Armada 262 csillagozás

Ernest Cline: Armada

Zack ​Lightman egész életében arról álmodozott, hogy egyszer vele is megtörténik az, ami a legkedvesebb sci-fi könyveiben, filmjeiben és számítógépes játékaiban: hogy kamaszkora unalmas, kertvárosi monotóniájából egy nap felrázza egy fantasztikus, világrengető űrbéli kaland.
Ugyan mi rossz lehet egy kis ábrándozásban? Zack eddig elég jól elboldogult azzal, hogy tudja, mi a különbség a valóság és a képzelet között. Tisztában van vele, hogy a való világban nem a dühkezelési problémákkal küzdő, céltalan kamaszok szokták megmenteni az univerzumot.
Egészen addig, amíg egy nap meg nem pillant egy repülő csészealjat. Ami ráadásul megszólalásig hasonlít az Armada nevű videojátékban szereplő ellenséges földönkívüli űrhajóra. Kizárt, hogy tévedjen, mivel Zack történetesen a világ egyik legjobb Armada-játékosa, minden szabad percét ezzel a játékkal tölti…

Első, világsikerű regényéhez, a Ready Player One-hoz hasonlóan Ernest Cline ezúttal is a nyolcvanas évek… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
368 oldal · ISBN: 9789634190028 · Fordította: Orosz Anna
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
366 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155522918 · Fordította: Orosz Anna

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Alexis Larkin (Lex) · Pamela Lightman · Zack Lightman


Kedvencelte 12

Most olvassa 9

Várólistára tette 118

Kívánságlistára tette 81

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Bíró_Júlia>!
Ernest Cline: Armada

Pedig olyan jó lehetett volna… de sajnos csak egy űrcsatázós-kockasimogatós Robokalipszis . És ez sajnos a 70. oldala környékén világossá is vált.
Emberiségellenes inváziót így rég unatkoztam végig, és ebben nem kis szerepe van annak, hogy a cselekmény és a dialógusok gyakorlatilag 99.99%-a tisztelgős hasonlat, idézgetés, átemelés és tétek nélküli csacsogás, netán olyan lövöldözés, ahol egyértelmű, hogy senkinek a haja szála se fog görbülni. spoiler Igazából szerintem nem is nagyon van ember, akinek ha az első harmad után kezébe nyomsz egy üres lapot, ne valami efféle végkifejletet vázolna fel nagy vonalakban. spoiler
Tényleg csak azért sajnálom az egészet, mert amíg csak Xavier őrült összeesküvés-elméletével találkozunk, annyira kellemesen, feszülten és ráérősen építkezik a szöveg, gyűlik a nem túl sok, de figyelemfelkeltő információ, és perszeeee, mind tudjuk spoiler hogy működnek ezek a történetek – és Cline nem is titkolja, hogy tudja, hogy mi tudjuk*-, de akkor is egy mini endorfintrip végigmenni a hitetlenkedés meg spekulálás különböző fokain.
Kár, hogy onnantól kezdve, hogy spoiler beindul a tényleges cselekmény, és a szereplők közti kommunikáció egyfelől Marvel/Star Wars/Transformers/Star Trek/ésatöbbi tartományra szűkül** nem hittem volna, hogy ennyi minden hasonlít igazából valami másra a geek kultúrából, másfelől pár cuki és megható spoiler villanást leszámítva körülbelül nyilvánvaló mind a spoiler happy end, mind az odáig vezető út. spoiler
Függővéggel zárul, jó és jó messziről bűzlő kérdéssel. Mégsem érzem úgy, hogy le kellene lakkoznom a körmöm rágás ellen. Ellenben jobban oldja a stresszt, mint hatórányi bálnaének-felvétel és egy zen füveskönyv együttvéve.

* Ne ragozd, Cookie, mer' meghülyülök!

**Esküszöm, ez a sztori a földönkívülitámadásoshőiesromantikus filmek Deadpoolja szeretne lenni, ha nagy lesz.***

*** És igazából csak egy gyilkos humorú filmrendező választja el attól, hogy az is legyen. Meg egy forgatókönyvíró, aki kihajítja a dialógusokat és átdolgozza a kilométerekről szagló fordulatokat.

