Ecotópia 18 csillagozás

Ernest Callenbach: Ecotópia

1999 tavaszán Will Weston, a Times Post rámenős sztárriportere az Elnök titkos utasítására Ecotópiába látogat. Ő az első amerikai, aki a szomszédos szakadár ország földjére lép. A „barbá­roktól" való félelme és viszolygása fo­kozatosan rokonszenvvé majd lelkese­déssé válik. Az ökotóp környezetvédő intézkedések megváltoztatták az élet minőségét, kiegyensúlyozottabb lett a nemek közötti kapcsolat, értelmesebb a gyermeknevelés, etikusabb a politika. Tiszta levegőjű városokban, buja erdők ölén játékos, őszinte, szenvedélyes és szabad lelkű emberek élik kiteljesedett életüket. A sok elrettentő jövőkép után végre egy üdítő, regényes utópia, mely jobbik énünk vágyait fejezi ki. A nyolcvanas évek amerikai zöld irodal­mának egyik legnagyobb példányszá­mú, legtöbb nyelvre lefordított kötete.

Tartalomjegyzék

>!
Göncöl, 1992
268 oldal · ISBN: 9637875549 · Fordította: Borsos Béla

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

tgorsy>!
Ernest Callenbach: Ecotópia

Utópikus szocio/kapitalizmus, ami után csak sóvárogni lehet. Bár az elmúlt 30 év kormányváltásai azt bizonyítják, hogy az ember önző és önsorsrontó.
Ecotópia bozonyos vonásai Beckman:Amazonkirályfiával rokoníthatók.

Nokimaki>!
Ernest Callenbach: Ecotópia

Kedvenc. :)
Ecotópia a tökéletes világ lenne számomra. A természet közelsége, az egyszerűség, a csönd, a közvetlenség, az egymásra figyelés, őszinteség… Mindez hiányzik belőlünk. És ezen már nem lehet javítani.
Szeretnék inkább Ecotópiában élni…

Margaréta>!
Ernest Callenbach: Ecotópia

Remelem,egyszer megvalósul valahol az, amit ebben a könyvben olvastam. Kötelező olvasmánnyá tenném mindenkinek! :)

Shouri >!
Ernest Callenbach: Ecotópia

Hát ez nem volt egy egyszerű könyv. Maga az alapgondolat, és Ecotópia világa nagyon tetszett, és ha tehetném, már oda is költöznék! Will gondolatait és naplóbejegyzéseit szívesen olvastam, de a cikkekkel már más volt a helyzet, bár bennem van a hiba. Sose szerettem a politikát, se a mezőgazdaságot, és a hasonló témákat, így ezek a cikkek igencsak nehezen emészthetőek voltak a számomra, és rendesen megküzdöttem velük.
Azt nem mondom, hogy rosszak voltak, csak ez a téma sose fogott meg.
Összességében tudom ajánlani a könyvet, mert azért volt bőven része, ami nagyon tetszett.
És el tudnám fogadni, ha a világ olyan lenne, mint Ecotópia.

zbarta>!
Ernest Callenbach: Ecotópia

A könyv jó, felvetései és megoldásai elgondolkodtatóak. Első ránézésre igazi iparosmunkával van dolgunk, amolyan amerikai stílusú riporttal. A szerző tény- és valóságszerűen számol be Ecotópia helyzetéről és fejlődési irányáról, ahol nem találkozik tényekkel, ott logikájára és képzelőerejére támaszkodik. Egy másik szálon személyes élményeit futtatja, amelyekkel valójában kiegészíti a valami furcsa bogárként bemutatott országot. Nem bevallottan, viszont jól felfedezhetően jelen van az egykori hippi-világ, amely szinte teljes egészében átszövi az új ország társadalmát. Ez az egy összetevő az, amelyik talán jellemzi a kiművelt amerikai – mint például a szerző – hozzáállását a műfajhoz és a témához. Tagadhatatlan, hogy minél tovább haladunk a történetben, annál életszerűbbé és elfogadhatóbbá válik Ecotópia “rendje”, társadalmi és gazdasági berendezkedése, sőt a mindennapjai is. Az egyszeri olvasó azt gondolhatná, hogy “na, idáig sose’ jutunk el…”, pedig ezzel talán téved.

