Éjszakai ​cirkusz 88% 1014 csillagozás

Úr Isten! Ez…ez…ez…
Na jó, mély levegő.
Szóval:
Kézbevettem, és elcsodálkoztam azon, milyen szépen, és igényesen kivitelezett könyv. Forgattam, nézegettem, alaposan meg is szaglásztam (mert az új könyvek illatánál nincs is jobb), aztán olvasni kezdtem. És úgy maradtam.
Azt mondták, ez a könyv magába szippant, de azt nem hittem volna, hogy ennyire. A világ, a fogalmazás, a történet felépítése…
Az elején még nem is igazán néztem az évszámokat, mert nem gondoltam volna, hogy ekkora jelentőségük van. Aztán úgy a negyedik-ötödik fejezet táján jöttem rá, hogy nem csak olvasni kéne, mint kisborjú, hanem tán nézni, hogy az aktuális fejezet mikor is játszódik.
A történet sok-sok évet ölel fel, és két szálon fut, míg végül ezek a szálak összefutnak, és kialakul egy olyan végkifejlet, ami…
Marco és Celia csak a kezdet. A történet velük indul, de nem velük ér véget, bár bevallom, azokat a részeket olvastam legszívesebben, ahol ők ketten voltak a fókuszban. Azok a jelenetek… borzongtam, miközben olvastam, szinte éreztem, ahogy pattognak a szikrák, aztán a lángok magasra csapnak köztük. Fantasztikus élmény volt.
Ebben a történetben minden karakternek fontos szerepe volt, mind-mind hozzátettek, illetve elvettek belőle, a Cirkusz pedig… A Cirkusz él, lélegzik – benne voltam, tanúsíthatom.
Fogalmam sincs, hogyan találta ezt ki Erin, de annyi biztos, hogy sikerült olyan élettel, csodákkal, és varázslatokkal teli könyvet alkotnia, amelyet egyszerűen nem akartam kiengedni a kezemből.
A magyar kiadás pedig valami csoda, a fordító munkája előtt pedig le az összes kalappal. Maga a könyv is olyan, mint a Cirkusz – sok-sok apró részleten múlik, hogy végül milyen is lesz, és eléri-e azt a hatást, amit ki akar váltani.
Nálam elérte.
A kedvenc könyvem lett! :)

„A cirkusz váratlanul érkezik.”

A könyv külseje az első, ami az olvasót elvarázsolja. A borító tökéletesen előrevetíti a könyv hangulatát, a fekete lapszélek pedig a benne rejlő titokzatosságot ígérik meg.
Különlegessége, hogy az egész jelen időben íródik, így mintha részesei lennénk pillanatról pillanatra a történetnek.

Már az első oldalon átvarázsolja az olvasót egy olyan világba, amilyet korábban el sem tudott képzelni. Egy szálon az a kor tárul fel, melyben játszódik (századforduló), a másikon pedig kortól, nemzettől, talán ettől az egész világtól elszakadva a cirkusz kerül bemutatásra. Ez valójában több formában történik: a történet fonalát követve is megismerhetjük, de közben mi magunk is beléphetünk, és sorra járhatjuk a sátrakat.

Celia egy talpraesett, határozott, magabiztos, közben bájos, önzetlen személyiség. Marco sem szenved önbizalomból hiányt, de talán nem a legönzetlenebb, bár a szerelméért valóban mindent feláldozna. Isobel története egyszerre tiszteletre méltó, de szánni való is.
Az ikrek és Bailey szála is érdekes, együtt a cirkusz és nézőik kapcsolatának szimbólumai.
Számtalan karakter tartogat meglepetéseket, nagyszerű vagy éppen megrázó fordulatokat. Nélkülözhetetlenek, mind hatással vannak a cirkuszra, és az is rájuk.

Minden esemény a párbaj miatt történik, egy ősi mágia befolyásol mindent és mindenkit. A cirkusz is ennek eredménye, amely életre kel a lapokon, hiszen a két mágus saját testéből és lelkéből teremti meg, majd táplálja.

Maga a könyv éppoly összetett és bonyolult, mint a benne rejlő titokzatos mágia.
Varázslatos!

Nagyon vegyesek az érzéseim ezzel a könyvvel kapcsolatban.
Az első fele tetszett, de a közepétől annyira elkezdtem unni, hogy alig vártam már a végét. :(
Az én ízlésemnek túl volt írva. Minden olyan körülményes és túlzó volt. Rövidebb oldalszámban is meg lehetett volna írni, vagy akár két kötetben is. Nekem így sok volt. Hosszú, tömény és végeláthatatlan.
Celia nagyon szimpatikus volt, de Marcót nem igazán tudtam megkedvelni. Sokszor nem hittem el, hogy ők ketten tényleg szeretik egymást.
Az biztos, hogy a történet egyedi, a világfelépítés és az alapötlet remek, a cirkusznak pedig muszáj lenne valahol léteznie. Csodálatos és káprázatos. Azonnal kedvet kaptam a cirkuszos sztorikhoz és a szabad, világlátott élethez.
Örülök, hogy adtam neki egy esélyt és mindent összevetve nem volt rossz, de az biztos, hogy képtelen lennék bármikor is újraolvasni és ez nálam negatív dolgot jelent.
Többet vártam tőle. :(

A fülszöveget olvasva kicsit másra számítottam, nem ennyire misztikusra. Különleges könyv volt, érdekes és elgondolkodtató. Sajnáltam a főhőseinket, ahogy Prospero és Alexander játszottak az életükkel. Drukkoltam végig, hogy jól süljön el az egész kísérlet. Bár rajta van a YA címke, de ez nem igazán ifjúsági, hasonlóan Neil Gaiman könyveihez. Egyértelműen tetszett.

