Éjszakai ​cirkusz 89% 821 csillagozás

Úr Isten! Ez…ez…ez…
Na jó, mély levegő.
Szóval:
Kézbevettem, és elcsodálkoztam azon, milyen szépen, és igényesen kivitelezett könyv. Forgattam, nézegettem, alaposan meg is szaglásztam (mert az új könyvek illatánál nincs is jobb), aztán olvasni kezdtem. És úgy maradtam.
Azt mondták, ez a könyv magába szippant, de azt nem hittem volna, hogy ennyire. A világ, a fogalmazás, a történet felépítése…
Az elején még nem is igazán néztem az évszámokat, mert nem gondoltam volna, hogy ekkora jelentőségük van. Aztán úgy a negyedik-ötödik fejezet táján jöttem rá, hogy nem csak olvasni kéne, mint kisborjú, hanem tán nézni, hogy az aktuális fejezet mikor is játszódik.
A történet sok-sok évet ölel fel, és két szálon fut, míg végül ezek a szálak összefutnak, és kialakul egy olyan végkifejlet, ami…
Marco és Celia csak a kezdet. A történet velük indul, de nem velük ér véget, bár bevallom, azokat a részeket olvastam legszívesebben, ahol ők ketten voltak a fókuszban. Azok a jelenetek… borzongtam, miközben olvastam, szinte éreztem, ahogy pattognak a szikrák, aztán a lángok magasra csapnak köztük. Fantasztikus élmény volt.
Ebben a történetben minden karakternek fontos szerepe volt, mind-mind hozzátettek, illetve elvettek belőle, a Cirkusz pedig… A Cirkusz él, lélegzik – benne voltam, tanúsíthatom.
Fogalmam sincs, hogyan találta ezt ki Erin, de annyi biztos, hogy sikerült olyan élettel, csodákkal, és varázslatokkal teli könyvet alkotnia, amelyet egyszerűen nem akartam kiengedni a kezemből.
A magyar kiadás pedig valami csoda, a fordító munkája előtt pedig le az összes kalappal. Maga a könyv is olyan, mint a Cirkusz – sok-sok apró részleten múlik, hogy végül milyen is lesz, és eléri-e azt a hatást, amit ki akar váltani.
Nálam elérte.
A kedvenc könyvem lett! :)

Nagyon vegyesek az érzéseim ezzel a könyvvel kapcsolatban.
Az első fele tetszett, de a közepétől annyira elkezdtem unni, hogy alig vártam már a végét. :(
Az én ízlésemnek túl volt írva. Minden olyan körülményes és túlzó volt. Rövidebb oldalszámban is meg lehetett volna írni, vagy akár két kötetben is. Nekem így sok volt. Hosszú, tömény és végeláthatatlan.
Celia nagyon szimpatikus volt, de Marcót nem igazán tudtam megkedvelni. Sokszor nem hittem el, hogy ők ketten tényleg szeretik egymást.
Az biztos, hogy a történet egyedi, a világfelépítés és az alapötlet remek, a cirkusznak pedig muszáj lenne valahol léteznie. Csodálatos és káprázatos. Azonnal kedvet kaptam a cirkuszos sztorikhoz és a szabad, világlátott élethez.
Örülök, hogy adtam neki egy esélyt és mindent összevetve nem volt rossz, de az biztos, hogy képtelen lennék bármikor is újraolvasni és ez nálam negatív dolgot jelent.
Többet vártam tőle. :(

A fülszöveget olvasva kicsit másra számítottam, nem ennyire misztikusra. Különleges könyv volt, érdekes és elgondolkodtató. Sajnáltam a főhőseinket, ahogy Prospero és Alexander játszottak az életükkel. Drukkoltam végig, hogy jól süljön el az egész kísérlet. Bár rajta van a YA címke, de ez nem igazán ifjúsági, hasonlóan Neil Gaiman könyveihez. Egyértelműen tetszett.

