Édenkert 29 csillagozás

Ernest Hemingway: Édenkert

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A szerző hagyatékában talált ezerkétszáz oldalas összefüggő, és további hétszáz oldal töredékes vázlat segítségével állította össze a regényt Hemingway amerikai kiadója. A könyv tagadhatatlanul Hemingway-regény – olvasmányos, rendhagyó, szenzáció értékű mű. A húszas években játszódik – főhőse David Bourne, fiatal amerikai író. Franciaországban és Dél-Spanyolországban töltött mézesheteinek leírása csupa evés, ivás, fürdőzés, napozás, szeretkezés, megspékelve egy kis pikantériával: David gyönyörű, fiatal feleségéről kiderül,hogy biszexuális. Az idill még így is felhőtlen, amíg az Édenkertben meg nem jelenik a kígyó: a harmadik, egy szintén biszexuális nő, és a három ember körkörösen egymásba szeret.
A regényből nem hiányoznak a nagy Hemingway-művek erényei – a feszültség nőttön-nő, a leírások pompásak, a dialógusok lendületesek

Eredeti megjelenés éve: 1986

>!
Európa, Budapest, 1994
268 oldal · ISBN: 9630757494 · Fordította: Szász Imre

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Ákos_Tóth I
Ernest Hemingway: Édenkert

Kétségkívül a valaha született legkülönlegesebb Hemingway regény! Háttértörténete eleve fenomenális: az író 1946-tól haláláig dolgozott rajta, és azon kevés posztumusz megjelenések közé tartozik, amiken még a laikus olvasó is észreveheti a befejezetlenséget, miközben a szöveg terjedelme kilencven százalékában tűpontosnak és célszerűnek hat. A felszín felől közelítve egy kimondottan fülledt, merész tematikájú szerelmi történetet kapunk kézhez, amiben egy fiatal író, a biszexualitását éppen felfedő felesége és az ismeretlen harmadik lány kavarodik össze egy – talán nem túlzás ezt mondani – erotikával túlfűtött szenvedélyes héjanászban, ami oldalról oldalra robog a kódoltan tragikus végkimenetel felé. Mindezt megspékeli még egy kis írói önmarcangolás, ami érdekes módon irodalmi minőség tekintetében a kötet legszebb bekezdéseit és sorait biztosítja. Nem érdemes azonban beérni ennyivel – jobb elővenni a csákányt, és megtörni a jéghegyet: most megsejthetjük ugyanis, mit tudott és gondolt Hemingway a homoszexualitásról!

