Ready ​Player Two (Ready Player One 2.) 160 csillagozás

Ernest Cline: Ready Player Two

EGY VÁRATLAN KÜLDETÉS. KÉT VILÁG FOROG KOCKÁN. FELKÉSZÜLTÉL?

Néhány nappal James Halliday, az OASIS alapítójának legendás versenye után Wade Watts újabb világraszóló felfedezést tesz. Halliday széfjének a mélyén egy olyan technológiai újítás lapul az alapító örökösére várva, amely ismételten fel fogja forgatni a világot, az OASIS-t pedig ezerszer bámulatosabbá és lebilincselőbbé teszi, mint amire Wade valaha is gondolni mert volna.
Ez a titok azonban egy újabb rejtvényt és küldetést is hoz magával egy titokzatos nyeremény ígéretével. Ráadásul felbukkan egy váratlan ellenfél is, aki elképzelhetetlen hatalommal bír és képes végezni akár milliókkal is, hogy elsőként érjen célba.
A Ready Player One régóta várt folytatásában nem csak Wade élete és az OASIS jövője forog kockán: a játszma tétje a teljes emberiség sorsa!

Eredeti megjelenés éve: 2020

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
432 oldal · ISBN: 9789634198482 · Fordította: Farkas Veronika
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634198475 · Fordította: Farkas Veronika

Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Wade Owen Watts (Parzival) · Art3mis · H · James Halliday · Inigo Montoya · Shoto · John Candy · Marty McFly · Bill Murray


Kedvencelte 5

Most olvassa 26

Várólistára tette 154

Kívánságlistára tette 184

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

CsakHencsi P>!
Ernest Cline: Ready Player Two

Kedves Leendő Olvasó!
Ha belevágsz a második részbe, közel sem lesz olyan egyszerű dolgod, mint az elsőnél. Először is idézd fel a kilencvenes évek Sega játékait, már ha annyi idős vagy, hogy játszottál velük. Másodszor nézd meg a leghíresebb John Hughes filmeket, leginkább azokat, amiben Molly Ringwald is szerepelt. Ezek után pedig hallgass nagyon sok Prince-t. Aztán pedig olvasd el az összes Gyűrűk urát a kiegészítő kötetekkel együtt. Ha túl vagy ezeken a kihívásokon, bele is kezdhetsz a könyvbe.
Öcsém, azért ez durva volt. Milyen gagyi főgonoszt sikerült itt prezentálni? Ennyire tellett? Hát elég erőltetett volt. A kihívások meg túl voltak írva, míg az első részben röviden, tömören, mégis izgalmasan fogalmazott, itt mindent aprólékosan leírt, hogy játszott végig egy játékot, milyen színészeket látott a John Hughes-bolygón, Prince-ről nem is beszélve, meg a Gyűrűk uráról.
Természetesen nem maradhatott ki az érzékenyítés jegyében egy „más” karakter, de míg spoiler. De azért bele kellett írni, hogy pc legyen.
A vége nekem túl patetikus és filozófikus lett, meg hát kicsit romcsi is, azt hittem, izzadok és az csöpög, de csak nyáladzott az e-book olvasóm.
Tudom, tudom, írjak jobbat, de így három könyv után az a véleményem, hogy EC egy középszerű író, csak a RPO jókor volt jó helyen.

13 hozzászólás
Morpheus>!
Ernest Cline: Ready Player Two

Ez a rész is beindította bennem a nosztalgiarakétát, de azért volt sok olyan része is, amelybe a nyolcvanas években vagy nem akartam, vagy nem tudtam bekapcsolódni, merthogy nem angol nyelvterületen élek. Ennek ellenére látványos és kalandos történet volt, számtalan olyasmivel, ami létrejöhet, amennyiben az emberiség nem pusztítja el magát sokkal hamarabb. Vajon mi fog először létrejönni? Az öntudattal rendelkező MI, vagy a poszthumánok, akik emberi tudatok másolata? A szerző válasza az, ami, nem világrengető, de nem is várhatjuk ezt el tőle, mert alapvetően szórakoztatni akar, ami sikerül is neki. Ez is egy együltőhelyembenkiolvastam köny lett. És akarok egy ONI-t.

ViraMors P>!
Ernest Cline: Ready Player Two

– Nem tudom, hogy csinálod ezt, Z. De van tehetséged ahhoz, hogy nálad sokkal menőbb barátokat szerezz.

– Ez a világ legnagyobb bulija, és én vagyok a hívatlan vendég.

