Doppler ​hazatér (Doppler 3.) 34 csillagozás

avagy a világ vége, ahogyan ismertük
Erlend Loe: Doppler hazatér

Doppler, ​a lázadó norvég antihős végül hazatér, de az érkezés nem bizonyul felhőtlennek. Azt kell tapasztalnia, hogy a világnak – legalábbis ahogy eddig ismerte – mára vége. A visszailleszkedés is van akkora kihívás, mint az elmúlt évek kalandjai. Félszeg próbálkozásai során bepillantást nyerhetünk a oslói kertvárosok tunya jólétébe, megismerjük Doppler családját, feltűnik az alfahím szerepére pályázó, fölöttébb kanos vetélytársa, továbbá egy világvégeváró mozgalom feketeöves guruja. Viszontlátjuk Bongót, a háziasított jávorszarvast, sőt még a dán pornóipar bugyraiban is kiadósan megmerítkezünk, mire a háromkötetnyire duzzadt road movie végén eljutunk Doppler evangéliumáig, a szakrális pornográfiáig.

Loe hamisítatlan skandináv humorral tálalt társadalomkritikája ezúttal is tűpontos, mégis kezdünk gyanakodni, hogy Dopplernek nem a világgal van rendezetlen ügye, sokkal inkább saját magával.

Erlend Loe-val ismét mesélőkedve teljében, legjobb formájában találkozunk. A… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Scolar, Budapest, 2017
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632446622 · Fordította: Lőrincz Balázs Bendegúz

Enciklopédia 5


Most olvassa 4

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

>!
sztimi53 P
Erlend Loe: Doppler hazatér

Erlend Loe: Doppler hazatér avagy a világ vége, ahogyan ismertük

Előre jelzem, bármily jó is ez a kötet, akármennyire mutatja be még mindig jól a világukat, nem ő lesz a kedvencem a trilógiából. A zene előrejelezte azt hiszem, hogy az öt csillag elmarad, mert hol van az R.E.M. (egyébként kellemes) zenéje a RATM durva lázadáshoz képest? Persze Doppler és iszonyú viccesen indul szokás szerint, a fán sátorozós rész kellemesen agyament, aztán túlzottan cekcuális is, mit ne mondjak pornós. Olyannyira, hogy a melles könyvjelző egészen visszafogott a beltartalomhoz képest. A világvége eljövetelét ugyanúgy megjövendöli, ahogy megjelenik az északi kivonulás szimbóluma, a nyúl is. Doppler hazatér, de nem egészen azt kapja otthon, amit várt. Efelett érzett dühét két maszturbáció között lángolóan tölti ki a modern világ vívmányain. Még mindig nagyon szépen be tud mosni ezeknek a jóléti, nagyfogyasztó társadalmaknak. Mondjuk van, ami nem változott, még mindig tudok úgy érezni, mint ő, például, hogy ha megint be kell menni dolgozni, akkor inkább felgyújtom a kanapét vagy ilyesmi. Megtudtam azt is, hogy az idők végét jelzi az internet és a okos telefon.
Lényegét tekintve az internet nem más, mint a létező legalattomosabb eszköz a világon. A szabályozás nélkül, parttalanul és szűretlenül áradó sokaság elsöpri azokat, akik esetleg jobban tudnák. Senki nem tudja jobban, mint a másik, így azok álláspontja talál széles körű elfogadásra, akik könnyen érthetően és elég penetránsan, vagy éppen karizmatikus módon képesek megfogalmazni az üzenetüket. Doppler csak olvasott és olvasott. És látta, hogy közeleg a világvége. De mielőtt vége a világnak, ahogy ismertük, kell egy kis pornó, meg némi altató éjjelre, és kevés élénkítő nappalra, amíg szép, színes nem lesz a világ. Még Bongó is. Aztán valahogy csak oda lyukadunk ki, hogy mégiscsak az erdő az igazi. De talán mégis kell valaki, aki tud beszélni. Na meg valami tejtermék, mondjuk kefir.

U.I. A fordítót, aki ezt fordította még mindig bírom. Köszi, doki!

