A ​szerencsés lányok esete (Perry Mason 3.) 56 csillagozás

Erle Stanley Gardner: A szerencsés lányok esete

– De maga ugye bevallotta, Mr. Mason, hogy hamis nyilatkozatot adott a rendőrségnek?
– Valóban bevallottam.
– És ez nem bűntett?
– Nem. Az ember annyiszor hazudhat a rendőrségnek vagy bárki másnak, ahányszor akar. Ha azért hazudik, hogy fedezzen egy gyilkost, akkor valóban bűnt követ el. Ha eskü alatt hazudik, akkor hamis tanúvallomást tesz. De ebben az esetben, uraim, a hazugság a gyilkos lépre csalását szolgálta.
– De nem vállalt ezzel kockázatot?
– Uraim, én mindig kockázatot vállalok. Én így szoktam játszani. Szeretem a kockázatot.

Megjelent Erle Stanley Gardner: A táncos lányok esete címmel is

Eredeti megjelenés éve: 1934

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fekete Könyvek Európa

>!
Európa, Budapest, 1983
262 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630732807 · Fordította: Rubin Péter
>!
Európa, Budapest, 1976
262 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630707497 · Fordította: Rubin Péter

Kedvencelte 1

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Márta_Péterffy P>!
Erle Stanley Gardner: A szerencsés lányok esete

Sajnos nem tetszett annyira, mint más Perry Mason-történetek.
Ez a korai Mason regények egyik darabja, kicsit túlbonyolított. A főhős itt nem remekel tárgyalóteremben, sokkal többet talpal és nyomoz, mint egy detektív.

Iustitia>!
Erle Stanley Gardner: A szerencsés lányok esete

Hatékony munkavégzés. Ezzel a két szóval jellemezhető Perry Mason jelenlegi esete. Attól a szándéktól a kedves olvasónak el kell tekinteni, ha netán idő előtt érteni akarta volna ezt a szövevényes ügyet. Az utolsó néhány fejezetig annyit érzékelhetünk Masonből, hogy suhan: hol ide, hol oda taxizik (vagy repül), olykor elszív közben egy-egy cigarettát, és a hívások mennyiségéből következtetve valószínűleg tetemes összeget költ telefonálásra. Aztán láss csodát: a kirakós darabjai a helyére kerülnek, a neves ügyvéd beavat minket és a rendőrséget eddigi ténykedéseibe, ezúttal már a gyengébbek kedvéért el is magyarázva azok szükségességét.
Lehet, hogy az iszonyatos rohanás, robogás teszi, vagy talán a túl határozott stílus, mindenesetre inkább éreztem ezt a könyvet amolyan férfikriminek. Jobban szeretek Poirot lassú, csendes stílusában töprengeni, ahol a történet csak csordogál, a fő kiinduló események megtörténnek, majd következik a szálak szigorúan észbeli kibogozása. Itt minden máshogy van, Gardnert mintha nem lehetne lelőni, egyszerre nyomoz és történik, megfigyel és cselekszik, kihallgat és lehallgat, következtetéseket von le, átejt és furfangoskodik. Mindeközben pedig fojtogat az érzés, hogy Perry Mason látszólag nem aludt egy órát sem az ügy kezdete óta, folyamatosan ezer fokon ég, éjjel-nappal csak kocsikat fogott és húszdollárosokat osztogatott, és próbál minket is bevonni ebbe a végeláthatatlan spirálba… Így számomra legalább olyan kimerítő olvasni is, mintha nekem kéne folyamatosan mozgásban lennem; már a gondolattól is kétszeresére dagad a bokám. Nem rossz, nem rossz, de vagy nem nekem való, vagy nem most való nekem.

Gregöria_Hill>!
Erle Stanley Gardner: A szerencsés lányok esete

Perry Mason-esetet sem olvastam még, és eléggé tetszett. Habár kissé bonyolultan indul, gondoltam is magamban, roppant érdekes lesz, ha már a körvonalazós résznél elakadok. Della Street az egyik legjobb karakter benne szerintem, egyszer régebben gondoltam is rá, hogy össze kellene gyűjteni az irodalmi titkárnőket, biztos dobogós lenne, eleve nonstop dolgozik és mindent tud, másrészt mennyire mókás magyarul az, hogy Miss Street. A legjobb mondat, ugyancsak magyarul pedig ez: „Perry Mason összevonta a szemöldökét”.
Érdekes volt még (az eseten túl) a taxisok közreműködése, gyakorlatilag bármit rájuk lehet bízni, de tényleg, szerintem egy kis rábeszélésre el is mosogatnak, mégpedig csendben.
Ötöst viszont nem adok rá, idegesített, hogy mindig mindenkit a teljes nevén szólítanak (meg leszel mondva, Felicity King!), valamint voltak benne túlírt részek. Például:
– Megoldották a gyilkosság rejtélyét.
– Ezt hogyan érted?
– A rendőrség kinyomozta a kést.
– Azt a kést, amellyel spoilert ledöfték?
– Azt bizony.
(Nem, a kenyérvágót, ccc)

3 hozzászólás
regulat>!
Erle Stanley Gardner: A szerencsés lányok esete

Mondjuk a „béna”, álszemérmes magyar címválasztástól sem tudok elvonatkoztatni… Ez tény.
Meg arról sem szabad elfeledkezni, hogy ez egy korai Mason, aki még nem elég kifinomult és működése közelebb áll egy nyers, vagány magánnyomozóhoz, mint a nagybetűs ügyvédhez.
De azért Mason.
Még nem az igazi… de Mason.

BBetti86 >!
Erle Stanley Gardner: A szerencsés lányok esete

Az HBO sorozat keltette fel az érdeklődésem, kíváncsi lettem, milyennek írta meg őt Erle Stanley Gardner. Hát, nem pont azt kaptam, amire előzetesen vártam.

Mivel Perry híres ügyvéd, arra számítottam, hogy ez tárgyalótermi krimi lesz. Olyan nyomozós, amiben az eset tárgyalása közben nyomoznak is, és a végére kiderül az igazság. De a hangsúly azon van, hogy tárgyalótermi történetet vártam. Ehhez képest ez sokkal inkább magándetektív történet volt, és nem ügyvédes.
Perry megkapja az ügyet és nyomozni kezd, tevékenyen részt vesz a dolgokban. Nagyon kevés tényleges ügyvédi munkát végez, és mondanom se kell, a tárgyalóteremnek a környékén sem járunk. A krimi ettől még ül, és jól van megírva, csak meglepett, milyen sztori ez és milyen a főszereplő.

Akiről különben nem sok mindent tudtam meg. Olyasmi, mint egy noir hőse. Magányos farkas, de van pár jó barátja, akik egyben a munkatársai is. A munkamorálja nagy és az erkölcsi értékrendjét is hamar megfogalmazza nekünk. Ha elvállal egy ügyet, ő harcol a védencéért. Csak éppen ezt most nyomozóként és manipulátorként tette, nem éppen ügyvédként. Még abban sem vagyok biztos, hogy megkedveltem. Ahhoz túl rugalmasan kezeli a törvényt és furának találtam a módszereit.

Gardner kevés vonással, de határozottan jellemzi mellette a történet egyéb szereplőit is. Mindenkire lehetne egyetlen jelzőt találni, ami magába foglalja a szerepét és a karaktere lényeket. A könyörtelen bankár, a hősszerelmes, a tökéletes titkárnő. Della Street különben is jellegzetes, szimpatikus szereplő, akinek már a neve is jól eltalált. Szinte azt mondanám, hogy képregényben lenne a helye.

Az ügy tartogat csavarokat.
Bár általában díjazom, amiben sokat beszélnek, itt néha azért megfordult a fejemben, hogy a sok beszélgetés helyett az események is pöröghetnének. Unatkozni egyáltalán nem unatkoztam, de néha egy-egy dolog az agyamra tudott menni.

Ha már az idegesítő dolgok: ahogy a szereplők neveit általában teljes formában használják. Nem Perry, nem Mason, hanem Perry Mason. Ahogy Della is Della Street. Ennek volt valami funkciója azon túl, hogy idegesítsen?

De összességében nem volt rossz első találkozás a szereplővel, ha nem is ezt vártam tőle.

