Akiért ​a harang szól 546 csillagozás

Ernest Hemingway: Akiért a harang szól Ernest Hemingway: Akiért a harang szól Ernest Hemingway: Akiért a harang szól Ernest Hemingway: Akiért a harang szól Ernest Hemingway: Akiért a harang szól Ernest Hemingway: Akiért a harang szól Ernest Hemingway: Akiért a harang szól Ernest Hemingway: Akiért a harang szól Ernest Hemingway: Akiért a harang szól Ernest Hemingway: Akiért a harang szól Ernest Hemingway: Akiért a harang szól Ernest Hemingway: Akiért a harang szól Ernest Hemingway: Akiért a harang szól Ernest Hemingway: Akiért a harang szól Ernest Hemingway: Akiért a harang szól Ernest Hemingway: Akiért a harang szól Ernest Hemingway: Akiért a harang szól

Robert Jordan, a fiatal amerikai, aki a spanyol polgárháborúban a köztársaságaik oldalán harcol, fontos feladatot kap: az ellenséges vonalak mögött fel kell robbantania egy hidat. Egy partizánegységhez kerül, a saját bőrén tapasztalja a polgárháború esztelen kegyetlenségét, a köztársaságiak között dúló viszályokat, az egymásra fenekedés poklát. Beleszeret Mariába, a meggyötört, megalázott lányba, már a jövőjüket tervezgetik, amikor eljön a feladat végrehajtásának ideje. A hidat sikerül felrobbantani, ám Jordan menekülés közben eltöri a lábát, kiszolgáltatott helyzetében ő marad utóvédnek. A halál előtti percekben végigfut szeme előtt egész élete, a háború, s a soha be nem teljesülő szerelem története, a fájdalmas búcsú Mariától. A megrázó regényt Hemingway a saját személyes tapasztalata alapján írta, s rá jellemző, tömör, szaggatott stílusban.

Eredeti megjelenés éve: 1940

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa · Horizont könyvek Kriterion · Klub klasszikusok Magyar Könyvklub · Fiatalok Könyvtára Kozmosz Könyvek · Ernest Hemingway életmű XXI. Század

>!
XXI. Század, Budapest, 2020
464 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155955921 · Fordította: Sőtér István
>!
XXI. Század, Budapest, 2020
556 oldal · ISBN: 9786155955938 · Fordította: Sőtér István
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2007
448 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639492585 · Fordította: Sőtér István

14 további kiadás


Enciklopédia 11

Helyszínek népszerűség szerint

Spanyolország


Kedvencelte 72

Most olvassa 50

Várólistára tette 514

Kívánságlistára tette 245

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth IP>!
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól

Nehéz ügy úgy írni Hemingwayről, hogy irodalomtörténeti jelentősége és meglehetősen megosztó világképe egyformán kifejezésre kerüljön – hogy úgy kapja meg a méltó elismerést, hogy közben az olvasó hangoztathassa egyéni rosszallását, kellemetlen szájízét a szerző minden nagyregényében jelenlévő következetes negatívumok miatt. És ebben az egész játékban az Akiért a harang szól tűnik a legkeményebb diónak, hiszen a XX. századi amerikai regényírás egyik csúcspontjának hat szikár stílusával és monumentális terjedelmével, aprólékos kidolgozottságával, szűkös cselekményével, a fasizmus elleni harc érzékletes bemutatásával. Lenyűgöző, gyönyörű, kerek egész – valami olyasmi, amit mindenkinek érdemes elolvasni, hogy kicsit közelebb kerüljön az előző évszázadot meghatározó konfliktushoz (ami egyértelműen túlmutat a nyilvánvalón, a spanyol polgárháború keretein).

