A ​félszemű tanú esete (Perry Mason 36.) 85% 37 csillagozás

Bájosan régimódi detektív történet, még ha a szálakat egy ügyvéd, Perry Mason mozgatja is.
    Az alap gondolom minden Perry Mason történetben ugyanaz (Nekem tudtommal ez volt az első, bár gyerekkoromban járattuk a Rakéta Regényújságot, amiben folytatásokban közöltek ehhez hasonló krimiket. Akkoriban annak örültem, ha Ed McBain volt soron, vagy Ellery Queen, de mindent elolvastam, alig vártam. Szóval valahonnan ismerősek voltak ezek a fura címek, lehet, hogy onnan.).
    Tehát van a csavaros eszű, dörzsölt ügyvéd, Perry Mason, a szuperasszisztense (különben nyilván meglehetősen csinos) Della Street. A magánnyomozó, aki minden körülmények között rendelkezésre áll az embereivel együtt, Paul Drake. És a rendőrségi főnyomozó, a vetélytárs és ellenlábas, Tragg hadnagy. Ez a törzsgárda, ehhez jön hozzá az aktuális adalék. Jelen esetben egy talányos telefonhívással indul, és küldönccel érkező 570 dollárral és egy újságkivágással. Bonyolódik, bonyolódik, és csak a végén derül fény mindenre. És annyira jó, hogy azért lehetett sejteni, érdemes volt figyelni az itt-ott elejtett utalásokra.
    A könyv 1950-ben jelent meg eredetileg. Semmi modern technika, semmi számítógépes nyilvántartás, telefonálni is a nyilvános fülkékbe kellett elmenni … éljen a tiszta logika!

Első könyvem a szerzőtől. Nagy élmény volt olvasni. Igazi izgalmas bűnügyi regény. Régimódi , semmi szuper technika nincs benne , de hatásos. Sajátos hangulata van. Persze a vagány, dörzsölt főszereplő ( ügyvéd úr) megvan plusz a titkárnő , de ez egy megszokott séma. Megszerettem Mason karakterét . színpatikus okos ügyvéd, Tragg hadnagy is színpatikus igazi rendőr. A történet is elég bonyolult ahhoz , hogy rögtön ne lehessen kitalálni a gyilkost , de ez így jó. Újabb szerző akit megfogok szeretni.

Ez egy nagyon-nagyon kavaros történet volt, amire csak és kizárólag Perry Mason tudta kitalálni a megoldást, szerintem az olvasónak – és Tragg hadnagynak – esélye sem volt. :DD

Nagyon imádom, ahogy Perry beleveti magát egy-egy ügybe: sem idő, sem pénz nem számít, aludnia is elég csak néhány órát, persze a kávét és cigit dönti magába ezerrel :))), és annyira, de annyira agyafúrt!! :) Úgy képzelem, hogy egy nagyon sármos, magas pasi, akinek lehetetlen ellenállni. :) Azért Della valahogy mindig sikeresen ellenáll a házassági ajánlatainak :DD Paul Drake pedig mindig tettre készen várja Perry hívását, bár rendszerint időt kér ("Perry, könyörgöm, legyen szíved!" :DD) Ez a csapat egyszerűen legyőzhetetlen! :)
A kerületi ügyész feje meg csak úgy vöröslik az előzetes tárgyalásokon, hiszen a keresztkérdések mestere nem ismer irgalmat.

Azt szeretem ezekben a krimikben, hogy „bájosak”. Nincs bennük különösebb erőszak, a hangsúly a csavarokon van, melyeket Perry olyan szépen kibogozgat a történetek végére.
Humoros, szórakoztató, néha finoman bárgyú, és bár százezer éves könyvek, tökéletes kikapcsolódást nyújtanak. :)

Az első könyvem a szerzőtől, eddig bejött, szimpatikusak a szereplők és érdekes volt a történet.

Egy nem lényeges részletet nem értek belőle. Az egyik szereplőnek van a házában egy nyomda, és azt mondja, az a hobbija, hogy régi könyveket nyom újra… ezt az 50-es években hogy kell elképzelni? Még az is rettentő pepecselős megoldásnak tűnik, ha legépeli az egész szöveget, nem tudom, ennél meg lehetett-e oldani egyszerűbben.