* * *

Olvasás közben leginkább az motoszkált bennem, hogy érzem én az igyekezetet, de ez most nagyon nem jött össze. Lehetett volna jó – vagy legalábbis ennél jobb, de nem így. Voltak itt elfogadható ötletek és százszor elsütött, de még mindig használható toposzok, de a végeredmény átgondolatlan, kiegyensúlyozatlan és idegesítő. Története viszonylag kevés van, abban is előre lelövi az összes poént. spoiler

A főszereplők leginkább csak vannak, de különöseb fejlődést nem produkálnak, amit mégis, az meg nincs felépítve. Az aktuális ellenfél ebben a tálalásban legfeljebb viccnek jó, az új küldetés pedig erőltetett. A küldetés egyes elemei leginkább tematikus moduloknak érződtek, ahol vagy ismered a témát, vagy nem, utóbbi esetben pedig vagy kerítesz rá pár napot, hogy művelődj, vagy tudomásul veszed, hogy a könyv tetemes hányadával nem tudsz mit kezdeni. Ezek a részek sokkal inkább működnének side story ellegű novellákként, vagy fanfiction-ként, mint egy tényleges regény részeiként.

A legrosszabb – vagy inkább legkínosabb – mégis a kettesszámú csipet-csapat volt. Mert Wade és a többiek jórészt kínlódtak, és csak nagy nehezen jutottak egyről a kettőre, amikor pedig elakadtak, vagy kifutottak az időből, akkor L0hengrin Ex Machina bevágtázott a Tökös ötös 2, és megmentette a napot. spoiler

Összességében nagyon sajnálom, mert az előző részt is és az Armadát is minden hibája ellenére szerethető regénynek tartom, ez viszont nagyon nem volt az igazi.

9 hozzászólás
zuna19>!
Ernest Cline: Ready Player Two

Nekem egy fokkal az első rész jobban tetszett. Ezt a részt nem éreztem annyira fontosnak.
Igaz nekem az 1. se volt szívem csücske, annál inkább a film. (Azt imádtam.) A könyvet magát kicsit untam. De a film nagyon magával ragadott és beszippantott.
Biztos, hogy nem lesz újraolvasós nálam.

Nuwiel P>!
Ernest Cline: Ready Player Two

Az első rész után link azért kíváncsi voltam, hogyan lehet azt a lezárást folytatni, és hát sikerült a legalacsonyabb elvárásaimat is alulmúlnia. James Halliday teljes titokban kifejlesztett egy olyan spoiler. Önmagában ez még logikus továbblépés is lenne, de muszáj volt egy versenyt társítani ehhez is, ami viszont már agyzsibbasztóan fájdalmas volt, részben az önismétlés miatt (tudj mindent, de tényleg mindent az összes popkulturális dologról és példaképeid életének minden egyes mozzanatáról), részben a töménysége miatt spoiler. Wade sorsa a jelleméből következő módon alakult, spoiler, és még a verseny sem megy úgy neki, mint az első részben, spoiler. spoiler

Az ellenfele valóban váratlan. spoiler Wade, a barátai és a cég összes alkalmazottja pedig tátott szájjal áll, ahogy kijátszák őket és tehetetlenek, mint téli hóesésben a közterület-fenntartók. Váratlan, de ennél papírmasébb és gyengébb ellenfelet még nem nagyon láttam.

A küldetések szerintem sokkal kevésbé fantáziadúsak, ráadául olyan töménységben zúdítja az emberre a John Hughes filmekkel kapcsolatos lényegtelen információkat, hogy már a torkomon jön vissza, spoiler. A spoiler bolygóról már fentebb is írtam, hogy gyűlöltem, túl sok fejezetet szánt rá, ráadásul tömény rohanás volt az egész, ahol Wade-et csak végigrángatták, megmondták mit, mikor, hogyan csináljon, és semmit, de semmit nem tett magától. A spoiler bolygókra meg már csak legyintettem, hogy milyen olcsó és ócska megoldása volt annak, hogy spoiler. Úgy általában kevés küldetésre fókuszált, de azokra túlzottan, Wade mindegyik haverja kapott egyet, hogy kiélhesse magát, és jobban a reflektorfénybe kerüljön (azaz fanservice azoknak, akik őket kedvelték jobban).

Mivel még nem volt elég spoiler az értékelésben, itt van még egy. spoiler

Tetszik @phetei teóriája link, hogy azért írta Cline a könyvet, mert addig nyaggatták vele, hogy elege lett, és egy nesztek, remélem egy életre elegetek lesz ebből a világból felkiáltással csapta le az asztalra a kéziratot, hátha nem követelnek harmadik részt.