Huhhha *-*
Szerintem életem egyik legjobb könyve.
Romantikus,de mégse(vagyis mégis)
Fantasy ,de mégse
Szolid ,de mégse
Káprázatos
Kedvenc
Az hogy elkezdtem olvasni a véletlen műve :D de inkűbb ezt nem ecsetelném,hosszú történet :D a lényeg az hogy régóta szemezgettem már vele és mire rászánom magam hogy elovassam és nem tudom abbahagyni és elolvasom arra dobbenek rá ,hogy egy tökfilkó vagyok ,hogy hogy tudtam ezt eddig csűrni-csavarni ,elhúzni.
A szereplők,tökéletesek,és mindegyikük,kivételnélkül,a legkisebb szerepet maguknak tudó szereplők is hozzáraktak valamit ahhoz hogy ez a könyv egy felejthetetlen élmény legyen számomra.De ha egyszer mégiscsak megfakulnaának az emlékeim az Éjszakai cirkuszt illetően,tudom hogy bármikor elővehetem és elmerülhetek újra a csodákkal,varázslattal,ármánnyal és persze szerelemmel telitett világban,mely újra tudom majd tárt karokkal fogad :D
Hát mi mást mondhatnék még,esetleg annyit ,hogy a „A a cirkusz váratlanul érkezik.” és hozzám megérkezett,célbatalált a leggyengébb testrészembe,a szívembe és mostmár ott le is telepszik :D
Ha bárki olvassa a véleményemet,amit kétlek,de ha mégis,mindenkinek szeretném üzenni hogy ne féljék elkezdeni,nem bánják meg és ne féljenek,több lesz mint egy egyszer olvasott könyv,a végére,mindennek a végére több lesz mint egy könyv,egy egész világ lesz.

„A cirkusz váratlanul érkezik „

Nem szeretem a helyi utazó társulatot, előre kiplakátozzák, kiabáló kocsiból hirdetik, és semmi földöntúli nincs benne. Fehér műanyag szék a zsöllye, helyi vajda foglalt helye ( többieknek marad a fapad, és az otthonról hozott párna), rengeteg éhes „ művész” akik mindet megtesznek, hogy az utolsó elkölthető fillérjeidet is kiszedje, egy ezres a pónilovaglás, ötszáz a tombola…. kiábrándító főleg gyerekkel aki fél a bohóctól és fintorog a vadállatok szagától.( ropogós perecet szeretnék és trapézt artistákkal)
Nem voltam cirkuszban ezer éve, gyerekként imádtam illúziót, ami nálam ott kezdődik, ha nem érdekel hogyan, hanem tátott szájjal tudok ámulni rajta.
Láttam ilyen a TV-ben. egy-két szám erejéig amit egy bűvész versenyről tudósított vagy az artistákat a Cirque du Soleil előadásában.
Most megkaptam képzeletben, bizony bevallom réveur lettem a javából.
Színek, formák, ízek és illatok keringtek a fejemben, miközben olvastam a könyvet.
Régen nem merültem bele annyira egy mesébe, hogy fizikailag éreztem a fahájas-alma izét és láttam Celia csodás színváltó ruháját és elgondolkoztam hogyan is lehetne mézes-szegfűszeges krémet készíteni.
Sokkal többet adott a körítés mint a történet maga, a jégvirágok a kedvenceim.
Igazi illúzió, mágia és fantázia próba.
Nagyon várom a fimet, bár szerintem a felét se fogja visszaadni annak a kavalkádnak amit ez a mese a fejembe belevarázsolt.
Illékony és csodálatos. Köszönet a fordítónak, nagyon nehéz lehetett ezt a hangulatot létrehozni. ( végig azt hittem francia a szerző )