>!
Csabi MP
Erlend Loe: Doppler hazatér

Erlend Loe: Doppler hazatér avagy a világ vége, ahogyan ismertük

A Doppler trilógia harmadik kötete ez, de tulajdonképpen lehetne a nulladik is. Doppler, aki évekre kivonult a természetbe most visszatér a városba, hogy miért, az nem is egyértelmű elsőre, de végül csak kikristályosodik, hogy a szex hiányzott neki. Bongó ugyan barát, de nem extrákkal.
Hogy miért mondom, hogy ez lehetne a nulladik kötet? Mert elkezdődik Doppler rácsodálkozása a fogyasztói társadalomra, sorra vesszük azokat a dolgokat, amik miatt érdemes innen az erdőbe vonulni. Csakhogy ez már megvolt az első kötetben, így értetlenkedve olvastam, hogy mi a fenét is akar itt Loe (a jogdíjakon kívül). Mintha kifogyott volna minden mondanivalóból (ez, mondjuk már a korábbi könyveiben is megfigyelhető), ezért visszatér kedvenc hőséhez, hogy futtasson vele még egy tiszteletkört.
Nem mondom, van a könyvnek egy visszafogott humora, szépen összefoglalja a norvég társadalom (hogy ez mennyire hasonlít a magyarra) rákfenéit, akinek ez az első Loe könyve, élvezheti is. Nekem ez volt az utolsó.

>!
Emmi_Lotta IMP
Erlend Loe: Doppler hazatér

Erlend Loe: Doppler hazatér avagy a világ vége, ahogyan ismertük

Azt vártam, hogy a társadalomból való kivonulás vagy visszatérés dilemmája végre megoldódik. Ehelyett a már első kötetben is alaposan vázolt témát újra körbejárja a szerző. Doppler jellemfejlődése abban áll, hogy eszement módon viselkedik. Láthatóan nem gondolta át eléggé a visszatérést, hiszen továbbra sem tudja elfogadni azokat a jelenségeket, amelyek távozásra késztették. Ezt többek között úgy próbálja megoldani, hogy másoknak kárt okoz.

A szerző sem érlelte ki eléggé, mi a célja a regénnyel. A helyzetet értjük, három köteten való keresztbe-kasul tárgyalása nem viszi előre a cselekményt, ahogy Doppler külső és belső konfliktusaira sem ad megoldást. A probléma további árnyalása, továbbragozása csak egy helyben topogás. A lezárás – remélhetőleg nem lesz több bőr lehúzva a Doppler-rókáról – nem kielégítő, spoiler. Szeretném, nagyon szeretném, ha nem születne több Doppler-könyv, mindenesetre ha lesz is, a negyedik részt már nem fogom elolvasni. Csak az első kötet tetszett igazán. A második nagyon nem, ez pedig mérsékelten. Az utolsó két könyv kissé vontatott és unalmas, amit elsősorban a leíró részek túlsúlya és a párbeszédek minimálisra való csökkentése idéz elő.

>!
Scolar, Budapest, 2017
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632446622 · Fordította: Lőrincz Balázs Bendegúz
2 hozzászólás
>!
robinson MP
Erlend Loe: Doppler hazatér

Erlend Loe: Doppler hazatér avagy a világ vége, ahogyan ismertük

Amikor a végére Andreas Doppler valóban hazatér, oda, ahova tartozik furcsa befejezést kapunk. Ami azért teljességgel elfogadható Dopplertől és Loe-tól is.

http://gaboolvas.blogspot.hu/2017/06/doppler-hazater.html

>!
entropic P
Erlend Loe: Doppler hazatér

Erlend Loe: Doppler hazatér avagy a világ vége, ahogyan ismertük

Úgy rémlik (meg ha elolvasom, amit 7 éve írtam róla, akkor abból kiderül számomra is), a Dopplerben fiatalabb és naivabb koromban láttam mindenféle társadalomkritikai vonulatot, majd pedig megállapítottam, hogy persze, ott van az a kritika meg a dolgok megkérdőjelezése, meg ez a naivnak tetsző, de közben meg (ha úgy akarom nézni) eléggé kétségbeesett filózás azon, hogy: mégis hogyan élünk már, és miért úgy? De mintha Loe se venné komolyan az egészet, ezért nekem se kell – inkább mulatok (a Doppler az egyik legszórakoztatóbb regény, amit valaha olvastam).

