One ​Small Thing – Egy kis apróság 89% 66 csillagozás

Az Erin Watt páros könyveire nagyon igaz, hogy addiktívek, nehezen lehet letenni, ha egyszer elkap a történet, tudni akarod, mi lesz a vége. Erre a történetre ez maximálisan igaz volt, annyira jó volt a fő mondanivaló és az érzelmi szál, illetve ezen belül Chase karaktere, hogy eszembe sem jutott letenni.
Vegyük ketté a dolgot, aztán úgyis összeérnek a szálak. Az egyik szál a gyászfeldolgozás, mely érinti az egész várost. Rachel három évvel korábbi halála összeroppantotta a családot, a szülők közül nagyobb mértékben az apukát taglózta le, aki egy viccelődő mókás apából megkeseredett, gyűlölködő ember lett. Sajnos spoiler
Az iskolatársak, Beth barátnői, illetve a fiúk, élükön Rachel régi pasijával, mind, kivétel nélkül mind full irritáló, idegesítő karakterek voltak, akik szemellenzősen ítélkeztek, a véleményükön semmi sem változtathatott. Nem értettem, hogy lehetett ezt így összehozni, már komikusba ment át egy egy helyzet. Nem vették észre a saját barátnői, hogy Beth valójában mit érez, milyen támogatásra lenne szüksége, spoiler
A másik fő szál a megbocsátás, egyáltalán lehetséges egy ilyen helyzetben megbocsátani, magunknak, másoknak? Nagyon nehéz kérdés ez, főleg annak tükrében, vajon ha nem ismerik meg egymást azon az éjszakán Beth és Chase, ha nem kerülnek bizalmas kapcsolatba, ha csak a suliban találkoznak később, akkor meg tudott volna bocsátani a fiúnak? Milyen folyamaton mentek volna akkor keresztül? Érdekes és izgalmas volt olvasni kettejük reakcióit, mivel Beth mesél, főleg az ő gondolataiba láthattam bele. Vajon megengedheti magának ezt a barátságot, ragaszkodhat ehhez a kapcsolathoz? Chase volt az, aki elvitte a hátán a történetet, spoiler Elárulta Beth-nek az életben maradásának titkát, minden napban próbált találni egy apróságot, ami segített könnyebbé tenni a túlélést, hogy megőrizhesse a józan eszét az őrületben.
A szerzők tulajdonképpen jó munkát végeztek, úgy alakították a történetet, hogy nem maradhatsz közömbös, tudnod kell, hogyan alakul a sztori. Maga az ötlet, hogy egymásba szerethet-e ez a két fiatal, tudván a történteket, ez egy olyan feszült kérdés, amire nem egyértelmű igen vagy nem a válasz. Rachelről is kiderülnek fontos információk a végére, sok minden a helyére kerül Jeff-el való kapcsolatáról is. tetszett a végkifejlet, ahogy kicsúcsosodik a feszültség, és végül egy spoiler
Összességében hiába volt egy csomó bosszantó része a regénynek, az kétségtelen, hogy rengeteg érzelmet váltott ki, lenyűgöző és dühítő volt egyszerre, fájdalmas de reménykeltő, tele vágyakozással és tiltott szerelemmel. Megosztó lesz az olvasók között, vagy imádni vagy utálni fogják, én maradok egy jó kis négyes értékelésnél.
Bővebben: link

Az Egy kis apróság nem egy vidám regény. Nehéz témákat dolgoz fel, nem hétköznapi helyzetbe helyezi a főhőseit. Számomra teljesen telitalálat volt ez a kötet, rengeteget gondolkodtam rajta, megérintette a szívemet, az időnként feltűnő romantikus és viccesebb pillanatok pedig mosolyra fakasztottak. Igazi érzelmi hullámvasút ez a történet, méghozzá a jobbak közül.

Bővebben a blogomon:
» https://sorok-kozott.hu/2022/06/konyvkritika-erin-watt-…

„Te tanítod az embereknek, hogy bánjanak veled.”

