Csillagtalan ​Tenger 120 csillagozás

Erin Morgenstern: Csillagtalan Tenger

A ​rajongók millióit világszerte meghódító Éjszakai cirkusz szerzője egy titkos föld alatti világban játszódó, kortalan szerelmi történettel tér vissza, melynek a szereplői kalózok, festők, szeretők és hazugok, valamint egy gyönyörű, csillagtalan tenger.

Zachary Ezra Rawlins egy nap rejtélyes könyvet talál az egyetemi könyvtárban. A szerelmes rabokról, kulcsgyűjtőkről és névtelen őrzőkről szóló történetek olvasása során ugyanis felfedez valami furcsát: a lapok egyszer csak a saját gyermekkorát kezdik el leírni hihetetlen pontossággal. Miközben értetlenül áll a megmagyarázhatatlan jelenség előtt, és kétségbeesetten igyekszik rájönni, hogyan örökítették meg az élete történetét, Zachary rábukkan néhány nyomra – egy méhre, egy kulcsra és egy kardra –, amelyek elvezetik egy titkos New York-i klub álarcosbáljába. Nem sokkal később pedig egy régi könyvtárban találja magát, amely mélyen a föld alatt rejtőzik, és igazi csodákat rejt.

Ezen a helyen elveszett városok… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
544 oldal · ISBN: 9789634197430 · Fordította: Bosnyák Edit
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
544 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634197423 · Fordította: Bosnyák Edit

Enciklopédia 33

Szereplők népszerűség szerint

Gertrude Stein · Katrina Hawkins · Zachary Ezra Rawlins · Mirabel


Kedvencelte 21

Most olvassa 19

Várólistára tette 380

Kívánságlistára tette 528

Kölcsönkérné 12


Kiemelt értékelések

mate55 P>!
Erin Morgenstern: Csillagtalan Tenger

Elfáradtam. Mert nem egy egyszerű séta volt ez. Rettenetesen csalódott is vagyok, noha a regény terjedelme és ambíciója vitathatatlan. A lényege egyszerű sztori: egy fiatalemberről szól, aki spoiler meg akarja ismerni a sorsát, de a szálak olyan összetett mozaikképeket alkottak, hogy ezek a „látványtáblák” számomra teljesen elmosódtak majd idővel elvesztek. Noha az elején még tetszett a „mintha játékot játszanánk” – rejtvényekkel, történelemmel és rejtélyekkel – de folyamatosan belefáradtam a karakterfejlesztés nélküli végtelen leírásokba, az elveszett és megtalált történetekbe, a naplók kivonatainak félbeszakított kivonataiba, a földalatti téves irányításokba, az időeltolódásokba. De ez valószínű az én hibám. Meséből mesébe repülünk, mint a méhek (virágról-virágra), de fogalmam sem volt, hogy mi is történik itt tulajdonképpen. Eseménysorozatok, utazások, de miért? Töredezett mesék egy abszurd hamis sorozatban? Egymásba fonódó narratívák sorozata, amelyek szinte „etetik” egymást, majd együtt létrehoznak időnként frusztráló történetet? Mi volt a cél? Tele szimbólumokkal, de ezek a szimbólumok soha nem váltak egyértelművé. Hagyományosan, a fantasy fikció a régi legendák és történetek alapjául szolgálna, ehelyett a regény inkább egy mesterséges mítosznak tűnt. Úgy nézett ki, mint a mitikus szemléltetések panelje: várakozással tekint a valószínűtlen képek bizonyos elfogadására. Nem vitás Morgenstern jól ismeri a meseszövést, a regék kialakulásának körülményeit, ám (szerintem) most eltévedt a „Csillagtalan Tengerben”. Ti Kedves Molyos -„barátaim” ezt a szándékos homályosságot, az álfilozófiai meglátásokat, a végtelen metaforákat, az elfojtott a képzelet romantikáját, akár felemelőnek is találhatjátok, ezért kérem, olvassátok és „nézzétek meg”, mennyi varázslat maradt még a világon. Valószínű „belül sokkal nagyobb”, mint ahogy azt én gondolom.

8 hozzászólás
Mrs_Curran_Lennart P>!
Erin Morgenstern: Csillagtalan Tenger

Ha valaki megkérdezné, hogy miről szól a könyv, rendesen feladná a leckét. Sok-sok történet fut párhuzamosan benne, a szerző hol innen, hol onnan adagol egy kicsit. Az egyik fejezetben a főhősünk, Z kalandjairól olvashatunk, a következő fejezetben pedig egy mese következik. Azt pedig csak a vége felé tudjuk meg, hogy minden történet fontos, és kapcsolódik egymáshoz. Ha addigra az egész össze nem gubancolódott a fejünkben.
A mesélő ( szerző) stílusa viszont beszippantott, mégha legtöbbször úgy éreztem se füle se farka az egésznek. Azért gyerekként én szívesen kinyitottam volna egy mesebeli világra nyíló ajtót, és ez a történet végülis nekünk, álmodozóknak szól.
A címkékhez még a macskát feltétlenül odatenném, mert fontos szereplői voltak a történetnek.
Ami az LMBTQ jelzőt illeti, igazából nem volt sok jelentősége a cselekmény szempontjából.

