Elfújta ​a nő 165 csillagozás

Erlend Loe: Elfújta a nő

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az „Elfújta a nő” egy első – vagy majdnem első szerelem – története: huszonéves főhősünk, akinek élete abból áll, hogy munkát keres és időnként lenéz az uszodába, egyszer csak azon kapja magát, hogy az életébe egy szép napon besétált Marianne, és ott is maradt. A lány komódjával és ruháival lesz tele a lakás. Veszekedések és kibékülések, szeretkezések és elmélkedések követik egymást, majd a pár európai körútra indul, ahonnan azonban külön-külön térnek vissza…
Erlend Loe, mára már a hazai olvasóközönség számára is kultíróvá vált norvég kortárs szerző, első regényében már szinte készen találjuk a szerzőre később is jellemző fanyar humort és rendkívüli intelligenciát, amellyel az élet nagy kérdéseiről kis dolgokon keresztül, megkapó egyszerűséggel, ám annál inkább elgondolkoztatóan tud beszélni.

Eredeti cím: Tatt av kvinnen

Eredeti megjelenés éve: 1992

>!
Scolar, Budapest, 2010
188 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632442211 · Fordította: Földényi Júlia

Enciklopédia 1


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 42

Kívánságlistára tette 33


Kiemelt értékelések

>!
Emmi_Lotta IMP
Erlend Loe: Elfújta a nő

A 75 %-ot mutató tetszési index alapján rosszabbra számítottam. Tetszett a könyv humora és a kérdésfeltevés is. Izgatottan vártam, hogyan oldja meg a szerző a dilemmát: tud-e, akar-e együtt élni két végletekig különböző ember (határozatlan, tutyimutyi férfi és akaratát tűzön-vízen keresztül érvényesítő nő), van-e a kapcsolatuknak jövője? A kérdésre azonban nem kapunk választ. A regény végig megmarad a konfliktus ábrázolásánál, nem lép túl rajta, megoldást nem kínál rá. Az utolsó cselekménymozzanat spoiler teljesen felbosszantott, annyira sablonos, olcsó és sztereotip. A pontlevonás a gyengén sikerült utolsó három oldalnak szól.

>!
Scolar, Budapest, 2010
188 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632442211 · Fordította: Földényi Júlia
>!
Csabi P
Erlend Loe: Elfújta a nő

301. Másnap reggel azt éreztem, hogy valamit tenni kellene, valami olyant, amit eddig nem. Úgy döntöttem, leírom mindazt, ami velem történt, meg Mariannéval, és persze Torral, meg Glennel, meg a többiekkel, csak velük kevésbé. Munkából hazafelé bementem egy papírboltba, és vettem egy füzetet, egy jó vastagot választottam, úgy éreztem sok mondanivalóm lesz. Először egy vonalasra gondoltam, de végül egy teljesen simát vettem, nem akartam, hogy bármi is korlátozzon. Még aznap este elkezdtem írni. Marianne a hátam mögé állt, és bámult, ami elég hamar elkezdett idegesíteni. Mit csinálsz, kérdezte, mintha nem látná. Írok, mondtam, és meglepődtem, hogy ennyivel beéri. Néha szereti élezni a helyzeteket, de most leszállt rólam. Jól haladtam az írással.

302. Egész héten minden este írtam, felszabadító érzés volt, ahogy jöttek a gondolatok, végigvettem mindent attól a pillanattól, hogy megismertem Mariannét. A korábbiakról nem írtam, úgy döntöttem ez Marianne és az én könyvem lesz. Hirtelen meg is lepődtem magamon, eddig nem is gondoltam, hogy ez egy könyv lenne, hanem csak egy írásként tekintettem rá, amit én írok… kinek is? Azt hiszem magamnak. Meg talán Mariannénak. Meg a gyereknek is a hasában. Azt hiszem jobb lesz, ha másnak nem is mutatom meg. Végül is teljesen személyes az egész.

