Fvonk 66 csillagozás

Erlend Loe: Fvonk

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​norvég kisember, Fvonk élete nem éppen gondtalan: belekeveredett a Mozogj és Kocogj! Egyesület gyanús ügyeibe, ami miatt otthagyta állását a Testnevelési Főiskolán, majd barátnője hagyta ott őt. Ráadásul a terhes nők is kiszemelték maguknak, hogy megkeserítsék az életét…
Egy nap elegáns, nadrágkosztümös hölgy jelenik meg nála, és közli, hogy csillagászati összegért kiveszi földszinti lakását egy rejtélyes illető számára, akinek búvóhelyre van szüksége. Fvonk belemegy az üzletbe, és hamarosan egy fedél alatt találja magát Norvégia miniszterelnökével, Jensszel, aki szintén válságos időket él, de új barátja mellett végre önmaga lehet…

Fvonk és Jens barátsága szürreálisabbnál szürreálisabb helyzeteken át bontakozik ki, míg végül igazi, tartalmas emberi kapcsolattá érik.
Bár Erlend Loe főhősét Jens Stoltenbergről, Norvégia előző miniszterelnökéről mintázta, a regény valójában rólunk, hétköznapi emberekről szól, arról, mi hogyan válhatunk önmagunkká – mindezt… (tovább)

Eredeti cím: Fvonk (norvég)

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Scolar, Budapest, 2014
200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632445045 · Fordította: Vaskó Ildikó

Enciklopédia 14


Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 19

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Zonyika P
Erlend Loe: Fvonk

Loe-nak Loe (pontosabban na végre újra valami Loe), csak olyan hihetetlenül morbid, amilyen morbid még sose volt. Egyrészt. Másrészt Nem néztem ki Loe-ból, hogy ilyen morbid lehet ő valaha is. Erre mondják, hogy dehát persze ő norvég. Mittudomén, a lényeg, hogy végre újra Loe!

4 hozzászólás
>!
Csabi P
Erlend Loe: Fvonk

Igyekszem kerülni a kulturálatlanságokat az elkövetkezőkben, pedig néha kikívánkozott belőlem a könyvet olvasva.
Ez volt az utolsó Loe olvasásom, megvolt az összes magyarul megjelent felnőtt regénye. Azért alakult ez így, mert a Dopplerrel és a Naiv. Super.-el kezdtem, amik végül is pont a két legjobbnak bizonyultak, de utána már hiába kerestem azt a fajta mondanivalót és humort, amit ezekben megtaláltam. Pedig a Fvonk egy remek alapötletből született: hozzunk össze egy hétköznapi embert az ország első emberével. Rengeteg lehetőség rejlik ebben a szituációban, amit Loe benne is hagy. Amit kapunk, az egy kissé zavarodott kisember meg egy depressziós, a hatalom felelősségétől menekülni akaró politikus folyamatos eszmecseréje. Mondhatnánk, hogy ez a könyv a barátságról szól, de ahhoz nem kellett volna egy miniszterelnököt belekeverni az ügybe.
Igaz, hogy a két ember egymásra talál, de az életük ettől nem változik meg, ez a barátság arra jó, hogy elviselhetővé tegyék egymás számára az életet egy ideig, de mást nem profitálnak belőle. Fvonk a regény végén is egy paranoiás, magányos alak, Jens-t pedig összedrótozzák, hogy kibírja még egy kicsit a választásokig, lehessen tovább ücsörögni a hatalomban.
A könyvet persze még így is megmenthetné a humor, de ezek a bágyadt próbálkozások, nekem legalább is kevesek voltak. Sehol a maró gúny, a kemény és bátor odamondogatás a hatalomnak. Miért kellett egy majdnem konkrét miniszterelnököt megtenni a könyv egyik főhősének, ha Loe ezt nem aknázza ki? Jensen kívül csak Helga jelenik meg a politikusok közül, neki sincs nagy szerepe, színtelen-szagtalan figura.
Az azért vigaszt nyújthat a magyar olvasónak, hogy a regény egy jelentős része Budapesten játszódik. Igaz, a repülőgép a pusztán(?!) száll le.
Az is igaz, hogy a mi politikai kultúránkkal nehéz elképzelni egy ilyen szituációt (hoppá, most jut eszembe, az egyik kampányban Gyurcsány beköltözött egy miskolci családhoz), Skandináviában biztos más olvasata van ennek a regénynek.
Amúgy meg mi baj van a terhes nőkkel?