1 hozzászólás
Buzánszky_Vírus_Dávid>!
Ernest Cline: Ready Player Two

Sajnálatos módon nekem nem adta azt az életérzést amit az első rész, sőt, még azt sem, amit az Armada, ami nekem szintén nagyon tetszett.

Mivel az első részben megkaptuk a világépítést, itt fikarcnyit sem törődünk vele. Valahol érthető, ott van az első részben, viszont a hangulatból sokat elvett.
Viszont azt már nehezen bocsátom meg, hogy olyan magas labdákból nem hozzuk ki a maximumot, ami talán a könyv lelke lenne.
Gondolok itt arra, hogy amikor bemutatja az „új találmányt”, ONI-t, és a srác megy és felfedezi vele az OASISt, akkor el van mondva, hogy mennyi lehetősége nyílik, értsük meg, mindenben, de tényleg mindenben, értsük meg, a szexben is, értsük meg, bármit megtehet, mindent érez lát szagol értsük meg bárkinek a helyébe beleizélhatja magát és átélhet BÁRMIT ÉRTSÜK MEG BÁRMIT. Színészek adják el az jeleneteiket úgymond, hogy beleélhesd magad, érted? Bármibe, értsd meg.
Basszus, hát ez mennyi magas labdát kínál, hogy bemutassa ezt a dolgot, hogy a kockák szívét megdobogtassa?! Miért nem ír le pár fantáziadús példát? Hogy mit csinálna egy kocka?
Mittudomén, miért nem mondja, hogy Arnold eladta a terminátor jeleneteit az ONI-nak, így most a terminátor bőrébe bújhatunk és blablabla, vagy akármelyik ilyen ős geek filmbe, jelenetbe. Ő lehet flash, Batman, Superman, bárki, mittudomén. Nem, csak képzeljük el, hogy bármi és bárki.
Pedig ezt kihasználva eljátszhatta volna az első regény elejét, mármint, amikor bemutatta az OASIS-t, csak most ezen az ONI-n keresztül. Ezzel a kis trükkel a hiányolt világ bemutatását is kipipálhattuk volna újra, emeltük volna egy szinttel a tétet, feelinget.

Szóval az első 100 oldal után kicsit csalódott voltam, de aztán szerencsére meglendült a szekér.
Elkezdődött az új feladat teljesítése. Ez már kényelmesebb terep volt, kicsit újra kockának érezhetjük magunkat, kalandozhatunk. Király.
De egyes küldetések sajnos megint nem jöttek át nekem annyira. Néha leült a hangulat, túl volt nyújtva, és az easter eggek sem a régiek.
Viszont a sztori nem rossz, élveztem, gyorsan fogytak az oldalak. Általában.

De aztán itt vannak a bossok.
Basszus, spoiler visszacibálása teljesen felesleges volt. A karaktere lényegében semmit nem csinált. Semmi pluszt nem adott hozzá a történethez egyszerűen. Senkit nem is érdekelt igazán. Totál céltalan volt. Szóval ez minek is kellett? Ráadásul a másik új boss mellett annyira eltörpült eleve, hogy teljesen elvesztette közpénz jellegét.
A másik boss pedig, akit hadd ne leplezzek le az értékelésben hát… nem tudom, nekem ez se igazán feküdt. Egyszer magasztaljuk a karaktert, egyszer szidjuk, aztán megint bírjuk, de már nem annyira. Mondhatnánk, hogy „árnyalták”, de inkább egy kicsit olyan meh volt az egész.

A karakterekről annyit, hogy őket sem építettük tovább. Ott voltak, kész. Ja, meg a csapat feléről legalább kiderült, hogy amúgy lmbtq. Ez fontos volt ebben a történetben, lol.
Az új tökös ötös kettő csapat meg egész érdekes új fényt hozott. Volna. De aztán elfelejtettük őket a könyv végéig, hogy aztán előkapjuk őket csak azért, hogy legyen valami értelmük. Pedig a vezetőjük érdekes karakter lehetett volna. spoiler

Sajnos bátran kimerem jelenteni, hogy nem, nem hozza az első rész színvonalát, geekfaktorát, feelingjét, flowját sajnos. Nehéz is lett volna ezt a bravúrt megismételni, így most a színvonal kissé hullámzó lett.
Mindettől függetlenül kérlek titeket, ne rémisszen meg túlzottan az értékelésem. Így összeszedve ez most szörnyen hangozhat, de azért még mindig egy nagyon élvezhető, remek kikapcsolódást nyújtó folytatásról beszélünk.

