Naiv.Szuper. 298 csillagozás

Erlend Loe: Naiv.Szuper. Erlend Loe: Naiv.Szuper.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Naiv.Szuper. egy 25 éves szemszögéből mutatja be azt a generációt, amely nem találja meg az élet értelmét, nem látja az ahhoz vezető utat és céltalan pótcselekvésekkel igyekszik megtalálni a helyét a világban. Hősünk egyszerűen gondolkodik az életről. Listákat ír a számára fontos és nem fontos dolgokról, labdázik és faxol, kínjában még New Yorkba is elrepül… Erlend Loe regénye elgondolkodtatja az olvasót az életről és a halálról, a jövőről és a gyermekeinkről. Több országban kultuszregényként tartják számon.

Eredeti cím: Naiv.Super.

Eredeti megjelenés éve: 1996

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Scolar, Budapest, 2014
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632441917 · Fordította: Vaskó Ildikó
>!
Scolar, Budapest, 2010
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632441917 · Fordította: Vaskó Ildikó
>!
Scolar, Budapest, 2002
238 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639193789 · Fordította: Vaskó Ildikó

Enciklopédia 19


Kedvencelte 49

Most olvassa 9

Várólistára tette 146

Kívánságlistára tette 80


Kiemelt értékelések

>!
Csabi P
Erlend Loe: Naiv.Szuper.

Most írnom kéne ide egy listát, mert jópofa:
– de
– nem
– írok
– listát.
Ne legyünk már infantilisek, mint Loe főhőse, aki 25 évesen jön rá, hogy hoppá.
Elbizonytalanodik, hogy mivégre is ez az egész, porszemek vogymuk mi a világmindenség tengerében, és az idő átsuhan rajtunk, mint nyúlon a szarvas golyó. Vagyis nincs is idő, de ez csak elmélet. Majd ha lesz egy Rolexed, megtanulod értékelni az időt.
Jól indul a könyv, a Doppler-ből már (számomra) ismert könnyed és könnyen érthető stílusban, mégis fontos dolgok hangzanak el arról, mik fordulnak meg egy fiatalember fejében, legalábbis olyanéban, akiében megfordul valami. Kicsit öregesek néha ezek a gondolatok egy 25 éveshez, de Loe sem 25 évesen írta ezeket. Na, szóval magába fordul egy kissé főhősünk (így vagyok kénytelen hívni, nincs neve, vagyis van, de nem tudjuk meg), eléggé leszűkül a mozgástere, leginkább egy faxgép segítségével tartja a kapcsolatot a világgal, no meg Borre révén, aki egy négyéves. Később még egy lánnyal is megismerkedik (végre!, 25 évesen, azért ez mégis csak Skandinávia, szőke bombázók, szabados szex, vagy csak etetnek minket ezzel?), szóval alakul valami, de itt valahogy kifogy a szufla Loe-ből, talán már mindent elmondott, amit akart, ezért átdobja a srácot New Yorkba, és kezd túltengeni az idő természetéről meg a relativitáselméletről való töprengés. Hé, a srác most ismerkedett meg egy csajjal, nem azon kéne járjon az esze? Na, a vége valamelyest szétfolyik, nincs igazi lezárás, a srácnak úgy tűnik jót tett a levegőváltozás, meg a bátyjával való lógás, ha minden jól megy rendes konzumpolgár lesz belőle is.
Szóval érdemes olvasni, mert amíg jó, addig jó, aztán meg annyira nem rossz.

14 hozzászólás
>!
Dora
Erlend Loe: Naiv.Szuper.

Inspiráló. A franciáknak Amélie Poulain, a norvégoknak Erlend Loe. És nekünk.

„Írtam egy új listát. Az áll rajta, miért voltam annyira oda, amikor kicsi voltam. Elég hosszú: http://moly.hu/idezetek/78980

Mindenkinek van ilyen listája, íme az enyém:
– kis kör és nagy kör fehér Camping biciklivel
– árvacsalán szirom tövén ülő nektárcsepp
– Detti baba Lego férfiakkal építkezik
– főtt kukorica
– kipukkantani az árnyékliliom bimbóit
– Szanazug
– tölgymakk kupakjával fütyülni illetve megpróbálni fütyülni
– Rick Astley
– Tempera
– Képes gazdasági és politikai világatlasz
– Ultraderm nagyhatású kéztisztító szer
– nyáron szálló repítőszőrös magok – egyszerűbben, akkor „Pillék” –
– tollaslabdázás
– sünök
– vonatablakból, elsuhanó szabályos fasorokba bambulni

4 hozzászólás
>!
SteelCurtain
Erlend Loe: Naiv.Szuper.