Most ezt a regényt elolvasva úgy tűnik nekem, a dolgok rosszabbra fordultak: már nem attól kell félni, hogy elcsesszük az életünket és valahogy elmulasztjuk a lényeget, ha gondolkodás nélkül fogyasztunk és dolgos-állampolgárkodunk és reggeltől estig csak okoskodunk, hanem olyasmiktől, mint a napviharok, meg az internet, meg a pornó – tehetünk bármit is bármelyik ellen? Ezek ellen hogyan lehet lázadni? Segít az bármit is, ha nem nézek pornót? Nem nézek mondjuk, de ezzel nem járulok hozzá a szexipar felszámolásához – az én egyéni ízlésem meg morális megfontolásaim lóf*szt nem változtatnak semmin. Olyan dolgok ezek, amelyek ellen mintha már nem lehetne egyénileg tenni semmit. És borzasztó elkeserítő, hogy így kell éreznünk, hogy az egyéni tetteknek nincs jelentősége, mert elég könnyű akkor eljutni oda, hogy ennyi erővel nézhetnék is pornót (meg csinálhatnék akármi mást is, amit gonosznak tartok), mert a döntéseim úgysem számítanak semmit.

Meg még itt ez az új Doppler-tapasztalat is, hogy ha egy városban élve nem azt csinálod, amit az ott élő összes többi ember, akkor nem egy vagány, jávorszarvasokkal haverkodó, a természettel harmóniában élő, polgári-engedetlen modern Henry David Thoreau lesz belőled, hanem csöves spoiler.

Mit mondjak, elég lehangoló.
Viszont Erlend Loe szerencsére megint nagyon vicces. Tényleg nagyon. Úgyhogy most megint arra gondolok, akkor ez is hátha olyan, mint a Doppler, hogy nem kell annyira komolyan venni. Csak közben tudom, hogy ez önáltatás.

(És már megint meghasonlottam itt a csillagozással – ez pl. 4 csillag, pedig jobban tetszett, mint a Doppler, az utak királya, amire viszont egykor 4 és felet adtam. Szóval szokás szerint inkább a szavaimat nézzétek, ne a csillagaimat – a szavaim pontosabbak.)

>!
Zonyika P
Erlend Loe: Doppler hazatér

Erlend Loe: Doppler hazatér avagy a világ vége, ahogyan ismertük

Hiányoztál, egyetlen Dopplerem! <3

És most sóhajtok egyet, mert nehéz úgy megfogalmazni bármit is, hogy ne szerepeljen benne a borítódizájn hangsúlyos eleme. Mert az bizony hangsúlyos. :D Úgy is mondhatnám, hogy tejjel-mézzel folyó Kánaán volt ez, csak itt a tej az… De a Kánaán is igaz, hisz hiányzott már egyetlen Dopplerem. <3

*sóhaj-sóhaj*

Belül mindenki Doppler, mindenki ki akar költözni a civilizációból meg a sovány tej spoiler ártó, függőséget okozó bűzös, mocskos poklából. Aztán Doppler hazatér. spoiler

2 hozzászólás
>!
RandomSky
Erlend Loe: Doppler hazatér

Erlend Loe: Doppler hazatér avagy a világ vége, ahogyan ismertük

A férfi életközépi válság trilógiája, ím, befejező részéhez érkezett, úgy, hogy a fene se gondolta volna, hogy lesz harmadik rész. Loe-tól persze sok minden kitelik, de/és még mindig meg tud lepni. Egyébként, ha hosszasabban is, mint az első két részben, most is ugyanazt mondja, azt hiszem. Tükröt tart a fogyasztói társadalom elé, mely olyan csapda, ahonnét nincs menekvés, vagy ha mégis, az nem derül ki, ha nem olvasod végig.
Bővebben: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2017-04…

>!
Chris
Erlend Loe: Doppler hazatér

Erlend Loe: Doppler hazatér avagy a világ vége, ahogyan ismertük

Az kétségtelen, hogy Erlend Loe a Doppler-sorozat első két kötetével nagyon magasra tette a lécet, minek következtében saját magát állította nehéz helyzet elé, mikor úgy döntött, egy újabb kötettel búcsúztatja el hősét az olvasótáborától. Kétféle elvárásnak is eleget kell tennie: tudjon újat mutatni az olvasóknak, ugyanakkor maradjon is hű az eddigi szemléletéhez. Ha nem is maradéktalanul, de úgy érzem, sikerült megtalálnia az egyensúlyt.