Ha van olyan kulcstéma, ami Hemingway életművében örök és folyton aktuális, az a férfiúi helytállás. Regényeiben a férfiak megküzdenek a háborúval, a diktatúrával, a szerelemmel, a szegénységgel és a törvénnyel, novelláiban a felnőtté válással és a valósággal történő szembesüléssel, bikákkal és oroszlánokkal, az elmúlással. Élete különböző szakaszaiban mindig megtalálta a legyőzendő célt, és ezek felett férfijaival karöltve rendszerint győzedelmeskedett is. Hősei közül egyetlen figura áll csak tátott szájjal a neki kirendelt kihívás előtt: David Bourne.
A feleségével töltött gondtalan hónapokból pokoli szerelmi háromszöggé változó európai úton David ugyanúgy tehetetlenül forgolódik a két nő és a készülő elbeszélései körül, ahogyan az én képzeletbeli Hemingwayem töprengett 15 éven keresztül az Édenkert kézirata felett. Mintha olyan problémát talált volna magának, ami meghaladta képességeit: a nő és a férfi közötti dúló örök háború egy egészen új vadhajtását, amiben a nő fittyet hány nemi identitására, ráadásul férfihoz méltó hevülettel veti magát bele a szabad szerelembe. Erre a kihívásra David nem talál megoldást, de vele együtt elvész a labirintusban Ernest is, noha nem volt számára idegen a homoszexualitás (gondoljunk csak némelyik novellájára, vagy Gertrude Steinhez kötődő barátságára), illetve Martha Gellhorn személyében egy erős, talpraesett, szakmai vetélytársnak sem utolsó feleséget is kapott maga mellé éppen a regény megírása előtti háborús években. Ezzel együtt úgy fest, egy ponton megreked a cselekményben. Catherine másságát és megvilágosodását érzékenyen ábrázolja, most először azt a látszatot kelti, hogy tudja, mi jár a nő fejében (hol járunk már ekkor a Búcsú a fegyverektől műanyag Catherine Barkley-jétől…), plusz az androgűn átalakulás fokozatait is jól tálalja: a kötet első fejezeteiben eluralkodó hajvágás-mánia például onnan indul, hogy Catherine fiús frizurát szeretne magának, később viszont már arra törekszik, hogy ő és David ugyanúgy nézzenek ki. Nem hasonlítani akar rá, eggyé akar válni vele, eltörölve a nő és a férfi közötti választóvonalat. Kár, hogy Hem ezeket a részeket is a szerelmes regényeire jellemző eltúlzott, cukormázas minimalizmussal írja meg, olykor egészen kínos párbeszédeket használva, és főleg kár, hogy a középtáv végén ezt a fokozatosságot bármiféle átkötés nélkül eltöri, és egy fitzgeraldi fordulattal mentális instabilitásnak állítja be, amit David és a lány aggódva és tehetetlenül követ két martini és néhány lopott csók között. Író és főhős tanácstalanul töpreng, mi a következő lépés, és végül az olcsó menekülési út mellett döntenek: a férfi áldozattá válik. Egy tomboló fúria áldozatává, akinek az őrülete maga alá temeti az élete művét megalkotó írót és a bimbózó új szerelmet, ami éppen Catherine miatt szökkent szárba. Igaz, ez is egy lehetséges megoldása a történetnek, de bántóan kényszer szülte megoldás csupán.
Mindez számunkra nem azért érdekes, mert Hemingway talán feltárhatta volna a nemek közötti viszály egyik új harcterét, hanem mert egyáltalán felmerült a lehetősége annak, hogy foglalkoztatja őt egy ilyen élethelyzet, és nem intézi el annyival, mint a Vándorünnepben szegény Gertrude Steint.

Egy korábbi értékelésben felmerült, hogy a történet a fülszövegben hivatkozott húszas évekkel szemben valójában a háború után játszódik. Ennek a felvetésnek van létjogosultsága, hiszen a francia Riviéra messze nem azt a pezsgést mutatja, mint azt elvárnánk egy dekadens flapperregénytől, és a spanyol közeg szigora is valamiféle francói diktatúrát sejtet meg a háttérben, azonban a sztori közepén világosan le van írva, hogy David 1905-ben volt nyolc éves, és a cselekmény idején legrosszabb esetben is a harmincas évei legelején kell járnia. Ebben az esetben talán következtethetünk arra, hogy a körülmények és a finom részletek Hemingway számára ezúttal nem voltak lényegesek, és annyira félvállról vette a környezet megmunkálását, hogy azt akár több évtizeddel is el lehet csúsztatni az időben. Ez persze marginális probléma a teljes kép esetében, bár szerintem arra is utalhat, hogy az Édenkert bizonyos elemeiben mindvégig megmaradt egyfajta kezdetleges, embrionális szövegállapotban.

Fontos lehet még rögzíteni, hogy miközben a regényt utólag szerkesztették össze kész művé, nem érződik rajta külsős alkotó hatása. A lezárása például félig-meddig levegőben lóg, ugyanakkor van csattanója, és a fent leírtaktól teljesen elvonatkoztatva, David alkotói folyamatára koncentrálva kikerekedik belőle egyfajta purgatórium-történet, sőt, egy igen erőteljes fordulat, spoiler.
Ajánlott mű, amennyiben az ember kedveli a rövid, tömör Hemingway műveket, és nem hozza zavarba az érzet, hogy ötven-hatvan oldalon keresztül egy szebben megírt romantikus ponyva cselekménye leplezi a háttérben meghúzódó komolyabb mondanivalót.

>!
Európa, Budapest, 1994
268 oldal · ISBN: 9630757494 · Fordította: Szász Imre
>!
olvasóbarát P
Ernest Hemingway: Édenkert

Nagyon más, mint eddig bármi, amit olvastam tőle, érződik rajta, hogy írója sosem tudta/akarta igazán befejezni. Az, hogy az írás mennyire fontos neki „valami értelmeset kell csinálnia” ebben a művében is tetten érhető.
https://moly.hu/idezetek/1108953
Nagyon összetett érzelmekről szól.
@Ákos_Tóth nagyon alapos értékelésében minden benne van.