Ez a könyv valahogy régóta ott volt a látóterem perifériáján, mégsem került a kezembe. Most viszont kölcsön kaptam valakitől, akit nemrég ismertem meg, hogy ez az egyik kedvenc könyve. Miközben olvastam, rájöttem valami fontosra, hogy amikor valaki kedvenc könyvét olvassuk, belepillanthatunk a másik lelkébe. Megláthatjuk a csodát, amit általában nem szoktunk, magunkban pedig főleg nem. Jó lenne, ha mindannyian megláthatnánk ezt egymásban.
A könyv amúgy varázslatosan van megírva, és a történet is megható volt, a múlt évszázad fordulóján játszódva, ahol a mágia és a technika még egybefonódhatott (volna?). A szereplők háromdimenziósak, valóban éltek, a cirkusz pedig most is utazik valahol. Jó lenne egyszer rátalálni és belépni. :)

„A cirkusz váratlanul érkezik „

Nem szeretem a helyi utazó társulatot, előre kiplakátozzák, kiabáló kocsiból hirdetik, és semmi földöntúli nincs benne. Fehér műanyag szék a zsöllye, helyi vajda foglalt helye ( többieknek marad a fapad, és az otthonról hozott párna), rengeteg éhes „ művész” akik mindet megtesznek, hogy az utolsó elkölthető fillérjeidet is kiszedje, egy ezres a pónilovaglás, ötszáz a tombola…. kiábrándító főleg gyerekkel aki fél a bohóctól és fintorog a vadállatok szagától.( ropogós perecet szeretnék és trapézt artistákkal)
Nem voltam cirkuszban ezer éve, gyerekként imádtam illúziót, ami nálam ott kezdődik, ha nem érdekel hogyan, hanem tátott szájjal tudok ámulni rajta.
Láttam ilyen a TV-ben. egy-két szám erejéig amit egy bűvész versenyről tudósított vagy az artistákat a Cirque du Soleil előadásában.
Most megkaptam képzeletben, bizony bevallom réveur lettem a javából.
Színek, formák, ízek és illatok keringtek a fejemben, miközben olvastam a könyvet.
Régen nem merültem bele annyira egy mesébe, hogy fizikailag éreztem a fahájas-alma izét és láttam Celia csodás színváltó ruháját és elgondolkoztam hogyan is lehetne mézes-szegfűszeges krémet készíteni.
Sokkal többet adott a körítés mint a történet maga, a jégvirágok a kedvenceim.
Igazi illúzió, mágia és fantázia próba.
Nagyon várom a fimet, bár szerintem a felét se fogja visszaadni annak a kavalkádnak amit ez a mese a fejembe belevarázsolt.
Illékony és csodálatos. Köszönet a fordítónak, nagyon nehéz lehetett ezt a hangulatot létrehozni. ( végig azt hittem francia a szerző )

Szerettem. Újra élhettem benne a gyerekkorom. Jól visszaadja a cirkuszok hangulatát, hogy valójában milyen jó lehet cirkuszban dolgozni. Az olvasás közben azt kívántam, bár én is részese lehetnék ennek a csodás dolognak.
A szereplőket kedveltem. Némelyik rejtélyes volt, szerettem róluk egyre többet megtudni. Maga a párbaj érdekelt ugyan, pedig már az elejétől tudtam, hogy egy vége lehet. Szerencsére jól megoldották. :)
Celia és Marco aranyosak voltak együtt. Imádtam, ahogy egymás kedvéért varázsolnak. Csodás dolgokat készítettek.
Az egyetlen gondom, hogy a végét elkapkodottnak éreztem egy cseppet.
És ez a borító…*--*

Huhhha *-*
Szerintem életem egyik legjobb könyve.
Romantikus,de mégse(vagyis mégis)
Fantasy ,de mégse
Szolid ,de mégse
Káprázatos
Kedvenc
Az hogy elkezdtem olvasni a véletlen műve :D de inkűbb ezt nem ecsetelném,hosszú történet :D a lényeg az hogy régóta szemezgettem már vele és mire rászánom magam hogy elovassam és nem tudom abbahagyni és elolvasom arra dobbenek rá ,hogy egy tökfilkó vagyok ,hogy hogy tudtam ezt eddig csűrni-csavarni ,elhúzni.
A szereplők,tökéletesek,és mindegyikük,kivételnélkül,a legkisebb szerepet maguknak tudó szereplők is hozzáraktak valamit ahhoz hogy ez a könyv egy felejthetetlen élmény legyen számomra.De ha egyszer mégiscsak megfakulnaának az emlékeim az Éjszakai cirkuszt illetően,tudom hogy bármikor elővehetem és elmerülhetek újra a csodákkal,varázslattal,ármánnyal és persze szerelemmel telitett világban,mely újra tudom majd tárt karokkal fogad :D
Hát mi mást mondhatnék még,esetleg annyit ,hogy a „A a cirkusz váratlanul érkezik.” és hozzám megérkezett,célbatalált a leggyengébb testrészembe,a szívembe és mostmár ott le is telepszik :D
Ha bárki olvassa a véleményemet,amit kétlek,de ha mégis,mindenkinek szeretném üzenni hogy ne féljék elkezdeni,nem bánják meg és ne féljenek,több lesz mint egy egyszer olvasott könyv,a végére,mindennek a végére több lesz mint egy könyv,egy egész világ lesz.

