A ​folyón át a fák közé 62 csillagozás

Ernest Hemingway: A folyón át a fák közé Ernest Hemingway: A folyón át a fák közé Ernest Hemingway: A folyón át a fák közé

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hemingway 1950-ben megjelent regényének címe az amerikai polgárháború tábornokának, Stonewall Jacksonnak utolsó szavait idézi – és ez a furcsa, kései könyv maga is búcsú, leltár, végső összegzés. Hőse, Richard Cantwell ezredes Hemingway korábbi hőseinek öregedő mása. Emlékek, álmok, a jelenvaló, két háború hadszínterei keverednek a párbeszédekben és belső monológokban, miközben az ezredes autón Velencébe utazik, hogy találkozzék szerelmével, aztán csónakon, vadvizeken, kacsavadászatra indul. Mi változott a világban, mi maradt meg az embernek – erre keres választ a főhős, aki még egyszer végigtekint élete tájain, mígnem szimbolikus útjai végén fölmagasodik a halál. A búcsú azonban Hemingwaynél itt sem beletörődés: két évvel e regény után írta meg az Az öreg halász és a tengert.

Eredeti mű: Ernest Hemingway: Across the River and into the Trees

Eredeti megjelenés éve: 1950

>!
Európa, Budapest, 1989
262 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630747634 · Fordította: Göncz Árpád
>!
Forum, Újvidék, 1966
318 oldal · puhatáblás · Fordította: Máthé Elek
>!
Magvető, Budapest, 1958
322 oldal · Fordította: Máthé Elek

Kedvencelte 4

Most olvassa 3

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 9

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Tarja_Kauppinen 
Ernest Hemingway: A folyón át a fák közé

– Szeretlek. – Én is téged. – Tényleg? – Tényleg! – Mondd még egyszer, hogy szeretsz! – Szeretlek. – Mennyire? Arrrghaéirgébdkfjadflgh

Egy megfáradt katona és egy dúsgazdag, unatkozó fiatal lány látszatszerelme Velencében. A helyszín miatt pluszpontok tömkelege jár, a dagályos, önámító érzelmek lavinája azonban már fele ilyen mennyiségben is fárasztó lett volna. Hemingway nem lenne Hemingway, ha nem tudta volna az 51 éves ezredes és az emlékeim szerint 19 éves Contessa kapcsolatát hitelesen lefesteni; nekem azonban ez a – jobb szó híján – „szerelem” végtelenül taszító, és a tetejébe még unalmas is.
Cselekmény alig van, ez azonban nem feltétlenül baj; Velencéről egy kizárólag tájleírásokból álló, 1300 oldalas kötet is alighanem élvezetes olvasmány lenne. A két főszereplő semmitmondó és üres bájolgása azonban még ilyen terjedelemben is sok volt. A – lelki értelemben vett – toronyszobájában ücsörgő gazdag lány, aki unalmában elhitette magával, hogy szerelmes az ezredesbe, és az ezredes, aki háborús múltja miatt borzasztóan koravén, és valami szentimentális időskori románcként éli meg azt, hogy a Contessa bálványa lehet.

Olvasd el legalább három másik művét Hemingwaynek, mielőtt ebbe belevágsz. Vagy legyél hatvan fölötti, klimaxos férfi.

4 hozzászólás
>!
vicreed
Ernest Hemingway: A folyón át a fák közé

Ez a 3. olvasásom Hemingwaytől, és ez volt eddig a legrosszabb élményem. Unalmasnak találtam, szinte alig történik benne valami, de szerencsére gyorsan lehet vele haladni. Eddigi műveiben szerettem a stílusát, ahogyan a férfias jegyek megmutatkoznak, de itt valahogy nem jött át.
Kicsit már engem is idegesített, hogy állandóan mondták egymásnak, hogy szeretlek. Meg, hogy ugye szeretsz? Igen, elég egy nap elmondani kétszer is. A Contessának meg nem durván apakomplexusa van, és a háborús történetek izgatják fel. Már mikor láttam, hogy pár mondattal később, megint kéri az ezredest, hogy meséljen, akkor frászt kaptam. Érdekel ez engem is, de a tálalása valahogy nem tetszett. És amikor már több oldalon keresztül csak mesél, és utána megkérdezi a csávó, hogy „de nem unod még, saját magamat is untatom?” De hallod, nagyon unom, légyszi hagyd abba.
Az első száz oldalban még megláttam a szépséget, de utána már sajnos csak azt, hogy hány oldal van hátra.

>!
Kerol
Ernest Hemingway: A folyón át a fák közé

Pár napja fejeztem be a könyvet, de nem tudom most sem igazán, hogy mi a véleményem róla.

Tetszett?
A hangulata nagyon. Az andalgás a velencei éjszakában, a gondola a Canale Grandén, ahogy a szél a hajamba kap, miközben egy pohárka valpolicellai-t kortyolgatok. A hajnali kacsavadászaton didergés a hordó mélyén, feszülten várva a gácsért, majd célra tart, lő és megvan!!
Volt az egész könyvnek egy mélabús hangulata is, ahogy az öregedő, beteg ezredes próbálja élvezni az eltávozás adta kellemes perceket a Contessával, miközben sejti, hogy ez akár az utolsó találkozás is lehet. Fájdalmasak voltak a visszaemlékezések, a háborúról fel-felvillantott képek megrázóak, és ijesztő az a látszólagos idegenség is, ahogy az ezredes felidézi ezeket, és mintegy esti meseként adja át Renatanak.
Érthető volt a szerelme iránt érzett vívódás is, hogy szabad-e, lehet-e egy ötven éves férfinak egy 18 éves lányt szeretni? Kérheti-e a lánytól, hogy viszontszeresse, mikor a saját érzésein kívül nem adhat neki semmit? Aztán mindig megmagyarázza, mindig elhallgattatja a lelkiismeretét, mégis folyton ott motoszkál benne a kétség és megmérgezi a szerelmes perceket és a lopott csókokat.

Nem tetszett?
A sok picsogás az agyamra ment. A minden ötödik sorban felmerülő kérdés: Szeretsz? és a csöpögő rózsaszín fogadkozások: Szeretlek, úgy, hogy ennél jobban már nem is lehet… stb.
Az unatkozó Contessa alakja is kimondottan taszított. Nem állítom, hogy nem szövődhet szerelem ekkora korkülönbséggel, de abból, ahogy Renata szomjazta a háborús történeteket, nekem teljesen úgy tűnt, hogy ő nem más, mint egy 18 éves gazdag lány bezárva Velencébe, aki napokon, heteken át várja, hogy a szerelmének hitt férfi megjelenjen egy napra és egy kis színt vigyen a szürke hétköznapokba. Naiv és egyszerű, ugyanakkor ez a naivság valahol kedves és megejtő is. Ami megrázó volt az a Contessa üdesége, pajkossága és felszabadultsága szemben az ezredes öregségével, fásultságával és gondterhességével.

Összességében nem volt kimondottam rossz könyv, imádom Olaszországot és mindent ami olasz, úgyhogy ez mindenképpen a mű javára írható. A karakterek nem voltak szerethetőek, a Gran Maestroval és a hozzá kapcsolódó történetszállal nem is igen tudtam mit kezdeni. Igazából mindenki fásult volt, mindenki be volt zárva a maga kis életébe és valóságába, egyedül a Contessa tudott egy kis üdeséget csempészni a mindennapokba. A vége pedig… az utolsó mondatban csúcsosodik ki mindaz a közömbösség és önzőség, ami átitatta az egész könyvet.

>!
Virág_Balázs_Face
Ernest Hemingway: A folyón át a fák közé

Hemingway az Hemingway. Olyan, mintha nem szólna semmiről, ebben nincsenek nagy és akciódús történések, mégis benne van minden a férfiak életéről. szerintem.

És ne olvasd éhesen, mert az étel leírásoktól megőrülsz! :)

>!
cherryd
Ernest Hemingway: A folyón át a fák közé

Azt hiszem jobban tetszett, mint az Öreg halász és a tenger. Tényleg nem történnek nagy dolgok benne, mégis jó olvasni arról, ami az ezredessel történt és azt ahogy elmeséli. Nem fényezi, közbeszúr saját benyomásokhoz saját benyomásokat. Igazán nem kedveltem meg az ezredest, de a történet maga nagyszerű.

4 hozzászólás
>!
Ikarosz
Ernest Hemingway: A folyón át a fák közé

Mint a Hemingway művek nagy részében, itt is a belső elmélkedés a legmegkapóbb.
És a mindent uraló szomorúság.
Hemingway kedvelőknek nem okoz csalódást.

>!
Courtneyy
Ernest Hemingway: A folyón át a fák közé

A drágám ezt a művét nagyon elbaltázta, legalábbis a Búcsú a fegyverektől-lel azonos szerelmi szál, a papuccsá alakuló nyápic nagy tábornok személyisége, aki egy nő láttán szinte fogyatékossá épül, engem is leépített. Egyedül az könnyítette meg a dolgom, hogy a nőcis részeknél villámgyorsan haladtam, mert másból sem álltak a lapok, mint a „Szeretlek, szeretlek!” ismétléséből. Szinte megkönnyebbültem, hogy kiolvastam. Persze imádtam a mondatalkotásokat és szófordulatokat, de ennél eseménytelenebb könyvet is régen vettem a kezembe. Nagyot csalódtam benne egy olyan remek mű után, mint a Búcsú a fegyverektől.