5 hozzászólás
>!
Aurore 
Erlend Loe: Fvonk

Hát, téged is befejeztelek, édes kicsi Fvonkom.

Sötétebb vagy, mint az eddigi Loe-k, szó se róla. Kicsit meg is viseltél érzelmileg.

Sok téma kerül terítékre benned. Például, hogy kinek nehezebb a keresztje? Annak, akinek 24/7 egy országot kell irányítania, ráadásul egy normális országban, mint Norvégia, ahol a hatalom nem a harácsolásról szól, hanem a szolgálatról, és nem tűr semmi „kulturálatlanságot”, s csak egy kis pihenésre lenne szüksége? Vagy annak, aki már vagy 5 éve depressziós egy kis kulturálatlanság miatt, amibe belekeveredett, amitől gyakorlatilag cselekvésképtelenné válik, rögeszmés lesz és kényszerképzetek gyötrik, s amely végső soron jobban meg is betegíti, mint gondolná?

Aztán ott van a barátság. Mitől lesz valaki a barátunk? A szimpátia vagy a véletlen miatt? Vagy magunknak választjuk? Végső soron a barátság talán olyasvalami, ami ajándék, amit akkor is módunkban áll adni, ha mi vagyunk a világon a legnagyobb nyomorult. Segíthetünk vele valakinek átlendülni a holtponton. Kirángathatjuk vele a sz@rból. Vagy bearanyozhatjuk vele az utolsó évét.

Karácsonyi történet ez, 2011 januárjától az év végi beszédig, és hát végső soron a karácsony a szeretetről szól. Köszönöm tehát @Frank_Spielmann-ak, hogy karácsonyra éppen ezt a könyvet választottad nekem. Igazán a barátom vagy. S a barátság szeretet, benne van a humor, az, hogy megmondhatjuk egymásnak, ha hülye a másik, és bele kell hogy férjen a szomorúság is. Így lesz belőle boncaság.

>!
Scolar, Budapest, 2014
200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632445045 · Fordította: Vaskó Ildikó
1 hozzászólás
>!
deardurr
Erlend Loe: Fvonk

Azt kell mondjam, hogy azt hittem, engem Erlend Loe nem tud meglepni. Úgy voltam vele; olvastam az elmúlt és az azt megelőző évben összes könyvét és ezért ismerem. Ismerem és tudom, mit akar mondani, a még nem vicces mondatain is már előre röhögök, de most meglepett. Talán más nincs ezzel így. Talán csak én képzeltem őt másmilyennek. Most viszont várom a következő könyvét, hogy valamit kibogozzak már belőle!
A könyvben egyébként szerepelnek terhes nők, furcsa kakik és még Budapesten is járnak a szereplők!

8 hozzászólás
>!
kormix
Erlend Loe: Fvonk

És igen, Erlend Loe most sem okozott csalódást! Egy újabb zseniális regény!

Bár az eleje ennek is úgy indult, mint a Vegyesbolti csendes napoknak, úgy értem, nem szippantott be. De most nem ijedtem meg. Csak olvastam és vártam. Vártam a pillanatot, azt a mondatot, ami meghozza az egészet és megfog és nem enged a végéig. És eljött, de mennyire eljött!

