aki dolgozik, s aki a munkájából merít boldogságot nem zavarja a szegénység.”

„Párizs azonban nagyon öreg város, és mi fiatalok voltunk, nem volt hát ott egyszerű semmi, még a szegénység sem,a váratlan pénz sem, a holdfény sem, a jó és a rossz
sem, még annak a lélegzetvétele sem, aki ott feküdt mellettem a holdfényben.”

„Előbb-utóbb mindenki, vagy majdnem mindenki talál magának új barátokat, nehogy begyöpösödjék, vagy erőt vegyen rajta az erényesség. Én magam is. De sohase
tudtam többé igazi barátot találni, sem szívbélit, se szellemit. S ha nem talál többé
szellemi barátokat, az a rosszabb. Ez azonban már bonyolult dolog.”

„Ha azt mondták : – Ernest, ez nagy mű. Nem is sejted, hogy milyen nagy –, boldogan csóváltam a farkam, s ahelyett, hogy az járt volna az eszembe: „Vajon mi baj az
írásommal, hogy ezeknek a nyavalyásoknak tetszik?” (…) vagy mint az idomított
cirkuszi disznó, aki elhiszi, hogy végül megtalálta, aki önmagáért szereti és
méltányolja őt.”

„ Ha két ember szereti egymást, boldog, vidám, s akár egyik, akár mind a kettő
értékes munkát végez, akkor úgy vonzzák az embereket , ahoy az erősfényű
világítótorony vonzza magához éjnek idején a vándormadarakat. (…)
Azok azonban, akik másokat a boldogságukkal és az eredményeikkel vonzani
szoktak, többnyire tapasztalatlanok még.Nem tudják, hogyan kerülhetik el, hogy a
fejükre nőljenek, nem tudják, mint kell odébbállni.”

„ (…) arra gondoltam, hogy bár pusztultam volna el, mielőtt rajta kívül másba beleszerettem.”

Sikerült Ernest Hemingwaynek kíváncsivá tennie, rávett arra, hogy ne higgyek régi önmagamnak – annak a fiatal diáknak –, hanem járjak utána most már felnőtt fejjel,
hogyan is írt Ő.
Olvassátok ti is! Nekem pedig úgy érzem becsületbeli ügy megkövetni.

>!
Bla IP
Ernest Hemingway: Vándorünnep

Bár korábban gimnazistaként volt a kezemben, de akkor nem gyakorolt rám érdemleges hatást. Akkoriban mindent elnyomtak bennem nagy regényei. Most újra kézbe vettem: Egy kis valóban zsebbevaló zsebkönyv 1968-ból az Európa Kiadótól..Kis írások, karcolatok. Párizs varázsos hangulatú szegletei éttermekben, kávézókban, lóversenyen, vagy bicikliversenyeken, vagy a Szajna partján – aktuális irodalmi gondolatok és viták a kortársakról, sült gesztenye és sült hal – évszaktól függően persze. Scott Fitzgerald kétségei méreteiről, meg részeg emlékezetvesztések – kitűnő realista stílusban – az olvasó úgy érzi, akár ott is ülhetne az asztalnál hallgatva az írót, átérezve sajátos hangulatait, vele együtt élve párizsi életét, egyiket vagy másikat. Igen megnyugtató olvasmány, vágyik utána az ember Párizsba…én szerencsére már voltam 50 évesen.

6 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella P
Ernest Hemingway: Vándorünnep

Felnőtt tartalom!
Nagyon kedves könyv lett, bár az első fejezet után ebben még nem voltam biztos.
Az a fajta írás, ami a kedvencem: nyugodt, végiggondolt, feltűnési vágytól mentes. Mondhatnám, hogy őszinte, de ennek aligha van jelentősége, inkább azt mondom önmagához hű.
Ez a fajta a tiszta hűség a legkiválóbb írók kiváltsága. és ezt most úgy mondom, hogy ebben a pillanatban azt gondolom, legfeljebb tisztelem, de nem kedvelem Hemingwayt. A könyv mégis jó. Nyilván itt kezdődik az, amit én nagyra tartok egy szerzőben.
Visszaemlékezés amúgy, ha tetszik kíméletlen, ha nem tetszik, akkor az Elveszett Generáció hibátlanul metszett tükre. Ahol nem az, ott láttam a férfit: egy szeretettel teli, tehetséges, mégis kíméletlenül farokvezérelt egyedet. A biológia az biológia.