SandraMarseille >!
Ernest Callenbach: Ecotópia

Ecotópia annyira idilli, varázslatos helynek hat. Szívesen élnék egy ilyen világban egy kis ideig vakáció képpen, de a valóságban nem kivitelezhető és a rengeteg előnye mellett sokkal több a hátránya, ami megnehezítené az életet. Azt hiszem már nem lennék képes egy ilyen lelassult, csendes és nyugodt világban élni. Szeretek utazni és Ecotópia nem enged a légterébe repülőgépeket és belső égésű motoros járműveket sem, ami persze jó a légszennyezettség ellen, de megközelíthetőség szempontjából nem előnyös. Ha ilyen lenne az egész világ, akkor ellehetetlenítené az utazást. A középkor szintjére süllyedne vissza a világ felfedezésének lehetősége. Nagy távolságok megtétele évekbe telne.
Persze a tápláló és természetes élelmiszerekre áttérés nagyon kedvező lenne a rengeteg műkaja helyett. A kizárólag újrahasznosítható termékek használata és gyártása szintén előrelépés lenne. Elgondolkodtatott a műtrágyázás megszűntetése is, bár kétségeim vannak. Nem vagyok tudós, így lehet, hogy ostobaság, de az első gondolatom az volt, hogy ha beteg állat / ember ürüléke kerül a trágyába, akkor az megfertőzheti az élelmiszert, ami a műtrágya használatával kiküszöbölhető.
A nevetséges babonák és barbár szokások azonban ostobának tüntették fel az egész népet. Pl. a felháborodás a fotózástól, hogy az megfagyasztja a pillanatot és le akarja győzni a biológiát, így a halált is. A hadijáték, ami valódi làndzsákkal zajlik és komoly, akár halálos sérülést is okozhat.
Ecotópia logikus és egyenlő bánásmódra törekszik a büntetésvégrehajtás terén. Előnyben részesítik a börtönt a pénzbírsággal szemben, mert az mindenkit egyformán sújt. Ez szép és jó, de a mi társadalmunkba nem lehetne átültetni, mivel a börtönök már szinte dugig vannak. Ha minden kihágásért elzárás járna, akkor börtönvárosokat kéne kiépíteni a kivitelezéséhez. Idővel valószínűleg csökkenne a bűnözés legalábbis a jómódban élők körében, ugyanakkor valószínűleg a mélyszegény rétegekben emelkedne a szám az ingyenes ellátás reményében. Ugyanez igaz a kórházaikra is. Szép gondolat, hogy egy nővér egyszerre csak egy beteggel foglalkozik, még az éjszakát is az ágya mellett tölti és a csípőjére erősített személyi hívóval a páciens bármikor magához rendelheti, de ez nálunk sosem lenne kivitelezhető. Túl sok az egy főre eső betegek száma és lehetetlen, hogy a kórházak biztosítani tudjanak olyan nagy számú személyzetet, hogy minden betegnek saját kirendelt nővér jusson. Ez a könyv nagyon elrugaszkodott a realitás talajától.
Az a rész különösen felháborodott, hogy ebben a természethez visszatért, idillinek lefestett társadalomban a feketék elkülönülve élnek mondván, hogy az eltérő bőrszínű emberek nem tudnának együtt élni.


Népszerű idézetek

veda23>!

Miután gyakorlatilag az egész utca gyalogjárda, senki nem aggódik a forgalmi dugók vagy a kátyúk miatt, amelyeket egyébként ahogy létrejönnek, gyorsan be is ültetnek virágokkal.

Nokimaki>!

De hogy végződhetne másképp, mint szörnyű szenvedéssel? Talán a szerelem nem is egyéb, mint a kín és szenvedés szenvedélyes előjátéka?

215. oldal

Nokimaki>!

(…) ha valami érdemes megcsinálni, akkor azt a lehető legélvezetesebb módon kell megtenni.

112. oldal

veda23>!

…ha nem kockáztatnék, nem is érezném, hogy életben vagyok.

116. oldal

Nokimaki>!

Megtudod az igazságot, és az igazság szabaddá fog téged tenni.

198. oldal

Nokimaki>!

Búcsú nélkül távozni a legjobb búcsú.

246. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Susan Orlean: Az orchideatolvaj
Piers Paul Read: Életben maradtak
Philip Agee: CIA napló – A cégen belül
Anonymous: Kérdezd meg Alizt!
Nathan Hill: Nix
Jennifer Lauck: Csendes vizeken
Fiona Davis: A lakcím
Jay McInerney: Fények, nagyváros
Ken Follett: Teherán