Ecotópia 81% 21 csillagozás

Utópikus szocio/kapitalizmus, ami után csak sóvárogni lehet. Bár az elmúlt 30 év kormányváltásai azt bizonyítják, hogy az ember önző és önsorsrontó.
Ecotópia bozonyos vonásai Beckman:Amazonkirályfiával rokoníthatók.

Kedvenc. :)
Ecotópia a tökéletes világ lenne számomra. A természet közelsége, az egyszerűség, a csönd, a közvetlenség, az egymásra figyelés, őszinteség… Mindez hiányzik belőlünk. És ezen már nem lehet javítani.
Szeretnék inkább Ecotópiában élni…

Az alapötlet, maga az utópia nagyon tetszett. Mint regény már kevésbé.

Remelem,egyszer megvalósul valahol az, amit ebben a könyvben olvastam. Kötelező olvasmánnyá tenném mindenkinek! :)

Hát ez nem volt egy egyszerű könyv. Maga az alapgondolat, és Ecotópia világa nagyon tetszett, és ha tehetném, már oda is költöznék! Will gondolatait és naplóbejegyzéseit szívesen olvastam, de a cikkekkel már más volt a helyzet, bár bennem van a hiba. Sose szerettem a politikát, se a mezőgazdaságot, és a hasonló témákat, így ezek a cikkek igencsak nehezen emészthetőek voltak a számomra, és rendesen megküzdöttem velük.
Azt nem mondom, hogy rosszak voltak, csak ez a téma sose fogott meg.
Összességében tudom ajánlani a könyvet, mert azért volt bőven része, ami nagyon tetszett.
És el tudnám fogadni, ha a világ olyan lenne, mint Ecotópia.

A könyv jó, felvetései és megoldásai elgondolkodtatóak. Első ránézésre igazi iparosmunkával van dolgunk, amolyan amerikai stílusú riporttal. A szerző tény- és valóságszerűen számol be Ecotópia helyzetéről és fejlődési irányáról, ahol nem találkozik tényekkel, ott logikájára és képzelőerejére támaszkodik. Egy másik szálon személyes élményeit futtatja, amelyekkel valójában kiegészíti a valami furcsa bogárként bemutatott országot. Nem bevallottan, viszont jól felfedezhetően jelen van az egykori hippi-világ, amely szinte teljes egészében átszövi az új ország társadalmát. Ez az egy összetevő az, amelyik talán jellemzi a kiművelt amerikai – mint például a szerző – hozzáállását a műfajhoz és a témához. Tagadhatatlan, hogy minél tovább haladunk a történetben, annál életszerűbbé és elfogadhatóbbá válik Ecotópia “rendje”, társadalmi és gazdasági berendezkedése, sőt a mindennapjai is. Az egyszeri olvasó azt gondolhatná, hogy “na, idáig sose’ jutunk el…”, pedig ezzel talán téved.

Ecotópia annyira idilli, varázslatos helynek hat. Szívesen élnék egy ilyen világban egy kis ideig vakáció képpen, de a valóságban nem kivitelezhető és a rengeteg előnye mellett sokkal több a hátránya, ami megnehezítené az életet. Azt hiszem már nem lennék képes egy ilyen lelassult, csendes és nyugodt világban élni. Szeretek utazni és Ecotópia nem enged a légterébe repülőgépeket és belső égésű motoros járműveket sem, ami persze jó a légszennyezettség ellen, de megközelíthetőség szempontjából nem előnyös. Ha ilyen lenne az egész világ, akkor ellehetetlenítené az utazást. A középkor szintjére süllyedne vissza a világ felfedezésének lehetősége. Nagy távolságok megtétele évekbe telne.
Persze a tápláló és természetes élelmiszerekre áttérés nagyon kedvező lenne a rengeteg műkaja helyett. A kizárólag újrahasznosítható termékek használata és gyártása szintén előrelépés lenne. Elgondolkodtatott a műtrágyázás megszűntetése is, bár kétségeim vannak. Nem vagyok tudós, így lehet, hogy ostobaság, de az első gondolatom az volt, hogy ha beteg állat / ember ürüléke kerül a trágyába, akkor az megfertőzheti az élelmiszert, ami a műtrágya használatával kiküszöbölhető.
A nevetséges babonák és barbár szokások azonban ostobának tüntették fel az egész népet. Pl. a felháborodás a fotózástól, hogy az megfagyasztja a pillanatot és le akarja győzni a biológiát, így a halált is. A hadijáték, ami valódi làndzsákkal zajlik és komoly, akár halálos sérülést is okozhat.
Ecotópia logikus és egyenlő bánásmódra törekszik a büntetésvégrehajtás terén. Előnyben részesítik a börtönt a pénzbírsággal szemben, mert az mindenkit egyformán sújt. Ez szép és jó, de a mi társadalmunkba nem lehetne átültetni, mivel a börtönök már szinte dugig vannak. Ha minden kihágásért elzárás járna, akkor börtönvárosokat kéne kiépíteni a kivitelezéséhez. Idővel valószínűleg csökkenne a bűnözés legalábbis a jómódban élők körében, ugyanakkor valószínűleg a mélyszegény rétegekben emelkedne a szám az ingyenes ellátás reményében. Ugyanez igaz a kórházaikra is. Szép gondolat, hogy egy nővér egyszerre csak egy beteggel foglalkozik, még az éjszakát is az ágya mellett tölti és a csípőjére erősített személyi hívóval a páciens bármikor magához rendelheti, de ez nálunk sosem lenne kivitelezhető. Túl sok az egy főre eső betegek száma és lehetetlen, hogy a kórházak biztosítani tudjanak olyan nagy számú személyzetet, hogy minden betegnek saját kirendelt nővér jusson. Ez a könyv nagyon elrugaszkodott a realitás talajától.
Az a rész különösen felháborodott, hogy ebben a természethez visszatért, idillinek lefestett társadalomban a feketék elkülönülve élnek mondván, hogy az eltérő bőrszínű emberek nem tudnának együtt élni.