Niitaa P>!
Erin Morgenstern: Csillagtalan Tenger

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2020/05/erin-morgenster…

"Ahogy Erin Morgenstern sem egy szokványos, tucat író, úgy a Csillagtalan tenger sem veszik el a tömegkönyvek végtelen folyamában. Egy kívül-belül csodálatos regényt tartottam a kezemben, amely ténylegesen megérdemli az éltető szavakat. A szerző egy nagyon különös, szürreális világot alkotott meg, melyben az irodalom kulcsszerepet játszik – a könyvszerető emberek legnagyobb örömére. Nem hiszem, hogy sok író képes lett volna egy ilyen sok réteget tartalmazó regényt megalkotni, pláne egyben tartani. Néhol még olvasóként is nehéz volt a kapott információkat a megfelelő módon bedolgozni, a történetbe beépíteni. Úgy éreztem magam, mintha egy hatalmas, könyvekből alkotott rejtvénybe kerültem volna. Egy labirintusba, amelyből több kivezető út is van, viszont ezek közül mindössze egy minősül helyes megoldásnak és pont emiatt bolyong benne oly sokáig az ember, mivel nem tudja eldönteni, vajon megtalálta-e már ezt, így újra és újra visszafordul, elölről kezdi.
Nagyon élveztem elveszni ebben a furcsa világban. Szerettem a megjelenített aktív és passzív szereplőket egyaránt, a meglepő történetet, a különleges ábrázolási módot. Egyedül a lezárás az, amivel nem vagyok maximálisan megelégedve. A felvezetéshez képest túlságosan elnagyolt és túlidealizált lett. A tetőpont sem volt olyan magas, mint amire számítottam. A váratlan fordulatból adódó érzelmi túltengés teljességgel elmaradt. Hiába vettek a dolgok hirtelen új irányt, ez már nem olyan hévvel történt, mint ami elvárható lett volna. Ugyanakkor ennek ellenére is úgy érzem, hogy egy megismételhetetlen olvasási élménnyel gazdagodhattam e regény által.
Bár a Csillagtalan tenger nem lépett elő a kedvenceim közé, mégis mély, maradandó nyomot hagyott bennem."

Morpheus>!
Erin Morgenstern: Csillagtalan Tenger

Már az előző könyvét is szerettem, és ez is nagyon tetszett, ámbátor másképpen. Mintha ez kiforrottabb, művészibb lenne, és legalább annyira mély, mint ahová a csillagtalan tenger visszahúzódott. Azt hiszem, ideje lenne nekem is kinyitnom azt az ajtót, amelyik a partjára vezet. Csak találjam meg. :) Még akkor is, ha ott se minden fenékig méz. Vagy csak az. :)
Bár a vége felé sejtettem, hogy mi fog történni, sajnos túl jó vagyok abban, hogy kitaláljam. Viszont az a rengeteg ajtó, út, elágazás és történet, ami odáig elvezetett, a kuszaságával, a látszólagos összefüggéstelenségével mégis kialakította azt az ösvényt, amelyen a főszereplőnk bejárja az útjátspoiler. Nemhiába, ő a jósnő fia. :)
Méhre fel! spoiler

1 hozzászólás
Dsheavenofbooks>!
Erin Morgenstern: Csillagtalan Tenger

A Csillagtalan tenger már az első oldalak során elvarázsolt, köszönhetően az egyedi és különleges történetmesélésnek, na meg a rejtélyességnek. Ahogy olvasod ezt a regényt, egyre többet és többet szeretnél tudni. Érdekel, hogy kik is a karakterek, mi közül van egymáshoz, és hogyan fonódnak össze a jelen, a múlt és a jövő, a képzelet és a valóság szálai.
Egy olyan eseményláncolat közepébe csöppensz, amely teljesen magával ragad, és egyszerre csak azon kapod magad, hogy nem tudod lerakni a könyvet.
A történet főszereplője Zachary Ezra Rawlins egy rendkívül szerethető figura, akivel nagyon könnyű azonosulni, csakúgy, mint Mirabellel és Doriannal. A karakterek, a világ, a történet… az egész annyira különleges és egyedi, hogy lehetetlenség nem szeretni.
Izgalmas kalandokban lehet részed az olvasás során, s közben folyamatosan keresed az összefüggéseket, értelmezed, hogy hogyan kapcsolódnak össze a különböző idősíkok, hogy a karakterek múltjában mik is történtek…
Egy könyvmolyoknak írt szerelmes regény, amelyet abszolút meg tudok én is erősíteni. Olvasni vagy olvasni? Ne gondolkozz! Garantálom neked, hogy különleges élményt fog nyújtani, amely hosszú ideig veled is marad