Loe lóságait olvasva óhatatlanul az jut az ember eszébe, hogy miért is gyömöszölünk egyre erősebb nagyítású mikroszkópok alá repülőgépanyahajókat és hegyvonulatokat, amikor még puszta szemmel sem tanultunk meg különbséget tenni közöttük, csak bámulunk rá kitágult pupillával, hogy ez most komoly? Tényleg nemcsak a tízmilliós nagyításban felbukkanó apró recék iránya mutat némi eltérést? Tényleg tehet az ember, ez a rém primitív műszer különbséget jó és rossz között? És visszapillantva tényleg egy túlfinomult kökorszakot látunk túlbonyolított, ámde valójában kétbitesre butított, primitív világunkhoz képest?
Loe ebben a neoprimitív látásmódban nagyszerű. Lehet, hogy valójában semmi újat sem mutat fel, mindenben jártak már előtte, de közben jöttek a kritikusok, a közízlés és a reklámok, s az ember már azt is elfeledte, hogy lábait folyamatosan egymás elé rakva segédeszköz nélkül is lehet közlekedni. A gyaloglást is újra fel kellett találni a motorizált társadalomban. Amit Loe mutat, arra ismét rá kell csodálkozni. Nem szoktuk meg, hogy a kombájnt egy böhöm nagy gépnek lássuk. Arra szocializáltak minket, hogy a keréknyomok sejtelmes eltérései lapján különböztessük meg a biciklitől. Loe meg csak rámutat egy ijesztően nagy, rozsdás tömegre és csak annyit mond:
– Kombájn.
Mi vagyunk a hülyék, ha sámánnak tekintjük, amikor bebizonyosodik, hogy nem beszél félre. Nem varázsló, nem tart kapcsolatot természetfeletti hatalmakkal, csak még lát. Homályosan és vaksin, talán már szemüveg is kellene neki, de lát. Igazi kuriózum a harmadik évezred kezdetén.

>!
Dün SP
Erlend Loe: Naiv.Szuper.

Mit is mondhatnék egy olyan könyvről, amiben a főhős 25 éves (mint én), ott áll egy hülye fal előtt (mint én), fogalma sincs, hogy akkor most hogyan tovább, van-e egyáltalán tovább, vannak-e egyáltalán összefüggések (meg idő!), és rendbe jöhetnek-e egyáltalán a dolgok…?
Az biztos, hogy kell egy dühöngő, és frizbizni szeretnék egy parkban, meg jó lenne végre valami perspektíva is, és talán tényleg az a legfontosabb, hogy szeressünk…

Újraolvasva. Az biztos, hogy ezt a könyvet bármikor újra tudom majd olvasni. 20 év múlva is, amikor már azért remélem, hogy lesz perspektívám, vagy legalább elmondhatom majd, hogy volt egyszer. Avagy nem az aktualitása, hanem a hangulata, a beszédmódja miatt szeretem, folyton listagyárthatnékom van tőle – csak sosem kezdem el – és talán jobban fogok figyelni arra, hogy lejegyezzem a látottakat utazás során.

18 hozzászólás
>!
Zonyika P
Erlend Loe: Naiv.Szuper.

Hú. Hú.
Délután kinyitottam, hogy csak beleolvasok, ha már lassan vissza kell vinnem, de nem tudtam becsukni. Egyszerűen elolvastam. 200 oldal. És nem szól semmiről igazából. Illetve ez az a semmi, amit minden fiatal átél. Hogy most ugyan mit kezdjek magammal? Hú. Hú.
A nyom, amit hagy, az érzés, amit ébreszt. Hú. Utazni akarok.

Újraolvasva, elvégre nem lehetett otthagyni. [2011. szeptember 22.]