Egy cirkusz mindennapi csodái közé bújva két valódi mágus vívja párbaját. Nem tudják, mi célból, mint ahogy azt sem, mi lesz a győztes jutalma – a harcot ugyanis még mestereik kezdték, jóval az ő születésük előtt. Azt sem tudják, hogy a viadal számos ember életét fogja alapjaiban megváltoztatni.
Erre a keretre Morgenstern egy valódi felnőttmesét húzott fel, ami engem úgy tudott beszippantani, hogy a cirkusz, mint téma egy cseppet sem érdekelt. Érdekelt ellenben az álom, varázslat és valóság egymásba olvadása, és érdekelt maga a párviadal, ami hol összecsapása volt két eltérő misztikus világnézetnek, hol pedig ezek szintézisévé alakult. (Ezen a ponton kimondottan ártalmasnak találom, hogy a regényre néhol ifjúságiként is hivatkoznak, ugyanis a párbaj értelmét átlátni, a két mester mozgatórugóit megérteni egyáltalán nem könnyű.) A könyv nem romantikus, nem YA és nem is mágikus realizmus, de bátran nyúl mindhárom irányzat eszköztárához, ha arra van szükség. Remek húzás volt például, ahogy a cirkuszt kiemelte az idő folyásából: a különböző idősíkok ugyanis egymást keresztezik, és ha az olvasó nem figyeli a dátumokat, egyes részeket akár más sorrendben is értelmesen összerakhat.
Az értékelések egy részét átfutva szinte az a benyomásom, hogy ezt a könyvet egyedül én olvastam cselekmény-központú regénynek. Pedig – a hangulat nagyszerűségét egy pillanatig sem tagadva – állítom, hogy a történet itt is ugyanolyan fontos, mint bármelyik másik (egyszerűbb és hagyományosabb) mesében. Minél kevésbé tűnik értelmesnek, annál fontosabb.

Ennyi pozitívum után jöjjön a szokásos falra hányt borsó: csúnyán elgurult a gyógyszere annak, aki ezt a könyvet nyomdára előkészítette. Alig 400 oldal, de olyan súlyos, mintha kétszer annyi lenne, olyan vastag papírra nyomtatva, amiből Japánban pagodákat szoktak építeni. Pedig egy könyv nem akkor lesz szép, ha nagy!

Általában nagyon szeretem az ilyen témájú könyveket, de ezt a történetet bármennyire is akartam szeretni nem sikerült.
Amikor elolvastam a fülszöveget úgy éreztem, ezt a könyvet nekem találták ki. Van benne versengés, romantika és cirkusz, gondoltam ezt a könyvet nem lehet nem szeretni.
Amikor megláttam a könyvtárban a könyvet nagyon megörültem neki. A könyv borítója nagyon szép, és nagyon tetszik az is hogy feketék a lapok.
A történet már kevésbé jó. Az eleje egész érdekesen indul, de aztán egyre több szereplőt és szemszöget ismerhetümk meg, amik számomra igencsak megkavarták a dolgokat. Néha egyes oldalakat újra kellett olvasnom, mert nem tudtam mit olvasok.
Ami tetszett az a cirkusz leírása volt.
A szereplők közül az ikreket szerettem meg a legjobban, az ő részeik voltak a kedvenc fejezeteim a könyvben.
Lehet nem volt megfelelő a hangulatom a köynvhez, de ez nekem most nem tetszett. Nem valaszínű, hogy valamikor is újra fogom olvasni.

Végre befejeztem!!
Nem,nem azért írom,mert rossz lett volna. Hanem,mert sokáig tartott az olvasása. (Közben jöttek az új könyvek,aztán persze ez háttérbe szorult.)
Először is bámulatos a borítója. Imádtam ahogy fel van építve a történet. Ahogy létrejön ez a különleges cirkusz.
bárcsak a való életben is lenne egy ilyen
A szereplők egytől egyig különlegesek és szerethetők.
A történet több éven keresztül játszódik. (Néha számoltam magamban,hogy most mennyi idősek is Marko és Celia) Igaz minden velük kezdődik de a végére egy igazán csodás csapat jön létre. :)
Néhol bevallom voltak elnyújtott részek és volt ahol untam,de mégis annyira más ez a könyv az eddigieknél,hogy 5*-nál kevesebbet meg sem érdemel.
Miközben olvastam a cirkuszról volt,hogy becsuktam a szemem és elképzeltem milyen lenne körbe járni. (Nekem is a téli kert sátor lenne a kedvencem. )
Kedvenc lett ez a különleges történetet. :))

