Az ​öreg halász és a tenger / Elbeszélések 114 csillagozás

Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger / Elbeszélések Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger / Elbeszélések Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger / Elbeszélések

Hemingway ​életművének tanulsága egyetlen mondatba tömöríthető. „Az ember nem arra született, hogy legyőzzék – az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet soha.” Az embernek, ha ember akar maradni, szembe kell szállnia a fenyegetésekkel: fasisztákkal a spanyol hegyekben, oroszlánokkal Afrikában, cápákkal a nyílt tengeren. Hemingway erkölcskódexének legfőbb parancsa a bátorság és a helytállás, ha ez látszólag hiábavalónak bizonyul is. A legtiltottabb magatartás pedig a gyávaság és a meghátrálás, történjék bár a legreménytelenebb helyzetből. Ma már bizonyos, hogy Ernest Hemingway a huszadik század legkiválóbb prózaíróinak egyike. Művészete, mely legtisztábban talán éppen elbeszéléseiben kristályosodik ki, a modern próza történetében vízválasztó jelentőségű. Iskolát teremtett az utána következő írónemzedék jó része számára; de hatása alól azok sem mentesek egészen, akik a huszadik századi irodalom más lehetőségei felé, más útjaira indultak.
A könyvben megtalálható… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 1996
284 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630761262 · Fordította: András T. László, Déry Tibor, Máthé Elek, Ottlik Géza, Réz Ádám, Sükösd Mihály, Szász Imre
>!
Európa, Budapest, 1995
>!
Európa, Budapest, 1992
284 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630753561 · Fordította: András T. László, Déry Tibor, Máthé Elek, Ottlik Géza, Réz Ádám, Sükösd Mihály, Szász Imre

3 további kiadás


Kedvencelte 8

Most olvassa 4

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
gab001 P
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger / Elbeszélések

Nagyon régóta halogattam Az öreg halász olvasását. Kár volt, mert kifejezetten élveztem minden sorát. Izgalmas volt maga a történet, a küzdelem a sorssal. Nagyon megszerettem a címszereplő Santiagot. Végig érezhető egyfajta baljós hangulat, mégis bizakodtam. Bármikor szívesen újraolvasnám. Mivel olyan kötethez jutottam hozzá a könyvtárban, ami tartalmaz néhány elbeszélést is, így nem volt kétséges, hogy ezeket is elolvasom. Bár mindegyiknek erőteljes a hangulata, mégsem tetszettek igazán. Legalábbis olvasás közben. Kellett egy kis idő, míg megértettem, hogy Hemingway alapvetően a hiábavaló küzdelemről szeret írni. Viszont nagyon változatos helyszínekkel és szereplőkkel. Olvasmányos, mégsem könnyű olvasni.

>!
Európa, Budapest, 1983
258 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630729458 · Fordította: András T. László, Déry Tibor, Máthé Elek, Ottlik Géza, Réz Ádám, Sükösd Mihály, Szász Imre
>!
Irasalgor
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger / Elbeszélések

Hemingway történetei az életről szólnak. Semmi többről, semmi mélyebb tartalomról, hanem magáról az életről. Kalandokat mesél el, amikben vagy részt vett, vagy megélt, vagy mesélték számára. Egy olyan életről ír, amelyben ő élt, a kalandorok életéről, amelyre valamikor mi is vágyunk életünk során. Így el lehet neki nézni a hiányosságokat, ami miatt nem válik az irodalomtörténelem legnagyobb tudású írói közé, de legalább megismertet velünk egy világot, amely csak nagyon keveseknek adatik meg. A kötet csúcspontja számomra a Kilimandzsáró hava volt, amely ars poetica szerűen meséli el a két társadalmi rend különbségeit, míg a dobogó második helyén a bátorságról és gyávaságról szóló Francis Macomber rövid boldogsága esett. Mondanivalóját tekintve viszont a címadó Öreg halász és a tenger a legmélyebb és legelgondolkodtatóbb. Érdemes viszont elolvasni a többi novellát is, ugyanis megtanulhatjuk belőlük a legnagyobb igazságot a viszonylag bánatos atmoszféra ellenére is: „Az ember nem arra született, hogy legyőzzék”.

Értékelés: 9/10
(Később blogban)

>!
Izolda +SP
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger / Elbeszélések

Nekem néhol túlságosan is minimalista. Persze nagyot üt így is, meg gyorsan is olvasható, de nem tudom… nem tudom szeretni. Ja, és brutális, ami szintén nem jön be az esetek nagy százalékában.

3 hozzászólás
>!
pdaniel
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger / Elbeszélések

Hemingway prózája pont olyan, mint hősei: szikár, egyszerű, és nagyon is emberi a zord külső alatt.

… eddig a hangzatos frázisok. A valóság azonban nem mindig ilyen rózsás. A fő probléma Hemingway írásaival, az stílusának minimalizmusa: a történetet lecsupaszítja egészen a csontvázáig, teljes egészében ránk hagyva a hús visszaragasztását.
Vannak határai, meddig kell vezetgetnie a szerzőnek az olvasó fantáziáját, sok írás pedig azon bukik el, hogy semmiféle teret nem hagy a kreativitásnak, amivel a befogadó képzeletében megeleveníti a leírtakat. Ezek a novellák azonban pont az ellenkezőjét teszik: légüres térbe löknek, ahol támpontok híján nem sokat tud kezdeni a fantázia.