Fvonk karaktere nagyon szimpatikus volt, elejétől a végéig, és bár eleinte kicsit kérdő tekintettel olvastam a terhes nőktől való szorongását, időközben kiderült, hogy mi is ennek a forrása, aztán volt egy pont, ahol egy ezzel kapcsolatos mondaton hangosan fel is nevettem. Viszont Fvonk-ra sajnos nem a humora miatt fogok emlékezni. Elég nyomasztó életet élt, fájt olvasni, hogy nem igazán tud megoldást találni a problémáira.
Szerencsére azonban megjelent Jens, aki ugye a norvég miniszterelnök. Nem olvastam el olyan figyelmesen a fülszöveget, szóval amikor ez kiderült, kicsit meglepődtem. Aztán kíváncsi lettem, hogy na most Fvonk és közte milyen kapcsolat alakul majd ki, merre fog kifutni ez az egész. Főleg miután szembesültem vele, hogy Jens sem áll épp a helyzet magaslatán, eléggé meg volt zuhanva ő is.
Ahogy haladtam előre a könyvben, egy nagyon szép kötelék, egy igazi barátság alakult ki a szemeim előtt. Imádtam, hogy milyen képtelen helyzetekben kezdtek el megnyílni egymásnak, és hogy aztán milyen „kalandokba” vetik bele magukat.
A spoiler rész különösen tetszett, úgy éreztem, hogy engem is elér az a felszabadító érzés, ami Fvonk-ot és főleg Jens-t. Olyan jó lett volna, ha itt valahol megáll a sztori.

Ami a történet végét illeti, teljesen váratlanul ért. Derült égből villámcsapás, mondhatni. Először lesokkoltam, aztán visszaolvastam, próbáltam felfogni, hogy most tényleg az van-e leírva, amit látok. Sajnos az volt leírva, és nagyon szomorú lettem, nem akartam elfogadni. Persze tudom, hogy ez így van jól, de mégis.

Szóval a többi Loe könyv mellett ez is sokat adott. Voltak itt mély érzelmek, humor, egy kis társadalomkritika és még sok más. És olyan dolgokat is megismertem, mint a Kapla, a liger vagy éppen egy érdekes információ Belgrádról. Nem kérdés az öt csillag.

>!
Csoszi P
Erlend Loe: Fvonk

Az első 2015-ös olvasásom. Elég nyögve nyelős volt számomra. Nem is tudom, mit írhatnék róla. Szürreális.
Fvonk, a norvég kisember a kulturálatlanságtól szenved. Üldözik a terhes nők (miért pont ők?) Egy napon beköltözik hozzá albérletbe a miniszterelnök, aki teljesen kimerült, épp az idegösszeomlás határán áll. (Valljuk be őszintén, nem semmi feladat egy országot kormányozni, mindennel foglalkozni, még Norvégiában sem!) Szép lassan összebarátkoznak, sőt vértestvérekké válnak és furcsábbnál furcsább kalandokat élnek át együtt. A legjobb rész a határ menti bevásárlás, és a budapesti konferencia.
Ha valaki ezután olvassa el a könyvet, kérem számolja össze, hányszor szerepel benne a „kulturálatlanság” szó! Nagyon érdekelne.

4 hozzászólás
>!
legrin SP
Erlend Loe: Fvonk

Olvasás közben annyiszor eszembe jutott egy közeli barátnőm, aki Norvégiában él. Ők is átjárnak a határon túlra bevásárolni, meglepően sokszor síelnek csak úgy. És az is igaz, hogy a városban egyetlen olyan bolt van, ahol a cidernél, sörnél erősebb alkoholt lehet kapni, és elég korán zárnak a boltok.

Fura, mert a standhoz is a Naiv.Szuperért mentem oda, azt szeretném legalább fél éve elolvasni, végül mégis ezt vettem meg, de egyáltalán nem bánom.