A borító, a fülszöveg és a beleolvasó nagyon megnyert, illetve már többször olvastam az írópárostól, így volt sejtésem mire számíthatok. A mostani tempómhoz képest még egész gyorsan végeztem is vele, nagyon olvastatta magát annak ellenére, hogy néha-néha azért éreztem, hogy nem feltétlenül a korosztályomnak szól a könyv.

„Ne arra koncentrálj, amit nem tehetsz meg, hanem arra, amit igen.”

Az egész könyv egy hullámvasút volt, hol dühös voltam, hol sajnáltam a szereplőket, sokszor megszakadt értük a szívem, de a boldog pillanatok sem maradtak el.

„Fogalmam sincs róla, hogy mi történik velem. Annyira össze vagyok zavarodva. Mindenféle értelemben. Nem tudom, merre tartok. Nincs semmi célom. Nincs semmi szenvedélyem.”

Teljesen bele tudtam magam élni Beth helyzetébe, – tiniként mindenkinek voltak/van(nak) ilyen időszaka(i) – és egyetértettem vele, amikor túlzásnak vélte amit a szülei műveltek. (Bár Beth tény és való túl messzire ment egy ponton, de akkor is igazságtalannak véltem néhány dolgot.) Őket is megértem, hiszen az egyetlen megmaradt lányukat védték, de ugye minél jobban tiltanak valamit, az ember csak azért is, lázadásból meg akarja tenni, pláne, ha egy tiniről van szó.
Azzal nem teljesen értettem egyet, hogy Beth hisztizett volna. Amikor a szülei a folyamatos korlátozással kikészítették ez is volt a dologban, de a visszafolytott érzelmei kiatt keltett ilyen érzést az emberekben, emiatt tituálták érzéketlennek, pedig ő csak így dolgozta fel a gyászt.
Chase mögött nehéz múlt állt, együtt tudtam vele érezni, de a legjobban azt értékeltem benne, hogy nem hárított és tényleg felvállalta a tettei következményét. Scarlett, Macy, Yvonne és Jeff viselkedését sokszor nem tudtam mire vélni, már eleinte kételkedtem bennük, aztán be is jött a megérzésem velük kapcsolatban.

„Céltalanná váltam. Vagy az is lehet, hogy már egy jó ideje céltalan voltam, csupán ma ismertem fel ezt a tényt. Annyira lefoglalt mások hibáztatása a saját boldogtalanságom miatt, hogy saját magammal nem is foglalkoztam.”

Ha szeretted a Royal fiúk sorozatot, vagy a When it's real-t, egy próbát mindenképpen megér.^^

Teljesen mást kaptam, mint amire számítottam, viszont ezt teljesen pozitív értelemben mondom. Egyszerűen másra számítottam. Azt hittem, hogy ez is egy kis vidám, könnyed sztori lesz, mint ahogy azt már megszokhattuk Erin Watt-tól. :))
Ettől függetlenül szuper könyv volt, faltam az oldalak. A történet vezetése, a karakterek megformázása és ezzel együtt a jellemfejlődésük is jól kidolgozott, teljesen átjöttek az érzelmeik és úgy minden az egész történettel kapcsolatban. Nem fogom szépítem a dolgot, ez egy igen elcseszett helyzet…. már amibe Beth és Chase került. :// Nem tudom, hogy én másképp csináltam volna e bizonyos dolgokat, és hogy hogy éreztem volna mindazzal kapcsolatban ami történt, hisz nem éltem át ilyet, de még csak hasonlót sem (és nem is szeretnék soh!), viszont szerintem mindenki tettét, cslekedetét meglehetett érteni, ki mit, miért hogyan tett. Bár, azért a szülők viselkedését kicsit túlzottan is soknak véltem egy két alkalommal ,de valamilyen szinten meg is tudtam érteni. Elveszteni valakit, borzasztó dolog…:( :( és akkor még finoman is fejeztem ki magam.
Viszont Beth és Chase kapcsolatának kibontakozása nekem nagyon tetszett, a vége pedig…o.O o.O nem mondom, hogy nem csordult ki egy-két kis könnycsepp…:))

