Az ​öreg halász és a tenger 1697 csillagozás

Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger

Irodalmi Nobel-díj, 1954
Pulitzer-díj, 1953

A kubai halász már jó ideje nem járt szerencsével, amikor találkozik egy óriási marlinnal. Hosszú és szenvedéssel teli csatát vívnak, messze kisodródva az öböl vízére.
Hemingway egyszerű nyelven, nagy láttató erővel jeleníti meg a veszteség és diadal történetét, mellyel élete legnagyobb kritikai sikerét aratta. Időtálló művét Ottlik Géza klasszikussá vált fordításában adjuk ki, a szerzői sorozat első köteteként.

Eredeti megjelenés éve: 1952

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár, Európa Zsebkönyvek, Aranytoll, Ernest Hemingway életmű

>!
XXI. Század, Budapest, 2020
110 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155955907 · Fordította: Ottlik Géza
>!
XXI. Század, Budapest, 2020
96 oldal · ISBN: 9786155955914 · Fordította: Ottlik Géza
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2008
96 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639492592 · Fordította: Ottlik Géza

26 további kiadás


Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Santiago · Manolin


Kedvencelte 162

Most olvassa 68

Várólistára tette 453

Kívánságlistára tette 271

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Málnika P>!
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger

”Most ne azon tanakodjál, hogy mid nincs. Azon törd a fejed, hogy mihez tudsz fogni azzal, amid van.”

Korábban kötelezőként olvasva ez a kisregény nem jelentett számomra mást, mint az öreg halász unalmas, végtelennek tűnő harcát a nagy hallal, ám most rádöbbentem, hogy ennél jóval mélyebb mondanivalót közvetít. Kiválóan eleveníti meg az élet küzdelmét. Santiago 84 napja semmit nem fogott, be akarja bizonyítani, hogy még jó valamire, még mindig értékes halász. Zseniálisan mutatja be egyszerre a példa értékű kitartást és az elkerülhetetlen esendőséget, amelyek mindannyiunk sajátjai. A fiú szívmelengető karaktere pedig megtölti érzelmekkel az írást. Magány, remény, szerencse, győzelem és vereség árad a lapokból, miközben a zárás realistább már nem is lehetne.

4 hozzászólás
Suba_Csaba P>!
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger

Mivel a Halászt olvastam már középiskolában, így a többi történetre voltam igazán kíváncsi a kötetből. Legjobban az Ötven rongy tetszett (bár ettől sem ájultam el), legkevésbé pedig a Wyomingi bor (ez valami kegyetlenül semmitmondó volt).
Abszolút nem talált el az író stílusa, nem igazán fogott meg a Halász sem. Számomra kicsit túlírt és aprólékos volt az öreg és a nagy halának története.
A kötetet összességében untam és nem valószínű, hogy a közeljövőben újra olvasnék Hemingwaytől. Szomorú vagyok, de ez van…

>!
Európa, Szombathely, 1996
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630761262 · Fordította: András T. László, Déry Tibor, Máthé Elek, Ottlik Géza, Réz Ádám, Sükösd Mihály, Szász Imre
4 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger

„Ha a tengerre gondol, mindig csak la mar-nak nevezte magában, mert aki szereti az mindig így hívja, nőnemű szóval és spanyolul. Aki szereti a tengert, az ugyan sokszor szidja, elmondja mindennek, de ezt is csak úgy, mintha egy asszonyról beszélne. A fiatalabb halászok között akad néha, aki el mar-nak nevezi, vagyis hímnemű szóval illeti. Ezek a fiatalok úsztatóbóját kötnek a fonalukra, úgy halásznak, s motorcsónakot vettek maguknak, amikor jól lehetett keresni a cápamájjal. Úgy beszélnek a tengerről, mintha a vetélytársuk volna, vagy mintha valami földrajzi hely volna, vagy akár mintha az ellenségükről beszélnének. Az öreg Santiago azonban gondolatban mindig nőneműnek tekintette, mindig olyasminek fogta fel, ami nagy-nagy kegyeket osztogat vagy tagad meg, s ha néha el is követ rosszaságokat vagy zabolátlanságokat, nem tehet róla, mert olyan a természete. A hold változásai is úgy hatnak rá, mint az asszonyokra – gondolta.”