Cirkusz. Kinek mi jut az eszébe róla? Nekem: a gyerekkor, bohócok, dobpergés és reflektorok, artisták, lovacskák, kutyusok, és hát persze, hogy a tigris és oroszlán idomár bátorsága. Gyerekkoromban én is szerettem cirkuszba járni, de őszintén bevallom, felnőttként már nem vonz ez a műfaj. De azt tudom, hogy a cirkusz hálás téma, mivel folyamatosan lóg a levegőben a balszerencse lehetősége is. Bele van kódolva a műfajba, ezért nézzük szorongva, ezért (is) járunk cirkuszba. És ezért készül ennyi könyv, ami cirkusszal kapcsolatos, mert romantikus témát és környezetet biztosít. És a történetek harsogó felszíne mögött nem csak a professzionalizmust és a kőkemény lemondást találunk, hanem rivalizálást is, hiszen hosszú távon csak annak van esélye, akik valami olyasmit tud, amit az adott területen – legyen szó nevettetésről, akrobatikáról vagy éppen (jelesül) „varázslatról,” amit más nem. És valahol tán ez a cirkusz lényege: a mágia az elkápráztatás. Morgenstern leírásai rendkívül tetszetősök, és minden épp annyira és épp ott gyomorszorító, érzelmes, kedves, nyomasztó vagy vidám ahol és amennyire kell egy ilyen típusú könyvben. A szerelem építő és romboló ereje is mesébe illően rajzolódik ki a regényben, de akad csalódás és szomorúság is bőven. Ugyanakkor rávilágít arra is, hogy ezek a főszereplők bármilyen sok időt töltenek is egymással, bármennyire is egy csapatot alkotnak, a lelkük mélyén valamennyien egy kicsit magányosak is. Az időben és térben ide-oda ugráló, igazi, szépséges családi fantasy (mesekönyv, de nem igazán tudtam eldönteni, hogy ez most gyerekeknek vagy felnőtteknek szól) történet, amelynek alapjai a valóságban gyökereznek, de varázslatos formában kerülnek tálalásra az ínyenceknek. Létrejöttéhez nemcsak a sziporkázó ötletek, de a kellően izgalmas történet, a szerethető hősök, az átélhető és fantáziadús mese sem hiányzik. Ez újabb bizonyítéka annak, hogy semmi nem pótolhatja a szárnyaló képzelet csodáját és miközben én továbbra is a „zsinórokat kerestem”, ő bizony rendesen elvarázsolt. Jobban elbűvölt volna cirkusza, ha nem akart volna mindent tündérmesévé változtatni. Gyermeklelkű felnőtteknek mindenképpen ajánlom.

Szeretem, ha egy történet bővelkedik fordulatokban. Az ilyen manapság egyre ritkább, sok könyvben a legnagyobb csavart egy látványosan összetört szív vagy egy hattyú-halála-stílusú összeomlás jelenti. Azonban ezek csak látszatra tűnnek nagy dolognak. Az igazi fordulat az, amikor úgy ledöbbensz egy eseménysoron, hogy kiejted a könyvet a kezedből. Hogy beleég a retinádba, napokon át forgatod a fejedben, és csak azon tudsz gondolkodni, miért? Hasonló megtapasztalásra vágytam, amikor a kezembe került ez a csodálatos mű – és itt persze semmi sem fekete-fehér, csak a Le Cirque des Rêves sátrai.

Nagyon érdekes volt a könyv felépítése: Erin Morgenstern a fejezetcímek alá írta a fejezet eseményeinek helyszínét és időpontját. Nem volt nehéz megállapítani, hogy a cselekmény két külön szálon fut, amit eleinte betudtam annak, hogy az írónő egyszerre akarja leírni a cirkusz történetét és magát a cirkuszt. Aztán észrevettem, hogy a két idősík közeledik egymáshoz, és a végén találkozik is! Ezen felül a nagyobb szakaszokat megszakítja néhány második személyes leírás a cirkusz néhány különleges sátráról – igen, úgy írja, mintha te lennél a szemlélő, te lennél ott a helyszínen, te élnéd át a cirkusz egyedülálló élményeit. Egészen páratlan szerkezet, nagyon tetszik! A választékos írói stílussal együtt nagyon magával ragadott.

Teljes értékelés: http://konyvvadaszok.blogspot.hu/2016/05/erin-morgenste…