6 hozzászólás
zamil>!
Ernest Cline: Armada

Azt kell mondjam, szerintem Cline már megírta élete művét, így amit utána ír (főleg amíg a popkultúra ilyen szerepet játszik nála) az már csak gyengébb lehet. Viszont el kell ismernem jól ír, és a stílusára vevő vagyok.
Nekem nem volt ezzel a regénnyel semmi bajom, szórakoztatott, és ez a lényeg.
Persze lehet mondani, hogy több regényből ollózta össze, és ebben is van igazság. Persze lehet mondani, hogy már sok ez a bekezdésenkénti utalás valami zenére, játékra, filmre, de ez engem nem zavar, mert olvasás közbe megszólalt a zene a fejem, megjelent a játék képe, és beugrott az aktuális jelenet a filmből. Mondhatni együtt éltem a főhőssel, tudtam miről beszél.
Amit akart a mű azt elérte, jól szórakoztam és beszippantott a könyv.

2 hozzászólás
Dominik_Blasir>!
Ernest Cline: Armada

Disclaimer: nem, nem olvastam a Ready Player One-t. Nem, nem éltem a nyolcvanas években. Nem, nem láttam Az utolsó csillagharcost.

Érzésem szerint az Armada három nyilvánvaló értelmezési lehetőséget kínál:
a) az Armada, mint konceptművészeti produkció, amely arra tesz vakmerő kísérletet, hogy lehet-e könyvet írni csak és kizárólag geek-kult toposzok/sablonok/közhelyek felhasználásával. Nos, úgy gondolom, a kísérlet sikeres, eladható, mi több, olykor kifejezetten élvezetes.
b) az Armada, mint geek-kult nosztalgiafaktorral nyakon öntött (military) sci-fi. A próbálkozást sikertelennek vélem, de valószínűleg nálam alapból kudarcra volt ítélve – hiába, kimaradt a hivatkozási alapok jelentős része. Azon felül, hogy az állandósult kikacsintgató utalásai olykor már Café Postnuclear-i szinten otrombának tűnnek, annyira agyonnyomják a cselekményt, hogy az abból keletkezett katyvasz gyakran meglehetősen nehezen élvezhető (határozottan igaz ez a szereplőkre, akiknek bárminemű kibontakozási szándéka eleve elvetélt ötletnek tűnik).
c) az Armada, mint minden geek végletekig elvitt vágyálma, az amerikai patetikus stílus irodalmi non plus ultrája, egyben szórakoztató regény. Nehéz lenne azt mondani, hogy tökéletesen sikerült mindezt megvalósítani, de nem érzem teljesen rossznak a bemutatott irányt. Még az elején kicsit nehézkesnek tűnő történet is belelendül idővel, hogy aztán a végére tényleg maximumon pörögjön, annyi izgalmat, lendületet és popkult utalást beletolva az események láncolatába (és a regény minden szintjébe, a történetet is ideértve), ami már-már működő egyveleget alkot. Tökéletesen beteljesíti a vállalását, ennél makulátlanabb és szélsőségesebb vágyakozást szintetizálni sem lehet, szinte látom magam előtt, ahogy minden amerikai, a geek szubkultúra iránt minimálisan is fogékony tinisrác (és tinilány, a pc jegyében) felsikolt: igen, pontosan ezt szeretném! Nem vitatnám el Ernest Cline érdemeit ilyen téren. Egye fene: szórakoztató olvasni.

Nem tudnám letenni a voksomat egyik értelmezés mellett sem (még halványan felcsillan bennem egy negyedik is: az Armada, mint szemtelenül kegyetlen és erős paródia, ám ezt kevéssé tartom valószínűnek, úgyhogy reflexszerűen elvetettem). Azt hiszem, máris többet gondolkodtam rajta, mint kellett volna.

1 hozzászólás
AniTiger P>!
Ernest Cline: Armada

Én már akkor bezsongtam, amikor megtudtam, hogy az RP1 után új könyve jön az írónak, bár azt előre leszögezném, hogy nem gondoltam – és továbbra sem gondolom –, hogy bármi el tudná foglalni a szívemben az első könyvének a helyét.

A kocka / gamer részem ujjong a könyvtől, mert faja a címe, király a magyar borítója, marha jó lett a sztori és imádom a rengeteg popkulturális utalást zenére, arcade játékra, mozikra, könyvekre, tömören: mindenre. Ernest Cline nagyon jól szövi tele a sztorikat mindenféle retro cuccal, de azért még így sem ért az RP1 nyomába… (és igyekszem ezt többször nem felróni neki!)

Maga a regény története és a végkifejlete is tetszett, bár nem bírtam volna elképzelni egy ilyen feloldást… spoiler Szerintem POÉN volt!