Direkt ügyeltem rá, hogy ne együltemben olvassam el, részint mert az nem tesz jót a keringésnek, részint mert most tényleg emlékezni akartam rá és ténylegesen felfogni, esetleg idézni is, ami múltkor maximálisan kimaradt. Akkor csak érzést keltett, most már érzelmet. Persze a könyv nem változott, csak én, de nem éveket, csak hónapokat, annyi alatt meg ugye a lap se sárgul (ha csak rá nem dűl a babgulyás), egy 22 éves testnél meg nem jelezhető öregedésnek. Szóval nem öregedtem, nem lettem bölcsebb, sem naivabb, sem szuperebb, a hajam színe is csak a szokásos mértékben változott, viszont hangaf*sznyit azért már optimistábban látom a világot. Tényleg csak egy árnyalatnyit, de azért a Leo-i naiv „mitkezdjekmagammal” még itt van, csak a sötétzöld világkép méregzölddé fakult. Ennyi lenne. Aztán mégis. Annyira jó ez a könyv és annyira rólunk, erről a szöröncsétlen generációról szól, hogy nem értem, hogy érti vagy hogy nem érti a másfajta, az anyád-apád. Látják ők is, hogy nincs munkahely, de van kevés-a-pénz, meg tombol a posztadoleszcencia, de aki nem éli meg a túltanultság és az ezzel párhuzamos pályakezdési orientálatlanság agóniáját, szerintem nem értheti ezt a könyvet. Ha lesz már popsitörlőpapírom diplomám, munkám, saját családom meg „egzisztenciám” (de rühellem ezt a szót, basszus) és fogom magam a ráérő két órámban és újraolvasom, valszeg már mint szerencsétlen, naivitásba menekülő, munkakerülő, túl sokat és túl feleslegesen gondolkodó hülyegyerekként fogom értékelni magam és a Loe-i naivot. Vagy nem, mert eddig úgy tűnik, én nem olyan vagyok. Vagy még lehetek. Nagyjából tíz perce láttam egy olyan demotiválót, hogy az tudja értékelni a csúcsot, aki lent volt a padlón. Lássuk!

2013. július 2.
Harmadszorra fejeztem be, de igazából van úgy, hogy csak leveszem a polcról és olvasgatom kicsit.
Szóval ezzel azt akarom mondani, hogy ez a könyv mindig segít egy kicsit visszajutni oda, ahol tud segíteni, mégis kicsit mindig más. Az egyszerű, rövid mondatok közül mindig éppen az ragad meg, ami foglalkoztat és ez benne a csodálatos.
Így, két év alatt egyébként arra jutottam, hogy mennyire tudom irigyelni, aki még nem volt olyan mélyponton, amiben hősünk, meg amiben… én.

16 hozzászólás
>!
Aurore
Erlend Loe: Naiv.Szuper.

Arra jutottam, értékelést kellene írni.
Végül is nem idézgethetek örökké.
A végén még kifogy a könyv, és azt mégsem lehet.

Azt hiszem, megszerettem Erlendet. Furcsa dolog ez. Mert ugye régebben idegesített.
Nem tudom, miért van, amikor valamit, amit sokáig nem szeretsz, egyszerre csak megkedvelsz. Mint például a lecsót. Vagy az operát.
Persze Erlend nem opera.

Erlend a barátom. Olyan, mint egy kisfiú. Óriási szíve van és nagyon őszinte. Azt szeretem benne, hogy mindent olyan egyszerűen megmond. És amikor rácsodálkozik a világra, a tekintete megsimogatja az angyalok talpát.

>!
Scolar, Budapest, 2010
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632441917 · Fordította: Vaskó Ildikó
19 hozzászólás
>!
Kkatja P
Erlend Loe: Naiv.Szuper.

Én inkább megfordítva a címet Szuper.Naivnak hívnám Loe 25 éves hősét, aki kétségbeejtően és megindítóan tisztán vagy egyszerűen látja az élete dolgait és csak arra vágyik, mint mindenki:
"- Tervek
– Lelkesedés
– Barátnő
– Az az érzés, hogy a dogok összefüggnek és a végén minden jól alakul
– Megnyerő alkat
– Óra"
(Mit jelenthet ez az óramánia? Most a mobilok korszakában már nem is nagyon értem, már csak ékszernek vagy státuszszimbólumnak tartom, bár akkoriban a telefax korában mondjuk én is gerjedtem a Swach különféle színes-csinos darabjaira.:)

Ismerős képlet mindenkinek gyerek és kamasz éveiből, de 25 évesen én kicsit kevésnek tartom a srác elképzeléseit a jövőről az élet értelméről, bár volt benne egy-két jó gondolat az időről és pár kellemesen társadalomkritikus beszólás, ami meg elég szokatlan egy ílyesmód gondolkodó sráctól. Szóval nem tudom, tetszett is, de annyira azért nem szuper, mint el akarja hitetni magáról.