Utólag még eszembe jutott: A „szerelmi szál” megoldása is olcsó volt, meg kihagyott ziccer.
Összevesznek Parsifalék, csak azért, hogy ebben a részben újra összejöhessenek, miközben behozunk egy új karaktert, aki rajong Wade fiúkáért. Azzal lehetett volna kezdeni valamit, ha összevesztek. De nem, inkább hagyjuk a levegőben lógni és totál feleslegesen hozunk be új karaktert, és csinálunk egy alapozatlan kamuszakítást, hogy… hogy.

2 hozzászólás
Chöpp P>!
Ernest Cline: Ready Player Two

Kicsit több „vakfoltom” volt, mint az első részben, így – és a Monty Python híján – nem éreztem annyira magaménak a történetet, mint az elsőt, ami igazi revelációként dobogtatta meg a szívemet. Volt persze sok-sok örömteli ráismerés, de lényegesen kevesebb, mint a Redy Player One-ban. Többször éreztem, hogy egy-egy kaland túl hosszúra sikeredett, vagy hogy a végén hirtelen elvágták és elkötötték, mint a kolbászbelet. Ennek ellenére jó kaland volt, ha az elsőhöz nem is fogható. spoiler
A vége kissé vegyes érzelmeket keltett bennem, amolyan ambivalenseket. Szeretném azt mondani: Hát, majd meglátjuk…

Kkatja P>!
Ernest Cline: Ready Player Two

Überkirályság volt ez a szilánkvadászat is, méltó folytatása a tojásvadászatnak! :) Ugyanaz a hatásfok és száguldás és hihetetlenül sok utalás és részlet a 80-as évek popkultúrájából, pl. Prince vagy Tolkien világa, de felbukkan itt John Hughes összes filmje, az ifjú Vasember Robert Downey Jr. és ezerféle zenei, játék, kulturális utalás és még több meghökkentő részlet. Megint csak kapkodtam a fejem és szaporán kerestem a hivatkozásokat, hogy értsem is nagyjából, hogy merre járunk és mit csinálunk, amellett, hogy azért sok minden megvolt nálunk is vagy ismerős az első részből, azért bőven kapunk az arcunkba újdonságot is.
Bár nagyon adom Dávid véleményét is https://moly.hu/ertekelesek/4606844, hogy lehetett volna még mit finomítani és még látványosabbá tenni az élményt, amit az ONI ad, és sokkal több ziccert is bevihetett volna még, bár nem vagyok kocka, nekem összességében remek élményt nyújtott és várom a filmet, ami remélem, ugyancsak megüti az első rész szintjét!

BlueDeath IP>!
Ernest Cline: Ready Player Two

Kezdjük a rossz hírrel: nem ér fel az első rész szintjére.
Az első 100 oldalon kb dühöngtem. A sztori nem haladt sehova, csak arról ment a pofázás, hogy mit csináltak X éven keresztül Wade-ék a GSS új tulajaiként. Boooooring.
Ennyit a rosszról.
Ha az első 100 oldalt kivesszük, egy egészen remek kis könyvet kapunk. A tétek magasabban vannak mint korábban, az akció pörög (bár még mindig néha túl sok az olyan leírás, ami a cselekmény szempontjából halál lényegtelen).
Remek kikacsintások régi videójátékokra, filmekre, zenékre.
Kicsit jobban megértettük az OASIS működését is.
Wade, H, Shoto és Art3mis továbbra is jól funkcionálnak együtt, és szükség is van a kis csapat minden tagjára ahhoz, hogy sikerüljön befejezniük a küldetést.
Végül Cline olyan lezárást adott a könyvnek, amivel sikeresen kizárta, hogy trilógiává bővítse a sorozatot. Szerencsére. Ebben már nincs több.

NewL P>!
Ernest Cline: Ready Player Two

Ez a könyve is jó lett, bár az elsőt sokkal jobban szerettem. A történet nem annyira pörgős, de feszeget egypár olyan kérdést, amin már gondolkodtam én is megrögzött játékos révén (bár én sosem voltam ennyire kocka, és ha a világból akarok kivonulni, én elsősorban olvasni szoktam).


Népszerű idézetek

Kkatja P>!

    Az elme az egyetlen olyan dolog az emberi lényekben, ami bármit is ér. Miért is kell egy bőrből, vérből, hajból, szőrből, húsból, csontokból és csövekből álló zsák foglyának lennie? Nem csoda, hogy az emberek semmit sem képesek letenni az asztalra, hiszen egy parazitához vannak bilincselve, amit folyamatosan élelemmel kell tömni, és védeni kell az időjárástól és a mikróbáktól. És az az ostoba holmi még így is tönkremegy – bármennyit tömi és védelmezi is az ember!
     Kurt Vonnegut Jr.