Doppler továbbra is egy különc figura, akit tudunk csodálni, de nevetni is könnyű vele (és nem rajta!). Olvasás közben végig azon gondolkodtam, hogy Loe egyszerűen nem normális (jó értelemben), és természetesen irigylem, amiért ilyen könnyed módon tud társadalomkritikát írni. Mert, ugyanúgy, ahogy az előző két részben, itt is burkoltan megkapjuk a világról és a benne lakó emberekről kialakított véleményt. A figurák többsége most is eltúlzott, karikatúrája, vagy inkább görbe tükre a társadalomban élő egyedeknek. Doppler abszurdabbnál abszurdabb helyzetekbe keveredik/keveri magát, és amikor már azt hinnénk, hogy a szerző ezt nem tudja fokozni, jön a következő fejezet, és kiderül, hogy mégis lehetséges.

Azonban hiába a pergő történet, az olvasmányos stílus és az élénken megfestett karakterek, számomra mégis ez a Doppler-trilógia legkevésbé jól sikerült darabja. Félreértés ne essék, még így is magasan kiemelkedő alkotásról van szó, de az előzmények ismeretének függvényében, nekem bizonyos szempontból csalódás volt a kötet. Doppler figuráját kicsit ellentmondásosnak éreztem a korábbiakhoz képest, még az is lehet, ha azokat nem olvastam volna, a főhős kevésbé lenne szimpatikus. Loe igyekezett hű maradni az eddig kialakított képhez, de időnként sajnos nagyon messzire eltávolodott az eredeti jellemtől. Persze, mondhatjuk, hogy Doppler, ahogyan az emberek többsége is, az évek és az őt ért hatások alatt nagy változáson ment keresztül. Éppen ezért biztosan lesznek olyanok, akiknek ez a kötet jelenti a trilógia csúcsát (ha másért nem is, mert az eddigi leghosszabb Doppler-regénnyel van dolgunk, és az az egy biztos, hogy Dopplerből sosem elég), de akadnak majd olyanok is, akik velem fognak egyetérteni.

Akárhogy is van, a Doppler-rajongóknak ez is kötelező olvasmány, de azok is bátran a kezükbe vehetik, akik még csak most ismerkednek a Loe-életművel. (A regények között nincs összefüggés, olyannyira, hogy a második kötet történéseit szinte teljes egészében figyelmen kívül hagyja a szerző.) Én a magam részéről annyit mondhatok, hogy kimondhatatlanul hálás vagyok, amiért megismerhettem Dopplert, és kíváncsian várom a szerző életművének további darabjait. Szerencsére akad egy pár, magyarul is megjelent példány, ami még olvasásra vár.