303. Következő hétfőn, mikor hazaértem azt vettem észre, hogy Marianne az asztalnál ül, és olvas. Az én füzetemet. Nem is zavartatta magát, csak odavetett egy sziát, és olvasott tovább. Te meg mit csinálsz, kérdeztem. Olvasok, mondta, de úgy, hogy abban benne volt az a hangsúly is, hogy ne zavarj. Mégis, hogy képzeled, nem mondtam, hogy elolvashatod, förmedtem rá, és én is éreztem, hogy most elég durva voltam. De hisz rólam is szól, nem, nézett rám ártatlanul, de azért láttam rajta, hogy felkészült egy megsértődésre. Nem baj, attól még nem olvashatsz csak úgy bele. Nincs kész. Jobb kifogást nem találtam. Jól van, na, azzal az asztalra dobta a füzetet, és elment megsértődni. Azért még az ajtóból visszaszólt: te, ez a Glenn nem buzi? Miért lenne buzi, felesége van, mondtam teljesen meglepődve ezen az ide nem illő mondaton. Láttunk már olyant, mondta, de már csak az ajtó mögül.
Este az ágyban feküdtünk, és persze nem szóltunk egymáshoz. Akartál valamit mondani, kérdezte meg váratlanul. Nem, durcáskodtam. Aztán pár perc múlva mégis odafordultam hozzá: és mit gondolsz róla? Elég banális, mondta. Ezen meglepődtem, ennél azért jobbnak gondoltam. Az élet is banális, válaszoltam. Ennél jobbat nem tudtam kitalálni. Végül is egy húszévesnek ilyen az élet, vagy nem? Valahol csak el kell kezdeni. Erre nem mondott semmit, csak rám mászott, és felhúzta a hálóingét. Egy ideje már csak így csináljuk, a biztonság kedvéért.

304. Másnap délután elolvastam, amit addig írtam. Tényleg nem túl izgalmas. Próbáltam úgy olvasni, mintha negyvenéves lennék, de nem ment. Mert csak huszonnégy vagyok. Hát majd csak huszonnégy éveseknek lesz ajánlva, ők majd értik, mert olyanok, mint én. Bár ki tudja, lesz-e ebből könyv valaha. Kit érdekelnek a huszonnégy évesek? A kiadókban csupa öreg fószer ücsöröghet. Őket aztán biztos nem. Mindegy, Marienne majd elolvassa, ha kész lesz. Ha neki tetszik, már az is valami.

9 hozzászólás
>!
Chöpp
Erlend Loe: Elfújta a nő

Nem szenvedtem jobban, mint a főhős. Hiába! Nem lehet mindenki Doppler!

1 hozzászólás
>!
Bélabá P
Erlend Loe: Elfújta a nő

1. Nem fogok 300 pillanatképet írni, mint Loe tette.
2. Egy férfi napló-szerűsége vagy micsoda.
3. Az eleje nehezen indult, a közepére belendült.
4. Tetszett, hogy kimozdultak, nem voltak búval béleltek.
5. A vége már sejthető volt előre. Tipikus ilyen könyvbe való sztori.
6. Ne olvasd, ha szakítófélben vagy. Akkor épp nem esik jól még a regényben is szembesülni a témával.
7. Második Loe könyvem. Az első (Vegyesbolt) viccesebb volt. Ez komolyabb, de azért szórakoztat.
8. Pont emiatt csak 4,5 csillag.
9. Strandra, békávéra kitűnő olvasmány, bőven tagolt.
10. Ha kedveled Loe stílusát, olvasnod kell.

