Vegyesbolti ​csendes napok 190 csillagozás

Erlend Loe: Vegyesbolti csendes napok

Telemann, a norvég drámaíró feleségével és három gyermekével egy bajor kisvárosban tölti a nyarat. Miközben igyekszik meggyőzni nemcsak feleségét, de saját magát is, hogy egy színdarabon dolgozik, mely “maga az ősenergia, az életet is veszélybe sodró elemi erő”, valójában a dús idomokkal megáldott sztárséfről, Nigelláról ábrándozik. Bár a házaspár csak egy kellemes nyaralást akart eltölteni, egész kapcsolatuk veszélybe kerül – és mindennek tetejébe még az angolul egy szót sem beszélő vendéglátó családdal, Baderékkel is dűlőre kell jutniuk…

Erlend Loe legújabb regénye szinte maga is dráma: hétköznapiságukban groteszk párbeszédtöredékek sorozata, melyek rendkívül pontosan és éleslátóan mutatják meg egy céltalanul sodródó, a széthullás határán egyensúlyozó házasság történetét. A szerző szokása szerint egyszerre nevetteti és ejti kétségbe az olvasót azzal, hogy a mindenki számára ismerős helyzeteket új megvilágításba helyezi.

Eredeti mű: Erlend Loe: Stille dager i Mixing Part

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Scolar, Budapest, 2011
190 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632443034 · Fordította: Földényi Júlia

Enciklopédia 5


Kedvencelte 12

Most olvassa 2

Várólistára tette 73

Kívánságlistára tette 26


Kiemelt értékelések

>!
egy_ember
Erlend Loe: Vegyesbolti csendes napok

Én ezt lehúztam, mint egy jó hideg nácisört német sört egy kánikulai napon. Aztán elégedetten hátradőltem és letöröltem a bajszomról a habot.
Az élet banális.
Aha. És ki nem szarja le?

1 hozzászólás
>!
Ardena
Erlend Loe: Vegyesbolti csendes napok

Megfogadtam, hogy mostanában nem írok több értékelést (be is tartottam hosszas eltűnésem idejére legalábbis), de mivel ez maradandó spoiler élményt nyújtott, muszáj róla egy-két szösszenetet feljegyeznem. Nem hittem, hogy a mai napig a fejemben fog motoszkálni, de csak így lett! Általában a jó könyvek sajátja szokott ez lenni, de sajnos jelen esetben ezt nem tudom rásütni erre az írásra, legalábbis az én szívembe nem lopta be magát. Kínosan feszengve olvastam, mert igazán nem tudtam eldönteni, hogy ez most valami abszurd komédia akar-e lenni, vagy valami mély és valóságos családi/párkapcsolati dráma, humoros köntösbe öltöztetve, vagy csak valami hirtelen agymenés, amit muszáj volt a szerzőnek lejegyeznie, amiből mások nem feltétlenül biztos, hogy értenek bármit is. Mosolyogni talán egy, de kettőnél biztosan nem több alkalommal tudtam rajta, főhősünket viszont nem egyszer esett volna jól fejbe vágni.. Igazi teszetosza spoiler volt, na.
Rettenetesen zavart az is, hogy tördelésről, tagolásról egyáltalán nem beszélhetünk, csak egy kaotikus valamiről, így a viszonylag rövid olvasmányon átrágni magam kínszenvedés volt, ha a tartalmat figyelmen kívül hagyjuk is.
@nagyange, bocsi a „stílusos” belépőért, de ennek muszáj volt kijönnie!

51 hozzászólás
>!
Bélabá P
Erlend Loe: Vegyesbolti csendes napok

I.

Helló!
Nekem te ne hellózz!
Jó, akkor szia!
Szia! Milyen volt?
Mi volt milyen?
A könyv!
Ja?
Na, mondd már!
Jó. Inkább egészen remek!
Mit csinálsz holnap?
Nem mindegy?
Találkozunk?
Nem érek rá!
Miért?
Újraolvasok.
Jaj, drága lesz a hívás!
Ja.
Szia!
Helló!

****

II.