Noro>!
Erin Morgenstern: Csillagtalan Tenger

Képzeljük el, hogy Barnabás megcsodálja a Végtelen Történet borítóját, majd visszateszi a könyvet oda, ahol találta. Felnőve aztán újra kézbe veszi, és látja, hogy egy, de csak egyetlenegy oldal róla szól. És rájön, hogy valami fontos dologról lemaradt, bár fogalma sincs róla, hogy mi lehet az.

A Csillagtalan Tenger nem egészen erről szól, de valami hasonlóról.

Itt is vannak történetek, amelyek önmagukat írják, és amelyekben elmosódik a határ a főhős és az olvasó között, de a Tengerben inkább a különféle mesék egymáshoz fűződő viszonya a lényeges. A központi(?) karakter jelenléte majdhogynem véletlen, és nem igazán meghatározó. Még csak nem is a vele történtek adják a regény igazi keretét, sőt: szerintem ez a könyv arról szól, hogy egy mellékszereplő próbálja összeilleszteni, milyen mese is zajlik éppen körülötte, és mi benne az ő szerepe. Ez pedig ötletnek nagyon érdekes, de ekkora terjedelemben nem működik igazán jól. Bármennyire is izgalmas a mesék töredékeiből felcsipegetni azt, amit én a valódi cselekmény részleteinek gondolok, Zakariás mester bolyongása a kvázi-metaforikus labirintusban egy idő után egész egyszerűen álmosítóvá válik. Ha kiragadnánk egy részletet – gyakorlatilag bárhonnan – az egy remek hangulatú, csodaszép mesetöredék lenne. De amikor már huszadjára csodálkozunk rá a föld alatti folyosók macska nem járta zugaira, akkor minden egyes csillagba rejtett mesetöredék, amire rábukkanunk, valóságos felüdülést jelent. Kvázi menekülnék az ilyen eszképizmusból. Ami egyébként zseniális, posztmodern bölcsész-poén a maga módján, de huszadszorra már kevésbé élvezetes.

Kiváló ötlet veszett el ebben a regényben, de a végtelen szövegtengerben sajnos nagyon nehéz rátalálni.

Kkatja P>!
Erin Morgenstern: Csillagtalan Tenger

Én is a borítóba szerettem bele elsőként, ezért le is vettem gyorsan, hogy ne sérüljön olvasáskor, most került vissza a helyére és a lelkemben is bezáródott egy kis ajtó, ami mögé elrejtettem ezt a történetfolyamot.
Remek írás, de túlcsordul benne szinte minden, sokszor éreztem, hogy most pihennem kell, valami mást olvasva, aztán erőt gyűjtve újra fejest ugrottam a szimbólumok világába.
Szövevényesen mágikus történet, de könnyű elveszni a részletekben a „sok mese a mesében” rétegei között.
Maradandó írói bravúr, érdemes belevágni ebbe a kalandba… :)

BarbyMalik0112 P>!
Erin Morgenstern: Csillagtalan Tenger

„Mindenki részese egy történetnek. Inkább olyan történetnek akarunk a részesévé válni, amelyet érdemes lejegyezni, és ez azért van, mert félünk a haláltól. Nem akarunk nyomtalanul eltűnni.”

A Csillagtalan Tenger egy egyedi világban játszódó, izgalmas fantasy történet, mely által egy igazi nyomozás részesei lehetünk. Összetett regény, magának követeli a teljes figyelmünket, de ezt nem bánjuk, mivel már az elején teljesen beszippant, és akkor nincs megállás. Együtt akarjuk felfedni a titkokat Zachary Ezra Rowlinsszal, és megtalálni a Csillagtalan Tengerhez vezető utat.

Add át te is magad a titkos ajtókkal, kulcsokkal és varázslattal teli rejtélynek!

Bővebb értékelés a blogon » https://barbyesakonyvek.blogspot.com/2020/03/erin-morge…

FélszipókásŐsmoly >!
Erin Morgenstern: Csillagtalan Tenger

Külcsin, első benyomások:
Védőborítóját leginkább gumitapintású papírhoz tudnám hasonlítani, nekem nagyon fura. Idegen nyelvű könyvek és a Képkockás X-Men képregények sima puhafedeleként már volt hozzá szerencsém, ott nem zavart. De például az új Stephen King könyv védőborítója is ilyen. Olyan érzés, mintha beleragadna minden por (pedig nem, sőt, az esetleges ujjlenyomatokat is könnyebb letisztítani róla). A könyv más kulcsos emlékeket idéző előzéke és fejezetdíszítései viszont határozottan hívogatóak voltak. Szóval a romantikus meg LMBTQ címkék ellenére bátran vetettem bele magam az olvasásba. A végére kiderült, hogy az utóbbinak alig volt jelentősége.