Egy nagy sóhaj, és egy újabb és még egy….egyszerűen próbálok mély levegőt venni és minden alkalommal reménykedem, hogy ez a gyomromban lévő émelygés elmúlik egyszer, de mióta olvasom ezt a csepp kötetet, csak mélyül és mélyül bennem a nyomás.

Régen olvastam az írótól, ezt tudom, de nem emlékszem már rá milyen volt.
Elfeledtem, pedig mindig büszke vagyok arra milyen jó a memóriám és most mégis megleltem az első elhomályosuló emléket.
Ez nagyon elszomorít, de össze sem lehet hasonlítani avval a bánattal, amit a négy novella olvasása után éreztem.

Mert ez a kicsi könyv, négy elképesztően nehéz sorsú ember életének egy töredékét tartalmazza és bár volt, akiről először könnyelműen negatív kritikát és egy gúnyos gondolatot engedtem meg, a története végére kibuggyant egy könnycsepp a szememből érte is.

Négy élet útja, négy ember sorsa.

Az első, mely a kötet címét is képviseli nem más, mint Az öreg halász és a tenger.

Csodálatos és egyben rendkívül fájdalmas.
Egy kemény életet élő, tiszta lélek küzdelme a végtelennel.
A gondoltai, páratlanok, a hihetetlen erő és kitartás, ami abban a megtört testben lakozott, és a hit és jóság….bárcsak mindenki ilyen lenne.
Azt gondoltam, hogy a végére jobban leszek kicsit, de haragudtam a világra és nem értettem miért kell, hogy így legyen!?
Sok értéket kaptam, és egy még erősebb hitet. De nem az égiek felé…

A második, már egy merőben eltérő sorsról vetít képet, mégis a nagy felszínesség hálója mögött, egy igen komoly téma vetül előre.
Ez a történet a Francis Macomber rövid boldogsága címet viseli, de tulajdonképpen ennél találóbbat nem is adhattak volna, mert sajnos igaz.
Itt egy másik téma miatt is kiakadtam, az pedig a féktelen spoiler, egyszerűen gyűlölöm és ezt az érzést nem tudom kiverni a fejemből.
A részletes leírás miatt kénytelen voltam félre tenni a könyvet és mélyeket lélegezni.
Nagyon jó a gyomrom és az idegeim is rendben vannak, de mikor szembesülök egy ilyennel, akár olvasás terén, akár látom, teljesen kiakaszt és dühvel tölt el.

A harmadik novella már megint egy teljes más nézőpontot vetít az olvasó elé, de ugyanakkor az eredeti nézetet ugyan úgy követi.
A Kilimandzsáró hava egy megrázó, utolsó „nekifutásról” szól.
Ahogy olvastam a főszereplő gondolatait, végig azt éreztem, hogy az el nem végzet dolgaink csak gyűlnek és gyűlnek, mindig azt gondoljuk, majd holnap, majd jövő héten, a jövő hónapban, évben és egyszer csak közbejön valami és nem lesz már lehetőség megtenni.
Ha valamit tényleg igazán szeretnénk, a félelmeink, a gyávaságunk nem lehet akadály, mi magunk tesszük tönkre a lehetőségeinket.
Nem szabad hagyni, és ezt elsődlegesen magamnak írom.

Az utolsó novella viszont feldühített, a világ legnagyobb ostobaságainak egyikéről olvastam. És tudom ez ott egy hagyomány, azt, hogy milyen kárt okoznak vele, pedig mellékes.

Bár öt csillagot adok a könyvre, ezt elsősorban az írás stílusnak és az első történetnek adom.
Az utolsót leszámítva, értékes olvasásnak tartom, nagyon sokat kaptam és egy egész érzelmi viharba keveredtem.

Ernest Hemingway csodálatosan ír.
Teljesen kitud zökkenteni a hétköznapokból, és egy távoli világ meglett időszakába repít.
Különböző életeken át mutatja meg az élet kegyetlenségét, a valóságot tárja olvasója elé, úgy ahogy van. Véresen, bűzösen és mégis részese akarok lenni. Érezni akarom mindazt akkor ott, és reménykedem, hogy bírom az utolsó leheletemig.

Sok mindenre megtanít, de legfőképpen arra, hogy bármely ösvényre léptünk is életünk folyamán, tiszta hittel, teljes bedobással érdemes haladni, mert mikor eljön az a bizonyos idő, már mindegy lesz mit tettél meg és mit nem. Viszont nem mindegy milyen lélekkel, elégedetten, vagy bánatosan „mész” tovább.