Megint én vagyok.
Szia!
Nem zavarok?
Nem.
Mit csinálsz?
Csak újraolvasok…
Mit?
Mit? Loe-tól a Vegyesboltit.
Majd írd meg milyen volt!
Rendben.
Szia!
Szia!

****

III.

Szia, én vagyok!
Szia!
Jól érzed magad?
Már teljesen!
Tudom…. Ki voltál rendesen.
Ja.
Most náci karattyolsz?
Ja. A Loe-könyv hatása.
Különben mit csinálsz?
Írok.
Mit?
Recenziót.
Ja? Akkor békén hagylak.
Tedd már le! Drága lesz a hívás.
Oké, szia!
Szia, jó éjt!

****

IV.

Bélabá!
Igen?
Mit gondolsz a könyvről?
Nagyon fain volt!
Szerinted érdemes újraolvasni?
Javaslom.
Oké. Különben jól vagy?
Abszolút. Ez a könyv GYÓGYSZER!
Gyógyszer?
Az! A mellékhatásokról kérdezze meg orvosát vagy Erlend Loét!

11 hozzászólás
>!
SteelCurtain
Erlend Loe: Vegyesbolti csendes napok

Ki a franc az a Nigella?
No jó, az kiderül a regényből, hogy valami tévés konyhatündér, de akkor is mitől olyan nagy szám, hogy komplett idióta norvégok a képernyőn keresztül belezúgjanak?
Mert hát Loe ismét olyan Lóságot írt, ahol az ember és az értelem két egymást kizáró fogalom. Azaz tipikusan mai történetet, mai emberekkel. Napjaink realizmusa.
Száz éve talán még Kafkánál is groteszkebb lehetett volna. Ma már csak szokványos hétköznapi esettanulmány.
A mai ember végtelenül beszűkült, a média mintáit követi, önálló gondolkodásra már nem képes. Már az előítéletei sem a sajátjai, hanem tanulta a központi agymosó gépezet valamelyik csatornájából. Ebben az információs társadalomnak becézett dezinformációs berendezkedésben nagyjából ez minden, amit meg akarnak tanítani neki, s amit még el is tud sajátítani.
Lehet e abszurdabb valami, mint amikor holt tárgyakat ruházunk föl emberi ideológiákkal?
Náci karóra. De mitől is lehet náci egy karóra? Attól, hogy hajszálpontosan jár? Hát lehet vitatkozni, meggyőzni ezen a szinten? Akkor már oly mindegy, hogy valaki antiszemita, vagy antigermán.
Vadidegen emberek, akiket önmagukon kívül senki nem érdekel a világon, pusztán kényelmi szempontból családnak nevezik azt a néhány embertársukat, akikkel egy fedél alatt élnek, s akikkel bürokratikus házassági, illetve szülő-gyermeki vérségi kapcsolatban állnak. Család, hiszen a hivatalokban dokumentálva van, hogy ők együvé tartoznak. Hogy aztán egyik is, másik is csalja a párját, ki fizikálisan, ki gondolatilag, az ugyan kit érdekel? S, az utódok sem jelentenek többet, mint lehetséges jövedelemforrást, vagy mint sokkal lehetségesebb koloncot.
Iszonyúan beteg Loe világa. Mármint a mi világunk.
Olyan beteg, hogy meg sem tudom fejteni teljesen amit Loe tudtunkra akar adni. Mintha valami egynyári tucatslágerbe tömörítve, kódolva, feldarabolva és szétszórva el lenne rejtve Mozart és Bach. Loe látszólag hétköznapi pillanatfelvétele is tartalmaz mélyen becsomagolva valami egészen mást. De oly ravaszul rejtjelezve, mintha a Szaharához adnának egy kapukulcsot.
Más is áll még itt a homokozóban, kezében egy bazilikakilincs méretű kulccsal?