>!
Fehér_Macska
Erlend Loe: Doppler hazatér

Erlend Loe: Doppler hazatér avagy a világ vége, ahogyan ismertük

élet, civilizáció.
akkor így bele a közepébe, in medias res.
eszünk, iszunk, ürítünk, alszunk. hogy menjünk taposni a malmot, értéket teremtsünk a társadalom, a nemzet számára, hogy hasznosak legyünk, hogy szükség legyen ránk. aztán vehetünk egy csomó dolgot magunknak a hűtőszekrénytől kezdve, az elektromos fogkefén át egészen a péniszpumpáig. ezeket mind birtokolhatjuk (hahaha). elutazhatunk nyaralni, hogy kipihenjük az év fáradalmait 14 napban tökéletes párunkkal, akivel természetesen tökéletes kapcsolatban állunk az arckönyv szerint. ha elég szerencsések vagyunk, még egy-két tökéletes gyerek is csatlakozik hozzánk. járhatunk munkaév közben tüntetni a korrupt kormány ellen, esetleg kiállhatunk a civilekért, de ha nem érdekelnek a közügyek (márpedig a legtöbb embert nem érdeklik) akkor jógaórára is mehetünk, netán moziba, színházba, focimeccsre vagy csak plázázni egyet. persze adott a kirándulás lehetősége is, hiszen mi aztán természetbarátok vagyunk, az persze más kérdés, hogy szemetelünk, ahol csak tudunk. és hogyhogy még nem említettem meg az élet csúcsát, aminél durvább opció nincs is itt számunkra: közösülhetünk, végül is csak minden második utcasarkon találkozik az ember valamilyen reklámmal, ami szexuális mivoltunkra emlékeztet, ill. arra, hogy vészesen régóta nem éltünk nemi életet (mióta is? két órája?hm?) ha netán nem jönne össze semmi, hát mehetünk kurvázni, vagy ha tehetősebbek vagyunk, befizethetünk egy escortlányra, amennyiben nők vagyunk, chippendale fiúra. aztán jöhet a kiüresedés, majd az alkoholizmus, narkók, gyógyszerek.. ej de szép is ez! vagy a másik alternatíva, hogy mélyen vallásosak leszünk, és persze 1%-unkat következő évben már az egyháznak küldjük el. közben a pocakos suttyó miniszterelnökök röhögnek rajtunk. mi meg rajtuk a színházban. ez ismétlődik itt kicsit mindig másképp, de a lényeg ugyanaz. szanszára.
és mégis: ezt a csodás életet tesszük oda a topra, amiből úgy tudjuk, hogy csak egy van (hahaha) és foggal-körömmel ragaszkodunk hozzá, mert olyan…milyen is? miért is?
csak kacagni tudok az egészen, bár sajnos nincs annyi bátorságom egyelőre, mint andreas dopplernek, de irigylem is őt, azért, amit meglépett, hogy lemondott „tökéletes” életéről. szóval majd akkor fogok kacagni igazán, ha én is elhúzok innen az erdőbe, és megkeresem a magam bongóját (jávorszarvasomat). mert, ha a szívembe tekintek, amit ez a civilizált élet tud nyújtani már irtó unalmas nekem. nem is tudom: mire várok még?

>!
Barbár 
Erlend Loe: Doppler hazatér

Erlend Loe: Doppler hazatér avagy a világ vége, ahogyan ismertük

Doppler hazatért, de nem a családjához, hanem az erdőbe. A családi visszatérés sikertelen volt, mert mint családfenntartó csődöt mondott. Ez szomorú, de várható volt. A próbálkozás nagyon érdekes volt, de nem jött be. Kár, mert drukkoltunk neki.
Nagyon jól kezdődik a regény, de aztán egy kicsit leül, és nem értjük, hogy Doppler miért ilyen makacs. Sok boldogságot neki, de a családja nélkül nehéz lesz.


Népszerű idézetek

>!
robinson MP

Doppler nem állt készen új kihívásokra. Még a közelében sem volt.

96. oldal

Erlend Loe: Doppler hazatér avagy a világ vége, ahogyan ismertük

>!
kormix

Szelfit készíteni, miközben valaki felhívja a férjét, hogy jó éjt kívánjon neki, majd posztolni a képet, amelyen felhívta a férjét, hogy jó éjt kívánjon neki és aláírni: Felhívtam a férjecskémet, hogy jó éjt kívánjak neki! – a végidők sziklaszilárd jele.

Erlend Loe: Doppler hazatér avagy a világ vége, ahogyan ismertük

Kapcsolódó szócikkek: Világvége
>!
robinson MP

Akart is meg nem is újra így élni. Árnyaltabban látta a viszonyokat, mint azelőtt.

17. oldal

Erlend Loe: Doppler hazatér avagy a világ vége, ahogyan ismertük

>!
szegfu

(…) a polgárok napjai e-mailek írásával telnek, amiben például időhiányra hivatkozva kimentik magukat az időhiány kezeléséről tartott iskolai előadásról, majd azon bosszankodnak, hogy nem képesek az iPad egyik-másik amúgy teljesen lényegtelen funkcióját kibogarászni, majd megtervezik a gyerekek étrendjét, edzéstervét, házi feladatának megírását, zeneóráit, szülinapi ünnepségeit, a zsúrokat, ottalvós bulikat, mindemellett persze a munkahelyen is brillírozni kell, meg el kell fojtani a vágyat, hogy az ember időnként magzatpózba kuporodjon az ebédlőasztal alatt és folyamatosan olyan aktívnak kell lenni, hogy esély se legyen belegondolni, mi is a helyzet valójában és merre megy közben a világ.

