Akiért ​a harang szól 477 csillagozás

Ernest Hemingway: Akiért a harang szól Ernest Hemingway: Akiért a harang szól Ernest Hemingway: Akiért a harang szól Ernest Hemingway: Akiért a harang szól Ernest Hemingway: Akiért a harang szól Ernest Hemingway: Akiért a harang szól Ernest Hemingway: Akiért a harang szól Ernest Hemingway: Akiért a harang szól Ernest Hemingway: Akiért a harang szól Ernest Hemingway: Akiért a harang szól Ernest Hemingway: Akiért a harang szól Ernest Hemingway: Akiért a harang szól Ernest Hemingway: Akiért a harang szól Ernest Hemingway: Akiért a harang szól Ernest Hemingway: Akiért a harang szól

Robert Jordan, a fiatal amerikai, aki a spanyol polgárháborúban a köztársaságaik oldalán harcol, fontos feladatot kap: az ellenséges vonalak mögött fel kell robbantania egy hidat. Egy partizánegységhez kerül, a saját bőrén tapasztalja a polgárháború esztelen kegyetlenségét, a köztársaságiak között dúló viszályokat, az egymásra fenekedés poklát. Beleszeret Mariába, a meggyötört, megalázott lányba, már a jövőjüket tervezgetik, amikor eljön a feladat végrehajtásának ideje. A hidat sikerül felrobbantani, ám Jordan menekülés közben eltöri a lábát, kiszolgáltatott helyzetében ő marad utóvédnek. A halál előtti percekben végigfut szeme előtt egész élete, a háború, s a soha be nem teljesülő szerelem története, a fájdalmas búcsú Mariától. A megrázó regényt Hemingway a saját személyes tapasztalata alapján írta, s rá jellemző, tömör, szaggatott stílusban.

Eredeti megjelenés éve: 1940

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei, Horizont könyvek, Klub klasszikusok, Fiatalok Könyvtára

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2007
448 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639492585 · Fordította: Sőtér István
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2005
448 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639492582 · Fordította: Sőtér István
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1995
468 oldal · keménytáblás · ISBN: 963654042x · Fordította: Sőtér István

11 további kiadás


Enciklopédia 10

Helyszínek népszerűség szerint

Spanyolország


Kedvencelte 69

Most olvassa 34

Várólistára tette 405

Kívánságlistára tette 113

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Ákos_Tóth I
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól

Nehéz ügy úgy írni Hemingwayről, hogy irodalomtörténeti jelentősége és meglehetősen megosztó világképe egyformán kifejezésre kerüljön – hogy úgy kapja meg a méltó elismerést, hogy közben az olvasó hangoztathassa egyéni rosszallását, kellemetlen szájízét a szerző minden nagyregényében jelenlévő következetes negatívumok miatt. És ebben az egész játékban az Akiért a harang szól tűnik a legkeményebb diónak, hiszen a XX. századi amerikai regényírás egyik csúcspontjának hat szikár stílusával és monumentális terjedelmével, aprólékos kidolgozottságával, szűkös cselekményével, a fasizmus elleni harc érzékletes bemutatásával. Lenyűgöző, gyönyörű, kerek egész – valami olyasmi, amit mindenkinek érdemes elolvasni, hogy kicsit közelebb kerüljön az előző évszázadot meghatározó konfliktushoz (ami egyértelműen túlmutat a nyilvánvalón, a spanyol polgárháború keretein).