Úgy gondolom, hogy ha valaki ennyi mindent tud adni az olvasójának egy picinyke kötettel, akkor alap, hogy amit csak találok az alkotótól elolvasom.

„Hát így hal meg az ember, suttogásokban, amiket nem hall.”

Minden tiszteletem az íróé!♥

>!
Európa, Budapest, 1967
168 oldal · puhatáblás · Fordította: András T. László, Ottlik Géza, Réz Ádám, Szász Imre
4 hozzászólás
gazibla IP>!
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger

Ez egy remekmű. Szívszorító, szomorú és tanulságos. Az egyik legnagyobb hatású könyv amit eddig olvastam, rövidsége ellenére is. Az ilyen könyvekért érdemes olvasni. Köszönöm Hemingway.

pannik P>!
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger

Felidegesített, felzaklatott, indulatossá tett majd megszelídített, elgondolkodtatott, együtt érzővé olvasztott olvasás közben. Az érzelmeim a történések előrehaladtával változtak, alakultak, ugrándoztak.

Nagyon drukkoltam az öreg halásznak, nagyon akartam, hogy sikerüljön neki. De haragudtam is, hogy ennyire botor, aggódtam érte. Mikor már visszafelé jött, hát az volt a könyv legizgalmasabb része majd megpattantak az idegeim a visszaúton.
Aj de átéltem a keserveket és a kínlódást amin végig vergődtünk.
Nagyon érzékletes az írás, marha jól szemléltet, szinte ott vagyok a kunyhóban vagy a csónakban, szinte érzem a sós víz ízét a számban és az átható tenger illatot az orromban. Valamint átérzem az öreg halász vágyait, álmait meg a valóságát.

Hát nem ilyen befejezést akartam, nem tetszett a befejezés, sajnáltam nagyon.
Érdekes, hogy egy könyv milyen széles spektrumon képes érzelmeket kiváltani.
Kell még olvasnom Hemingway-től!

6 hozzászólás
robinson P>!
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger

A tenger tele van rejtéllyel, még a jó ismerője sem tudhatja, mi van a mélyben. Ember és természet párharca ez, ahol most mindkettő győztes lesz.
https://gaboolvas.blogspot.com/2020/07/az-oreg-halasz-e…

Linszyy P>!
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger

Nagyon tetszett!
Hemingway stílusa megnyert magának. Egyszerű kis történet, tele jó gondolatokkal, megható és izgalmas is, nem vártam ennyit ettől a könyvtől.
Biztos, hogy fogok még olvasni az írótól, nekem ez a könyv egy maradandó élmény volt.
https://www.youtube.com/watch…

Levandra>!
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger

Harmadik olvasásom volt, de még mindig tudott újat, valami mást adni. Döbbenetes a szimbolikája, amire első olvasáskor nem figyeltem fel.
Túl fiatal voltam akkor ehhez a könyvhöz.
Pattanásig feszült, felfokozott hangulata, mint a tenger nyugtalan hullámzása, hol elcsitul, hol rákezd. Santiago küzdelme a körülményekkel a hallal, a halért, a mélyben leselkedő veszélyekkel, mint az ember útkeresése hosszú élete során a lét buktatóival egy magasabb cél felé.
És Santiago átadta nekem sajátos üzenetét. Bár az élet megtépázza az embert, bár a halat szétmarcangolták és rengeteg veszteség érte, de nem vesztett. Elérte a célt, megvalósította az álmát, megküzdött érte és ez a győzelem. Kérdés: kinek kell bizonyízanod, kell-e bizonyítanod?
Jó, öreg Santiago… hatalmas lecke volt ez.

2 hozzászólás
Kikiriki>!
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger

Nyolcadikos kötelezőim között van, tehát igazából csak ezért kezdtem bele. Az összes osztálytársam, aki már elolvasta előttem, csak rosszakat tudott mondani a könyvről, nekik nem tetszett, szerintük unalmas volt. Igen, azzal egyetértek, hogy 180 oldalon keresztül nem nagyon történik ilyen nagy dolog, meg olyan nagy dolog, de igazából nekem nagyon is tetszett! Egyáltalán nem unatkoztam, miközben olvastam, talán a többiek nem értettek még a könyv fő lényegét:
„ – De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék – mondta. – Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni. ”