Most azonnal ide nekem az író következő regényét! (Meg egy KKommot.)
Kedvencek: Pamela Lightman, Zack, Lex, VörösBáró, Ray (és az Ász Csillagbázis)

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2016/06/armada.html

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
366 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155522918 · Fordította: Orosz Anna
Kkatja>!
Ernest Cline: Armada

Nekem kicsit lassabban indult, mint a Ready player, (ami már bekebelezett az első oldalaktól) kicsit meg is ijesztett az „egysíkúsága” (de csak a másikhoz mérten), de aztán a közepétől úgy beszippantott ez is, hogy csuda és a végére már megint nem akartam abbahagyni, és nagyon tetszett az is, ahogy lezárja ezt a különös űrháborút spoiler de arra kíváncsi lennék hogy a valóságban, hogy szerepelnénk egy hasonló helyzetben… félek, hogy nem lenne ilyen mázlink.
Itt is dögivel szerepelnek a 80-as évekbeli popkultikus, filmes, könyves elemei, de nem annyira durván, mint a Ready-ben, és sok filmre ráismerni, valóban tisztelgés a sci-fi mesterei előtt, van itt utalás bőven a Csillagok háborúja részeire, Végjátékra, a Csillagközi invázióra stb. szóval van itt minden, mint egy jó moziban.
Tehát csak olvassátok, mert nagyon spoiler jó, szinte egyhuzamban befaltam! :)

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
366 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155522918 · Fordította: Orosz Anna
pat P>!
Ernest Cline: Armada

Én tényleg nagyon akartam ezt a könyvet szeretni! Egyrészt mert csakazértis, másrészt, mert vagyok én akkora geek. Harmadrészt meg igenis, én szeretem a világmegmentő, teljesen indokolatlan és előzmény nélküli, másfél dimenziós hősöket. Néha kritikátlanul. Mert az jó, és mert emlékeztetnek letűnt fiatalságom boldog ábrándképeire.
És a könyv első ~300 oldalát szerettem is (olyan 4 csillagnyira). Hú, izgultam ám, függetlenül attól, hogy erős tippjeim voltak a végére, és kliséhalmok, és sztereotípiák, és Amerikai Álom minden mennyiségben. És többségükben olyan kis elmélyületlen popkult utalások, hogy azokat még én is értettem. (Szépen meg is erősödött a nagyon-geek-vagyok-ám identitásom, ami azért realistán nézve, hát na.)
De aztán az utolsó 60 oldal! Nettó hülyeségek, láthatóan utólag foldozgatott logikai Grand Canyonok, nyálhömpöly és sziruptenger! Ez miért volt fontos? Az Européig katapultálta az agyamat, azt kell mondanom.

Spaceman_Spiff IP>!
Ernest Cline: Armada

Az Armada egy párhuzamos világban játszódik. Egy olyanban, ahol geeknek lenni menő, a jó csajok nem néznek furcsán a srácokra, ha Crom nevét emlegetik, vagy bevallják, hogy napjaik jelentős részét teszi ki a videójátékokkal való játék, és simán le lehet venni a lábukról a lányokat, ha idézünk az Aliensből. Bizony, az Armada egy igazi „geek nedves álom”, Ernest Cline pedig nem fél kihasználni ennek minden lehetőségét.
Mint regény, az Armada számomra csúnyán megbukik. Minden B-filmes sablont belepakol a szerző, ami egy idő után már nagyon irritált, ahogyan a minden oldalon előcitált popkultúrális utaláshalmaz is, ami sokszor szerintem kifejezetten erőltetett. De OK, nyeljük ezt le, próbáljuk másként szemlélni ezt a könyvet. Mert hát mégis ott volt például a tavalyi legjobb SF-ek között a Goodreadsen! Mi lehet ennek az oka? A nosztalgiának ekkora hatalma lenne? Ennyire könnyen meg lehet venni a húszas-harmincas(-negyvenes) generáció tagjait? Ha berakok a könyvembe pár idézetet a Csillagok háborújából és a Conanból, akkor az már menő? Én szeretném azt hinni, hogy nem, de néha azt érzem, a világ rácáfol az elképzeléseimre.
Próbálom ezt a könyvet úgy vizsgálni, mint a kortárs popkultúra egy reprezentatív termékét (mert ez a könyv inkább termék a számomra), aminek elemzésével és a fogadtatásának elemzésével érdekes dolgokat lehet megtudni a XXI. század második évtizedéről. Gondolj bele, mit jelent a Cline-jelenség, a Kung Fury vagy a Café Postnuclear népszerűsége, a sok remake, az új (a régihez visszanyúló) Star Wars, a Twin Peaks és az X-akták folytatása? Én nem tudom, csak kérdezek.
http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-02-01+…

