Elbeszélések 41 csillagozás

Ernest Hemingway: Elbeszélések Ernest Hemingway: Elbeszélések Ernest Hemingway: Elbeszélések

Hemingway ​életművének tanulsága egyetlen mondatba tömöríthető. „Az ember nem arra született, hogy legyőzzék – az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet soha.” Az embernek, ha ember akar maradni, szembe kell szállnia a fenyegetésekkel: fasisztákkal a spanyol hegyekben, oroszlánokkal Afrikában, cápákkal a nyílt tengeren. Hemingway erkölcskódexének legfőbb parancsa a bátorság és a helytállás, ha ez látszólag hiábavalónak bizonyul is. A legtiltottabb magatartás pedig a gyávaság és a meghátrálás, történjék bár a legreménytelenebb helyzetből. Jack, a bokszoló, Manuel, a kiöregedett torreádor és a többiek ezt a tanítást példázzák. Ma már bizonyos, hogy Ernest Hemingway a huszadik század legkiválóbb prózaíróinak egyike. Művészete, mely legtisztábban talán éppen elbeszéléseiben kristályosodik ki, a modern próza történetében vízválasztó jelentőségű. Iskolát teremtett az utána következő írónemzedék jó része számára; de hatása alól azok sem mentesek egészen, akik a huszadik századi… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A Világirodalom Remekei


Enciklopédia 2


Kedvencelte 5

Most olvassa 5

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

>!
Lunemorte MP
Ernest Hemingway: Elbeszélések

Lassan fészkelődök a széken, mozgatni próbálom elzsibbadt végtagjaimat. Pislogok és bambulok magam elé, fogalmam sincsen semmiről sem, hol vagyok egyáltalán és miért, miként, miképpen? Mióta is olvastam ezt a könyvet? Ó, tényleg, eszembe jutott már: október 8-a óta! Nehéz napok voltak ezek, az egyszer biztos!
Nem tartom a legszerencsésebbnek így egybe csapni 3 elbeszéléses kötetet + meg nem jelenteket egybe. Talán gyorsabban olvastam volna akkor én is, ha nagyobbak lettek volna a betűk vagy kevesebb lett volna a tartalom. Így végeredményként kaptam egy rettenetesen súlyos, fájó és kesergő, befordulós könyvet. Ez nem is baj, de a legtöbb történetre nem emlékszem, csak a hangulat és az érzések maradtak meg bennem, a fájdalom és a keserv…Tehát külön-külön nem is tudnám értékelni a novellásköteteket így, hiszen jöttek az indiánok, a vadászok, ültem kocsmában és rettegtem a háborútól is. Mélabús hétköznapok kísérték végig az utamat vagy én kísértem őket, de mindegy. A párbeszédek mesteriek, a közöny megnyerő. A szívem mégiscsak repdes az örömtől, hogy nem csak King szólított engem nyájas olvasónak, hanem Hemingway is.
Összességében véve a regénye jobban tetszett nekem, ehhez még kisgyerek vagyok. Túl sok volt ez nekem, valahogy helyre kellene már kupálódnom…

>!
vargarockzsolt P
Ernest Hemingway: Elbeszélések

Hemingway stílusa talán az elbeszéléseiben a legmarkánsabb és a legszebb – és Hemingwayt a stílusa teszi 20. század egyik jelentős írójává.

5 hozzászólás
>!
ervinke73
Ernest Hemingway: Elbeszélések

Hemingway igazi ereje mindaz, amit nem mond el. Ami napok múlva is ott van az olvasóban, és ami nem kérdés, amire választ keres, és nem igazság, amit bólogatva elfogad. Csak érzés…

>!
cherryd
Ernest Hemingway: Elbeszélések

Aprólékosan ízekre szedett mindent, amit jellemezni vagy elmesélni lehetett. Szépen fogalmaz és tényleg úgy ír le mindent, mintha ott lenne személyesen és közben jegyzetelne.
Viszont engem nem nagyon kötöttek le. Sokkal jobban tetszenek a regényei. Tény, hogy jól ír, elismerem, csak az elbeszélései nem fogtak meg (egy-két kivétellel, mint az Egynapi várakozás). Csak is ezért vontam le egy csillagot. :)
Később biztosan előveszem még, és újraolvasom, hátha jobban fogok kötődni hozzájuk.

>!
Balázs_Erőss
Ernest Hemingway: Elbeszélések

Nem bírom tovább, feladom. Ez a kötet élvezhetetlen volt számomra. Az öreg halászt kedvelem, az Akiért a harang szól… is tetszett, de ezekkel a sírba lehetett kergetni. A látszólag összekapcsolódó történettöredékek sem illenek össze, ráadásul az egész izzadságszagú… Nem az én könyvem, sajnálom….