Kivételnek mondható ez alól a címadó írás, a Bérgyilkosok, és a Francis Macomber rövid boldogsága – mind remekül megszerkesztett, élvezetes olvasmány. A többinek talán egyszer még adok egy esélyt, ha a várólistám végre kezelhető hosszúságúra csökken, de erre nem sok kilátás van.

8 hozzászólás
>!
R_Kingaa
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger / Elbeszélések

Hatalmas lemaradásomat pótoltam ennek a műnek az elolvasásával. Nekem nem volt annak idején kötelező olvasmány, de ennek ellenére sokat hallottam róla. És végül klasszikus volta vett rá a beszerzésére, hogy további értékes művel gazdagodjon a magánkönyvtáram, és az olvasását sem halasztgattam ezután sokáig. Meg is bántam volna, ha így teszek.
Ebben a novellagyűjteményben nem kevesebb, mint 8 elbeszélés található, melyek közül toronymagasan Az öreg halász és a tenger címadó, rövidke történet volt rám a legnagyobb hatással. Nem hittem volna, hogy majd ennyire el fog gondolkodtatni, az életről ennyi töprengeni valóval szolgál számomra, ennyire megérinti a lelkemet és összeszorítja a szívemet. De ez történt. És egyáltalán nem sajnálom, inkább határtalanul örülök neki. Csodálatos pillanatokat köszönhetek neki. És nagyon is lényeges, valóságon való töprengés hol emelkedettebb, hol letaglózó részek váltakozását éltem át. Ez a novella kétségkívül a rideg, és könyörtelen életről szól. Arról, hogy az ember hogyan kapcsolódik bele a természet örökös körforgásába, miként illeszkedik bele az állandóan változó, örökösen megújuló világba. Továbbá olyan morális kérdéseket is feszeget, hogy mi lehet az ember célja az életben, mi lehet fontos számára, annyira, hogy még az életét is feláldozná érte. Az élet olykor kegyetlen, nem mindig bánik kesztyűs kézzel az emberrel. Feszegeti az ember határait, próbák elé állítja, teszteli, hogy megállja-e a helyét, váratlan akadályokat gördít az útjába. De minden az emberen múlik. Azon, hogy mit képes kihozni a lehetőségeiből, hogy miként reagál a hirtelen fellépő nehézségekre, hogy hagyja-e magát legyőzni, vagy ellenáll mindennek és kitart az elhatározásai mellett, és ami talán a legfontosabb küzd a végsőkig. A gyávaság, a meghátrálás, a feladás, a legyőzhetőség, mind-mind elítélendő cselekedetek. Melyeket nem tűr a természet. Valamilyen módon be fogja hát hajtani értük a számlát. És ez így is van rendjén. Az életnek megvannak a maga kemény, senkit sem kímélő, senkivel sem kivételező szabályai, melyeket kénytelenek vagyunk elfogadni, még ha sokszor nem is értjük a miértjüket.
A kötetben szereplő többi novellát együtt véleményezném. Volt, amelyiket már olvastam, de legtöbbjüket most ismertem meg. Úgy érzem mindegyiknek megvolt a saját mondanivalója, melyek szorosan visszatükrözik az életet. Ilyen szituációk előfordulnak a valóságban, gondolom az alapötletek is onnan származtak. Egyik több tanulsággal rendelkezett, mint a másik. De mind más mozzanatért volt jelentős. Örökké megmaradó, és felejthetetlen nyomot azonban mégsem hagytak maguk után, ez alól csak a címadó novella volt a kivétel, ami mélyen beleivódott a lelkembe, és egy ideig biztosan ott is fogom őrizni. Kincsként.
Összességében tehát egy percig sem bántam, hogy ezzel a kötettel töltöttem szabad óráimat. Nekem megérte. Azt ajánlom, aki még nem tette mélyedjen el benne, és tegyen egy próbát Hemingway méltán híres műveivel. Mert általuk több lehet.
Nincs hát több hozzáfűznivalóm. Olvassátok el! :)