Ingryd>!
Erle Stanley Gardner: A szerencsés lányok esete

Ez az első Perry Mason történet, amit olvastam. Tetszett, pedig elég bonyolultan indul a cselekmény. Ha nem írják le, hogy Mason ügyvéd, akkor inkább egy belevaló magánnyomozóra tippeltem volna. A történet izgalmas és szórakoztató, de észrevehető a kora. :)

Bobe0402>!
Erle Stanley Gardner: A szerencsés lányok esete

A közelmúltban (elmúlt kb. 2 hónap alatt) ez a harmadik Gardner könyvem. A három közül messze ez tetszik legjobban, bár látom, ez még a kezdeti időkben íródott. Érdekes volt a sztori és fordulatos. Többen megkritizálják a sok taxiból ki-be, repülőre, vonatra, stb. epizódokért, nekem tetszett ez is, mert pörgette az eseményeket. Nekem inkább a szereplőkből – főleg a lányokból – volt kicsit sok. Minden tekintetben :) Amitől nem szabad elvonatkoztatni, az a könyv keletkezésének időpontja. Egy 1934-ben megjelent krimi soha nem lesz a mai kor emberének maradéktalanul élvezhető. Sokat fejlődött azóta a kriminalisztika, sokszor megmosolyogja az ember az akkori „technikát”. Nem tudnék elképzelni olyan ma írt krimit, ahol pl. álkulccsal zárnak be egy ajtót, vagy a telefonkisasszony feljegyzéseiből gyűjtik ki a kimenő hívásokat. (Agatha Christie könyvei számomra kivételek, ott még az ilyen régimódi eljárások is jók :)
Határozottan úgy gondolom, hogy Gardner könyvei közül fogok még olvasni.

BBarb>!
Erle Stanley Gardner: A szerencsés lányok esete

Ha ez lett volna az első Perry Mason könyvem valószínűleg az utolsó is. A történet kusza, ugrálunk jobbra balra, keveset értünk meg a cselekményből, a szereplők idegesítőek. A bűnügyet nem tudjuk mi magunk megoldani, a darabkák későn érkeznek vagy soha és a nagy leleplezés egy kicsit teátrális volt. A főszereplő tettei kétségbe vonhatók és nekem hiányzott a Perry Masonos bírósági hangulat is.

Tamás_Lugosi>!
Erle Stanley Gardner: A szerencsés lányok esete

Tetszett a könyv! Az utolsó pár lapon derült ki az igazság. Sajnálom,hogy nem volt tárgyalótermi jelenet sem ügyész. Pedig Perry Mason ezért jó,mert belelátunk a bíróság munkájába is.
A kevés karakter jól ki volt dolgozva, a cselekmény jó volt. Pörgött a történet.
Ajánlom annak,aki Perry Mason fan.

Fenylanya>!
Erle Stanley Gardner: A szerencsés lányok esete

Nem egy szokványos Perry Mason történet. Főszereplőnk itt még kicsit „szögletes”, szerencsére a későbbiekben már jóval kifinomultabb lesz karaktere. Örülök, hogy Gardner végül az ügyvédi munka és tárgyalótermi jelenetek, mintsem a keménykedő, fel-alá rohangálós nyomozás mellett döntött.
Akinek ez az első Perry Mason könyve, ne veszítse kedvét a folytatástól, Masonnek bőven vannak ennél jobb pillanatai!


Népszerű idézetek

regulat>!

– Főnök – kérdezte –, miért nem teszi maga is azt, amit a többi ügyvéd?
– Úgy érti, hogy miért nem hamisítok bizonyítékokat, és miért nem bírok rá tanúkat valótlan vallomásra?

111. oldal

regulat>!

Della Street kinyitotta Perry Mason dolgozószobájának ajtaját.

(első mondat)

regulat>!

– Mindig pácba kerülök, mielőtt bevégzek egy ügyet – mondta az ügyvéd –, és mindig kikeveredem belőle. A viszontlátásra, Della.

216. oldal


A sorozat következő kötete

Perry Mason sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Steve Berry: A Romanov-jóslat
Dashiell Hammett: Véres aratás
Raymond Chandler: Örök álom
Stephen King: A halálsoron
Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz
Lawrence Block: A betörő, aki parókát viselt
Karin Slaughter: Apja lánya
James Patterson – J.D. Barker: A madártollas gyilkosságok
Paul Auster: New York trilógia
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho