The ​Old Man and The Sea 83% 83 csillagozás

Van az őrültségnek egy olyan definíciója, mely szerint az őrültség: ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen. Ennek a könyvmolyokra adaptált változata lehetne, hogy őrültség elolvasni egy könyvet újra és újra, és mindig szurkolni hogy ezúttal máshogy érjen véget. Ezt teszem én ugyanis az Öreg halásszal. Immár, ha jól emlékszem, harmadszor olvastam el ezt a kisregényt, és ismét teljes szívvel szorítottam, hogy spoiler Mondanom sem kell, spoiler Ennek ellenére, én harmadszor sem untam az olvasást annak ellenére, hogy abban igazat adok, hogy ha csak a kisregény cselekményét nézzük, az nem túl sok. De valahogy mégis mindig újra és újra hagyom, hogy magával ragadjon a történet. A könyvön érződik, hogy Hemingway ezúttal is az egyik szenvedélyéről ír. Úgy tudta megalkotni Santiago személyét, és úgy tudta elénk tárni a halász küzdelmét a nagy fogással, a tudatfolyam technika segítségével, hogy engem beszippantott. Miközben Santiago harmadszor is megvívta a maga harcát a nemes ellenfelével, a kardhallal, spoiler, a természettel és önmagával, hiába ismertem a végkifejletét, úgy olvastam, mintha nem tudtam volna.

Mostanában nagyon sok podcastot hallgattam házimunka végzése során, és rájöttem, hogy régi jó szokásomhoz híven ismét fordíthatnám ennek az időnek egy részét olvasásra, legalábbis hangoskönyv formájában. Ráadásul csinálom a 20. század kihívást, jól el vagyok maradva, így legalább haladok ezzel is. :)
Pár évvel ezelőtt jártam Kubában – megjegyzem, életem legcsodásabb útja volt! –, meglátogattuk Hemingway ottani otthonát, illetve jártunk abban az étteremben is, ahol ezt az elbeszélést írta. Azóta tervezem, hogy elolvasom.

Ez a kisregény bármily rövid is, olyan tartalmas. Számomra Santiago heroikus küzdelme a tengerrel, az elemekkel, a marlinnal, majd a cápákkal szimbolizálja azt, amikor az ember nem adja fel álmait, hanem az utolsóik küzd, hogy megvalósítsa azokat. Emellett bizonyítéka annak is, hogy az időskor nem jelenti a végét mindennek, a spiritusz ugyanúgy megmaradhat az emberben, hiszen lehet, hogy a test már nem a régi, de a szellem, az akaraterő, a büszkeség örök marad.

Ráadásul az, hogy Donald Sutherland olvasta fel ezt a hangoskönyvet, külön élmény volt. Az ő karakterisztikus hangja tökéletes médium volt a történet elmeséléséhez – már-már olyan volt, mintha maga az öreg halász mesélte volna el élete nagy kalandját.
Nagy klasszikus Az öreg halász és a tenger, és senkit ne riasszon el, hogy 70+ éve íródott, minden mondata élvezhető, csodálatos.

Örülök, hogy sok év után újraolvastam. Gyerekként nem ismertem az olvasás gyönyörét és erre a könyvre csak felszínesen emlékeztem, de most nagyon jól esett bár nem mindent ( 90 %-át ) értettem. Ezért a magyar nyelvű sem fog kimaradni. :)

Tudom, hogy ez egy eléggé megosztó mű, de nekem angolul és magyarul is nagyon tetszett. A halászattal kapcsolatban ugyan felbukkant egy-két szó, amit nem értettem, de a szövegkörnyezetből azért mindig kiderült a végén a jelentés.
Számomra simán az újraolvasós kategória – most már angolul is, ha már hozzám került ez a kissé viharvert, de mégis gyönyörű kiadású könyv.

Már nem is emlékeztem, hogy ez ilyen érdekes történet. Azt hittem, nehézkes lesz így angolul, de be kell valljam, igen egyszerű a nyelvezete, így a kezdőknek sem okozhat különösebb problémát. Örülök, hogy rábukkantam.

Klasszikus, egy kotelezo, ezer eve nem olvastam… most elovettem… mint mindenki :)

Hemingway utan, meg ha tele is van szimbolomukkal, akkor is, a tenger csak tenger, a halasz csak halasz, a hal csak hal, a capa pedig capa :DDD

Majd oreg koromra ujraolvasom :)

Considering how sparse EH wanted this to be written, quite a lot could have been edited out methinks ;)

Célul tűztem ki, hogy elolvasom az összes nagyobb Hemingway művet! Ez volt most így viszonylag rövid időn belül a hatodik olvasmányom tőle, és hát nem tudok vele betelni! Annyira hihetetlen Hemingway stílusa. Minden alkalommal újra és újra rákell ébredjek, hogy mennyire zseniális! Az értékelésem nem kifejezetten ehhez a művéhez kapcsolódik, hanem az egész (általam eddig megismert) munkásságához. Csak ajánlani lehet, bár nem minden élethelyzetben érzem a legjobb választásnak.

Elsőre talán unalmasnak tűnhet a téma. Egy öregember egyedül halászik, hogyan lehet erről könyvet írni? Sokaknak biztosan nem sikerülne, de Hemingway zseniálisan oldja meg a feladatot. Ennyi érzelmet, szenvedést, bánatot belesűríteni 100 oldalba nem kis munka. A történet végig elgondolkodtató, a vége kifejezetten megrázó, olykor mégis megmosolyogtat. Sőt, néha azon is eltöprengünk, hogy minden szenvedése ellenére nem volna-e jobb az öreg halász helyében lenni.

Végighallgattam, ha már elkezdtem. Vannak benne szép részek, és az egésznek a szomorú mivoltát is átérzem, mégsem tudok rá sokkal többet adni, mert bár az eszem érti, hogy le kellett írni a küzdelmet a hallal és a cápákkal, hogy igazán szomorú legyen, volt, amikor rettenetesen untam. (Persze én akkor is inkább olvastam vagy sétáltam, amikor véletlenül elkísértem valakit horgászni)