208. oldal

Erlend Loe: Doppler hazatér avagy a világ vége, ahogyan ismertük

Kapcsolódó szócikkek: az élet értelme · élet
>!
RandomSky

Lényegét tekintve az internet nem más, mint a létező legalattomosabb eszköz a világon. A szabályozás nélkül, parttalanul és szűretlenül áradó sokaság elsöpri azokat, akik esetleg jobban tudnák. Senki nem tudja jobban, mint a másik, így azok álláspontja talál széles körű elfogadásra, akik könnyen érthetően és elég penetránsan, vagy éppen karizmatikus módon képesek megfogalmazni az üzenetüket. Doppler csak olvasott és olvasott. És látta, hogy közeleg a világvége.

201. oldal

Erlend Loe: Doppler hazatér avagy a világ vége, ahogyan ismertük

Kapcsolódó szócikkek: internet
>!
sztinus

Egy fenyőben lakom, gondolta. Ilyen ember lettem.

48. oldal

Erlend Loe: Doppler hazatér avagy a világ vége, ahogyan ismertük

2 hozzászólás
>!
sztinus

Az élet amúgy is egyetlen hosszú, elhúzódó rendkívüli állapot, gondolta Doppler.

83. oldal

Erlend Loe: Doppler hazatér avagy a világ vége, ahogyan ismertük

>!
Dora P

Régebben sokkal könnyebb volt, gondolta, az embereknek több idejük volt és nem járatták annyi mindenen az agyukat. Az internet előtti időkben nem volt nagy ügy jó embernek lenni. Mindenre volt idő. Arra gondoltak, ami éppen eszükbe jutott.

199. oldal

Erlend Loe: Doppler hazatér avagy a világ vége, ahogyan ismertük

>!
Dora P

Az emberek mindig akarnak valamit, aztán az ellenkezőjét akarják, de azért egy kicsit talán mégis másképp, a végén pedig megsértődnek, amiért a másik nem érti, hogy tulajdonképpen nem is azt akarták, amit mondtak.

20. oldal

Erlend Loe: Doppler hazatér avagy a világ vége, ahogyan ismertük

1 hozzászólás
>!
CS_David

A határtalan rettegés, hogy egyszer kiderül, tényleg minden mindennel összefügg – a végidők jele.
Az éppen fogyasztott ételekről készített fényképek, melyeket a közösségi média oldalain élőben posztolnak – a végidők jele.
Az hogy az olasz maffia többet kaszál a menekültek bevándorlási kérelmeivel való trükközéssen, mint a drogkereskedelmen – a végidők jele.
Ismeretlen embereknek arról beszámolni, hogy valaki egész délelőtt a kertben dolgozott, és most gyorsan le fog zuhanyozni, amíg a fahéjas csiga megsül a sütőben – a végidők jele.
Összegyűjteni egy csapat kanos fiatalt egy trópusi sziget szállodájában és hagyni, hogy fárasztó éretlenségük hosszú heteken át parttalanul áradjon, mialatt az egészet szünet nélkül filmezik, hogy más fiatalok is láthassák – a végidők napnál is világosabb jele.
A saját gyerekeinkről blogolni és közzétenni, mi minden szépet és jót mondtak és csináltak aznap – a végidők jele.
Szelfit készíteni, miközben valaki felhívja a férjét, hogy jó éjt kívánjon neki, majd posztolni a képet, amelyen felhívta a férjét, hogy jó éjt kívánjon neki és aláírni: Felhívtam a férjecskémet, hogy jó éjt kívánjak neki! – a végidők sziklaszilárd jele.

203-204

Erlend Loe: Doppler hazatér avagy a világ vége, ahogyan ismertük


Hasonló könyvek címkék alapján

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Parti Nagy Lajos: Hősöm tere
Vladimír Páral: Kísértések Á-tól cettig
Jo Nesbø: Kísértet
Jostein Gaarder: A narancsos lány
Jo Nesbø: Fejvadászok
Jostein Gaarder: A történetárus
Karin Fossum: Aki mást szeret
Chuck Palahniuk: Harcosok klubja
Suzanne Collins: Az éhezők viadala