Nem lehet azonban elhallgatni, hogy miként a Búcsú a fegyverektől oldalain, úgy itt is felszínre kerülnek Hemingway férfi virtusra vonatkozó minimum kétséges ideái. Számára a fasizmus elleni háború nem elsősorban az emberiség üdvéért vívott harc, hanem a férfias önmegvalósítás egy kihagyhatatlan formája, amit nagy szerencséjére ekkor – éppen az ellenségkép miatt – sokkal elfogadhatóbban tudott becsomagolni, mint az I. világháború idején. Különös motívuma ennek a regénynek, hogy főhőse jeges kötelességtudatával felvértezve, szigorúan néz előre az egyre biztosabbnak tűnő halálba, és frissen megismert társai is követik őt – és ha ebben a képletben nem lenne benne egy szerelmi szál, illetve a fasizmus, mint jól letisztázott abszolút ellenség, teljesen máshogy hatna az egész történet szellemisége.
A szerelmi szálnál járva pedig belebotlunk egy másik gyermekbetegségbe: ez a szerelem valójában érzelemmentes, suta, majdhogynem bestseller-szerzői fogás. Maria karaktere nekem filmen sem akart igazán összeállni, írásban pedig végképp beillett Hemingway irreális női főhőseinek sorába, szorosan Catherine Berkley mellé. Ezek a nőalakok mindig sérültek, vágyják az óvást, kvázi újabb feladat elé állítva a főszereplőt, ráadásul Robert Jordan esetében még egyfajta megkísértés is bekerül a képbe: megéri vajon az önfeláldozás most, amikor már van mit veszítenie? Egyébként pedig lehetne ezt a románcot szépen is ábrázolni, de az ötszáz oldalas regény nyolcvanadik oldala körül már majdnem tombol a vak szerelem – értem én, hogy háború idején, felfokozott lelki állapotban másként működik az emberi lélek, de vannak dolgok, amiket igenis fel kell építeni, ki kell bontani, a szerelem megszületése pedig minden körülmények között ilyen folyamat. Hemingway női így gyakorlatilag arra jók csak, hogy a szerelemre éhes főhőst kielégítsék, létrehozzák a tökéletes férfit, aki szeret, és ezért még nehezebb a sorsa, mintha nem szeretne – csak szimplán férfi lenne. Erre rájátszanak még a könyv- és filmborítók is: majdnem minden második verzión ott feszít Robert Jordan, kezei közt a nővel, miközben másik kezében szinte biztosan egy revolvert szorongat éppen. Meg merném kockáztatni azt a kijelentést, hogy Hemingway menthetetlen karakterei részben a ponyvairodalom kemény, még nem elnőisedett férfialakjainak is egyfajta eredeti mintájául szolgálhattak…

Végeredményben pedig egyetlen kifogásom volt még a könyvvel kapcsolatban: az, hogy veszett hosszú. Nem nevezném túlírtnak, mert a szerzőhöz méltó szikárság és letisztultság jellemzi, mégis rettentően megterhelő három nap históriáját ilyen körültekintően végigkövetni. Mégis kihagyhatatlannak tűnik, úgyhogy az összes hibájával együtt is mindenkinek melegen tudom ajánlani.

>!
Európa, Budapest, 1983
526 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630731959 · Fordította: Sőtér István
9 hozzászólás
>!
Lady_Hope I
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól

Olyan. Emberközeli. Nem bújik a nagy metaforák mögé, nem bombáz hasonlatokkal, hanem őszintén mesél. Egyszerű szavakkal, de érthetően. És nagyon nagy hatással Olyan tiszta, emberi az egész.
Igaza volt Hemingway-nek. Nem kellenek nagy szavak ahhoz hogy nagy érzelmekről írjunk.
Ez a könyv kihozta belőlem a megrögzött pacifistát. A háború a legszörnyűbb amit az ember alkothat. Sír a szívem értük. Mindenkiért akinek így kellett és így kell meghalnia.
Sosem fogom elfelejteni ezt a könyvet.

3 hozzászólás
>!
MrClee I
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól

„Szép a világ, megéri, hogy küzdjünk érte, nem is hagyom itt szívesen."

Ha Hemingway mondja ezt, 3 év haditudósítás után, ha Robert Jordan mondja ezt, miután megízlelte a háború embertelenségét, akkor ember legyen a talpán, aki megcáfolja.

>!
Iustitia
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól

Sokkal kidolgozottabb, komolyabb regény, mint a Búcsú a fegyverektől, ennek ellenére nem fogott meg annyira. A cselekmény mennyiségéhez képest túl nagy a terjedelem, néha azt éreztem, hogy csak futjuk a köröket, de ténylegesen nem haladunk előre. Egyrészt talán igazam is volt, de később rádöbbentem, hogy igazán nem maradunk mozdulatlanul, hiszen befelé visz Hemingway minket, egyre beljebb a háborúba, egyre mélyebbre, a legmocskosabb, legcsupaszabb valóságig. Pedig nem csinál mást, csak mesél és meséltet. Egy kis szeletet akar megragadni az emberiség szégyenletes múltjából, csak a spanyol polgárháborúig nyúl, mégis érezzük, hogy bőven túlmutat rajta.
Sokan bántják őt amiatt, ahogyan a női karakterekkel bánik, talán kicsit megalázó, mégsem tudom elfelejteni azt a hangulatot, amit Pilarral teremtett a könyvben. Minden éremnek két oldala van, így ha az írót a Maríákért hibáztatnánk, megérdemli, hogy felemeljük a Pilarokért.
Bár abszolút kiszámítható volt, mondhatni „hemingwayes”, ez csak előnyére vált.