Egy cirkusz mindennapi csodái közé bújva két valódi mágus vívja párbaját. Nem tudják, mi célból, mint ahogy azt sem, mi lesz a győztes jutalma – a harcot ugyanis még mestereik kezdték, jóval az ő születésük előtt. Azt sem tudják, hogy a viadal számos ember életét fogja alapjaiban megváltoztatni.
Erre a keretre Morgenstern egy valódi felnőttmesét húzott fel, ami engem úgy tudott beszippantani, hogy a cirkusz, mint téma egy cseppet sem érdekelt. Érdekelt ellenben az álom, varázslat és valóság egymásba olvadása, és érdekelt maga a párviadal, ami hol összecsapása volt két eltérő misztikus világnézetnek, hol pedig ezek szintézisévé alakult. (Ezen a ponton kimondottan ártalmasnak találom, hogy a regényre néhol ifjúságiként is hivatkoznak, ugyanis a párbaj értelmét átlátni, a két mester mozgatórugóit megérteni egyáltalán nem könnyű.) A könyv nem romantikus, nem YA és nem is mágikus realizmus, de bátran nyúl mindhárom irányzat eszköztárához, ha arra van szükség. Remek húzás volt például, ahogy a cirkuszt kiemelte az idő folyásából: a különböző idősíkok ugyanis egymást keresztezik, és ha az olvasó nem figyeli a dátumokat, egyes részeket akár más sorrendben is értelmesen összerakhat.
Az értékelések egy részét átfutva szinte az a benyomásom, hogy ezt a könyvet egyedül én olvastam cselekmény-központú regénynek. Pedig – a hangulat nagyszerűségét egy pillanatig sem tagadva – állítom, hogy a történet itt is ugyanolyan fontos, mint bármelyik másik (egyszerűbb és hagyományosabb) mesében. Minél kevésbé tűnik értelmesnek, annál fontosabb.

Ennyi pozitívum után jöjjön a szokásos falra hányt borsó: csúnyán elgurult a gyógyszere annak, aki ezt a könyvet nyomdára előkészítette. Alig 400 oldal, de olyan súlyos, mintha kétszer annyi lenne, olyan vastag papírra nyomtatva, amiből Japánban pagodákat szoktak építeni. Pedig egy könyv nem akkor lesz szép, ha nagy!

Amikor az idegennyelvű könyvesboltban rábukkantam az Éjszakai cirkusz egy német példányára, tudtam, ezt a lehetőséget nem hagyhatom ki. Olyan érzés volt, mint titkos, különleges kincsre lelni, amit mintha egyenesen nekem szánva rejtettek volna el. Boldogságomra a beltartalom is utat talált a szívemhez, az általam kedvelt helyszíne mellett komolyságának és kidolgozottságának köszönhetően is.
Meglehet, az Éjszakai cirkusz nem olyan regény, amely mindvégig pörög, és oldalanként várhatóak újabb fordulatok, ám sorait olyan finoman adagolt feszültségteljesség járja át, amitől egy bekezdésnyire sem válik unalmassá. Rögvest a legelején beszippantott a ködös viktoriánus atmoszféra, és élvezettel követtem a főhősök gyerekkorában kezdődő képzését, kapcsolatukat mestereikkel, akik egyben, vér szerinti vagy sem, mindkettejük életében apafigurát is jelentenek. A két idősebb bűvész rivalizálása A tökéletes trükkre emlékeztetett, és ahogy abban a zseniális filmben, itt is fokozatosan fordult a szimpátiám a kedvesebbnek hitt könyörtelen egyiküktől a rideg, de nem rosszindulatú másikuk felé. A párosuk múltjában nem bántam volna, ha alaposabban elmélyedhetek, enélkül kissé légből kapottnak hatott a nagy ellenségeskedésük. A két mágustanonc szerelme viszont kétségkívül a regény legerőteljesebb alkotóeleme. A lassú építkezés pedig egy döbbenetes erővel berobbanó végkifejletet készít elő, ahol csak kapkodtam a fejem, hogy most tényleg az történik bizonyos karakterekkel, ami, és végül az egyik legszokatlanabb, egyben legszebb befejezésben csúcsosodik ki, amivel valaha találkoztam.

https://suntuske.wordpress.com/2020/09/24/varazslatos-v…