Belbecs:
„Mesélj nekem egy történetet!”

Legalább hat különleges könyvet és megannyi apróbb mesét rejt ez a kötet. Erin Morgensten elbeszélésmódja a Végtelen Történethez hasonló hangulatot ébresztett már néhány oldal után is: azonnal bevont és elevenen megjelenített minden részletet. Egyszerű mondatok, rövid bekezdések, ám neuronbizsergetően jelentőségteljesek. A hatás végig megmarad, sőt, befogadhatóbb az egyetemista Zachary szemszöge, mint egy általános iskolás Barnabásé. A hétköznapi világban játszódó része kellően modern a popkult utalásokkal és a videojátékos-virtuálisvalóságos szállal. A nem hétköznapi része pedig legalább olyan mélységes, sokrétegű és jelképgazdag, mint Michael Ende Fantáziája.

Magával ragadott a mesélői varázs. Nem számított, hogy váltogat a helyszínek, idősíkok, szereplők és történetek között, hogy jelképeket és rejtélyeket vonultat fel, hogy csak lassan körvonalazódik, ki is a könyv hőse. Az igazi főszereplő amúgy is az Olvasó – rám várt, hogy összekössem a pontokat, megfejtsem a talányokat, átlépjek a Tükrön!

Bírálnivaló:
A fordítás mesésen szép nyelvezetű, alig tűnnek fel a hiányosságok. De kíváncsiságból belenéztem az eredeti szövegbe, és kiderült, hogy a fordító sokat egyszerűsített rajta, szavakat, mondatrészeket hagyott ki vagy értelmezett át, alakított a stíluson, a videojátékos utalások elsikkadnak vagy suták, néhány szerencsesüti-is-lehetett-volna mondat kihunyt mielőtt felragyoghatott volna. spoiler

kvzs P>!
Erin Morgenstern: Csillagtalan Tenger

Bajban vagyok ezzel a könyvvel. Nagyon különleges a hangulata, azonban a hangulatért felelős egymásra és egymásba épülő szálak sokasága egy idő után mág inkább fárasztott, mint érdekelt.
Mesék, történeten belüli történetek, összegubancolódó idősíkok és magyarázat nélküli jelképek halma: a vége felé már úgy éreztem, hogy a kevesebb több lett volna. A folyamatosan érkező rejtélyek, utalások és művészi képek túltelítettek, és volt amikor már meg sem próbáltam megérteni/felfogni, hogy éppen mi történik. Pedig a történetekre és azok őrzőire épülő alapötlet, a korokon és formákon átívelő szerelem jó alapja lehetett volna a könyvnek. A kapaszkodó nélküli túlburjánzás viszont számomra agyonvágta az élményt.


Népszerű idézetek

zsebibaba007>!

Olvasásból akar egyetemi diplomát szerezni. Nem akar dolgozatokat leadni, nem akar vizsgázni, csak olvasni.

2 hozzászólás
mate55>!

Talán ha az ember egyszer átmegy csodaországba, ott is kellene maradnia, mert a valódi világ többé sohasem lesz ugyanaz számára, mint régen.

204. oldal

Niitaa P>!

Ne vesztegesd az idődet azokra, akik nem hisznek neked, amikor feltárod előttük az érzéseidet!

430. oldal

Niitaa P>!

– Legyél bátor! – mondja. – Legyél merész! Legyél hangos! Csak a magad kedvéért változz meg!

429. oldal

mate55>!

– Mindenki másként értékel egy játékot vagy egy könyvet.

50. oldal

Kitabu_hu P>!

Furcsa érzés szeretni egy könyvet, nem igaz? Amikor olyan becsessé válnak a szavak, hogy az ember úgy érzi, a saját története részévé válnak, mert így is van.

mate55>!

De az ajtók nem maradhatnak örökké becsukva.

313. oldal

Kitabu_hu P>!

Rengeteg mindenből áll egy ember. Rengeteg apró történetből, amelyeket ritkán nyílik alkalmunk elolvasni.

mate55>!

Hány dráma bontakozik ki körülöttünk ebben a pillanatban?

356. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Colleen Hoover – Tarryn Fisher: Never never – Soha, de soha 2.
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
Sherrilyn Kenyon: Ördögi tánc
Anna Banks: Poszeidón
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
Neil Gaiman: Coraline
Carlos Ruiz Zafón: Lelkek labirintusa
Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg
Christopher Moore: Vérszívó démonok
Christine Lynn Herman: Az elemésztő homály