1 hozzászólás
lilla_csanyi>!
Ernest Cline: Armada

Nagyon féltem az Armadától, mert aki egy ennyire tökéletes, műfajteremtő, már a megjelenésekor sikerre ítélt könyvvel debütál, mint a Ready Player One, attól a rajongók azt fogják várni, hogy ugyanazt az élményt kapják, mint az első regény olvasásakor. Szóval Ernest Cline jól kiszúrt magával, hogy ilyen jó lett az első regénye. És bár izgatottan vártam a második könyvét, azért aggódtam, hogy
1) Mi lesz, ha nem olyan jó mint a RPO?
2) Mi lesz, ha tök jó az Armada, de NEM a RPO, és ezért nem fogom szeretni?
3) Mi lesz, ha pontosan ugyanolyan, mint a RPO, és ezért nem fog tetszeni?
Egyszóval rengeteg – nem ritkán egymással tökéletesen ellentétes – érzés kavargott bennem, mikor belekezdtem.
Nehezen, döcögve indult. Könnyedén le tudtam tenni. Nem tudtam úgy azonosulni Zackkel, mint annak idején Wade-del. Kezdtem kétségbeesni.
Aztán valahol a közepe, kétharmada táján beszippantott, és nem engedett. Nagyon megtetszett az egész: a gigászi csata, a karakterek, a fordulatok, a hangulat: hirtelen minden összeállt, és elkezdtem elképesztően élvezni. Aztán ahogy a végén Cline egy hanyag félmondattal kiröhögi az emberiséget, az egyszerűen csodálatos. Meg az is, hogy egy ilyen klisé szagú alapsztoriból kihozott egy teljesen vállalható koncepciót!
Szóval tőlem megkapja az 5 csillagot. :)

Razor P>!
Ernest Cline: Armada

(Előre szólok, hogy a Ready Player One-t még nem olvastam, így értelemszerűen nem is hasonlítom/méricskélem ahhoz a regényt.)
Bár a 80-as évek legvégén születtem, annak filmjei, sorozatai (legyenek rajzoltak vagy élőszereplősek) és képregényei is elég közel állnak hozzám, ráadásul a régebbi játékok nagy rajongója is vagyok, szóval engem ez a könyv a rengeteg popkulturális utalásával kilóra megvett, jókat vigyorogtam egy-egy utaláson.
A sztori az alapok felvázolása után engem gyorsan berántott. Bár voltak komolyabb részek is, a regény alapvetően végig egy szórakoztató, pörgős, agykikapcsolós szórakozás volt. Túl nagy fordulatokat nem tartogatott, de egy ilyen témájú regénytől nem is vártam ilyesmit, meg őszintén szólva jó néha egyszerűbb történeteket is olvasni.
Ráadásul eszembe juttatott pár filmet amit ideje volna újra- vagy megnézni. No, meg a joysticket is ideje lesz leporolni…

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
366 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155522918 · Fordította: Orosz Anna
13 hozzászólás
NewL P>!
Ernest Cline: Armada

Én is gamer vagyok, mégha nem is annyira kocka, mint a regényben szereplő emberek (és én inkább RPG vonalon nyomulok). És szeretem a sci-fi filmeket is, bár nem ismerem sem a felsorolt összes játékot, sem az összes filmet, bár a többségüket igen. Ezért elég sok utalást felismertem, és így jobban együtt tudtam rezonálni a történettel. És ki nem akarna a valóságban is látni olyan ketyeréket, mint amik a könyvben le lettek írva. Viszont szerintem a könyvben szereplőknek nem igazán sikerült kifejteni a személyiségét, bár nem is van idő rá, mert annyira gyorsan pörögnek az események.
Számomra elég elgondolkoztató könyvet sikerült az írónak megírnia. A regény vége sok olyan kérdést feszeget, amire több válasz is létezhet, az olvasó személyiségére alapozva. A könyvből nagyon jó filmet lehetne készíteni, a látványvilága már olvasás közben is lenyűgöző. Ajánlom mindenkinek.


Népszerű idézetek

Fummie>!

A helyzet az, hogy konkrétan az ovi első napjától kezdve vártam, hogy valami észvesztően fantasztikus, világrengető dolog megtörje a köznevelés börtönében töltött napjaim végtelen monotóniáját. Több száz órát töltöttem kitartóan bámulva a sulit körülvevő, ingerszegény kertvárosi tájat, és közben némán imádkoztam egy zombiapokalipszisért, vagy egy olyan őrült balesetért, amitől hirtelen szuper képességeim lesznek. De még egy csapat időutazó kleptomániás törpétől is a földhöz vertem volna a seggem.