Ibanez P>!
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger

Milyen jó, hogy a NIOK-on ez volt most a feladott „lecke”! Merthogy én a Búcsú a fegyverektől óta borzongva gondoltam arra, hogy nekem még egyszer Hemingway kerüljön a kezembe (akkor is, ha egyetlen kötet alapján nem szoktam ítélni, így várhatóan fogok majd Szerb Antallal is újra próbálkozni)… A ’79-es kiadást olvastam, amelyben négy rövidebb mű kapott helyet:

Az öreg halász és a tenger
Gyönyörű történet az emberi akaratról és kitartásról! Valamint arról is, hogy hogyan lehet megbecsülni és tisztelni azokat, akik ma már esetleg nem olyan szerencsések, de nagy tudásuk van és a múltjuk révén méltóak a tiszteletre és a segítségnyújtásra. Nagyon sajnáltam szegény öreg harcát, igaz, a halat is. Bár még jobban a delfint… meg tudom érteni, hogy ez kötelező olvasmány, bár biztos, hogy csak megfelelő kor felett ajánlott. A végén volt egy kis furcsaság spoiler… Illetve a hazaút során azt sem értettem spoiler

Francis Macomber rövid boldogsága
Ez nagyon furcsa volt, mármint nem a történet, hanem az, hogy olvasás közben úgy éreztem, mintha én ezt már olvastam volna. Vagy lehet, hogy hasonlított a vége valami más történethez, nem tudom, de végig nagyon deja vu érzésem volt. A történet rövid, velős, tetszett, ahogy megmutatja, milyen könnyedén csalódik az emberben a másik (illetve főleg akkor, ha már nem szereti), illetve akár milyen könnyedén pártol vissza és hogyan lehet a helyzetet gyorsan kihasználni. Utáltam azonban a vadászatok leírását, az indokolatlan öldöklést, a három bivaly mindenen túltett, miért kell mind a hármat????

A Kilimandzsáró hava
A vérmérgezésben haldokló története volt talán a legkevésbé érdekes, egy picit kuszának éreztem a visszaemlékezéseit, ami persze érthető, hiszen egy beteg ember lázálmairól van szó. A vége nagyon csőbe húzott, én teljesen elhittem spoiler

Aki nem adja meg magát
Ismét egy olyan sztori, ahol állatokat öldösnek-kínoznak, nem tudom, ez valami Hemingway-fétis, valami baja volt ennek az embernek, hogy szeretett ilyenekről írni? Végig a bikának szurkoltam, nem is kérdéses :-D Ahogy az sem, hogy ezt is betiltanám, mint a pinty… (mármint a viadalokat).

Összességében nagyon jó történetek, de az állatokat kedvelők kicsit rosszul fogják érezni magukat olvasás közben…


Népszerű idézetek

Marsie>!

Most ne azon tanakodjál, hogy mid nincs. Azon törd a fejed, hogy mihez tudsz fogni azzal, amid van.

6 hozzászólás
monalisa>!

– De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék – mondta. – Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.

82. oldal (Magyar Helikon, 1970)

8 hozzászólás
rlb_32557241>!

Minden öreg volt rajta, csak a szeme nem, mert a szeme párja vidám volt és törhetetlen, s olyan kék, akár a tenger.

7-8. oldal

Marsie>!

… ha az ember kimondja, amit nagyon szeretne, akkor könnyen füstbe mehet az egész.

bbea>!

     – (…) – Miért van az, hogy az öregek olyan korán felébrednek? Azért talán, hogy hosszabb legyen még az az egy napjuk is?

15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: öregség · Santiago
Marsie>!

Az ember kölcsönkéréssel kezdi. Aztán koldulással folytatja.

Beja>!

Nemcsak azért öltem meg a halat, hogy kenyerem legyen, és hogy eladjam eleségnek – gondolta. – A dicsőségért öltem meg, és azért, mert halász vagyok. De szerettem, amíg élt, és azután is szerettem. Ha szeretjük, akkor nem bűn megölni. Vagy csak annál nagyobb bűn?

70. oldal

1 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Alessandro Baricco: Novecento
Ottlik Géza: Iskola a határon
Tamási Áron: Ábel a rengetegben
Thomas Mann: A varázshegy
E. Annie Proulx: Kikötői hírek
Fekete István: Tüskevár
Joseph Heller: A 22-es csapdája
Albert Camus: Közöny
Dickens Károly: Karácsoni ének
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok