Fiesta: ​The Sun Also Rises 78% 36 csillagozás

Szerintem ezt a könyvet Fitzgerlad írta és aztán Hemingway kihúzta belőle a felesleges szavakat.

Magamat is megleptem vele, hogy mennyire tetszett. Hangoskönyvvel együtt olvastam, és a narrátor rengeteget adott hozzá a történethez. Jake megelevenedett a szemeim előtt, és olyan könnyű volt őt megérteni. Az egész társaság nyitott könyv volt előttem. / :) /
Egyszerűsége sokszínűséget takar, nagyon erős történet, olyan, ami velem marad sokáig, és ha majd egyszer eljutok Spanyolországba biztos vagyok benne hogy lesznek ismerős helyek, mert a könyvben már egyszer találkoztam velük. :)

Más, mint az összes többi általam olvasott Hemingway, s az egyetlen, amit szeretek tőle. Talán azért, mert ez a könyv majdnem olyan, mintha F. Scott Fitzgerald írta volna, őt meg nagyon szeretem.

Újraolvasás után:

ebben a könyvben senki sem szimpatikus, engem nem érdekel sem a bikaviadal, sem a horgászat, sem semmilyen Hemingway-féle macsós tevékenység, a történet szinte említésre sem érdemes, és mégis, imádom. A kényszeres tevékenységeken, az állandó iváson, a mindenáron hajszolt társasági életen átsejlik valami szívszorító szomorúság, ami miatt muszáj újra és újra elolvasnom ezt a regényt.

Végére értem, és megállapítottam hogy hé nem történt semmi az egész regényben. De komolyan. Semmi. Aztán rájöttem hogy valószínűleg tényleg erről szólt a Lost Generation élete. Semmiről. És valami mégis megragadott benne.
Messze a legjobb Hemingway regény szerintem.

A Gatsby-nek az iker regényeként szokták emlegetni, már értem miért. Az üresség, felszín, értelmetlen, semmitmondó beszélgetések és cselekvések, fiesták, kávéházak és bárok alkoholszagú leírása és élmény-világa. Engem Gatsby jobban megfogott, de ez a regény még érzékletesebben fejezi kis a semmit, ami az adott generáció életérzése lehetett.

Hát ezek a szerencsétlenek tényleg jó alaposan el voltak veszve. Drága jó Hemingway a maximumot hozta ki ebből a sztoriból, csak nem annyira volt sztori. Nem is értem, az egyetemen miért pont ez volt (khm, lett volna) kötelező tőle, amikor a Gatsby által épp elég betekintést nyertünk a lost generation-be…

Hát ez igazából annyira nem volt nagy szám. Szépen ír Hemingway, de valahogy annyira semmi volt nekem ez az egész… Lost generation..

A kezdeti párizsi feelingtől vett búcsú után elég sokáig azt éreztem, hogy nem tudok mire rácuppanni azon kívül, ahogy egy-egy rész meg van írva. Aztán az kellett ahhoz, hogy elkezdjen erősebben hatni rám, hogy éppen én is elmentem a saját fiestámra, és elkezdtek jönni a párhuzamok. Szerintem ehhez a könyvhöz a feelinget kell elkapni.