2 hozzászólás
>!
atalant I
Erlend Loe: Elfújta a nő

Állítólag a tengerentúlon tavaly volt nagyon népszerű a trend, hazánkat pedig idén érte el, de a Scolar Kiadó azonban vates-ként már 2010-ben olyan bizarr color-blocking borítót rittyentett ennek a könyvnek, hogy nekem személy szerint még mindig bizsereg a retinám, ha csak ránézek. Ha ezt egy Y-kromoszómával is rendelkező humanoid előkapja a táskájából, az biztosan olyan gyanakvó pillantásokat zsebelhet be, mintha a legújabb kiadású, valószerűtlenül rózsaszín Sylvia Plath regényt tartaná a kezében. Mármint Az üvegburát. Én már csak tudom. Átéltem. De az is lehet, hogy csak a szegedi 84-es busz reggeli utasai prűdek.
Hogy a könyvről is szóljak: nem dicsérték agyon, inkább óva intettek, hogy ez azért na, nem olyan Loe-ságos olvasmány még, mint a szerző néhány későbbi könyve. Lehet, hogy az a tény, hogy a legrosszabbra számítottam, közrejátszik az összképem kialakulásában, de nekem ez a könyv teljes mértékben tetszett. Jól esett egy okos, ráadásul cseppet sem klisés „szerelmes” regényt olvasni, ahol fogalmam sem volt, merre kanyarodik a történet. Igazából a történet nem is annyira érdekelt. Viszont a szereplők párbeszéde annál inkább. Kedvesen megmosolyogtató, itt-ott életbölcsességeket is villantó könyvecske egy elcseszett párkapcsolatról és annak hatásairól, némi személyiségfejlődéssel fűszerezve.
Első könyve ide, vagy oda, ez az Erlend bizony tud valamit. Biztos az a finom, norvég levegő teszi. Meg a fjordok.

1 hozzászólás
>!
AeS P
Erlend Loe: Elfújta a nő

Először arra gondoltam, hogy a norvég Adrian Mole, aztán volt, ahol csapkodtam a térdem a röhögéstől, meg volt, ahol kicsit ő voltam, meg ahol kicsit Marianne, meg volt olyan is, amikor csak leengedtem magam elé a könyvet, mert kedvem lett volna felvenni a telefont, és felhívni azt a régi telefonszámot, várni, amíg felveszi, beolvasni két-három bekezdést, aztán letenni. Ilyen.

2 hozzászólás
>!
Csoszi
Erlend Loe: Elfújta a nő

Pillanatképek egy huszonéves férfi életéből miután rátalál (vagy inkább rátelepszik) a szerelem. Nekem Marianne első pillanattól fogva ellenszenves volt. Nem bírtam a stílusát, ahogy fecsegett össze-vissza. Nem érdekelte a másik véleménye, vagy ha meg is hallgatta, rögtön ellentmondott neki. Az utazás során is inkább Marianne akarata érvényesült. A férfi pedig inkább papucs volt, de a rosszabbik fajtából.
Nekem ez a könyv most elég vontatott volt. Aki Loe-val szeretne ismerkedni, ne ezzel a könyvével kezdje!

2 hozzászólás
>!
Emerson
Erlend Loe: Elfújta a nő

Super volt vonaton olvasni a vonatos részét. Hát még milyen jó lett volna a tengerparti részt tengerparton olvasni. Ugyan a fürdőkádammal valamennyire kompenzáltam a dolgot, de ez kb. olyan volt, mint a Marianne pótlék Lollik.
Azt azért díjaztam volna, ha valami szolidabb borítója van a könyvnek, mert kádban nem volt ciki, de BKV-n annál inkább. Mintha valami nyálregény lenne, nem pedig egy újabb Loe-remek.
Más bajom nem volt, kérném a következőt!

3 hozzászólás
>!
dorcika
Erlend Loe: Elfújta a nő

Ez volt az eddigi leggyengébb Loe-könyvem :c A látszat ellenére csak azért olvastam gyorsan, hogy minél előbb túl legyek rajta.