Összegezve tehát, ha egy könnyed történetre számítasz, azt engedd el most rögtön, mert ez nem az a fajta. Viszont olyan sztorit kapsz, ami nem egy mindennapi történtet dolgoz föl, és sok tanulságot hordoz magával a sorok között. ;) :)

Borító: 5/5 egyszerű, de nagyszerű,mint mindig.
Írónő :♥♥♥
Könyv : és ismét egy csodálatos történetét olvashattam, az írnőtől.Erin Watt egy fantasztikus írónő, örülök, hogy olvashatok tőle. Mindig minden egyes könyvével levesz a lábamról és micsoda meglepetéseket okoz.
Ez is egy olyan könyv amit imádok és merem állítani, hogy mindenki imádni fogja, csakis ajánlani tudom. Olyan érzéseket váltott ki belőlem, amitől nem tudtam letenni a könyvet, muszaly volt hajnalig fent lennem és egy egyfolytában elolvasnom.
Egy kis apróság ♥ imádom a címet is, minden napra csak egy kis apróság kell.
Van egy idézet ami a könyvről jutott eszembe, az ágyam felett van felfestve:
…"Azzal a gondolattal ébredj, minden reggel, hogy valami gyönyörű fog történi…"

Nem könnyű megfogalmazni a gondolataimat ezzel a könyvvel kapcsolatban. A szerzőpárosból és a címből kiindulva viszonylag könnyed olvasmányra számítottam, mégis elég velős lett ez a regény. Még a lassú felvezetés sem volt meg, pillanatok alatt belecsöppentünka sűrűjébe. Beth-t nagyon sajnáltam, sajnos a szülei nem vették észre, hogy a viselkedésükkel nem megvédik a lányukat, de őt is el fogják veszíteni. Többször végigfutott az agyamon, hogy valószínű én sem tudtam volna higgadtan reagálni a szülők cselekedeteire. Bár néha Beth is tipikus kamaszként viselkedett, az iskolatársai igazán gyerekesek voltak, ami eléggé idegesítő volt. Én Jeffen elég hamar átláttam, nagy tisztelet miatta a szerzőknek, hogy ezt a szálat spoiler is bele tudták vinni az amúgyis érzékeny témába. A regény legérettebben viselkedő karaktere Chase volt, vele tudtam leginkább azonosulni. Nagyon tetszett a kapcsolatuk alakulása Chase-sel, a vége pedig aawww spoiler. Nagyon tetszett a regény tetőpontja, szerintem tökéletes volt belevágni Beth apja szemébe ezt a szituációt. Az egyetlennegatívum a szememben, hogy szerintem nem volt meg a fokozatosság a jellemfejlődésben, a szerződéssel minden elkezdett pozitív irányba fordulni spoiler. Szerintem nagyon sok lehetőség van még ebben a történetben, simén el tudnám képzelni a folytatást. Hogyan alakul Beth és Chase kapcsolata? Hogy tudják magukat elfogadtatni a szülőkkel? Bekavar-e még nekik Jeff a jövőben spoiler? Kedves Erin! Írjátok már meg ezt egy igazi nagy „happy end”-re légyszi!

Ennyi rettenetesen irritáló karaktert egy könyvben nehezen emésztek meg

Régóta nagy kedvencem Erin Watt szerzőpáros, engem is megvettek kilóra a Royal fiúk történeteivel. Azóta az Igazán szerelem is kedvencem lett, és izgatottan vártam a következő regényüket fordításban is.
Beth egy olyan tinédzser, aki a szokásosnál is jobban lázad, hiszen szülei szó szerint kalitkába zárják – sokszor túlzásokba esve. Ennek Beth nővérének halála az indoka, aki életét vesztette egy gázolás során. Egy buliban összeakad egy sráccal, akiről másnap kiderült, hogy mindenki tudja mit tett, Beth kivételével. Amikor fény derül Chase titkára, minden a feje tetejére áll – csak ahogy egy Erin Watt regényben megszokhattuk!
Nem pont úgy végződött a történet, ahogy én számítottam rá. A végére beleraktak az írók egy olyan csavart, ami meglepett, annak ellenére, hogy voltak előjelei a végkimenetelnek. Viszont tetszett, hogy nem lett úgymond kerek lezárása a történetnek, hanem nyitva hagytak kiskaput az olvasók számára. Minden esetre én szurkoltam a két főszereplőnek, hiszen érezhető volt, hogy Chase több annál, mint amit mutatott. Tetszett, hogy a lány bármilyen lázadása során valahogy a fiúhoz talált, vagy Chase talált ő rá. Mindketten tudták, hogy nem helyes, amilyen érzések járnak bennük spoiler így teljesen érthető volt ez a macska-egész játék a két szereplő közt.
Ugyan javában más, mint a Royal fiúk széria, de nekem ez a könyve is tetszett az íróknak. Elgondolkoztató történet ez a családi kapcsolatról, és egy-egy tett következményéről, hogy az miként változtathatja meg az ember életét.

Bővebben: http://avalosagontul.blogspot.com/2022/07/ertekeles-eri…

Erin Watt megint lenyűgözött. Sosem okoz csalódást. Most is egy olyan könyvet hozott az olvasóinak, amit mindenki imádni fog. Ami érzéseket vált ki, ami a fellegekbe majd a mélybe lök. Rettentően jól bánik a szavakkal és hiába látsz meg valamit sosem lehetsz benne biztos, hogy jól gondoltad-e, ha pedig mégis olyan szépen hozza eléd az információt, hogy egyáltalán nem okoz csalódást. Ahogy a cím is mondja minden napra elég egy kis apróság, hogy lásd a nap értelmét. Bármilyen rossz is a helyzet, gondolj arra az egy dologra, amiért van elég erőd végig csinálni. Ami pedig közös benne és Bethben, hogy mindketten könnyen elsírjuk magunkat. :D

Érdekes könyv volt, több szempontból is. Egyrészt, mert fog egy nagyon valószerűtlen helyzetet, amit nagyon aprólékosan elemez. Áradnak az érzelmek, és megfoghatóak is, csak nekem ez most így sok volt. Az egész könyv a szorongásról szól és a bűntudatról. És nagyon sokáig nincs benne feloldás, nincs benne semmi pozitív érzelem, ezért nem tudtam igazán élvezni. Nem hagytam, hogy magával ragadjon, mert éreztem, hogy az nekem nem lenne kellemes, ezért inkább távol tartottam magamtól, amit viszont sajnálok. Másrészről van benne egy csomó fontos tanulság, ezért nem érzem helyesnek lepontozni, amiatt, hogy nem tudtam maradéktalanul elmerülni benne. A fiataloknak nagyon jó lecke, hogy ha felnőttként viselkednek, velük is úgy fognak bánni, illetve, hogy ha úgy érzed, hogy rossz napod van, emelj ki egy apróságot, és arra koncentrálj. Erős Tíz apró lélegzet flashbackem volt, nem volt nehéz kitalálni, hogy kicsoda Chase, bár nem is akarják eltitkolni az írók, csak Beth kicsit nehezen jön rá. És bár nagyon kevés a pozitív érzés a könyvben, a vége nekem kifejezetten tetszett spoiler A szereplők egyébként szimpatikusak, Beth a kitartásával, Chase pedig azzal, hogy emelt fővel jár, mégha magának nem is tud megbocsátani. Kicsit több kémia azért lehetett volna közöttük, talán az hiányzott igazán. De egynek mindenképpen jó volt, még mindig kedvelem Elle Kennedy-t.