7 hozzászólás
>!
Emerson
Erlend Loe: Vegyesbolti csendes napok

Olyan könyvet hoztál magaddal az útra, amit még nem kezdtél el?
Igen.
Megőrültél. Mi van, ha kiderül, hogy nem is jó? Mit fogsz csinálni másfél óráig, bámulsz ki az ablakon?
Erlend Loe mindig jó.
Te tudod.
Igen, én tudom.
[…hazafelé…]
Na mi van. Nem folytatod?
Azt hiszem meg fogok bukni kriminalisztika vizsgán.
Miért?
Mert minden dinamikus térfogati nyomról Telemann 20 centis része fog beugrani.
Te nem vagy normális.
Bizonyára.
Különben is, mi az a sok TELEMANN felirat a jegyzeteden?
Az a jegyzetfüzet márkája, helló.
Nekem te ne hellóz.
Te meg hagyjál, inkább hadd olvassak tovább.

4 hozzászólás
>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Erlend Loe: Vegyesbolti csendes napok

Igazi abszurd valami szerintem. Lehetne dráma, komédia, vagy akármi is, én jól elszórakoztam rajta.
Volt benne valami morbid humor, de igazából néhány óra alatt az élet minden szegmense előkerült benne.
Olyan igazi utazáshoz, pihenéshez tökéletes olvasmány.
Ami zavaró volt számomra, hogy hogy a párbeszédek folyamatosak voltak, néha vissza kellett olvasnom, hogy ezt vagy azt a mondatot éppen ki mondta.
De nem találok benne olyan kivetnivalót, ami miatt elvenném valamelyik csillagát is.

>!
Frank_Spielmann I
Erlend Loe: Vegyesbolti csendes napok

Nem is tudtam, hogy a norvégoknak van Woody Allenjük. Mondjuk nekünk is van, Kern Andrásnak hívják, igaz, nem szemüveges, nem „lúzer”, de zsidó (akármit is jelent ez a szó), és humoros. (Különben Woody sem lúzer, de nagyon jól játssza.)

Telemann, e regény hőse, a goj Woody Allen. Az élet dolgait két részre osztja: rettenetesre és nyomorúságosra. Na jó, nem teljesen. És nem is tökéletesen Woody, de ez a mondat jól hangzott. Grammatikai bája volt, mes amis.

Viszont nem is teljesen „normális” a hősünk. Az még hagyján, hogy színdarabot akar írni, amihez valóban kell egy kis kattantság, meg hogy dramaturgként dolgozik (jézusisten, hát ki dolgozik dramaturgként? hát a dramaturg, de hát az ki? aki színdarabokat írna vagy színész lenne, vagy rendezne, de hát egyik helyre se kell – na jó, ez gonosz megfogalmazás, de Telemann valószínűleg ilyen), de Németországról neki három dolog jut eszébe: nácik, nácik, nácik. Semmi Bayern München, nagymellű bajor macák, két literes korsóval egyensúlyozva a mellükön (persze tele serrel, amit aztán együtt fogyasztunk el… lám, a nemzetkarakterológiának is megvan a maga szexuális amplitúdója!), Németországban neki minden náci. Nácifagyit nyalnak a gyerekekkel, nácisörrel issza le magát, és a dohányosok üldözése is náci.

Mondjuk az tényleg. Hitlernek volt óriási dohányzás-ellenes kampánya. Durvább, mint a miénk, de ez is elég durva. Na de ebből én nem vonok le következtetéseket, mindenki tegye meg magának, itten nem szabad politizálni, mert az csúnya dolog. (Lehet, hogy ezután nem kerül ki az értékelésem a könyv adatlapjára, mert hát ugye a moly.hu sem teljesen demokratikus, de hát ez nem kormány, hanem egy netes oldal.)

Szóval a könyvnek van egy jó kis formája. A kortárs íróknak valahogy a vérükben van a lazaság, hogy úgy csinálnak, mintha csak odakennének valamit, nesze paraszt, olvassá magaaaaaaasirodalmat, és közben tényleg odakenik a zseníliás könyveiket és mondataikat. Kisujjból rázzák ki, igaz, azt napi 24 órában, keményen megfeszített… kisujjal. A jó író nem tartja el a kisujját, mikor hozzányúl a valóság kávéscsészéjéhez. Meg ilyenek.