Nem lehet azonban elhallgatni, hogy miként a Búcsú a fegyverektől oldalain, úgy itt is felszínre kerülnek Hemingway férfi virtusra vonatkozó minimum kétséges ideái. Számára a fasizmus elleni háború nem elsősorban az emberiség üdvéért vívott harc, hanem a férfias önmegvalósítás egy kihagyhatatlan formája, amit nagy szerencséjére ekkor – éppen az ellenségkép miatt – sokkal elfogadhatóbban tudott becsomagolni, mint az I. világháború idején. Különös motívuma ennek a regénynek, hogy főhőse jeges kötelességtudatával felvértezve, szigorúan néz előre az egyre biztosabbnak tűnő halálba, és frissen megismert társai is követik őt – és ha ebben a képletben nem lenne benne egy szerelmi szál, illetve a fasizmus, mint jól letisztázott abszolút ellenség, teljesen máshogy hatna az egész történet szellemisége.
A szerelmi szálnál járva pedig belebotlunk egy másik gyermekbetegségbe: ez a szerelem valójában érzelemmentes, suta, majdhogynem bestseller-szerzői fogás. Maria karaktere nekem filmen sem akart igazán összeállni, írásban pedig végképp beillett Hemingway irreális női főhőseinek sorába, szorosan Catherine Berkley mellé. Ezek a nőalakok mindig sérültek, vágyják az óvást, kvázi újabb feladat elé állítva a főszereplőt, ráadásul Robert Jordan esetében még egyfajta megkísértés is bekerül a képbe: megéri vajon az önfeláldozás most, amikor már van mit veszítenie? Egyébként pedig lehetne ezt a románcot szépen is ábrázolni, de az ötszáz oldalas regény nyolcvanadik oldala körül már majdnem tombol a vak szerelem – értem én, hogy háború idején, felfokozott lelki állapotban másként működik az emberi lélek, de vannak dolgok, amiket igenis fel kell építeni, ki kell bontani, a szerelem megszületése pedig minden körülmények között ilyen folyamat. Hemingway női így gyakorlatilag arra jók csak, hogy a szerelemre éhes főhőst kielégítsék, létrehozzák a tökéletes férfit, aki szeret, és ezért még nehezebb a sorsa, mintha nem szeretne – csak szimplán férfi lenne. Erre rájátszanak még a könyv- és filmborítók is: majdnem minden második verzión ott feszít Robert Jordan, kezei közt a nővel, miközben másik kezében szinte biztosan egy revolvert szorongat éppen. Meg merném kockáztatni azt a kijelentést, hogy Hemingway menthetetlen karakterei részben a ponyvairodalom kemény, még nem elnőisedett férfialakjainak is egyfajta eredeti mintájául szolgálhattak…

Végeredményben pedig egyetlen kifogásom volt még a könyvvel kapcsolatban: az, hogy veszett hosszú. Nem nevezném túlírtnak, mert a szerzőhöz méltó szikárság és letisztultság jellemzi, mégis rettentően megterhelő három nap históriáját ilyen körültekintően végigkövetni. Mégis kihagyhatatlannak tűnik, úgyhogy az összes hibájával együtt is mindenkinek melegen tudom ajánlani.

>!
Európa, Budapest, 1983
526 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630731959 · Fordította: Sőtér István
9 hozzászólás
robinson P>!
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól

Nem mondom, hogy könnyű olvasmány lenne, számomra volt, amikor leült a cselekmény, vontatottá vált, mégis megéri olvasni. A regény szemléletesen mutatja be a polgárháború (és minden háború) brutalitását, az élet végességét.

https://gaboolvas.blogspot.com/2021/01/akiert-harang-szol.html

Kabódi_Ella P>!
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól

„A mai nap csak egy az elkövetkező számtalan nap közül. De hogy mi történik a jövő számtalan napján, az talán épp a mai naptól függ.”

Hemingway zsarnoki egyszerűséggel írt, de olyan érzékletesen, részletesen és okosan, hogy az óhatatlanul az ember szívébe mar. Bevallom, az Akiért a harang szól c. regényét szeretem a legjobban a művei közül, és egyúttal ez az egyik kedvenc szépirodalmi kötetem is.

Tartozom még egy vallomással; a 21. Század Kiadó olyan gyönyörű köntösbe csomagolva hozta el nekünk újra a Hemingway regényeket, hogy annak én nem vagyok képes ellenállni. Felemelően igényes, harmonikus és szívmelengetően szépek ezek a könyvek, új polcom féltve őrzött díszei. Szeretek rájuk nézni.