1 hozzászólás
>!
Tilla
Ernest Hemingway: Vándorünnep

" Ha szerencséd volt
és ifjan Párizsban élhettél,
bárhova vetődj életed során,
Párizs veled marad mindig,
mert Párizs vándorünnep "

Remek hangulathozó idézet ez a könyvhöz Hemingwaytől, mint egy hívogatón intő kéz.
Hemingway sílusa olyan nehezen megfogható, talán a kiegyensúlyozottság az, ami miatt szeretem őt olvasni, lelassul az idő tőle.
Csak ez lehet, hiszen a könyv távoli: ismeretlen utcákkal, címekkel, éttermekkel és kávéházakkal, (többnyire) sosem hallott szereplőkkel, mégis… mégis ott lennék és ott vagyok, Párizsban, kilencven évvel ezelőtt. Míg a két világháború közti Budapest minden kávéháza egy még nem vagy már ismert magyar író-költő törzshelye volt, Párizs az egész világ művészeit olvasztotta (és olvasztja) magába, akik többnyire pénztelenek, mint annyi más ember a városban. Micsoda világ lehetett! Visszamennék, de csak benéznék, nem maradnék.
A könyv éppen zsebnyi méretű, mert a kabátodba való, mondjuk tavasszal, ha Párizsban jársz. Színes cetlikkel lenne akkor tele, melyek párja a várostérképed egy-egy bejelölt pontja. Megállnál a bejelölt helyeken, amelyek vagy léteznek még vagy nem, elolvasnád azt a néhány bekezdést, a falnak dőlnél, fénykép készülne rólad. Kötött pulóver lenne rajtad, mert Hemingwayhez az illik. És esténként borral a kezedben készülnél a következő napra.

7 hozzászólás
>!
Trixi_Adzoa P
Ernest Hemingway: Vándorünnep

Nekem kifejezetten tetszett ez a könyv. Egyrészt nagyon jó stílusú Hemingway, ami mondjuk nem meglepetés másrészt Göncz Árpád fordításai igen finomak.

Maga a cselekmény nem annyira extra, hiszen hétköznapi életről szól, de ez természetes.

Nagyon szeretem a könyvből áradó párizsi hangulatot, a füstös kávézókat, a borokat, az embereket. Csodálatos karakter rajzokat ad Hem Gertrude Steinről, Ezra Poundról, Ford Madox Fordról, és szerintem e tekintetben Scott Fitzgerald portréja a legjobb. Ez fakadhat abból is, hogy leghosszabban a köztük lévő barátságot taglalja a könyvben, de szerintem inkább azért, mert talán végül ő lett a legjobb barátja az évek folyamán.
Mindenesetre nagyon érdekes volt olvasni ekkora nevekről, és hétköznapi életükről. Tudni azt, hogy Hemingway utálta a keresztnevét, ezért inkább Hemnek szólította mindenki.

Fogok még tőle olvasni, ebben biztos vagyok, és felnőtt fejjel is meg lesz Az öreg halász és a tenger.

>!
zördög
Ernest Hemingway: Vándorünnep

Nagy valószínűséggel a kromoszómáimnak tulajdonítható, hogy nem olvastam valami sok Hemingwayt, csak ezt meg az Öreg halászt. Hiába próbálkoztam ezerszer is a regényeivel, valahogy nem csúsztak. A Vándorünnep viszont határozottan nőbarát (szerelem, Párizs, kultúrpletyka, asöraborapálinka).
Érdekes volt, hogy pl. mi Hemingway véleménye Dosztojevszkijről, meg az oroszokról általában, hogyan ír, vagy hogy miket szokott olvasgatni lefekvés előtt stb.

Csak ne éhesen olvasd.