381. Hatodik szint

5 hozzászólás
Chöpp P>!

Tudod, mit mondott erről Bill Murray? „Ha híres leszel, egy-két évig seggfejként fogsz viselkedni. Ezen nem segíthetsz. Mindenkivel ez történik. Két éved lesz összeszedni magad, különben véglegessé válik a dolog.”

126. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bill Murray
BlueDeath IP>!

Ennek úgy megörültem, hogy legszívesebben megöleltem volna Shotót. Úgyhogy meg is tettem, és ő olyan boldog volt, hogy hagyta.

186. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Shoto · Wade Owen Watts (Parzival)
földikivi>!

A barátom, Kira mindig is azt mondta, hogy az élet olyan, mint egy rendkívül nehéz és borzalmasan kiegyensúlyozatlan számítógépes játék. Amikor az ember megszületik, kap egy véletlenszerűen létrehozott karaktert véletlenszerűen generált névvel, rasszal, arccal és társadalmi osztállyal. A teste az avatárja, ami egy véletlenszerű földrajzi ponton jön létre az emberiség történelmének véletlenszerű pillanatában, az emberek véletlenszerű csoportjában, és utána az a feladata, hogy minél tovább életben maradjon. A játék néha könnyűnek tűnhet. Akár szórakoztatónak is. Máskor olyan nehéznek, hogy az ember legszívesebben feladná. Ebben a játékban azonban sajnos csak egy életünk van. Ha a testünk túl éhes, szomjas, sérült vagy öreg lesz, lenullázódik az életerőcsíkunk, és Vége a Játéknak. Egyesek akár száz évig is játszhatják anélkül, hogy rájönnének, ez egy játék, vagy hogy meg is lehet nyerni. Ahhoz, hogy megnyerjük, elég, ha minél kellemesebbé próbáljuk tenni az élményt, amibe belekényszerültünk mind önmagunk, mind mások számára, akikkel utunk során találkozunk. Kira azt mondta, hogy ha mindenki a győzelemre hajtana ebben a játékban, akkor sokkal jobban is élvezné mindenki.

31. oldal, Negyedik szint (Agave, 2021)

5 hozzászólás
BiRo I>!

… (Nem sokkal korábban fedeztem fel, hogy ha az ember halálosan szerelmes valakibe, akkor a másik gyakorlatilag bármire rá tudja venni.)

14. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Wade Owen Watts (Parzival)
Chöpp P>!

– Jézus, Mária! – forgatta a szemét Shoto. – Utána felém fordult. – Mindjárt horcruxokat is keresnünk kell majd.

292. oldal

Chöpp P>!

Harvey Dentnek igaza volt. Vagy hősként halsz meg, vagy idővel te leszel a főgonosz.

76. oldal

Chöpp P>!

– Akkor csináljunk úgy, mint a festék, és tűnjünk a fenébe.

187. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Vissza a jövőbe
1 hozzászólás
Chöpp P>!

Amikor a futuristáitok elképzelik a mesterséges intelligencia előretörését, a jóslataik elkerülhetetlenül azzal végződnek, hogy az emberiség megpróbálja elpusztítani az istentelen MI-ket, mielőtt azok pusztítják el őket. Szerinted miért van ez?
– Te is tudod, miért – válaszoltam. – Mert a hálátlan MI-k mindig arra jutnak, hogy az emberek alacsonyabb rendűek, és ki kell őket iktatni. Vagy rabságba taszítani. – Az ujjamon számoltam a példákat. – HAL-9000. Colossus a The Forbin Projektből. A WOPR. A cyclonok. A kibaszott Skynet. Az együttes tagjai lecserélhetőek, de a dal ugyanaz marad. – Ráfogtam az ujjam. – És nem szívesen mondom, de belőled is valami ilyesmi sugárzik most, Fűnyíróember.

148. oldal

Kapcsolódó szócikkek: mesterséges intelligencia (MI-AI)
földikivi>!

A mostnál nincs jobb pillanat.

112. oldal, 0006 (Agave, 2021)

Kapcsolódó szócikkek: most · Wade Owen Watts (Parzival)

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája
James Dashner: Az útvesztő
Marissa Meyer: Scarlet
Pierce Brown: Arany háború
Lois Lowry: Az emlékek őre
Ransom Riggs: Üresek városa
Patrick Ness: Soha nincs vége
David Levithan: Nap nap után
Alaya Dawn Johnson: Nyárherceg
Dan Wells: Fragments – Töredékek