Ready ​Player Two (angol) (Ready Player One 2.) 61% 28 csillagozás

Úgy látom abba a szűk körbe tartozom, akiknek a második rész jobban tetszett, mint az első. Az első résszel a legnagyobb problémám az volt, hogy amikor valamilyen popkulturális témáról van szó, annak körbejárása akár 4-5 oldalt is felemészt, ami helyenként borzasztó unalmassá tette a könyvet. A második részben én úgy éreztem, ez a probléma jóval jobban van kezelve, történnek dolgok miközben az információt önti ránk az elbeszélés és összesen egy helyen éreztem, hogy túlságosan el van nyújtva, spoiler nélkül nevezzük a lila bolygón játszódó résznek. A történet nagyja most is más könyvekből és filmekből átvett sztorik tömkelege, tekintélyes része kiszámítható, Wade végre átesik azon a karakterfejlődésen amit már az első részben is vártam, a korábbi megismert mellékszereplők visszatérnek és kapunk egy pár újat, akik elég érdekesek.

Néhány „fordulatnál” forgattam a szemeimet, de összességében még így is jobban tetszett, mint az első rész, de ha az nem tetszett, akkor ez sem fog, illetve mindenféleképpen szükséges az első rész ismerete a második értelmezéséhez.

Hát erre az értékelésre nem egyet kellett aludnom… Nem voltak nagy nagy elvárásaim a könyvvel kapcsolatban, sőt, rettegve vártam, és kb pont annyit adott, amire számítottam…
A spoilerekben olyan megjegyzések vannak, amik ugyan nem neveznek meg konkrét spoilereket, azonban durván ronthatnak az olvasási élményeden, persze, ha szeretnél mindenre felkészülni, akkor lehet érdemes elolvasni.
NAGYON vegyes érzéseim vannak még mindig, nem igazán tudom eldönteni, hogy nagyon útálom, vagy csak azt érte el nálam a könyv, amit akart…
Mert meg kell mondanom, ha valamit nagyon nem tudok jól viselni egy könyvnek, az a plágium. Már pedig ennek a könyvnek az alapötlete nem eredeti spoiler
Ennek örömére az egyik hú, de nagy csavart már a könyv 10. percében tudtam, mert felismertem…
A második nagy csavar kind of várható volt, és ezt leginkább a film vezette fel, az első könyvben nem volt ennyire határozottan kiemelve a lehetőség.
És ha már a film, nem tudom, hogy a film inspirálta Clinet a megírásra, vagy már folyamatban volt, és az inspirált változtatásokat a filmben, amiket a könyv rajongói észrevettek. Bizonyos dolgokban ez a könyv az első könyv folytatása, másokban meg a filmre épül, ami rettentően irritált! Konkrétan néha úgy éreztem, hogy a film spoilerezett el egy pár kisebb dolgot!
A küldetések nem voltak rosszak, de inkább meh kategória, mintsem annyira jük, mint az előzőben, az utolsó feladatot egyszerűen viccnek éreztem. Ami a poén, hogy azóta belefutottam pár cikkbe, miszerint vélhetőleg azt nem is filmesíthetik majd meg, etikai okok miatt, akit érdekel annak privátban elmondom. Nem mintha az első filmben nem köptek volna az öszes eredeti küldetésre/feladatra, és random akármiket raktak be helyettük. És bár ez nem a filmnek szóló dühöngés, de nem, még mindig nem bocsájtottam meg Clinenak és Spielbergnek azt a rohadt autóversenyt az első kapuhoz!!!
És amivel a liginkább nem tudok mit kezdeni az a sztori vége…nem tudom, hogy csak rosszul van megírva, vagy zseniálisan, mert végtelenül bosszant, ha ez volt Cline célja, akkor egy zseni, ha meg ő ezt halálosan komolyan happy endingnek szánta, akkor megérdemli, hogy valaki ezzel a könyvvel verje meg! spoiler
Őszintén, amikor már azt hittem ok, vége, nem tud jobban felcseszni a könyv bedobta ezt a végső megoldást, és végem volt…20 percig dühöngtem páromnak, mindezt úgy, hogy ő is el fogja „olvasni” – idézőjelben, mert hangoskönyvben szereztük be – így minden spoiler nélkül kellett tombolnom, ami BAROMIRA nehéz!!!
Tudom, ha ennyire nem tetszett, akkor miért 3 csillag?! Mert nem tudok dönteni, hogy őszintén tűzre hánynám a könyvet, vagy csak a jövő amit lefestett annyira borzalmas, hogy rossz érzést hagyott bennem. Mert továbbra is fenntartom, amit az első után mondtam, félelmetesen ebbe az irányba tartunk, és nem vagyok boldog a dologtól!
Szóval, aki azt várja, hogy egyértelműen kimondjam, hogy olvassa el, vagy érdemes rá várni, vagy sem, annak sajnálom, de nem tudok válasszal szolgálni.
Ohh, és ami igazán felteszi az i-re a pontot…a folyatásra való esély, amit az utolsó mondatok megadnak nekünk, és amin végleg elsírjuk magunkat…