Loe könyve is ilyen, a főhősünk amúgy is drámaíró, úgyhogy a nem-dialógus a könyvnek kb. a 15%-át teszi ki, hogy a többi vajon akkor micsoda, azt az értelmetekre bízom.

És tényleg van valami tragikomikusan Woody Allenes, vagy Annie Hallos színeze a könyvnek. Egyrészt végigneveted, másrészt meg fáj a kicsinke szíved, hol ezért, hol azért. Jó, egy jó könyv, az ilyen, mint ez.

6 hozzászólás
>!
Chöpp 
Erlend Loe: Vegyesbolti csendes napok

Még mindig ambivalens a viszonyulásom Erlend Loe-hoz és a szereplőihez. Tényleg nem tudom eldönteni, hogy tetszenek-e nekem, vagy nem. Valahogy mindig marad bennem valami hiányérzet. Mintha az „apai, anyai”-ja nem lenne benne. Mintha csak rázogatná ki ezeket a kisregényeket a kisujjából, és közben örökösen készülne valami Nagy Dobásra. Remélem így lesz és tényleg lesz valami fenomenális Loe!

>!
Csabi P
Erlend Loe: Vegyesbolti csendes napok

Telemann egy seggfej. Legyen ez az alaptézisünk. Dramaturg, de drámaírónak képzeli magát, vagyunk így ezzel néhányan (mármint hogy másnak képzeljük magunkat, mint amik vagyunk). Bele van zúgva Nigellába, legalább is abba a képbe, amit a média mutat róla. Amúgy a valóságban úgy nézhet ki a nő, mint egy dugong. Csak lábbal. (Enciklopédikus betoldás: Tudtad, hogy Nigella volt Booker zsűri tag is? Bezony.) Ezen kívül úgy bánik a feleségével, mint egy ronggyal. Ja, és szerinte: német=náci. Vagyis olyan, mint bármelyikünk. Na ezt add össze!
Loe-nek sikerült egy olyan főhőst alkotnia, akivel egyáltalán nem tudtam azonosulni, ellentétben az eddig olvasott főhőseivel (Doppler, Naiv. Super). Így aztán arra sem igazán jöttem rá, mit is akar ezzel mondani. Hogy ne legyünk seggfejek? Jó, törekszünk. Hogy ne képzeljük magunkat Übermenschnek? Azt nehéz. Hogy fogjuk fel saját kis életünkben a drámát? OK, csak nehogy mindenki megírja. Na, szóval én nem találtam ebben a könyvben a mélységet, csak elvitorláztam a felszínén.
Maga a regény formája is bosszantó tud lenni, jelöletlen párbeszéd a 80%-a (pontosan kiszámoltam), néha nem tudni, ki beszél, ráadásul a tördelés miatt néha az sem egyértelmű, hogy egy mondat az előző bekezdéshez tartozik, vagy egy új bekezdés. Maradhatott volna Loe ennél a párbeszédes formánál 100%-ban, ha már a dráma a regény egyik témája, az legalább bravúros l(ehet)ett volna, de néha kiesik ebből a könnyebb utat választva.
Szórakoztató kis olvasmány, de nem hagy mély nyomokat.

2 hozzászólás
>!
Kkatja P
Erlend Loe: Vegyesbolti csendes napok

Hősiesen megküzdöttem vele és hálistennek, hogy csak ilyen rövid és nem túl nehéz szöveg volt, mert még így is borzasztóan untatott Telemann seggfejsége, teszetoszasága, pszeudoélete és a folyamatos hazudozás az egész sztori alatt. Belehalt volna, ha egyszer elmondja a feleségének, hogy mit is érez, akár Nigella iránt is? Biztosan.
Na szóval nem tudtam vele sok mindent kezdeni, mehet is vissza a nagykerbe. Dopplernek még adok egy sanszot, de már most tudom, hogy Loe nem az én íróm.
Sebaj, van ez így, nem lehet mindenki az. :))
(Csak a Sátántangó miatt 3 csillag)
http://moly.hu/idezetek/525120

>!
Scolar, Budapest, 2011
190 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632443034 · Fordította: Földényi Júlia
2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Zonyika P

Akkor szerinted mi leszek, ha nagy leszek?
Őszintén?
Igen.
Szerintem lepattanó labda leszel a rendszerben.