4 hozzászólás
>!
encus625 P
Ernest Hemingway: Vándorünnep

Azt hiszem, ezt a könyvet újra kell majd olvasnom egy párizsi út után. Talán úgy jobban tudtam volna követni az elején, hogy merre járnak. Nehezen rázódtam bele az olvasásra, kicsit zavart, hogy nem teljesen összefüggő a történet, de aztán megszoktam. Hangulatos volt, tetszett.

>!
Európa, Budapest, 1968
236 oldal · Fordította: Göncz Árpád
1 hozzászólás
>!
Papusz SP
Ernest Hemingway: Vándorünnep

Isten áldja a rövid könyveket, most nem bukom el a várólistacsökkentést

Valamiért abban a tévhitben éltem, hogy nem fogom szeretni Hemingwayt. Hajlandó vagyok belátni, hogy tévedtem, köszönet az Angyalok városa című filmnek, hogy felkeltette a kíváncsiságomat évekkel ezelőtt.

Új pont a bakancslistán: végigjárni Párizst Hemingway nyomán.

8 hozzászólás
>!
WerWolf
Ernest Hemingway: Vándorünnep

Hamisítatlan húszas évekbeli hangulat. Kötetlen, laza visszaemlékezés, melyen nem érződik a megfelelni vágyás súlya. Mint egy naplótöredék, dátumok és szabályok nélkül. Hemingway azt írta le, amit látott, érezett és gondolt.
Érdekessége a kötetnek, hogy az író húszas éveit írja le, mégis olvasás közben úgy éreztem, mintha egy koros ember visszaemlékezéseit olvasnám. Nincs benne ifjonti tűz, inkább a szegény, de boldog ember visszhangja köszön az olvasóra.
Majd száz évvel a leírt kor után, elgondolkodtató, hogy mennyit változott a világ. Erkölcsileg, technikailag, hozzáállásban, stb…
Olvasás közben sokszor eszembe jutott az Éjfélkor Párizsban című film. Szívesen visszamennék abba a korba, de félek, hogy nem tudnám venni az akadályokat, melyek a mindennapok megéléséhez szükségesek. Mégis hívogató és csalogató egy párizsi kávéházba beülni, elmenni a Shakespeare és Társai kölcsönkönyvtárba. Olyan helyen élni, ahol még megbíztak egymásban az emberek, akkor is ha csalódniuk kellett egy párszor.
Hangulat könyv. Hangulatba hozza az embert és elvágyódik abba a nem is messzi korba, abba a nem is messzi városba, hogy végre kiszakadjon ebből a szürke életből.
Hogy miről szól? Mindenről és semmiről!

>!
tataijucc P
Ernest Hemingway: Vándorünnep

Egy bakancslista margójára: Hemingway leírása alapján körbekalandozni Párizson.

Jólesett.

UPDATE: nem győz le Hemingway akkor se, ha még a tanárnő se olvasta a referátum alapjául szolgáló könyvet, nem és nem!


Népszerű idézetek

>!
Chöpp

S ha az ember nem talál többé szellemi barátokat, az a rosszabb.

Egy barátság furcsa vége, 136.o.

2 hozzászólás
>!
Mormi

Az ember azt hinné, hogy ősszel tör ránk a szomorúság. Hiszen évről évre meghalunk kicsit, mikor a fákról lehull a levél, s a szélbe, a fagyos téli fénybe pőrén nyúlnak az ágak. Ám tudjuk, hogy a tavasz megjön mindig, mint ahogy tudjuk azt is, hogy a folyó szabadon árad, ha eltakarodott róla a jég. De ha esett-esett szakadatlanul az ónos eső és megölte a tavaszt, az olyan volt, akár egy ifjú oktalan halála.

53-54. oldal

>!
imma A+P

– Rendben van, akkor hazajövünk, és eszünk idehaza. Összecsapunk valami jó vacsorát, inni meg hozunk fel Beaune-t onnan a szövetkezetből, ni, ahol ki van írva a Beaune ára. Aztán olvasunk egy sort, bebújunk az ágyba, és szeretjük egymást.
– És sose szeretünk senki mást, csak egymást.
– Soha. Senkit.

46. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
1 hozzászólás
>!
csillagka P

Ha dühös voltam rá, Scottból lefokoztam Fitzgeralddá.