Teljesen érdektelen az egész… Azok a „furcsa” karakterek, akiket Loe-nál úgy szeretek, itt nem furcsák, csak antipatikusak. Az egyszerű, naiv írásmód, ami a többi művében az abszurditás érzését kelti, itt csak unalmas. itt megint le akartam írni, hogy érdektelen az egész, aztán láttam, hogy már leírtam :D

Na de tényleg. Semmiből nem áll a könyv, csak abból, hogy „Marianne-nal nézzük egymást, Marianne-nal szeretkezünk, és nézzük egymást és szeretkezünk és nézzük egymást és vitatkozunk, és vitatkozunk és elmegyünk valahova és utazunk és szeretkezünk és nézzük egymást” – a végére azt hittem, felrobbanok.

Nagyon sajnálom, hogy ezzel a könyvvel kell befejeznem a loe-i életművet (legalábbis az itthon megjelentek közül – ha a gyerekkönyveit nem számítom). Ez most egyáltalán nem volt olyan jó, mint mondjuk a Doppler, vagy a Naiv.Szuper. Vagy lehet, hogy én nőttem ki belőle? De nem, ebbe belegondolni is rossz.


Népszerű idézetek

>!
Zonyika P

A reggelre gondolok. Mennyire más, mint az este vagy az éjszaka. Megváltoztatja az embereket, valamivel magányosabbnak tűnnek egy hideg, párás reggelen. Este együtt vagyunk, bort és konyakot iszunk, sakkozunk, zenét hallgatunk, és megegyezünk abban, hogy pompásan mulatunk. Éjszaka szeretkezünk vagy alszunk. De reggel, reggeli előtt teljesen egyedül vagyunk.

117. oldal

6 hozzászólás
>!
chibizso

Az illúzió, hogy örökké szeretni fogjuk egymást, egyre halványodik. Belátom, mindketten halandók vagyunk.

77. oldal

>!
Pixelhiba

Elhatároztam, megpróbálok fülig beleszeretni. Bizony, már holnap megkezdem ez irányú munkálataimat. Csak nem tarthat olyan sokáig.

22. oldal (Scolar, 2010)

>!
worsi ASP

Valahányszor valami olyasmire gondolt, amire azelőtt még soha, valami egészen újra, amely megváltoztatná a világot, mindig kiderült, hogy valaki más már leírta azt a gondolatot, külön nevet adott neki, és rengeteg ember diplomázott és doktorált belőle.

40. oldal

>!
latinta SP

300. Az éjszaka közepén felriadtam.
Mintegy villámcsapásra megvilágosodott előttem, hogy az én életemet a világon senki más nem élheti le rajtam kívül.

188. oldal

>!
RandomSky

Azután elmentem a könyvtárba, és kivettem egy hódokról szóló könyvet. Kezdetnek nem rossz.

155. oldal

>!
Csi P

Jó ideig kezdő voltam a létezés terén.

165. oldal

>!
koncsika

Glenn elemében volt, és nagy hangon viccet mesélt a sofőrnek (azt, amikor a férfi, akinek nincsenek heréi, elkezd dolgozni a postánál – tulajdonképpen reggel nyolckor kellene kezdenie, de nem megy be tíz előtt, mert abban a két órában a többiek úgyis csak tökölnek ).

42. oldal

>!
encsy_eszter

Ha mindennek tudnánk az okát, a dolgok elveszítenék az érdekességüket.

144. oldal

>!
Emerson

Úgy nézek ki, mint egy óvodás, mondtam, de Marianne nem látta a problémát. A legtöbb munkaadó szeret fiatalokat alkalmazni. Igyekeztem rámutatni a fiatal és az óvodás közötti különbségre, de Marianne legyintett. Csak az elnevezésben van különbség.

137. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Herold Ágnes: Még ma velem leszel
Háy János: A mélygarázs
Kertész Imre: Kaddis a meg nem született gyermekért
Margaret Atwood: Fellélegzés
Okszana Zabuzsko: Terepvizsgálatok az ukránok szexuális életéről
Jill Santopolo: A fény, amit elvesztettünk
Sławomir Shuty: Bomlás
Márai Sándor: A sziget
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Az őrült naplója
Oriana Fallaci: Levél egy meg nem született gyermekhez