91. oldal

>!
koncsika

E rövidke párbeszéd után Telemann kimegy rágyújtani. Dohányozhatott volna bent is, de nem biztos benne, Nina nem tesz-e valami csípős megjegyzést, márpedig az elviselhetetlen lett volna. Telemann szerint a dohányzás lényege pont az, hogy az embernek nyugta legyen pár percig, beszéd, magyarázkodás és indoklás kényszere nélkül.

37. oldal

>!
Kkatja P

Milyen hosszú a film?
Hét és fél órás.
Most viccelsz?
Nem.
Már most halálosan unom! Kövér, vigasztalan emberek csámborognak esőben és sárban, teljesen céltalanul. És ez a kislány, aki kínozza a macskát!
Nem rossz, mi? És végül megöli a macskát, majd saját magát is!
Nem először látod?
Dehogy! Miután meghalt, egy rettentő hosszú jelenet következik, ami tulajdonképpen egy korábbi idősíkon zajlik. Táncolnak meg énekelnek a kocsmában, miközben az a szakállas szónokol arról, amit az Irimiás nevű fickó mondott.
Te nem vagy normális.

179. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sátántangó
>!
volna

Milyen hosszú a film?
Hét és fél órás.
Most viccelsz?
Nem.

179. oldal

3 hozzászólás
>!
Pixelhiba

Milyen filmet nézzünk meg?
A müncheni művészmoziban ma este egy magyar filmet vetítenek.
Tényleg?
A Sátántangót.
Fura címe van.
Az biztos.

177. oldal (Scolar, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: Sátántangó
>!
egy_ember

(…) a lelki egyensúlyt túlértékelik manapság. Születtek-e valaha mesterművek a lelki egyensúly eredményeképpen? Ott van például John McEnroe. Ő aztán igazán labilis személyiség, mégis elsőrangú játékos volt.

158. oldal

4 hozzászólás
>!
Brigi007

Nehéz elképzelni, hogy a felesége ravaszkodik, de ki tudja? Mert valójában ismerjük-e az embertársainkat? Évekig együtt élhetünk valakivel anélkül, hogy sejtenénk, valójában mi jár a fejében.

43. oldal

>!
volna

Te nem vagy normális.
Jobb, ha szembesülsz vele, Nina.
Eszem ágában sincs.
Pedig nem fogok megváltozni.

179. oldal

>!
Gitta_Bry

Jó ég, már megint lemerült az elektromos fogkefém!
Hát ez szomorú.
Szomorú? Kész katasztrófa! Hiszen csak nemrég vettem!
Akkor éjszakára tedd a töltőjére.
De hát minden éjjel töltöm!
Esetleg küldj egy e-mailt a Braunnak. Nem szabadna megúszniuk, hogy hitvány minőségű termékeket dobnak a piacra.
Ebben igazad van. Lehet íni nekik? Vajon válaszolnának?
Persze hogy válaszolnának. A Braun-féle cégek számára az ügyfélszolgálat rendkívüli fontossággal bír. E pillanatban hét-nyolc ember várja lélegzet-visszafojtva, hogy elküldd a leveledet.

26. oldal

1 hozzászólás
>!
egy_ember

A gyerekek alszanak már?
Igen.
Merre járunk?
Hamburghoz közeledünk.
De hiszen porig égett a háborúban!
Újra felépítették.
Jézusom!

185. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Merethe Lindstrøm: Csenddé vált napok
Karl Ove Knausgård: Játék
Jo Nesbø: Police
Margit Sandemo: Örvényben
Jørn Lier Horst: Zivatarfelhő akció
Lars Saabye Christensen: A féltestvér
Per Petterson: Megtagadom
Per Petterson: Lótolvajok
Ida Hegazi Høyer: Bocsáss meg
Linn Ullmann: Áldott gyermek