>!
cukkini
Ernest Hemingway: A folyón át a fák közé

Abból a szempontból nagyon megfogott, hogy Olaszországban játszódik azon belül is Velencében, ami mondhatni szívszerelmem. Rengeteget esznek benne, olvastam lejjebb az értékeléseket, én ettem előtte, közben is szóval ennyiből nem érintett rosszul. A szerelmi szál szerintem kicsit bénácska lett. Ha egyszer netán sikerülne eljutnom Velencébe, tuti biztos, hogy megnézem onnan a várost ahonnan az ezredes tette Jacksonnal. Az összes nevezetesség mellett a Gritti palotát is megcsodálnám.

>!
Dominik_Blasir
Ernest Hemingway: A folyón át a fák közé

Alig történt valami a regényben, s a lapokon mégis lezajlott egy élet. A szereplők nehezen kedvelhetőek, mégis valóságosnak érzem őket. A lassú történetvezetés nyugodtságot és belefáradást sugall, míg a befejezés méltósággal áthatott. Talán nem Hemingway legjobbja, de egyszer mindenképpen érdemes elolvasni.

4 hozzászólás
>!
bbea P
Ernest Hemingway: A folyón át a fák közé

Egy szerelmes regény, ami a háborúról szól… visszaemlékezés, reménytelen szerelem, lezárása egy nem is olyan hosszú életnek. Azt hiszem sokan, akik nagy háborúkban vettek részt, csak így tudnak élni, mint az ezredes, akinek ekörül forog majdnem minden gondolata. Kár volt a sok bárgyú beszélgetésért, amit a lánnyal folytatott vagy csak én nem látom ennek a szépségét.
Újabb Hemingway regényeket fogok olvasni, hogy alaposabban megismerjem.


Népszerű idézetek

>!
Nílkantha

Jobb talpon állva meghalni, mint térdre kényszerítve élni…

76. oldal, Forum Könyvkiadó Novi Sad, 1966

>!
Nílkantha

Jobb egy napig oroszlánként élni, mint száz évig juhok módjára.

76. oldal, Forum Könyvkiadó Novi Sad, 1966

>!
Kálmánfi_László

Jobb talpon meghalni, mint térdepelve élni, bár sok helyt jobb ész nélkül lehasalni, ha az ember szeretné a bőrét megmenteni.

37. oldal

>!
Kálmánfi_László

Ahány nap, annyi kiábrándulás.
Nem, ahány nap, annyi szép és új ábránd.

201. oldal

>!
Francesco

…a falut, iszonyúan megpakoltuk foszforbombával. Itt láttam először, hogy német kutya sült német katonát eszik.
– Te hány embert öltél meg?
– Százhuszonkettőt biztosan.
– Nem volt lelkiismeret-furdalásod?
– Soha.
– Ha verekszel, győznöd kell. Csak ez számít.

>!
csillagka P

– De csúf vagy – mondta a tükörnek. – Látott már ennél csúfabb pofát, Arnaldo?
– Láttam – mondta Arnaldo. – Az enyémet. Minden reggel, valahányszor borotválkozom.
– Jobban tennénk, ha mindketten sötétben borotválkoznánk – mondta az ezredes, és kiment.

68. oldal

>!
cherryd

…-No, játsszunk történelmi személyt?
-Játsszunk. – mondta a lány. – Játsszuk azt, hogy te vagy te, én meg én.
-Hát játsszuk. – mondta az ezredes.

224. oldal (Európa zsebkönyves)

>!
cherryd

-Rendben van. – mondta az ezredes. – Akkor hát föltárom. Egyetlen nagy titkunk van, de azt ismerned kell. Javítson ki, Gran Maestro, ha tévesen mondanám.
-Ám halljuk a titkot. – mondta a Gran Maestro.
-Föltárom a titkot. – mondta az ezredes. – Figyelj rám, Lányom. Íme: a Legszentebb Titok. Hallgasd áhítattal. „A szerelem szerelem, a mulatság mulatság. De mindig csönd van, ha meghal az aranyhal.”

232. oldal (Európa zsebkönyves)

>!
Nílkantha

…minden távolság megváltozik, és minden kisebb lesz, amikor az ember megöregszik.

51. oldal, Forum Könyvkiadó Novi Sad, 1966

>!
Tarja_Kauppinen 

Ez a Burano egy sűrűn lakott kicsi sziget, ahol az asszonyok csuda szép csipkét, a férfiak meg bambinókat csinálnak (…)

28. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Richard Russo: Sóhajok hídja
Dan Brown: Inferno
Christopher Moore: A velencei sárkány
Erica Bauermeister: Tedd meg magadért!
Donna Leon: Bíbornál is sötétebb
William Faulkner: Míg fekszem kiterítve
John Steinbeck: Késik a szüret
William Faulkner: A hang és a téboly
John Steinbeck: Édentől keletre
John Steinbeck: A Kék öböl