>!
Scolar, Budapest, 2014
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632441917 · Fordította: Vaskó Ildikó
>!
cippo IP
Erlend Loe: Naiv.Szuper.

Végezetül megittam egy pohár vizet, aztán írtam egy listát arról, mi van így hirtelen kéznél, ami perspektívát adhat a dolgoknak:
– Víz
– Labda
– Kerékpár
– Annak a Paulnak a könyve (kénytelen leszek kisvártatva elolvasni)
– Einsteinnek (Einstein a barátom) a gumikönyvbe foglalt perspektívája, szinte The Einstein-papers (ezt is persze)
– Csokoládé
– Autó
– Dühöngő. Végeredményben dühöngőm is van. Csak másképp hívják. Mindenesetre lehet kalapálni a billentyűket. Számítógép. De a név nem számít.
Ja, és egyszer veszek majd egy bukósisakot. Komolyan.
Na. Most iszom egy korty vizet, és remélem, az élet hosszú lesz. Különben is, mindig most van.

Ja, majdnem kihagytam a legfontosabbat: kávé. Már majdnem tiszteletbeli norvég vagyok. Kávé tekintetében.

9 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I
Erlend Loe: Naiv.Szuper.

A cím igazat mond. Szuper könyv. Naiv főszereplővel.
A nevét nem tudjuk (bár a végén mégis kiderül – talán), úgyhogy nem fogom nevén nevezni.
Először azt gondoltam, hogy nagyon hasonlít Holden Caulfieldra. Merthogy elveszett, motivációnélküli, és még csaja sincs.
De ez a főhős sokkal infantilisebb. 25 éves, nem iszik, nem dohányzik, és a szexre nem is gondol. Ne mondja nekem senki, hogy ez normális. Egy 25 éves srácnak még minden ötödik gondolata a szex kéne, hogy legyen. Velem is így van, pedig 21 vagyok.
Ijesztő, de szerethető hős. Igaz, lehet, hogy a norvég srácok ilyenek, és nincs ebben semmi különös. De akkor a norvégok már rég kihaltak volna, azt hiszem.
Van szó labdáról, meg kisfiúról, van egy lány is (meg se csókolja, wazze…), elmegy New Yorkba (akárcsak Holden), ahol megváltozik ő is, és az élete is. Van csillagászat-fizika is benne, Paul Davies könyvével, meg ott van Carl Sagan Kozmosza is, tök érdekes dolgokról lehet olvasni benne. Például 500 méterrel fölötted gyorsabban telik az idő pár ezredmásodperccel. Őrület, mi?

Nem mondom, hogy sok értelme lenne ennek a könyvnek, de jó volt olvasni. Nem tudok azonosulni a főhőssel, de barátom lett. Néha felhívnám az éjszaka közepén, hogy beszélgessünk az időről meg a világegyetemről.

>!
Bélabá P
Erlend Loe: Naiv.Szuper.

Igazi relax könyv volt, jó agykikapcsolás. Nekifogtam és együltében kivégeztem.
Miről szólt? Egy 25 éves gyerekről (szó szerint gyerekes volt), aki keresi önmagát, a céljait. Mint sokan hasonló korban. Egy kicsit Adrian Mole-s. Gondolkodásra, visszaemlékezésre késztetett: milyen is voltam 25 éves fejjel, mit csináltam és mik jártak a fejemben. Könnyed olvasmány fárasztó napokra. Jólesik Loetól olvasni.


Népszerű idézetek

>!
Dora

Egy 70 kilós ember többek között a következőkből áll:
– 45 liter víz
– Egy tyúkól kimeszeléséhez elegendő mész
– 2200 gyufához elegendő foszfor
– Zsír kb. 70 darab szappanhoz
– Vas 2 ötvenes szöghöz
– Szén 9000 ceruzabetéthez
– Egy kanálnyi magnézium

Én több mint 70 kilót nyomok.