Amennyire vártam az első kötet után, legalább annyira nem fogott meg a folytatás. Laposabb, vontatott, tele töltelék részekkel, a szereplők kezelése is hanyagabb lett.

Én… nem is tudom, hogy hol kezdjem. De legyen mondjuk 2020. július 8. Ekkor futottam bele a hírbe, miszerint jön a folytatás. Először Cline közölte a hírt, majd nem sokkal utána az Agave is ledobta a bombát. Ekkor egyetlen, apró, de azt hiszem, annál sokkal többet mondó gondolatom volt, amit akkor és ott le is írtam; „I have a bad feeling about this.”
Az Agave posztjában benne volt, hogy nem kaptak kéziratot, így 2021-re csúszik a magyar kiadás. Erre én mit csináltam? Kiadásokat böngésztem, millimétereket mértem, majd lerendeltem a jövőbeli második résszel mindenben megegyező és hozzá passzoló első kötetet.
Igen, az én bibliám a Ready Player One, így életemben először azt mondtam, üsse kő, kiadom azért a pénzem, hogy ugyanabból a könyvből két példányom is legyen. Egy magyar, egy angol és hadd szóljanak a harangok, fanfare és minden, eredeti nyelven ugrok majd neki a folytatásnak.
2020. július 16-án leadtam a rendelést, majd vártam. Vártam, míg végül egyáltalán kikerült a plot és éreztem a hatalmas csalódást. Azt, ahogy minden elvárásom a könyvvel kapcsolatban úgy esik nulla alá, ahogy a jeges vízbe csapódó madarak teszik hal utáni vadászatuk közben. Ekkor már csak egy gondolatom volt; ha más nem, az író stílusa majd elviszi az egészet a hátán. Ühüm.
A rendelésem végül befutott december 3-án. A szállításnak köszönhetően másfél héttel a megjelenés után. Én pedig – minden ellenére – olyan voltam, mint egy hiperaktív kölyök, alig bírtam végigülni aznap a munkát, annyira vártam, hogy hazamehessek és olvashassak.

…és minden ekkor kezdődött. Olvasás közben millió gondolat kavargott a fejemben, most mégis úgy érzem, fogalmam sincs, mit írjak. A semmibe dobáljam a válaszra hiába váró kérdéseim? Szegezzem Cline-nak a kérdés, miért is kellett ez? (Oh, ezt tudom. Pénzért.) Vágjam a fejéhez, hogy miért volt ilyen cseszettül LUSTA és hozott vissza lényegében mindenkit az első részből, ahelyett, hogy vette volna a hatalmas világot és alkotott volna újakat benne? Esetleg csak ismerjem el magamban, hogy – így az Armada és ez a kötet után – a Ready Player One-nal szimplán szerencséje volt és amúgy átlagos könyveket dob a piacra?

Nagy levegő.

Oké, lényegében alkotott újat. A technológia, amit behoz az elején igazán tetszetős. Ötletes, kockázatos és ahogy a High Five tette, én is órákat tudnék vitázni arról, miért jó, miért nem, miért kockázatos és miért kell mégis. Tetszett, hogy a regény felütésének végig olyan hangulata volt, amit milliószor elképzeltünk már kölyökként is: Mi a frász van a „Boldogan éltek, amíg meg nem haltak” után. Nem mondom, hogy túl sokat változtak a karakterek és rájuk sem lehetett ismerni, de azért voltak fordulatok és mondjon bárki bármit, én úgy gondolom, igenis logikus volt.

A végére ugyanazt tudom mondani, mint amit feljebb írtam. Az utolsó ötven oldal valami eszméletlen volt! Ráadásnak pedig az egyik kedvenc kérdésem veti fel, a maga módján meg is válaszolva azt. Tetszik, ahogy megdolgoztatta az agyam, annak ellenére is, hogy már kívül-belül átrágtam magam ezen a témán minden szempontból.