178. oldal, Scott Fitzgerald

Kapcsolódó szócikkek: Ernest Hemingway · F. Scott Fitzgerald
1 hozzászólás
>!
Tilla

Ha valakinek folyton csak az járt az eszében, amin dolgozik, könnyen elveszítheti a fonalat, mielőtt másnap újra fölvehetné. Ilyenkor valami testgyakorlásra is szükség van, hogy az ember fizikailag kifáradjon, és nagyon jót tesz, ha olyasvalakivel szeretkezik, akibe szerelmes. Ez minden másnál többet ér. Később azonban, amikor rájön az emberre az üresség, olvasnia kell, nehogy a munkájára gondoljon vagy elfogja az aggodalom, mielőtt ismét írni tudna. Akkorra már megtanultam, hogy sohasem szabad kiszárítanom az írás kútját, hanem már akkor abba kell hagynom a munkát, mikor van még valami a kút fenekén, hadd teljen meg az éjszaka folyamán abból a forrásból, amely táplálja.

"Une génération perdue"

>!
Chöpp 

Ha beköszöntött a tavasz, akár csak a csalóka tavasz is, más gondunk nem volt, csak az, hogy hol lennénk a legboldogabbak. Semmi más nem ronthatta el a napot, csak az emberek…
A boldogságnak mindig az emberek szabtak gátat, kivéve egyet-egyet, aki maga is jó volt, akár a tavasz.

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
>!
Izolda +SP

Ha két ember szereti egymást, boldog, vidám, s akár az egyik, akár mind a kettő értékes munkát végez, akkor úgy vonzzák az embereket, ahogy az erősfényű világítótorony vonzza magához éjnek idején a vándormadarakat.

232-233. oldal

2 hozzászólás
>!
Bence AP

Volt mi tanulnom Cézanne festészetéből, ő győzött meg arról, hogy távolról sem elég egyszerű és igaz mondatokat írnom, hogy olyan távlatot adjak az elbeszéléseimnek, mint szeretnék. Rengeteget tanultam tőle, de nem voltam elég értő ahhoz, hogy bárkinek is meg tudtam volna magyarázni. A titok továbbra is titok maradt. Ha azonban a Luxembourg-ban besötétedett, többnyire átsétáltam a kerteken, és Gertrude Stein rue de Fleurus 27. alatti műteremlakásán kötöttem ki.

18. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Cézanne · Gertrude Stein · Rue de Fleurus 27.
3 hozzászólás
>!
Chöpp

Tehetsége természetes volt, mint a hímpor alkotta rajz a pille szárnyán. Volt idő, mikor e rajzról még annyit se tudott, mint a pille, nem tudta, mikor érte horzsolás, mikor kár. Később ráébredt rokkant szárnyaira, szárnyai rajzára, de szárnyalni már elfelejtett, mert a szárnyalás szerelme elmúlt, s már csak az emlékeiben élt, hogy milyen is volt, mikor még könnyedén libbent föl a levegőbe.
(Hemingway Scott Fitzgeraldról)

Kapcsolódó szócikkek: F. Scott Fitzgerald
>!
Chöpp 

…elnéztem Párizs tetői fölött, és ez járt az eszemben: „Ne aggódj. Máskor is ment az írás, most is menni fog. Semmi mást nem kell tenned, mint leírnod egyetlenegy igaz mondatot. A legigazabb mondatot, amit tudsz.” Végül sikerült is mindig leírnom azt az egy igaz mondatot, s ettől kezdve ment az írás, mint a karikacsapás.

Kapcsolódó szócikkek: Párizs

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Bódy Gábor: Végtelen kép
Kurt Vonnegut: Mi szép, ha nem ez?
Kurt Vonnegut: A repülő macska
Kurt Vonnegut: Éden a folyónál
Dr. Seuss: Kell egy kedvenc
Michael Crichton: Kalózvizeken
Bódy Gábor: Filmiskola
Bódy Gábor: Tüzes angyal / Psychotechnikum azaz Gulliver mindenekelőtti utazása Digitáliában
Erdély Miklós: A filmről
Erdély Miklós: Művészeti írások