És eszembe jut egy tévésorozat, Kozmosz volt a címe. Carl Sagan járkált a színfalak előtt, ami egy állítólagos világegyetemre hasonlított, és nagy számokat emlegetett. Az egyik előadásában egy edény előtt ült, amit az embert felépítő anyagokkal volt teli. Az edény tartalmát megkavarta egy pálcikával, és azon tűnődött, sikerül-e belőle életet teremtenie.
Nem sikerült.

43. oldal (Élet c. fejezet, Scolar Kiadó 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Az ember teremtése · Carl Sagan · ember, emberiség
10 hozzászólás
>!
petibácsi

Hiszem, a lélek megtisztul a játék és a jókedv által.

183. oldal, p. 223.

2 hozzászólás
>!
gwyneira

Én úgy hiszem, senkinek nem lenne szabad egyedül lennie. Hogy együtt kellene lennie valakivel. Barátokkal. Azzal, akit az ember szeret. Fontos, hogy szeressünk. Azt hiszem, ez a legfontosabb.

159. oldal - 1-800-Parks

>!
Dora

A legjobb a mappában az a kép, ahol Einstein egy csoport indiánnal van. Mosolyog, fején tolldísz. A kép alatti szöveg szerint azt mondta, a hopi indiánok értik meg a legnagyobb valószínűséggel a relativitáselméletet. Nyelvükben ugyanis nincs szó az idő kifejezésére, nincs külön fogalmuk se a múltra, se a jövőre. Az időt nem lineáris síkon élik meg, hanem körkörös űrként, ahol a múlt, jelen és jövő mindig egymás mellett létezik.
Ahogy hazamegyek, első dolgom lesz kideríteni, létezik-e hopi közösség Oslóban, és járhatok-e közéjük annak ellenére, hogy nem vagyok hopi.

156. oldal (Hopi című fejezet, Scolar Kiadó 2010)

Kapcsolódó szócikkek: relativitáselmélet
1 hozzászólás
>!
Anibell P

Néha irigylem az aranyhalakat.
Nekik csak pár másodpercnyi emlékezőképességük van. Képtelenek követni egy gondolatsort. Mindent először élnek át. Minden egyes alkalommal. Mivel ők nincsenek tudatában ennek a hiányosságuknak, az élet maga a beteljesült álom számukra. Egy nagy buli. Örvendezés reggeltől estig. És persze éjjel is..

65. oldal, A dühöngő

>!
gwyneira

Azért jó felnőttként liftezni, mert senkit sem érdekel, mi a fenét csinálok a liftben. Még csak föl sem merül senkiben, hogy csak úgy liftezek. Egy vagyok a sok közül.

106. oldal - Lift

Kapcsolódó szócikkek: felnőtt
3 hozzászólás
>!
Dora

A dühöngőről például hallani sem akar. Kénytelen leszek titokban kalapálni. Megalázó. Mégiscsak felnőtt volnék. A felnőtteknek nem kellene zugkalapálniuk.

147. oldal (A város c. fejezet, Scolar Kiadó 2010)

2 hozzászólás
>!
Aurore

Elég sokáig így álldogálunk a fürdőszobában.
A vákuum, a fotonok meg én.

72. oldal, Vákuum (Scolar, 2010)

>!
cz_z

A fák a világon a legszebbek.
Víz és fák és lányok.

221. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fa · lány · víz
1 hozzászólás
>!
Dora

A Föld pontatlanságát kiegyenlítik azzal, hogy időnként hozzáadnak egy másodpercet. Utoljára 1994 júniusában toldották meg az időt egy másodperccel. Erről mindenki mélyen hallgatott.

29. oldal (Az idő c. fejezet, Scolar Kiadó 2010)

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Cora Carmack: Szakítópróba
Mike Gayle: A harmadik iksz
Mátyás István: Nyakunkon az élet
Sue Townsend: A 23 és 3/4 éves Adrian Mole küzdelmei
Szvetelszky Zsuzsanna: A kapunyitási pániktól a nagymama-elméletig
Iben Dissing Sandahl: Játék dán módra
Kaposi László (szerk.): Játékkönyv
Sean Callery: Játékos mulatságok
Gabnai Katalin: A mindenlátó
Susanna Millar: Játékpszichológia