Viszont a töltelék! Maga a közepe. Az egész esszenciája! Az valami kegyetlen és sajnos nem a szó legjobb értelmében. Közel sincs meg az az egyensúly, ami az első részben volt. Alig van IRL történés, csak a virtuális lét. Amit tökéletesen megértek. Megvan rá az ok, hiszen így követelik meg a történések, mégis mindez elveszi azt a lendületet, amit eddig a kettő közötti váltakozás adott. De ez igazából még lenne olyan nagy gond. Viszont a quest-ek. Az, ami az egésznek a gerincét kellene adja… nem mondom, hogy nem ötletes, az összes riddle hangzatos és agyalásra készteti az embert, de a teljesítésük néha olyan – úgy van megírva –, mintha valami Wikipédia cikket olvasnék. Tömör tények, funfact-ek egymás után dobálva, miközben annyi történik szereplőinkkel, hogy mennek és néha NPC-kkel beszélgetnek. Majd újra megnyitjuk a Wikipédiát.

Összességében örülök, hogy elolvastam, azt sem bánom, hogy több pénzt adtam ki érte, mint „kellett volna”, mivel angol kötet, de mégis érzem a csalódottságot és főképp dühöt, amiért Cline lusta volna és nem mert elszakadni a régi szereplőitől.
Mégis mindent egybevetve a kötet végén van ott egy bizonyos „Continue?”, amiről úgy érzem, hamarosan le fog kerülni a kérdőjel. No nem azért, mert olyan tökéletes és istenítő a regény visszhangja, amilyen. Khm. Azt nem hiszem, hogy nézni fogja. De pénzt hozott – ha jól sejtem, nem is keveset –, az emberek még mindig kíváncsiak, a film ugyanúgy el fog készülni ebből is… de tudjátok mit? Nevezzetek nyugodtan naivnak, de az ott lévő felütéssel még azt mondom, lehet egy igazán jó történetet alkotni. A hatalmas kérdés viszont ott van: Cline képes lesz rá?

Ezzel pedig szerintem letudtam életem leghosszabb értékelését. Köszönöm mindenkinek, aki végigszenvedte. Ahogy Z is írja egy levélben: MTFBWYA

Teljes középszer. Ha őszinte vagyok, az első sem volt más, mint kölcsönvett ötletek kupaca. (Valahol felnőttem közben)

Megosztóbb volt mint az első rész. Alapvetően a kocka mennyországból egy kis sci-fivel fűszerezve kezdődött az első kötet. A másodikra már igazi technológiai újítással és az azt okozta disztrópia/utópia kérdés feltevésével foglakozott, megtartva ugyanazt a kocka mennyországot amit az első kötetben kaptunk. Jó sc-fi filozófia nélkül nem létezik. Bár az az analítikus gondolkozás meg volt az első kötetben is, most egy komoly témát vett elő.
Akik csak a pure fanservice miatt szerették az első kötetet lemorzsolódtak, nekik egy csalódás ez a könyv. De akik valóban úgy gondolkoznak, mint Wade és megszállottjai a sci-finek azoknak egy letehetetlen olvasmány.

Szintén nagyon vártam ezt a folytatást. Akinek tetszett az első rész ebben is lelhet élvezetes részeket, de összeségében fele olyan jó, mint amilyen lehetett volna.
Tényeleg sok benne az előző regény másolása. Vannak benne új szálak, amikat felvezet terjedelmesen, új távlatokat nyít meg, aztán a nagy kalandról kiderül a végén hogy filmen megnézhetik a felhasználók (3 regény?). Ami a legdühitőbb, hogy ha x várt y, miért pörög fel annyira, nem akar tovább várni. Nem lett volna egyszerűbb ha végén trükközik valamit? A másik zavaró száll, hogy mintha a jelenkor politikai iszapbírkózása is feltűnedezne benne. Lehet ezzel „jobban” el lehet adni a kritikusoknak. Ez nagyon halványan jelen volt az első kötetben is ennek, de ott a történet szerves részét képezte és nem volt vele semmi bajom, itt meg csak olyan mint a szovjet szakirodalom (minden tanulmányban lennie kellett pér Lenin idézetnek, minnél több, annál „jobb” a munka) ámokfutása. Ennek ellenére reménykedem egy jó harmadik kötetben, amiben a költő valóban (újít) teremt és alkot és nem csak pénzt keres.