>!
ervinke73
Ernest Hemingway: Édenkert

Szeretlek!
De ne csinálj belőle problémát magadnak.

>!
patakizs P
Ernest Hemingway: Édenkert

Nem a legjobb Hemingway-mű, amit olvastam, sőt, a közepéig azon gondolkoztam, hogy ha ezzel kezdtem volna az életművet, valószínűleg ezzel is fejeztem volna be.
Aztán kibontakozott a történet…nagyon komplex lett a sztori. Azt gondolom, a három főszereplő közül Marita a legegyszerűbb, vagy róla tudjuk meg a legkevesebbet. spoiler David kicsit már összetettebb személyiség, az elbeszélések írása közben némi fény derül a múltjára, ami kissé megmagyarázza a hideg énjét. Catherine-t totál nem értettem. Persze a mű valószínűleg arról is szól, hogy spoiler. Totál elkényeztetett liba szerintem (persze ennél sokkal bonyolultabb a sztori a biszex-vonal miatt). Nagyon tetszettek azok a részek, amikor David ír, és beleéli magát a történetbe, illetve megmondom őszintén, hogy bár semennyi írói vénával nem rendelkezem, azért én biztos spoiler.

>!
mackótestvér P
Ernest Hemingway: Édenkert

Nem tipikus Hemingway könyv. Megvannak benne azok a pontos, szinte érezhető, ízlelhető, fogható leírások, de mégis van benne valami más, amit talán a történet alapja ad hozzá. spoiler. Az említetteken kívül igenis megállja a helyét nevesebb művei között, de egyet biztosan érzek: halvacsora, hosszú kenyér, bor és egy pohár hideg sör elfogyasztását közbe kell iktatni és lehetőség szerint egy szusszra kell elolvasni, belemerülve a francia tengerpart atmoszférájába. Megjelent filmen is a 90-es években, arra is kíváncsi lennék, mert a 60-as évek hasonló érzelmi világú olasz filmjei régebben megragadták a figyelmem. Negatívum: az afrikai betétek nagyon nem jöttek be, ott már tényleg túlzásba vitte a leíró szerepkörét Hemingway bácsi :)

>!
kGyuri
Ernest Hemingway: Édenkert

Hemingway posztumusz új könyve kapcsán két eddigi elméletemet is revideáltam úgy szólván.
Egyik Hemingway iránti ájult tiszteletem, mondhatni, imádatom, ez mostantól sokkal árnyaltabb lesz.
Másik: eddig hallgatólagosan elviseltem a vadászatot mint időtöltést, sportot,
szórakozást, a könyvben ismertetett elbeszélés(lehet, hogy nem is adták ki soha?)
az elefántvadászatról, elvette a kedvemet. Ha Semjén atyára gondolok, még ellenszenvesebbé válik, sajnálom, hogy eddigi életem során nem tiltakoztam ellene!