4 hozzászólás
>!
Kuszma P
Erlend Loe: Fvonk

A Doppler azért kultkönyv, mert gördülékenyen és szellemesen mondja el egy olyan ember történetét, akinek helyzetébe szinte mindenki könnyen és szívesen beleképzeli önmagát. Ezzel szemben a Fvonk nem kultkönyv, csak egyszerűen egy jó regény – kicsit nehézkes, és bár egy remek ötletből indul ki, de rögmagyarként nehezen tudom elképzelni, hogy az ember, akinél „még a király sem rendelkezik nagyobb hatalommal” bekuckósodik az alagsorba. Norvégül nyilván mást jelent, ha egy miniszterelnök esendőnek mutatkozik, Magyarhonban ez még a morális vademberségnél is rosszabbul venné ki magát, és (nekem) még elgondolni is képtelenség. Mondjuk ez baj, nagyon nagy baj.

>!
robinson P
Erlend Loe: Fvonk

Norvégiában simán megeshet…. beköltözik a miniszterelnök az alagsorba. Na, ez már egy szép és izgalmas helyzet! Bezzeg magyar honban ez hihetetlen kategória. Barátságuk elég érdekes és mélabús.

1 hozzászólás
>!
latinta SP
Erlend Loe: Fvonk

Eléggé kalandos körülmények között - megint nagymama lettem - olvastam ezt a két ember magányának összeéréséről, egy különleges barátság kifejlődéséről szóló regényt.
Volt itt aztán minden, amit Erlend Loe-tól már megszokhattunk – meg olyan is, amit még nem.
A sajátságos dialógusvezetésből viszonylag szenvtelennek tűnő, magába zárkózó, de egy másik elkeseredett embertársán ezzel együtt segíteni igyekvő címszereplő méltósága – bár fájdalmas módon, de végül – helyreáll a mű végére.
Ez a történet is az élet nagy dolgairól szól.
Elgondolkodtató…

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Csoszi P

Általában csendben olvasok, nagyon, nagyon csendben.

37. oldal

>!
Csoszi P

Te jóságos isten, képzeld el, egy hét szabadság, micsoda fantasztikus gondolat!

56. oldal

>!
Csoszi P

A hatalom kétes útitárs, nem bízhatsz benne, mégis meglepő módon a rabjává válhatsz.

68. oldal

>!
robinson P

A terhes nők szeretik az alternatív karácsonyfadíszeket.

27. oldal

>!
Csoszi P

Jens az elektronikus játékszerével van elfoglalva, és annak a bevásárlóközpontnak az adatait olvassa, ahová tartanak, 3500 parkolóhely, kiáltja, hihetetlen, és ingyenes parkolás, és hatvan százalékot lehet spórolni a hétköznapi cikkeken, és harmincat a többin, csodás. És figyeljetek, még vasárnap is nyitva vannak, tyűha, micsoda szerencsés ország!

112. oldal

2 hozzászólás
>!
Csoszi P

Te jó ég, mi lesz ennek a vége?!

30. oldal

>!
Csoszi P

A miniszterelnök az albérlőm. Már csak ez hiányzott.

44. oldal

>!
Csoszi P

(…) minél nagyobb hatalma van egy embernek, annál távolabb kerül az alapvető dolgoktól, azt hiszem, a problémák egy része ebből adódik.

51-52. oldal (Scolar, 2014)

>!
Csoszi P

A munkásoknak mellesleg lojálisnak kellene lenniük, és arra a pártra kellene szavazniuk, amelyik biztosította számukra a jóléti vívmányokat, melyeket nap mint nap élveznek, és melyek révén annyi szabadidejük van, hogy nyilvánvalóan nincs jobb dolguk, mint panaszkodni meg nyafogni, és én mindenképpen egy nagy pártot képviselek, míg az a keresztény csak egy egészen kicsi, különös pártot.

58. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lilian H. AgiVega: Az elveszett tündérfalu
Graeme Simsion: A Rosie projekt
Helene Uri: Szavak a múltból
Jo Nesbø: Fejvadászok
Kun Árpád: Boldog Észak
Christopher Moore: Biff evangéliuma
Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije
Szécsi Noémi: Finnugor vámpír
Kalapos Éva: D.A.C. – Egy új élet
Matthew Quick: Forgive Me, Leonard Peacock – Bocsáss meg, Leonard Peacock!