>!
Chöpp 
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól

Kikönyörögtem anyától, hogy vegye meg egy utcai standról nekem. A borítója nem nagyon tetszett, de tudtam, hogy a belbecs mindenek felett.

>!
Olympia_Chavez P
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól

Mindig nehéz szívvel állok neki értékelést írni egy olyan műről, ami elismert, közkedvelt és klasszikus. A helyzetet pedig tovább bonyolítja ha nem nyerte el a tetszésemet az adott mű, mint ez esetben is…

A történet a II. világháborút megelőző spanyol polgárháború idején játszódik, illetve ennek történetét, hangulatát dolgozza fel. Azt az időt, amikor a fasiszta és a kommunista csoportok egymásnak feszülve harcoltak (maradjunk optimisták) az általuk szebbnek vélt jövőért. Főhősünk, a köztársaságiak oldalán harcoló amerikai azonban inkább a fasizmus ellen, egy leheletnyi macsó sovinizmussal, de idealistaként éli meg ezt a küzdelmet.

Hemingway szintén saját tapasztalatokra építve, nagyjából ugyanazokat a sajátosságokat és eseményeket járja körbe, melyeket Orwell is említ a Hódolat Katalóniának c. memoárjában, csak jóval könnyedebb, befogadhatóbb stílusban. Nem értekezik, nem tart rögtönzött történelem órát és politikai gyorstalpalót, hanem az egész eseményt, egy hősi és egyben szerelmi eposz köré építi fel. Ennek ellenére Orwell összeszedettségét és tényszerű lényeglátását sokkal inkább magaménak érzem, mint Hemingway olykor szirupos, néhol bárgyú, de mindenképp életidegen szerelmi történetének, indokolatlanul lassú történetvezetésének és az ezzel szemben álló, szereplők közötti pattogó szikár párbeszédeknek az összességét. A történet kibontakozásának folyamatától az olvasó vérnyomása vészesen lecsökken(het) (nem tartozik a letehetetlen könyvek közé), ellenben a villanó párbeszédeknek néhol lepkehálóval kell utánaszaladni, hogy érthetővé váljanak a miértek és fölvegyük a ritmust. Egyedül a magvas megállapítások és életbölcsességek azok, amik időről időre kidugják fejüket a sorok közül, de ezek sem mentették meg számomra a regényt, illetve nem kompenzálták az előbb említetteket.

Az egyensúly valamikor a történet harmadik harmadában áll csak be, amikor már egész kellemes arányban elegyedik egymással a cselekmény üteme, a szereplők gondolatai és párbeszédei, illetve a közvetített érzések masszája. Egészen eddig a szakaszig azonban, az volt az érzésem, hogy a szerző inkább novellákat írt főhősei előéletéről, a polgárháború rémtetteiről, egyes mellékszereplők pillanatairól, amiket aztán összefűzött egy teljesen lapos „hétköznapok a Sierra de Guadarrama gerillái között” névre hallgató kerettörténetben. Ezek a külön történetek magabiztosan megállják a helyüket, de az összekötő szál olyan fáradt, mint Pablo lehet, a testes la riojai boroktól.

Az utolsó és egyben egészen érthetetlen, bosszantó jelenség a könyvvel kapcsolatban, az a következetlen és fojtogató öncenzúra, ami szintén jelen van a történet első két harmadában, majd varázsütésre megszűnik. Az öncenzúra oka egyébként valószínűleg az amerikai szövetségi posta és a Book of the Month erkölcscsősz attitűdjéből adódik, akik nem voltak hajlandók obszcén kiadványokat terjeszteni. Elítélő véleményük miatt pedig a szerző elzárta volna magát az érvényesüléstől, így Hemingway elébe menve az eseményeknek, törölte a szitkok egy részét. Azonban érthetetlen, hogy a könyv utolsó harmadában erről, az eddig képviselt magatartásról, miért mondott le, és használta a spanyol fordításban is alkalmazott válogatott cifraságokat?

Szóval összességében egy nagyon valósághű összefoglalója és pontos diagnózisa ez a regény a spanyol polgárháború eseményeinek és betegségeinek, de sokszor értelmezhetetlen és zavaró eszközökkel, ami miatt inkább éreztem a regényt túlírtnak, néhol laposnak és fárasztónak, mint izgalmasnak és letehetetlennek.

7 hozzászólás
>!
mongúz
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól

Ez az író nekem ír.
Amióta elolvastam, spanyolul tanulok.