Ahogy mondani szokták, a jéghegy 15/16-od része a víz alatt van,
H. írásmódját szokták ehhez (is) hasonlítani,
hogy az emberi lélek legmélyebb rétegeinek eseményei,
feszültségei a tenger alatt maradnak, ezeket a mélyrétegeket néhány szikár, tömör,
egyszerű és takarékos szóval érzékelteti az író.
Erre én is vevő voltam és vagyok. De!
H. és esetleg más hasonló módszerrel dolgozó írók a művészi kifejezés invenciózus eszközeként alkalmazzák ezt a módszert.
Mások viszont egyszerűen őszintétlenségből, prüdériából.
Meglepő, de ez a kérdés H. e könyve kapcsán követelően fölmerül.
A mű problematikája szerelmi háromszög, ebből a szokásos az, hogy ketten átverik a kirekesztett harmadikat,
a könvben viszont egy másik változatról van szó, mindhárom résztvevő mindkét másikat szereti,
ebből következően föllép homoerotikus beállítódás, na itt aztán tág tere van a jéghegyépítésnek,
H. lázadozhatna a polgári, igazságtalan erkölcs ellen(Mint pl.az „Áldás-békesség, urak” című novellaremekében tette)
Fontos lehetett számára a vallás, hiszen protestánsból katholikusra konvertált.
Szóval, kevésbé lázadozik, inkább problémája van különben jól bevált alkotói módszerével, a jéghegyekkel. Méltán !
A regény főaakja egy amerikai író(David Bourne(benne bizony H. saját alakját kell vélnünk, aki pár hónapja házas,
szőke és gyönyörű feleségével (Catherine) a rivierán nyaralnak, az asszony fölfedezi magában a promiszkuitás hajlamát
s csakhamar a házaspárhoz társul egy kreol és szintén gyönyörű nő(Marita)
A cselekmény elején a szerető nej egy meglepetést ígér a Férjnek, hogy ez mi konkrétan, azt igen nehézkesen tudjuk meg,
de „éreztetve van”, hogy C. levágatta a haját (igazából a hajlevágás fagyott be a jéghegy csúcsába, valójában,
a mélyben ennél sokkal többnek kell lennie, ezt jónéhányí dialógus bizonyítja.
Így:
„akarod, hogy átváltozzak? – Most nem. Most fázom. Kérlek, melegíts át.”(29.lap)
„- Most éppen micsoda?– Fiú, ha nincs ellene kifogása. – Semmi bajom vele. De nem az.
– Csak ki akartam mondani – mondta Catherine. – Most már, hogy kimondtam, nem kell fiúnak lennem.
– De a Pradóban csodálatos volt. Ezért akartam Davidnek elmesélni.(55.lap)
TE JÓÉG, MI TÖRTÉNHETETT A PRADÓBAN?
„Nem nézted, amikor csináltam? Azt akarod, hogy hátracsavarjam és kettészakítsam magam,
mert nem tudsz dönteni?”(61.lap)
URAMISTEN, MIT KELLENE HÁTRACSAVARNI?
Annyit tudunk, hogy C. bement a városba, fiús frizurát csináltatni, remélem,
a legkatholikusabb erkölcscsősz sem gondolja a fiús frizurát a bűnös szexuális kicsapongás szégyenletes jelének .
Mindenesetre ez a remekíró ilyen hülyeségekkel járatja le magát, nem csoda, hogy vacillált, kiadja, vagy sem.

A regény cselekménye alatt D. egy történetet ír, mely majd róluk szól, ezt C. módfelett pártolja,
viszont a gyerekkori elbeszéléseket, melyeket D. szintén készre ír (pl. a remek elefántost),
azonban C. nagyon ellenzi. a szexuális „szabadossága” , mely végül is mindent elrohasztott,
engem nem zavart annyira, de a kéziratok elégetéséért föl tudtam volna képelni,
régen ragadott így magával fiktív történet.
Valamiért egy ismertetésben azt írták, a 20-as években játszódik, néhány jelből úgy gondolom,
a második világháború után, H. 1946-ban kezdte írni.
Érdekes, hogy az állítólagos promiszkuis szerelmi hármasban a két nő szeretkezésének témájától H. szinte irtózik.

>!
olvasónő
Ernest Hemingway: Édenkert

Ez az első könyv, amit olvastam tőle. Meglehetős vegyes érzelmekkel olvastam. Utoljára A csokoládécipő és esküvői harangoknál volt hasonló érzésem egy könyvvel kapcsolatban.De ugye, az egy más írótól egy másik kategória.Mindenképp elakartam olvasni, már csakazértis, hogy Hemingway is olvassak, de a vége felé elég gyorsítva és sietősen olvastam. Túl soknak tartom benne a kérdezz-felelek részt.Végül is ez nem baj, az se jó, mikor a leíró rész túlzott, de a sok kérdésből szerintem kevesebb is elég volna. Már csak azért is, mert szerintem a történet lényegét annyira nem befolyásolják. Örülök, hogy befejeztem, nem olvasnám még egyszer.. Az Akiért a harang szól már nálam van az egyik könyvtárból, az lesz tőle a következő olvasmány.

>!
monalisa
Ernest Hemingway: Édenkert

Elég vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Ugyanis ha bárki felteszi nekem azt a kérdést, hogy „ki a kedvenc íród”, akkor kapásból rávágom, hogy Hemingway. Ennek tükrében nem vagyok elhalva az Édenkerttől, ugyanakkor azt is tudom, hogy ez nem egy befejezett mű… Viszont nagyon érdekesnek találtam, hogy a feleséget Catherine-nek hívják (akárcsak a Búcsú a fegyverektől főhősnőjét), aztán előkerült egy Marita (ami az Akiért a harang szól Maria-ját idézte fel bennem), továbbá nagy hangsúlyt kapott a nő hajának levágása, amely az utóbb említett regényben szintén többször körbejárt téma volt. Szóval, kicsit nosztalgikus, kicsit összegző – éppen olyan, amilyet egy nagy író alkothat élete vége felé, csak lett volna ideje befejezni…


Népszerű idézetek

>!
forElle P

Sajnálta, hogy apja nem maradt vele, de világosan hallotta a tanácsot, és mosolygott. Apja pontosabban elmondta volna, de ő, David, abbahagyta az írást, mert elfáradt, és fáradtan nem tudta volna érvényre juttatni apja stílusát. Valójában senki sem lett volna képes rá, néha még az apja maga sem. Most már tudta, jobban mint valaha, miért halogatta mindig ennek az elbeszélésnek a megírását, és tudta, hogy most, ha egyszer abbahagyta, nem szabad foglalkoznia vele, mert akkor nem fogja jól megírni.
Nem szabad szoronganod miatta, mielőtt elkezdenéd, sem akkor, mikor abbahagyod. Szerencséd van, hogy a tiéd, ne kezdj el most vacakolni vele. Ha már az életviteledet nem tisztelheted, legalább tiszteld a mesterségedet. A mesterségedet legalább ismered. De elég rémes a történet. Az, az istenit.

>!
forElle P

– Minden csak önmagunkon keresztül van – felelte a lány. – És én nem akarok meghalni és elmúlni.

>!
olvasóbarát P

Éjszaka érezte magán a kezét. Felébredt, besütött a hold, s a lány megint átesett a változás sötét mágiáján, s ő nem mondott nemet, mikor a lány szólt hozzá, s feltette a kérdéseket, és annyira érezte a változást, hogy mindene belefájdult, s amikor mindketten kimerülten befejezték, a lány remegett és azt súgta: – Most megcsináltuk. Most igazán megcsináltuk.

27. oldal

>!
Gólyanéni

Könnyű döntéseket hozni, ha az ember még nem tudja mennyi bajjal járnak.

Kapcsolódó szócikkek: döntés
>!
olvasóbarát P

A nap besütött a szobába, új nap kezdődött. Jobb, ha munkához látsz, mondta magának. Már semmit sem tudsz visszacsinálni. Csak egyvalaki tudná visszacsinálni, az pedig nem tudja, hogyan ébred, és azt sem, ő lesz-e még ő maga, mikor felébred. Nem számít, hogy te mit érzel. Láss munkához. Ott valami értelmeset kell csinálnod. Ebben a másik ügyben nem megy. Semmi sem segít rajtad. És nem is segíthetett azóta, mióta elkezdődött.

158. oldal

>!
Zsuzsa_Czékus

– Ha jó az írás, az ember nem emlékszik rá. Valahányszor elolvassa, nagy és hihetetlen meglepetés. Nem hiszed el, hogy te írtad. Ha egyszer jó, akkor nem tudod még egyszer megcsinálni. Mindent csak egyszer lehet.

249. oldal

>!
Zsuzsa_Czékus

– Ne felejtse, hogy mindig minden jó, míg el nem romlik. Majd észreveszi, ha elromlott.
– Gondolja?
– Egészen biztos vagyok benne. Az nem számít, hogy maga hiszi-e. Akkor már semmi sem számít.
-Milyen gyorsan múlik el?
– Én nem mondtam azt, hogy gyorsan. Mire gondol?
– Bocsánat.
– Most megvan, hát élvezzék.
– Élvezzük.
– Látom. Még valami.
– MI?
– Nagyon vigyázzon rá.
– Csak ezt kellett elmondania?
– Még valami apróság. A kell rossz.
– Még nincs semmi kell.
– Emberibb a kelt kivégezni.
– Emberibb?
– Jobb.

73. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Pearl S. Buck: Az édes anyaföld
William Faulkner: A hang és a téboly
Kazuo Ishiguro: Napok romjai
Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága
Luigi Pirandello: Az ezerarcú ember
William Faulkner: Szentély
Kathleen Tessaro: A parfüm titka
F. Scott Fitzgerald: Szépek és átkozottak
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
F. Scott Fitzgerald: Az éj szelíd trónján