Sokáig halogattam ennek a méltán népszerű klasszikusnak az értékelését. Ennek természetesen több oka volt, mert néha az élet közbeszól, de tény, hogy az Akiért a harang szól az a fajta történet, amiről nem könnyű beszélnem. Magasba emel, azután földhöz csap, minden egyes alkalommal. Nem hagyja érintetlenül a lelkemet. A vége mindig könnyeket csal a szemembe és némileg becsapottnak érzem magam tőle. Kínzóan emberi, csodálatos, szívszaggató háborús és szerelmi krónika ez, az egyik valaha írt legszebb. Főhőse, az amerikai Robert Jordan a polgárháború idején Spanyolországba utazik, hogy harcoljon a szabadságért az antifasiszta lázadók oldalán. A becsületes, jóravaló fiatalember lelkiismeretesen, módszeres elhivatottsággal lát neki a rá bízott, fontos feladatnak: fel kell robbantania egy hidat az ellenséges vonalak mögött. Csatlakozik a hegyek között bújkáló köztársaságiak egy kicsiny csapatához és nem csak szövetségesekre lel bennük, hanem barátokra is. Viharos gyorsasággal szeret bele Maríába, egy naiv, testileg és lelkileg egyaránt megkínzott fiatal lányba. Szerelmük törvényszerűen előre elrendeltetett, elemi erejű és tragikus. A rájuk váró megpróbáltatások és nehézségek közepette valódi támaszra lelnek egymásban, és képesek erőt meríteni mély, őszinte érzéseikből. Egy csipetnyi mennyország jut nekik a háború földi poklában.

Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, Hemingwayt nem azért szeretem, mert kiváló női karaktereket teremtett volna. Talán a legélhetetlenebb, legéletszerűtlenebb női figurákat adta ő a világirodalomnak. Pontosan emiatt emelkedik ki közülük ilyen ragyogóan María tiszta, szűzies, meggyötört alakja. Ám még inkább kimagaslik közülük, szinte fáklyaként lobogva, Pilar, a középkorú, meghasonlott gerillavezér felesége. Számomra ő a legmegkapóbb és a legrokonszenvesebb. Szókimondó, tárgyilagos, ám mélyérzésű és jóságos. Tisztességesebb, egyenesebb jellem, mint bármelyik férfi a szedett-vedett, üldözött, nélkülözésben, nomád körülmények között élő partizánok között. Ez a két női alak az egyik oka annak, hogy ezt a regényt tartom az író legsikerültebb művének. A másik ok pedig az, hogy ez a történet egész egyszerűen lehengerlő. Hemingway nem fukarkodott a hosszas, szemléletes leírásokkal, így lelki szemeink előtt gazdag részletességgel elevenednek meg nem csak a szereplői, de a hegyek varázslatos vonulatai is, az erdők ezernyi színe, hangja, illata. Látjuk magunk előtt a hóvihart, a folyót, azt a bizonyos hidat. Látjuk a barlangot, amelyben hőseink meghúzzák magukat. Látjuk a harcoló katonák arcán a félelmet, a dacot, szemükben az elszántságot. Minden él, minden egyes sor világos képet ad, és erőteljes érzelmi töltettel szolgál. Hemingway varázslatos hangulatfestő. Alapos leírásaiba mindig csepegtet némi pátoszt, ettől lesz minden makacs tényszerűsége ellenére mégis lírai és felkavaró a mondandója.

Az idő véges. Az emberi élet szűkre szabott, a háborúban különösen. Meg kell ragadni minden pillanatot. Meg kell tanulni meglátni és értékelni a jót, ami jutott, legyen az bármilyen csekélyke és bármilyen röpke időre áldjanak meg vele minket. „Mit akarsz még?” – kérdezi magától Robert Jordan a halál árnyékában a regény végén, és megfelel rá önmagának: „Mindent akarok, és mindent elfogadok, amit kapok.” Ez a reflexió fájdalmasan ismerős számunkra, hiszen hétköznapjaink része. Hemingway arról beszél ebben a regényben, ami az élet egyik legkegyetlenebb sajátossága, megváltozhatatlan, örökérvényű természete. Az ember vitatkozhatik a sorsával, mi több, köteles vitatkozni vele, de csak ritkán győzheti le.

Az eredeti bejegyzés az alábbi linken olvasható:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2021/01/erne…

3 hozzászólás
Lady_Hope I>!
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól

Olyan. Emberközeli. Nem bújik a nagy metaforák mögé, nem bombáz hasonlatokkal, hanem őszintén mesél. Egyszerű szavakkal, de érthetően. És nagyon nagy hatással Olyan tiszta, emberi az egész.
Igaza volt Hemingway-nek. Nem kellenek nagy szavak ahhoz hogy nagy érzelmekről írjunk.
Ez a könyv kihozta belőlem a megrögzött pacifistát. A háború a legszörnyűbb amit az ember alkothat. Sír a szívem értük. Mindenkiért akinek így kellett és így kell meghalnia.
Sosem fogom elfelejteni ezt a könyvet.