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1995
468 oldal · keménytáblás · ISBN: 963654042x · Fordította: Sőtér István
>!
GTM P
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól

Először a filmet láttam. Elvarázsolt. Pedig már akkor is nagyon régi volt. Mármint a film. Alig voltam 15 éves, de muszáj volt elolvasnom a könyvet is. Szerettem, bár nehezen boldogultam vele. Azt hiszem, nem mindent értettem meg belőle, de ezt akkor be nem vallottam semmi pénzért. Arra sem emlékszem már, hogy Pilár alakját a könyvből vagy a filmből kedveltem-e meg. Csak azt tudom, hogy megszerettem a karakterét. Sokáig a kedvenc könyvek közé soroltam, aztán már nem mertem ezt tenni, annyira megfakult az emlék. Most felvettem az újra elolvasandók listájára.

>!
matraimelinda
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól

Mennyit érhet az emberi élet? Mit érhet egy szerelem, az élet koronája, a spanyolországi háború idején? Persze minden nézőpont kérdése.

Az író neve fémjelez, amiért levettem a polcról a könyvet és elolvastam.
A regény elején található John Donne idézetben benne foglaltaik a feltett kérdésre a válasz és egyszersmind e köré az idézet köré épül a regény.
Ha másért nem már csak ezért érdemes volt erre a könyvre is időt keríteni.

Ha most azt mondanám, hogy amolyan újraolvasós könyv benyomást kelti bennem, de az is igaz, hogy én kétszer könyvet ritkán olvasok el, de még ez sincs teljesen kizárva.
(Ha erre a könyvre rápillantok, mindig Valaki jut eszem.)

>!
marcipáncica P
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól

Őszinte leszek, az elején annyira nem talált meg ez a könyv, mint amennyire illendő lett volna (=mint amennyire vártam a Búcsú a fegyverektől után), valahogy nem illeszkedtek össze az elemek, sok zseniális bekezdést sok végletesen unalmas ömlengés váltott, így az egész darabos és döcögős volt számomra, de valahogy a közepén egymásra hangolódtunk, és a könyv befejezése igazán hatásosra sikerült.
Ami nagyon tetszett, és amiben Hemingway igazi zsenialitás megmutatkozott, az a spanyol emberek háborús mindennapjainak bemutatása volt, ahogy a polgárháború borzalmainak mind a spanyol nép egészére, mind az egyének életére gyakorolt hatásait megfestette, nagyon emberien, őszintén, és bár a téma korántsem szép, mégis csodálatos módon.
Gyönyörű könyv, ami a tragédia mellett igazán az embernek maradásról, a méltóságról, az élni akarásról szólt. Viszont a szerelmi szál számomra végletesen unalmas és idegesítő volt egy idő után, ezzel teljesen megbicsaklott a hangulat, emellett pedig egy kicsit sok lett az önismétlés, a felesleges körök futása, ezek nem elmélyítették a mondanivalót, inkább pont, hogy súlytalanná tették.
Úgyhogy felemás érzés maradt bennem a könyv kapcsán, és bár elismerem a nagyságát, és egyetértek a dicsérő kritikákkal, számomra nem volt akkora élmény.


Népszerű idézetek

>!
Algernon +SP

Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.

John Donne · John Donne

>!
dorothy_emerald I

– Ami lesz, az lesz – felelte az asszony. – Aminek lennie kell, az lesz.

57. oldal

1 hozzászólás
>!
tataijucc P

Csak az olyan komoly embernek van joga hülyéskedni, mint én.

1

>!
rlb_32557241

Az ember végigmegy az életén, s mindenféle helyzetről azt hiszi, jelent valamit, s végül kiderül, hogy nem.

13., 168. oldal

1 hozzászólás
>!
apple_pie

De az okos embernek néha be kell rúgnia, hogy kibírja a bolondok között.

216. oldal

Kapcsolódó szócikkek: részegség
>!
tataijucc P

Kinek könnyebb vajon? Annak, aki hisz Istenben, vagy annak, aki félvállról veszi az egészet? A hit bátorít, mi azonban tudjuk, hogy nincs mitől félnünk.

43

>!
MrClee I

És ha te nem is szeretsz, én épp eléggé szeretlek mindkettőnk helyett.

261. oldal

>!
dorothy_emerald I

Jusson eszedbe: nem szabad alábecsülni a véletlent.

365. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok
Chimamanda Ngozi Adichie: Az aranyló fél napkorong
Adam Makos – Larry Alexander: Felettünk a csillagos ég
Isabel Allende: Kísértetház
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
Umberto Eco: A rózsa neve
Leon Uris: Exodus
Paula McLain: Szerelmünk romjai
Veljko Kovačević: Gavro megpróbáltatásai