9.-10. oldal

AniTiger P>!

    – Kicsim, ha nem akarsz, nem muszáj egyetemre menned. Állj be szerzetesnek, vagy csatlakozz a békehadtesthez! Felőlem akár a nyavalyás X-Men közé is beállhatsz. Nem érdekel, mit csinálsz, csak találj valamit magadnak. Rendben?

61. oldal, Első fázis - 4

Kapcsolódó szócikkek: Pamela Lightman
AniTiger P>!

    Anyám a nappali kanapéján feküdt, Muffit pedig a lábához kuporodott. Az egyik kedvenc sorozata, a Doctor Who legújabb részét nézte. Egyikük sem hallotta, hogy megjöttem, úgyhogy az armadás kontrollerem dobozát a lépcsőre tettem, és csak álltam ott egy pillanatig, és néztem anyámat.
    Pamela Lightman (lánykori nevén Crandall) a legkeményebb és a legmenőbb nő volt, akivel valaha találkoztam. Sokban emlékeztetett Sarah Connorra meg Ellen Ripley-re. Na jó, lehet, hogy nem volt százas, de az a fajta egyedülálló anya volt, aki simán a vállára vesz egy bazi nehéz rakétakilövőt, és halomra lövi vele a gyilkos kiborgokat, ha ezzel megvédheti a gyerekét.

54. oldal, Első fázis - 4

Kapcsolódó szócikkek: Doctor Who · Ellen Ripley · Pamela Lightman · Sarah Connor
Csike_The_Techmarine>!

– Fullánk nem is volt igazi kard – mondta Diehl. – Csak egy sötétben világító hobbitkés, amivel lekvárt kentek a muffinra meg a lembas kenyérre.

15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: lembas
2 hozzászólás
Rune>!

Ezért bíztak meg azzal, hogy vigyázzak rád, és elősegítsem a kiképzésed.
Ray elvigyorodott. – Kábé, mint Obi-wan, aki vigyázott Luke-ra, amíg az felnőtt a Tatooine-on.
– Pont olyan pókerarcú kamugép is vagy, mint Obi-wan, az egyszer biztos! – vágtam vissza.
Ray mosolya elpárolgott, és rám meredt.
– Te pedig pont olyan nyafogós hülyegyerek vagy, mint Luke!
A másik két FVSZ-ügynök felröhögött, vagyis a jelek szerint mégiscsak végighallgatták a beszélgetésünket.

102. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Luke Skywalker · Obi-Wan Kenobi
Fummie>!

– Fullánk nem is volt igazi kard – mondta Diehl. – Csak egy sötétben világító hobbitkés, amivel lekvárt kentek a muffinra meg a lembas kenyérre.
Cruz nem hagyta magát.
– A félszerzetek pipafüvének élvezete láthatóan elvette az eszed – vágott vissza egy idézettel. – Fullánk a tündék kardja volt, amit Gondolinban kovácsoltak még az első korban! Gyakorlatilag bármit képes volt elvágni! És a pengéje csak akkor ragyogott, amikor orkokat vagy koboldokat észlelt a közelben. Mjölnir mégis mit tudott kiszúrni? A kamu akcentust meg a melírozott hajat?

15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: lembas
AniTiger P>!

Hogy nagyra becsült főnökömet, Ray Wierzbowskit idézzem: „Abból láthatod, hogy a mestere lettél egy videojátéknak, ha egy csapat sértődött nyafogós csalással kezd vádolni, mert így könnyebb feldolgozniuk vereségüket.”

68. oldal, Első fázis - 5

Elisorne>!

– Képzeld azt, hogy gunganok azok – javasolta Cruz. – És Jart fogjuk kinyírni.

73. oldal

Csike_The_Techmarine>!

De még egy csapat időutazó kleptomániás törpétől is földhöz vertem volna a seggem.

10. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kleptománia

Hasonló könyvek címkék alapján

Marissa Meyer: Cress
Neil Gaiman – Michael Reaves: Köztesvilág
J. Goldenlane: Napnak fénye
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: Az ellopott időgép
James Patterson: Iskolaszünet örökre!
Martin Kay: Eastern
William Kotzwinkle: E. T. – A Zöld Bolygó könyve
M. Eller: A láthatatlan professzor
Rob Reger – Jessica Gruner: Emily the Strange – Különös különcségek
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója