Erki Edit (szerk.)

Négyszáz ​éves kapucíner 2 csillagozás

Erki Edit (szerk.): Négyszáz éves kapucíner

A törzsvendég, a hírlapíró, az éjszakai élet bohém művészalakjai, a jólelkű és szigorú pincér, a kávéházi élet számtalan legendás hőse elevenedik meg összeállításunk novelláiban. A kötet szerzői között a magyar irodalom válogatott mestereivel találkozhatunk: Bródy Sándor, Csáth Géza, Füst Milán, Heltai Jenő, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán, Szép Ernő, Zilahy Lajos stb.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magyar novella

>!
Palatinus, Budapest, 2002
374 oldal · ISBN: 9639380784

Enciklopédia 8


Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Dorqa P>!
Erki Edit (szerk.): Négyszáz éves kapucíner

Hogy lehet-e vágyakozni a XXI. század második évtizedében egy lassan több mint száz évvel ezelőtti hangulatra, ami persze néhány évtizedig azért többé-kevésbé változatlan maradt? Nagyon is lehet. Azt mondod, kérlek, hogy nem is ismerem, ott sem voltam? Igaz. Azt vetted a szememre, hogy nem is láttam, hogyan mutatnak a korabeli ruhák kávéházi világításban, hogy sohasem hallottam a saját fülemmel, hogyan szólítják meg a pincért vagy a ruhatáros kisasszonyt, nem éreztem az orrcimpáimban az akkori cigaretták füstjét, mely olyan természetesen keveredett az írók és művészek gondolataival, akik tulajdonképpen ott éltek és alkottak: a kávéházban. Igazad van. Mégis az itt-ott elejtett sorok egy regényben vagy novellában, József Attila képe, ahogy a kávéházi szegleten éppen verset ír saját születésnapjára, nos, ezek mind valamilyen sejtést ébresztettek bennem, hogy ezek a helyek – amilyeneket ma már nem találni – olyan sajátos hangulatba burkolóztak, olyan ízeket és színeket adtak a világnak és benne az embernek, amire igenis, nagyon lehet vágyakozni.

Ez a vágyakozás vitt rá, hogy elolvassam ezt a nagyon jól összeállított kötetet, amiben a magyar írók alkotásaiból szemezgetve olvashatunk a kávéházi életről a boldog békeidőkben, vagy az azután következő időszakban, amikor ennek még mindig komoly kultúrája volt, sőt egyik másik novella még külföldi helyszínekre is elvisz. Tulajdonképpen minden írás az emberekről szól, a társadalom minden rétegéből és a pult mindkét oldaláról, akikben az volt a közös, hogy akár egész életük, akár csak egy-egy fontosabb esemény az életükből ebben a kávéház adta sajátos hangulattal rendelkező térben zajlott. Jeleneteket látunk olvasás közben: kedélyesen elsétálunk az Oktogonról az Andrássyra, vagy Berlinből Párizsba, itt egy feketét iszunk, ott egy kapucínert, órák hosszát töltünk az újságokba merülve egy pár virsli és egy bécsi kifli mellett, ha pedig barátok vagy ismerősök ülnek az asztalunkhoz, akkor vitatkozunk nőkről, pénzről, politikáról és művészetről. Kicsit elcsendesedünk, amikor a bájos grófné sétál végig családja kíséretében az asztalok között, vagy amikor Munkácsy pár pillanatra benéz pont ebbe a kávéházba. Csábulunk és csábítunk, kártyán vagy biliárdon eljátsszuk a fél vagyonunkat vagy a legjobb barátunkról kölcsönbe kapott utolsó pár fillért. Borba fojtjuk szerelmi bánatunkat, a pincér vállán sírunk, ha végre megszületett a gyerek és még egy pohárkával ledöntünk az egészségére. Papírt, tollat és tintát kérünk, mert most kell gyorsan megírnunk egy levelet vagy életünk nagy művének első vagy éppen az olyan sokáig keresett utolsó sorait. Szóval élünk.

És még ha semmink sincs, mégis mindenki számára – legyen az nagyúr, artista vagy kabát tolvaj – mindig van egy kávézó a sarkon. És a vele járó bizonyosság:
A félelem órája egyformán üt pincérnek, vendégnek. De a mennyei nagy ezüst kávéházban megint úgy találkozunk, mintha nem történt volna semmi. Hozzák a feketekávét meg az írószerszámot. Mindegy, melyik asztalhoz ülök. Jól fognak kiszolgálni.