>!
elle
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger / Elbeszélések

Kétségtelenül tehetséges író ez a Hemingway bácsi. Legjobban az tetszett az írásaiban, hogy olyan pontosan tudta leírni a környezetet, azt amit lát, hogy sokszor én magam is úgy érezhettem, hogy ott vagyok Afrikában, Ázsiában, vagy épp ahol játszódik a történet. Fantasztikus, ahogy át tudja adni az ember és a természet kapcsolatát!
Tény, hogy vannak a kötetben erősebb és gyengébb írások, de alapjában véve az egész különleges és értékes.
A kötetből két elbeszélés szinte egyáltalán nem tetszett, ezért is adtam csak 4 csillagot (ez volt az „Ötven rongy” és az „Aki nem adja meg magát” c. ).
A címadó elbeszélés egy kicsit unalmas volt, de az értéke és a tanulsága ezt teljesen eltörli. Szóval nálam sokkal többet számít az, ha egy írásnak van mondanivalója, ha van valami rejtett tartalma, amiből tanulhat az ember, mint az, hogy izgalmas, de mondanivaló semmi nincs…csak úgy lóg a levegőben… És ebben az elbeszélésben az első ugye jobban érvényesült, de ez mit sem veszít az értékén, én úgy gondolom. Ellenkezőleg, gazdagítja az embert.
…És akárhogy is veszem, szívszorító volt Santiago sorsa…és ez gondolat, amit Hemingway Santiago által fejez ki, ami mindennek az alapja: „…az ember nem arra született, hogy legyőzzék… Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.”, valljuk be, gyönyörű.

>!
Luca006
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger / Elbeszélések

Hemingway szerintem nagyon jó író.
Ez nem egy tipikus mai fantasy olvasmány volt, és ezért talán sokan nem szeretik, de szerintem izgalmas volt, a történetek végén hatalmas csattanóval.

>!
Ritka_a
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger / Elbeszélések

Lehet, hogy csak rossz napom volt, de engem néhol nagyon untatott. Az elején még tetszett, de egy idő után ellaposodott.
A történetek között voltak jobbak, rosszabbak, de összességében nekem nem tetszettek. Talán, ha máskor olvasom el, nem így vélekednék.

>!
ÁrnyékVirág P
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger / Elbeszélések

Ha egyetlen szóval kellene jellemezni, a feszültség lenne a legtalálóbb. Santiago küzdelme a tengerrel, a nagy hallal és az öregséggel egy olyan történet, ami minden emberrel megtörténik valamilyen formában. Mégis szomorú és megrázó.
A másik három novellára is jellemző a feszültség, a Francis Macomber rövid boldogságában végül egy mindent eldöntő lövés is eldörren, de gyomorszorító a haldokló és a felesége közti kommunikáció a második novellában (A Kilimandzsáró hava), valamint a kiöregedett torreádor története, aki egy másik „öreg halász”, aki az idő múlásával és a test hanyatlásával küzd.
Rövid könyvben egy életnyi mondanivaló.

>!
vadnarancs
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger / Elbeszélések

Van egy olyan érzésem, hogy nekem ehhez még érnem kell. Az öreg halász és a tenger engem (sajnos) filmben jobban lekötött, mint nyomtatott formában.
A novellák nem hagytak maradandó nyomokat bennem. :(


Népszerű idézetek

>!
Nílkantha

– (…) az ember nem arra született, hogy legyőzzék – mondta. – Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.

77-78. oldal, Az öreg halász és a tenger (Európa, 1996)

4 hozzászólás
>!
elle

Miért van az, hogy az öregek olyan korán felébrednek? Azért talán, hogy hosszabb legyen még az az egy napjuk is?

15. oldal, Az öreg halász és a tenger

>!
Nílkantha

A munkásember felesége szenvedi meg, ha rövidebb a munkanap.

239. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1996

>!
Nílkantha

Elveszti az ízét, ha valamiről túl sokat lefetyelnek.

212. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1996

>!
elle

– Dögunalmas – mondta hangosan.
– Micsoda, drágám?
– Minden, amit az ember átkozottul sokáig csinál.

216. oldal, A Kilimandzsáró hava

>!
Nílkantha

(…) ha valaki mindent nagyon sokáig, túl hosszan és nagyon későn csinál, nem számíthat rá, hogy az emberek mellette maradnak

242. oldal (Európa, 1996)

>!
Nílkantha

Nem volna szabad egyedül maradnia az embernek öregségére (…).

36. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1996

>!
Nílkantha

…a halak, hála istennek, nem olyan értelmesek, mint mi, akik megöljük őket; ámbár sokkal nemesebbek és sokkal hasznavehetőbbek nálunk.

47. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1996

>!
Szelén

Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább,
Még akkor is ha nem élnek már benned
Remények és csodák.

>!
elle

Igen, mondta magában a férfi, jó, hogy abbahagytuk a veszekedést. Sose veszekedett sokat ezzel az asszonnyal, pedig azokkal a asszonyokkal, akiket szeretett, olyan sokat veszekedett, hogy végül is a veszekedés rozsdájával mindig elpusztították a kettejük dolgát. Túl sokat szeretett, túl sokat követelt, s mindent elnyűtt.

207. oldal, A Kilimandzsáró hava


Hasonló könyvek címkék alapján

William Faulkner: Hajnali hajtóvadászat
Isaac Bashevis Singer: A hét kicsi suszter
William Faulkner: Eredj, Mózes
William Faulkner: Rózsaszál Emily kisasszonynak
Isaac Bashevis Singer: Örök szerelem
Cassandra Clare – Sarah Rees Brennan: Az Árnyvadász Akadémia
Jack London: Északi Odüsszeia
Jack London: Kisregények és elbeszélések I-II.
Osztovits Levente (szerk.): Amerikai elbeszélők I-II.
Kuczka Péter (szerk.): 22 detektívtörténet