A ​dadogó professzor (Perry Mason 9.) 83% 39 csillagozás

E.S.Gardnertől A dadogó professzor, amit még 1936-ban Kosáryné Réz Lola fordított, s egy az egyben átvette a Vinkó József sorozat-szerkesztette új kiadás. Hát igen, A Kolonel Kiadónak sokat nem kellett rá fordítania, hogy 1990-ben újra a piacra dobja. Ebbe a kisalakú sorozatba, az ún. Mesterdetektív kiskönyvtárba már volt, hogy beleakadtam – nos, nem a kiadó igényessége miatt. Sajnos a fordítás idejét múltsága, valamint bántó egyéb hibák – miket nemigen tudok kinek adresszálni – rontják az egyébként viszonylag jó élményt.

Üdítő kilépés a kortárs krimik kegyetlenségéből. Persze gyilkosság, és rosszfiúk itt is vannak, de valahogy olyan nosztalgikusan emberléptékű ez a világ.

Pergő cselekmény, pergő párbeszédek és egy kis fejtörő. Sok a félrevezető esemény, de azért sejtettem a megoldást. Jól bonyolította az eseményeket Gardner, a vége mégis logikusan magyarázható. A kis formátum pedig a buszon olvasást és a könnyű szállíthatóságot biztosította. Kellemesen szórakoztam ezen a klasszikus krimin.

Nagyon szeretem az agyafúrt ügyvédet és csapatát. Szint felér egy agyi vakációval a történeteinek olvasása. A történet szinte olvastatja magát és elég nehéz letenni addig, míg ki nem derül a megoldás. Eddig minden történetét imádtam és ezzel sem voltam másként.

Jó sok detektívet felvonultat ebben a könyvben. De csak egy az agyafúrt!

Egész jó. Mondjuk a fordítás egész érdekesen sikerült, pl. stílusra is, meg olyasmiket fedeztem fel, hogy Della „főnök úr”-nak hívja Perryt, vagy épp Perry és Paul „kisfiam”-nak szólítja egymást. :D Ezeken jót nevettem.
A fejezetek számozásánál van egy figyelmetlenség, a XX-as szám megismétlődik. A szöveg is kétszer szerepel 1-2 helyen. Ezt leszámítva nem találtam kirívó hibát.

Annyira nem ragadott magával a történet, de egynek jó volt. Már próbálkoztam az írótól más könyvvel is, arról is kb. hasonlóak voltak a benyomásaim, így azt gondolom, hogy annyira nem fogom erőltetni a továbbiakat. Persze, ki tudja…

A hetvenes évek végén, a nyolcvanas elején sorozatban olvastam, faltam Perry Mason eseteit. Aztán mostanában kezembe került két könyve, ami valahogy kimaradt. „A házmester macskájának esete” nagy csalódás volt. Nem erre emlékeztem. Gondoltam, persze másképp lát, értékel az ember a 20-as évei elején és másképp hatvan körül. De a dadogó professzor esete eszembe juttatta, miért is szerettem annyira Erle Stanley Gardner könyveit. A négy csillag, csak a fordítás elavultsága miatt. Attól elvonatkoztatva ez egy ötös írás.

Egy kihívás miatt kezdtem el, a szüleim polcáról kölcsönvéve.
Kis mérete miatt még örültem is, hogy buszon könnyen magammal tudom vinni, és haza felé olvasni. Kicsit zavaró volt, hogy időnként szinte megismétli egyik-másik szereplő a sztorit, de nem új nézőpontból, hanem majdhogynem szóról szóra.
Az eseményvezetés azonban lekötött, és kellemes szórakozást nyújtott.

Otthon könyvselejtezés közben bukkantam rá erre a kis kötetre. A címe tetszett meg, gondoltam elolvasom, és nem bántam meg! Jópofa, furfangos történet, megérdemli, hogy a polcomon maradjon! :)