Népszerű idézetek

Dorqa P>!

A régi New York, barokk gőgjével, az új magyar irodalom fellegvára volt, Osváttal, felvonóhidakkal, bástyákkal, lándzsás kritikusokkal s a jótékony Gyula főpincérrel, aki felírta a kis „irodalmi imbiszt”, és visszaadott olyan tízesből is, melyet nem nyújtott át fizetéskor a vendég. El tudod képzelni Adyt az espressóban, amint éppen a jövőbe lát és kétségbeesik, vagy Osvátot, amint ítéletet hirdet sarokasztalnál egy kézirat felett, vagy Kosztolányit, amint éppen belép, révedező, zöld pillantással, s keresi Karinthyt, mert eszébe jutott egy kecskerím?…Nem, fiam, mindehhez kávéház kellett. A kávéházban még alkottak, az espressoban már csak beszélgetnek.

47. oldal, Márai Sándor - Espresso - 1940. február 17.

Dorqa P>!

Az espresso rövidlélegzetű műfaj, nem epika, csak afféle kisplasztika.

46. oldal, Márai Sándor - Espresso - 1940. február 17.

5 hozzászólás
Dorqa P>!

Mit tudják ezek a mai halandzsázók, mi volt az akkor és ottan, mikor a halandzsa megszületett, ott, a mi asztalunknál – a nyelv őskora, költészete, kultúrája, minden! […] Mert bejött Jóska a kávéházi asztalhoz […] s a mellettem ülő beavatatlan idegen legnagyobb megrökönyödésére azt kérdezte:
– Miért nem voltál ott a jegelésen? […]
– A csavarokat át kellett stimmelni.
– Persze, a negyedik felvonás végén. Mondtam a marhának, tegyen rá stemplit. Átvetted, kérlek, a csővizet?
– Nem, össze volt folyva. Ki kellett kefélni.
– Sürgönyözz a belügyminiszternek.
– Ha még nem késő.
– Még nem, most szerelik a szájkosarat az akácfákra, éppen arra jöttem. Különben hogy vagy?
– Attól a kis kétoldali fülhallástól eltekintve, elég jól.
– Hadd el, én is rossz bőrben vagyok.
– Mi az?
– Még nem mondtam? Két napja vérkeringésem van.

(Karinthy Frigyes – Mint vélgaban)

119. oldal

2 hozzászólás
Dorqa P>!

Ennek a szonettnek is csak az elejére emlékszem, meg a végére. Finom, törékeny vers volt, kissé a francia dekadens modorban. A címe: „Fájdala…”. És utána a kezdő sorok borongós, bölcselkedő hangulata:

A pő, ha engemély, kimár
De mindegegy, ha vildagár

Aztán volt még néhány hasonló reflexió a vel kapcsolatban. Még csak a befejező két sor hiányzott. Ő írta sebesen, az ihlet lázában, csillogó szemmel:

…mert engemély, minder bagúl,
Mint vélgaban a bégahúr!

(Karinthy Frigyes – Mint vélgaban)

120. oldal

2 hozzászólás
Dorqa P>!

Hogy imádom én a kávéházat! Nincs elegáns szalon, melynek levegője hegyek illata és pincérnője egy márkiné, amely fölérne előttem egy pesti nagy kávéházzal. Félezer emberrel lenni együtt bizalmasan, mindenféle fajtával, mindenféle osztállyal, aki a legbensőbb ügyeit tárgyalja előttem. Egy írónak a pesti kávéház – mennyország. Ebben az iromba városban csak ez az egy intézmény tökéletes, bő kárpótlás azért, hogy nincs úgynevezett „társadalmi életünk”, pénzünk a luxusra és módunk, hogy kényelmes otthonunk legyen.

63. oldal, Bródy Sándor - Kávéházban

Kapcsolódó szócikkek: kávéház
Dorqa P>!

– Ma kuruc verset fogunk írni.
– Tiszta halandzsa, vagy lehet benne szó is?
– Tiszta halandzsa. Műfajszerű.
És már diktálta:

DOBORZA!