3 hozzászólás
gabiica P>!
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól

Azt hiszem, Hemingwaytől is többet kellene olvasnom. Annyira emberi, annyira szép, annyira valóságos. Semmi mű nincs benne, mindennapi, és épp ez kell annak, aki klasszikus, háborús témában akar igazit olvasni.

moonchristal P>!
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól

Tetszett, és remek ismerkedés volt ezzel a nagyszerű szerzővel, akivel szemben törlesztettem régi adósságomat azzal, hogy végre olvastam tőle. Ugyanakkor szerintem jó darabig nem fogok újra olvasni tőle, mert számomra lelkileg rendkívül megterhelő volt. Félelmetes, amikről ír, és annyira valósághű, hogy az ember képes napokig depressziós állapotba kerülni tőle, és elgondolkodni azon, hogyan válhatnak emberek ilyenné…
Mindezektől függetlenül magával ragadó stílusban megírt krónikája egy borzalmas időszaknak, nagyon érdekes és elgondolkodtató olvasmány is egyben. Örülök, hogy megismertem a mestert én is!

2 hozzászólás
Iustitia>!
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól

Sokkal kidolgozottabb, komolyabb regény, mint a Búcsú a fegyverektől, ennek ellenére nem fogott meg annyira. A cselekmény mennyiségéhez képest túl nagy a terjedelem, néha azt éreztem, hogy csak futjuk a köröket, de ténylegesen nem haladunk előre. Egyrészt talán igazam is volt, de később rádöbbentem, hogy igazán nem maradunk mozdulatlanul, hiszen befelé visz Hemingway minket, egyre beljebb a háborúba, egyre mélyebbre, a legmocskosabb, legcsupaszabb valóságig. Pedig nem csinál mást, csak mesél és meséltet. Egy kis szeletet akar megragadni az emberiség szégyenletes múltjából, csak a spanyol polgárháborúig nyúl, mégis érezzük, hogy bőven túlmutat rajta.
Sokan bántják őt amiatt, ahogyan a női karakterekkel bánik, talán kicsit megalázó, mégsem tudom elfelejteni azt a hangulatot, amit Pilarral teremtett a könyvben. Minden éremnek két oldala van, így ha az írót a Maríákért hibáztatnánk, megérdemli, hogy felemeljük a Pilarokért.
Bár abszolút kiszámítható volt, mondhatni „hemingwayes”, ez csak előnyére vált.

Olympia_Chavez P>!
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól

Mindig nehéz szívvel állok neki értékelést írni egy olyan műről, ami elismert, közkedvelt és klasszikus. A helyzetet pedig tovább bonyolítja ha nem nyerte el a tetszésemet az adott mű, mint ez esetben is…

A történet a II. világháborút megelőző spanyol polgárháború idején játszódik, illetve ennek történetét, hangulatát dolgozza fel. Azt az időt, amikor a fasiszta és a kommunista csoportok egymásnak feszülve harcoltak (maradjunk optimisták) az általuk szebbnek vélt jövőért. Főhősünk, a köztársaságiak oldalán harcoló amerikai azonban inkább a fasizmus ellen, egy leheletnyi macsó sovinizmussal, de idealistaként éli meg ezt a küzdelmet.

Hemingway szintén saját tapasztalatokra építve, nagyjából ugyanazokat a sajátosságokat és eseményeket járja körbe, melyeket Orwell is említ a Hódolat Katalóniának c. memoárjában, csak jóval könnyedebb, befogadhatóbb stílusban. Nem értekezik, nem tart rögtönzött történelem órát és politikai gyorstalpalót, hanem az egész eseményt, egy hősi és egyben szerelmi eposz köré építi fel. Ennek ellenére Orwell összeszedettségét és tényszerű lényeglátását sokkal inkább magaménak érzem, mint Hemingway olykor szirupos, néhol bárgyú, de mindenképp életidegen szerelmi történetének, indokolatlanul lassú történetvezetésének és az ezzel szemben álló, szereplők közötti pattogó szikár párbeszédeknek az összességét. A történet kibontakozásának folyamatától az olvasó vérnyomása vészesen lecsökken(het) (nem tartozik a letehetetlen könyvek közé), ellenben a villanó párbeszédeknek néhol lepkehálóval kell utánaszaladni, hogy érthetővé váljanak a miértek és fölvegyük a ritmust. Egyedül a magvas megállapítások és életbölcsességek azok, amik időről időre kidugják fejüket a sorok közül, de ezek sem mentették meg számomra a regényt, illetve nem kompenzálták az előbb említetteket.

Az egyensúly valamikor a történet harmadik harmadában áll csak be, amikor már egész kellemes arányban elegyedik egymással a cselekmény üteme, a szereplők gondolatai és párbeszédei, illetve a közvetített érzések masszája. Egészen eddig a szakaszig azonban, az volt az érzésem, hogy a szerző inkább novellákat írt főhősei előéletéről, a polgárháború rémtetteiről, egyes mellékszereplők pillanatairól, amiket aztán összefűzött egy teljesen lapos „hétköznapok a Sierra de Guadarrama gerillái között” névre hallgató kerettörténetben. Ezek a külön történetek magabiztosan megállják a helyüket, de az összekötő szál olyan fáradt, mint Pablo lehet, a testes la riojai boroktól.

Az utolsó és egyben egészen érthetetlen, bosszantó jelenség a könyvvel kapcsolatban, az a következetlen és fojtogató öncenzúra, ami szintén jelen van a történet első két harmadában, majd varázsütésre megszűnik. Az öncenzúra oka egyébként valószínűleg az amerikai szövetségi posta és a Book of the Month erkölcscsősz attitűdjéből adódik, akik nem voltak hajlandók obszcén kiadványokat terjeszteni. Elítélő véleményük miatt pedig a szerző elzárta volna magát az érvényesüléstől, így Hemingway elébe menve az eseményeknek, törölte a szitkok egy részét. Azonban érthetetlen, hogy a könyv utolsó harmadában erről, az eddig képviselt magatartásról, miért mondott le, és használta a spanyol fordításban is alkalmazott válogatott cifraságokat?

Szóval összességében egy nagyon valósághű összefoglalója és pontos diagnózisa ez a regény a spanyol polgárháború eseményeinek és betegségeinek, de sokszor értelmezhetetlen és zavaró eszközökkel, ami miatt inkább éreztem a regényt túlírtnak, néhol laposnak és fárasztónak, mint izgalmasnak és letehetetlennek.

7 hozzászólás
Chöpp P>!
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól

Kikönyörögtem anyától, hogy vegye meg egy utcai standról nekem. A borítója nem nagyon tetszett, de tudtam, hogy a belbecs mindenek felett.

mongúz>!
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól

Ez az író nekem ír.
Amióta elolvastam, spanyolul tanulok.

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1995
468 oldal · keménytáblás · ISBN: 963654042x · Fordította: Sőtér István

Népszerű idézetek

Algernon P>!

Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.

John Donne · John Donne

viidori I>!

– Ami lesz, az lesz – felelte az asszony. – Aminek lennie kell, az lesz.

57. oldal

2 hozzászólás
rlb_32557241>!

Az ember végigmegy az életén, s mindenféle helyzetről azt hiszi, jelent valamit, s végül kiderül, hogy nem.

168. oldal, 13.

1 hozzászólás
tataijucc>!

Csak az olyan komoly embernek van joga hülyéskedni, mint én.

1

apple_pie>!

De az okos embernek néha be kell rúgnia, hogy kibírja a bolondok között.

216. oldal

Kapcsolódó szócikkek: részegség
Lunemorte P>!

És ha te nem is szeretsz, én épp eléggé szeretlek mindkettőnk helyett.

261. oldal

robinson P>!

Beszélgetésüket félbeszakította a fák közt röpködő bagoly, bár a csendnél is halkabban szállt: hátuk mögé ereszkedett, aztán gyors szárnyalással zajtalanul röppent vadászútjára.

Zsucsima>!

– Mindenkinek azt kell tennie, amihez ért, de azt a legjobb tudása szerint – mondta.

1.

viidori I>!

Jusson eszedbe: nem szabad alábecsülni a véletlent.

365. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Joseph Heller: A 22-es csapdája
Kertész Imre: Sorstalanság
María Dueñas: Öltések közt az idő
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok
Nevil Shute: Az örökség
John Steinbeck: Lement a Hold
Thomas Mann: A varázshegy
Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember
Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában
Závada Pál: Jadviga párnája