>!
Folyóvíz
Ernest Hemingway: Elbeszélések

Nekem sokkal jobban tetszenek, mint a regényei. (Kivéve a Vándorünnepet.) Nagyon tömör, letisztult, és nagyon üt.

>!
oscarmániás 
Ernest Hemingway: Elbeszélések

A bokszról a horgászatról a bikaviadalról és a vadászatról olyan érdekfeszítően tud írni hogy az ember kedvet kap hozzá , hogy megnézze vagy részt vegyen benne . A történetek közül a kedvencem Macomber rövid boldogsága . Vagy a Kilimandzsáró hava. Nehéz választani .

>!
Tom78
Ernest Hemingway: Elbeszélések

Összességében nem hagyott bennem mély nyomot a kötet. Ennek valószínűleg az is az oka, hogy amiről a történetek szólnak – bikaviadal, vadászat, horgászás –, annyira távol állnak tőlem, hogy nem igazán tudtam átérezni, nem tudtam beleélni magam. Ahol például a torreádor lelkével és gondolataival kellett volna együtt éreznem ott én a bika lehetséges érzéseivel voltam elfoglalva. Rá kellett jönnöm, hogy Hemingway írásai nem nekem valóak. A Kilimandzsáró hava, és a Francis Macomber rövid boldogsága című novellák viszont teljesen magukkal ragadtak. Miattuk, és még néhány további elbeszélés miatt végeredményben nem bánom, hogy elolvastam ezt a gyűjteményt.

>!
csiripelek
Ernest Hemingway: Elbeszélések

Nagyon féltem attól, hogy Hemingway túlságosan férfias író lesz nekem. Különben meg békepárti vagyok, vadászat- és állatkínzás-ellenes. Mégis magával ragadott, annyira szépen ír.

>!
mackótestvér
Ernest Hemingway: Elbeszélések

Vegyes érzéseim vannak. Némelyik novellája tökéletes volt, némelyiknél úgy éreztem, hogy se füle, se farka. Persze az is lehet, hogy eldugta a mondanivalót valami olyan mélyre, hogy azt csak jópár órányi töprengés után tudnám előszedni. De az is lehet, hogy mindössze kiírta magából amit kiakart, és ne keressünk semmit mögötte. Mintha csak leírnám a bolti sorbanállás egy-egy alkalmát …..Egyébként meg fontos, mert az alapok itt látszanak, itt épül fel szemünk előtt később híres regényeinek fundamentuma.


Népszerű idézetek

>!
Lunemorte MP

Nem jó szegény cicának lenni az esőben.

54. oldal, A mi időnkben

Kapcsolódó szócikkek: eső · macska
3 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Ne veszekedjünk többet. Akármilyen idegesek vagyunk is.

376. oldal, A Kilimandzsáró hava

7 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Hisz mindenki, akivel lefeküdt, csak még jobban éreztette annak az egynek a hiányát.

386. oldal, A Kilimandzsáró hava

>!
Lunemorte MP

– Szegény vagyok, mint egy veréb.
– Hogy lehet az?
– Én egy szegény idealista vagyok. Az illúziók áldozata.

317. oldal , A kártyás, az apáca és a rádió

>!
omegapolis

Ugyanúgy elunom ezt a haldoklást, mint minden mást, gondolta.
– Dögunalmas – mondta hangosan.
– Micsoda, drágám?
– Minden, amit azt ember átkozottul sokáig csinál.

393. oldal, A Kilimandzsáró hava

>!
Lunemorte MP

– Úgy érzem, mintha mindent megevett volna bennem a fene.

20. oldal , A mi időnkben

>!
Lunemorte MP

Tessék vállalni a felelősséget.

287. oldal , A halottak természetrajza

>!
Lunemorte MP

– Ez Spanyolország két átka, a bikák meg a papok.

367. oldal, Az álmok városa


Hasonló könyvek címkék alapján

Jack London: Farkasvér
William Eastlake: A művész arcképe Huszonhat Lóval
Jack London: Fehér Agyar
Cormac McCarthy: Véres délkörök, avagy vörös alkony a nyugati égen
Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem
James Fenimore Cooper: Nagy indiánkönyv
Hahner Péter: A Vadnyugat
Felhőnéző és Tűzvarázsló
Dömötör Tekla (szerk.): A nap nyugati háza
Sherman Alexie: Junior