Huj, kuszmabég, huj, kereki!
Vatykos csuhászok verek!
Dengelengi!…

Különösen jól sikerült vers volt, tele kurucos tűzzel, régies zamattal. Sajnos, nem emlékszem már az egészre, csak a refrén cseng még a fülembe:

Ne mánd, ne mánd a vereszt!

(Karinthy Frigyes – Mint vélgaban)

120. oldal

1 hozzászólás
Dorqa P>!

Mindig rejtély volt számomra a törzsvendég, az az ember, akinek megjelölt asztala van a kávéházban meg a vendéglőben. Aki mindennap pontosan ugyanabban az órában toppan be ugyanarra a helyre. Aki görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy mindig ugyanaz a pincér szolgálja ki. Ugyanazt az újságot tegye az asztalára, ugyanarra a fogasra akassza a kabátját meg a kalapját. Rejtély számomra az az ember, aki a szórakozást meg a pihenést is munkának nézi, nem éri be egy hivatallal, hanem önként vállal melléje még kettőt-hármat, a kávéházat, a kocsmát, és valamennyit ugyanazzal a szigorú lelkiismeretességgel látja el. Sok mindenféle ambíció fűtött az életben, sok minden akartam lenni, ami nem lettem. Nagyravágyásom sokszor kapott léket. Kudarcaimnak a száma légió. De legvakmerőbb álmodozásomban sem csillant meg az a vágy, hogy törzsvendég legyek.

(Heltai Jenő – Törzsvendég)

75. oldal

Dorqa P>!

– Hol szolgált?
– Abbázia, Germánia, Francais, New York, Palermo, Miramaer, Japán (Mint egy globetrotter diadalmas állomásai)

(Kosztolányi Dezső – Pincér)

352. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Abbázia Kávéház · New York Kávéház
1 hozzászólás
Dorqa P>!

Micsoda sokoldalúság, áttekintés, fürgeség a mozgásban és fölfogásban s micsoda emberismeret. Hány regényíró van, aki dolgozószobájában felényire sem ismeri az embereket és hány világ körüli utazó, ki negyedennyit se látott a világból. A pincér, noha egy helyben topog egész életében, nem hiába koptatja lábát és cipőjét, messzire eljut, mindig újabb és újabb megismeréshez. Látja, hogy öregszenek meg a fiatal vendégek, hogy hullik ki foguk és hajuk, hogy boronálódnak össze a párok egy üveg pezsgőnél, és hogy válnak szét, hogy jönnek létre a házasságok, és hogy tárgyal a férj egy borús reggelen az ügyvédjével a válásról, sötét kávét rendelve, minden nélkül. Igazi bölcs. Bort hoz a mámornak, s a csömörnek szódabikarbónát.

(Kosztolányi Dezső – Pincér)

354. oldal

2 hozzászólás
Dorqa P>!

A fiatalok között nagyon etikettszerűen indult a szerelem. Eleinte csak néhány szót váltottak. Szertartásosan „kisasszony”-nak és „Szűgyi úr”-nak nevezték egymást. Aztán a kisasszonyból „Micike” lett, a Szűgyi úrból „Kálmán”. […]
Három hétig tartott, míg Szűgyi Kálmán bevette az első védelmi vonalat. És egy vasárnap délután […] moziba csalta az ideálját.
Leültek egymás mellett, jó szorosan, melegen. Sötét lett. Micike olyanná vált, mint a sült fagylalt, a szerelem és rémület ellentétes hullámaiban, amikor megérezte, hogy a fiú térde gyöngéd könyörgéssel a lábához ér.

(Hunyadi Sándor – Az alvilági kérő)

225. oldal

15 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Déry Tibor: Niki és más történetek
Urbán László (szerk.): Ajándék anyámnak
Karácsonyi ajándék
Bujdosó Alpár: Zárt világ
Kőrössi P. József (szerk.): Székelyek
Erős Kinga (szerk.): Az év novellái 2015
Kövesdi Károly: A nagy banán árnyékában
Csák Gyula: A tolvaj és a bírák
Beck János – Szépfalusi József – Turi József: Susog a nád
Szalai Anna (szerk.): Magyar elbeszélők I-II.